Sziasztok!
Manapság a weben minden egyes témáról, módszerről pro és kontra minden megtalálható. Én pedig sose szeretek elfogult lenni, egyvalamiben vallásszerűen hinni. Tudom, az alábbi lehetetlen kérdés lesz, és talán nincs is olyan, aki mindent ismer, kipróbált (de talán van, aki több módszert), de ha valaki, mint én, eldöntötte, hogy nem kevés pénzt szán önmaga megváltoztatására, szeretné tudni mi lenne a leghelyesebb út. Röviden: férfi vagyok, párkapcsolati, önbizalomproblémákról lenne szó, talán szexuális problémákról is, rossz stressztűrésről, zűrös gyerekkor miatt, magamon borderlinet is diagnosztizáltam már. Viselkedésemet, testbeszédemet is fejleszteni kéne, férfiasabb szeretnék lenni. Munkámban (még) sikeres vagyok, bár néha úgy érzem, nem vagyok képes normálisan dolgozni (most is aludni kéne holnapra..), de úgy érzem, 3x annyira sikeres lehetnék, ha nem húznának vissza a "démonok", konkrétan előléptetéseket, a jelenleginél jobban fizető állásokat utasítottam már vissza félelemből/a stressz kerülése miatt.. Merre induljak, ki merre indult? Örülnék, ha valaki segítene. Ugyan ez az első postom ezen a nicken, de nagyon hálás lennék 1-2 tanácsért. Tehát vajon mi lenne a legjobb:
- Önfejlesztés? Valamilyen divatos irány/könyv?
- Valamilyen szeminárium?
- Pszichológus? És milyen megközelítéssel? Ki? Ezt prefereálnám leginkább, de mire eredményt hoz, tegyük fel, hogy 1 év, 400 ezer Ft..
- Esetleg ingyenesen, Tündérhegy? De az nem annyira személyre szabott talán, és szerintem ott nálam betegebb emberek vannak.
- Pszichodráma-csoport?
- Családállítás? Semmilyen tudományos alapja nincs, ahogy olvastam.
- Coach? Párkapcsolati tanácsadó? Testbeszéd, kommunikáció fejlesztése?
- Esetleg van egy olyan pszichológus, vagy tanácsadó, aki sok módszert ismer, nem csak mindenkit egy módszerre húz rá, és esetleg életvezetési tanácsokat is nyújt?
- Nem kéne ezen ennyin gondolkoznom, csak valahova elmennem, nem ennyire bonyolult ez? De úgy érzem, sok pénzről, komoly útról van szó..
Anyámnak ugyanez a baja,én csak agybajnak hívom,hasonszőrűeknek ideggyogyó garantált.
Neked kedves irányításkényszered van,valószínű hogy az anyatejjel szívtad magadba ahogyan én is,gyerekkorban kiszolgáltatott az ember a szülei hülyeségeinek.Ez van...túl sokat vállalsz magadra...túlzott felelősségvállalásra gondolok.Tisztáznod kellene mi tartozik a hatókörödbe és mi nem...
Felvázolom...
A napi rutinba kapaszkodsz,mert csak abban bízol,bármilyen spontán dologtól pánikolsz,mert akkor kicsúszik az irányítás a kezedből és felborul a biztonságod.Gondolom az érzelmeidet és indulataidat is kontrollálni akarod.
Mondok valamit,ami nekem segít...Ez a fajta biztonság csak illúzió,mert az élet nem más mint egy jól szervezett spontán káosz,te meg ennek állsz ellen.Bizalom kellene a belső órádban,nem késel le magadról... ;) Tök jók azok az ösztönök,abban is meg lehet bízni!
Figyi... Gondoltál már arra,mi lenne ha fél órát késnél a munkahelyről és kirúgnának?Lehet még aznap találnál egy jobban fizetőt,vagy ha véletlenül 2 órával később mennél ebédelni,és pont akkor botlanál bele a nagy Ő-be?...Sose lehet tudni...Tudatosan kellene felvállalni a bizonytalanságot,akkor eltűnik a félelem (idegesség).
Engedd be a káoszt!Meggyógyít...
Bocs hogy ideírtam,de éppen depressziós vagyok és figyelemre vágyom, lehet hogy elküldöm e-mailbe is... ;)
Egy egyszerű pszichoterápia segítene neked. A felsorolt szokásaid közül szinte mindegyik illik rám és még sok emberre, kérdés milyen mélységben. Jó, hogy felismered, hogy valami nincs rendben, nem hinném, hogy komolyabb bajod lenne, de magad miatt és hogy ne legyen rossz a közérzeted beszélgess el egy hozzáértővel. Nekem sokat segített, hogy lazább tudjak lenni.
Szasztok! Ernő vagyok, és segítségért fordulok hozzátok! Mit tehetek hova forduljak segítségért.
Történet: Édesanyám Születésem után betegedett meg A pontos diagnózist nem tudom elmondani, pánik betegsége van, berögződött szokásai. Ez ugye, rám is hatással van gyerekkorom óta, és észr vettem én is magamon.
Nekem is berögződött szokásaim vannak, ha megzavarják ezeket a szokásokat váratlan eseményekkel idees leszek. Kis koromban alig akartam valahova menni, szerettem itthon maradni egyedül,nem tudtam kifejezni magam, volt bennem egy szerepléstől való félelem, gátlás.
Ezek szerencsére megszüntek és túl tudtam lépni rajta, viszont a berögződott szokások megmaradtak:
Szokásaim: -Pontosan időre betartom az étkezést, ha ebben bármi megzavar ideges leszek.
- időkomplexus, figyelem az órát, szeretek tisztában lenni mennyi az idó
- Ideges leszek a váratlan, nem várt helyzetektől, és idő kell hogy megbékéljek vele, és elfogadjam.
- Ha valami nem sikerül úgy ahogy elterveztem ideges leszek.( Ezt már elég jól kezelem de előfordul hogy nem tudom)
-Akik hozzám közel állnak, azokkal veszekszem olykor mior rámjön. ( Ez is egyre ritkábban fordul elő)
Nagy vonalakban erről lenne szó, van hogy nem érzem jól magam, a közérzetem nem jó.
Alvás zavarom, nincsen, és semmi problémám, még és remélhetőleg nem is lesz.
nem tudom mi a bajom, lehet hogy semmi, csak én ezeket a dolgokat vettem, észre magamon.
kérlek, titeket adjatok tanácsot, nem szeretnék édes anyám sorsára jutni, várom a segítségeket! farkaserno1984@gmail.com
Ha sikeres akarsz lenni, akkor szakértőhöz kell fordulni. Amiről te írsz, az az énmarketing, a personal branding. Azt mondtad férfiasnak kell lenned. Ez nincs így, inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy olyan, jellemzően férfias tulajdonságokra szeretnél szert tenni az üzleti életben, mint a határozottság és a magabiztos fellépés.
Szeretettel ajánlom neked a www.beyourbrand.hu-t. Ők personal brandinggel foglalkoznak, és szupervízió alapú coachingot használnak.
Szerintem nagyon érdekes a blogjuk is, bár még nincs olya sok bejegyzés.
Volt olyan, hogy kockacukorra betűket írtunk, abból kellett kirakni szavakat, abból pedig egy történetet kitalálni. Egy lapra rá volt rajzolva egy címer, meg egy csomó kis kép kivágva, azokat kellett beragasztgatni a címer részeibe, és elmondani, hogy miért oda tettem (a részek az élet különböző területeiről voltak, gyerekkor, célok,...)de erre már kevésbé emlékszem.
De ami a legjobban tetszett, az egy üveges feladat volt. Két üveget tettünk az asztal két végébe. Egy függönykarikára annyi madzagot kötöttünk, ahány fiú vagy lány volt. Az egyik csapatból mindenki megfogott egy madzagot, a karikát az egyik üvegre tettük, rá egy pingponglabdát. Ha a fiúk fogták a köteleket becsukott szemmel, akkor a lányok irányítottak, ha meg a lányok, akkor a fiúk mondták az instrukciókat. A lényeg az volt, hogy a karikát rá kellett húzni a másik üvegre úgy, hogy a pingponglabda nem esett le. Ebből sokminden kiderült a másik emberről: mennyire irányító, mennyire visszafogott, stb.
Anno jártam egy társkereső klubba, ami arról szólt, hogy különböző játékokat játszottunk, így ismerkedtünk. Voltunk kb. 5-6-an lányok, ugyanennyi fiú. Azért volt ez az egész jó, mert sok olyan dolog ki lett szűrve, mint pl. a kínos csend, mikor nincs miről beszéljünk, vagy teljesen mást mutatunk magunkból (ami az első randiknál eléggé így van). Én lényegében terápiás céllal jártam, aki vezette, ő mentálhigiénikus, előtte és utána is jól átbeszéltük, mit érzek, hogy vagyok... Meg jártam is hozzá külön is beszélgetni. Azért szerettem, mert nem találkoztam még olyan szakemberrel, aki ennyire értett volna a párkapcsolatokhoz (volt elég tapasztalata a társkeresős tevékenységeiből).
Ha gondolod, megadom az elérhetőségét, sokat tudna segíteni neked. Szerintem az első lépés az lenne, hogy az önbizalmadat erősítsed, és ne azt lásd, hogy elutasítanak, hanem hogy igenis szerethető vagy! És ha ezt magadban elfogadod, akkor a környezeted is így fog hozzád állni. Megérzik az emberek. Tudom, én is ebben a cipőben jártam. És nagyon megváltozott minden, ahogy magammal rendben lettem. Nem volt könnyű, egyedül nem is ment, de ha már odáig eljutsz, hogy szeretnél változtatni az életeden, jobbá tenni, már azzal kifejezed azt, hogy tiszteled magad, mert megérdemled, hogy te is boldog legyél.
Most persze magamra gondoltam ... hogyha valaki elmagányosodott, elidegenedett és minden próbálkozása kudarcba fullad, mert az első benyomás alapján még csak nem is szimpatikus senkinek, szóval nem fogadják el, semelyik társaságba nem tud igazán beilleszkedni, mert kivetik maguk közül stb ... az ilyenek mit kezdhetnek?
Ki az, aki nehéz esetnek számít társkeresés szempontjából?
Aki nem küzd pánikbetegséggel, depresszióval vagy egyéb lelki gondokkal, azok sem találják meg egykönnyen a párjukat. Elég csak megnézni egy társkereső oldalt, hányan vannak egyedül... Vagy ott mindenki nehéz eset? :)
Néhány napja végignéztem dr. Ellingham (Martin doki) életének epizódjait. És sok tekintetben magamra ismertem. Én mit tehetnék? Persze vannak különbségek, mert én nem vagyok egy sikeres ember, viszont elfogadni sem igazán tudom magam így. Időnként úgy érzem, hogy szükségem van emberi társaságra, de ezt valószínűleg elég furcsán fejezhetem ki, mert egy-két otromba megnyilvánulásom után mindenki faképnél hagy. Nem vagyok annyira szélsőséges, mint Martin doki, de közel állok hozzá.
El tudom képzelni, hogy nagyon sok türelemmel, kitartással, idővel, elszántsággal és nyitottsággal találkozva változna a dolog, de kinek van ehhez annyi erőforrása?
Pedig a barátokkal sok mindent meg lehet beszélni, egy a baj, sokszor elfogultak. Ezért kell egy kivülálló, és az csak egy plusz, hogy szakember is. Sok szerencsét és sikert!
Köszi mindenkinek a pozitív hozzászólásokat! :) Én se gondolom, hogy valami hardcore-betegségem lenne, de van sok gond, nem is az volt a cél, hogy mindezeket teljesen bemutassam.
@gombóc63: igen, a konfliktusban való leblokkolás, és az IQ kb. 30 ponttal való csökkenése nálam is jelen van. Tündérheggyel mi a probléma? Kivel beszélem meg.. hát igen, barátokkal biztos, hogy nem, nem szeretek ilyenekről beszélni, jobb lenne szakember. @Sweeney Todd: persze, lehet hogy nincs Borderline, csak sok tünet nagyon hasonlít. :) @3x: igen, ebben is van igazság, csak hogy "ilyen vagyok".. miért ne lehetnék jobb? Miért nem lehetnék olyan, mint sokan, hogy sokkal jobban tudják kezelni az ilyen helyzeteket?
Nem jó orvosnál jártál, eddig 2 dokihoz jártam, egyik se akart bogyót adni, nem úgy a neurológián:-(( pedig elböfögtem, hogy rosszul alszom és szorongok.
Én abszolút laikusként csak annyit tennék hozzá, hogy ha egyszer stresszt okozna neked az előléptetés, akkor miért bánod, hogy nem fogadtad el? Fogadd el, hogy te ilyen vagy, nem vagy való vezetőnek (bár nem tudom, milyen előléptetésről van szó). Ha ilyen rengeteg pszichés problémád van, mit érnél a magasabb ranggal, nagyobb fizetéssel? Hidd el, a (több) pénz nem boldogít (micsoda közhely, de minél idősebb az ember, annál inkább rájön az igazságára)
:) bocs, tudom, hogy nem vicces, de mikor valaki komolyan olvas a személyiségzavarokról, akkor hajlamos magára venni. mikor én tanultam a személyiségzavarokról, akkor hetente más jellemző "tüneteket" véltem felfedezni és a többiek is. ami fontos, hogy ne öndiagnosztizálj, bízd ezt a szakemberre.
pszichiáter nem felkészültebb, mint egy lógus, ellenben ha olyan beállítottságú, akkor rögtön felír valami szorongás csökkentőt, antidepresszánst beszélgetés helyett.
anno jártam mind a kettőhöz, ha elböfögsz az áternél néhány depresszióra jellemző tünetet (álmatlanság, csökkent libidó, életuntság...) máris felírnak valamit, ami inkább árt, mint használ.
amúgy írtál a családfelállításról, meg hogy semmi tudományos alapja nincs. az a szép, hogy mégis működik! tanultam pszichológiát, ahol részt vettem egyen. teljesen hiteles, megrázó élmény volt! pont olyan helyzetben vont be a terapeuta, ahol egy családi konfliktus akadt egy nővér és öcs között. már ez is találó volt, mert akkoriban nekem is problémám volt az öcsémmel. aztán beálltam "játszani" egy nagynénit és olyan érzéseim lettek a többiekkel kapcsolatban, ami hihetetlen volt és a valós problémával teljesen összecsengett.
viszon szerintem csak akkor menj állítani, ha valami konkrét családi difi van, mert mgának az önismeretnek csak az első félcsője.
szerintem pszichológus, ott alaposan feltárjátok majd az okokat!
Szerintem már maga az csodálatos, hogy felismered magadban a problémát. Ez egy nagy lépés. Nem gondolnám, hogy beteg lennél, a felsoroltakból sajnos én is küzdök majd mindegyik problémával. Leginkább önbizalomhiányom van, stressz nem sok van az életemben, de rosszul kezelem azt a keveset is ami van, konfliktusban leblokkolok, szorongok minden apróságon. Ha nem alszol éjjelente talán ez is porondon van nálad.
Bonyolult vagy nem? Nem is tudom. Sajnos nálam testi tüneteket is okozott ez a probléma, így a felsoroltak közül elindultam én is egy-két úton. Amiről véleményem vagy tapasztalatom van:
- nekem a családállítás nagyon nem jött be, de ez attól is függ ki tartja. Maga az egész nem tetszett, nem látom benne a megoldást a problémámra.
-pszichiáterhez jártam, csak beszélgettünk, gyógyszert nem kaptam. Szerettem, jó orvosom volt, ha befogadó vagy a megbeszéltekre csak segíthet. A gyerekkor meghatározó, nekem is fényderült arra, hogy amit én jónak hittem az csak rombolt a jellememen. A gyerekkort nem tudjuk megváltoztatni, csak szembenézni vele. Ha egyszer rászánod magad inkább pszichiátert válassz, mint pszichológust, az utóbbinál is voltam, árban majd ugyanaz, szerintem a pszichiáter többet tud.
-hipnózisterápiára is jártam, talán segített volna ha tudok relaxálni. Fel kellett adnom, mert anélkül nem megy.
-Tündérhegy, felejtsd el!!!
-Az önfejlesztő könyvek sem rosszak, de kivel beszéled meg?
Igazad van, sok pénz és komoly az út, de megéri. Főleg ha még fiatal vagy. Sose bántam meg, hogy középkorúan belevágtam, bár ebben a korban nehéz változni, de csak előnyömre szolgált.
Manapság a weben minden egyes témáról, módszerről pro és kontra minden megtalálható. Én pedig sose szeretek elfogult lenni, egyvalamiben vallásszerűen hinni. Tudom, az alábbi lehetetlen kérdés lesz, és talán nincs is olyan, aki mindent ismer, kipróbált (de talán van, aki több módszert), de ha valaki, mint én, eldöntötte, hogy nem kevés pénzt szán önmaga megváltoztatására, szeretné tudni mi lenne a leghelyesebb út.
Röviden: férfi vagyok, párkapcsolati, önbizalomproblémákról lenne szó, talán szexuális problémákról is, rossz stressztűrésről, zűrös gyerekkor miatt, magamon borderlinet is diagnosztizáltam már. Viselkedésemet, testbeszédemet is fejleszteni kéne, férfiasabb szeretnék lenni. Munkámban (még) sikeres vagyok, bár néha úgy érzem, nem vagyok képes normálisan dolgozni (most is aludni kéne holnapra..), de úgy érzem, 3x annyira sikeres lehetnék, ha nem húznának vissza a "démonok", konkrétan előléptetéseket, a jelenleginél jobban fizető állásokat utasítottam már vissza félelemből/a stressz kerülése miatt.. Merre induljak, ki merre indult? Örülnék, ha valaki segítene. Ugyan ez az első postom ezen a nicken, de nagyon hálás lennék 1-2 tanácsért. Tehát vajon mi lenne a legjobb:
- Önfejlesztés? Valamilyen divatos irány/könyv?
- Valamilyen szeminárium?
- Pszichológus? És milyen megközelítéssel? Ki? Ezt prefereálnám leginkább, de mire eredményt hoz, tegyük fel, hogy 1 év, 520 ezer Ft..
- Esetleg ingyenesen, Tündérhegy? De az nem annyira személyre szabott talán, és szerintem ott nálam betegebb emberek vannak.
- Pszichodráma-csoport?
- Családállítás? Semmilyen tudományos alapja nincs, ahogy olvastam.
- Esetleg van egy olyan pszichológus, vagy tanácsadó, aki sok módszert ismer, nem csak mindenkit egy sémára húz rá, és esetleg életvezetési tanácsokat is nyújt?
- Nem kéne ezen ennyit gondolkoznom, csak valahova elmennem, nem ennyire bonyolult ez? De úgy érzem, sok pénzről, komoly útról van szó..
