ilyen rudazatos láncváltót el tudnék viselni hátulra, polgári körülmények között három sebesség is megteszi, ez még ötöt is kezel ahogy nézem, LEGNANO google keresésre a képeknél, az elsők között dobta ki.
Úgy érzem, hogy itt arról megy a vita, hogy mi számít forradalmi áttörésnek. Erre meg nehéz határozott és korrekt választ adni, mert mindenkinek más és más a forradalmi.
Maradjunk a példa kedvéért csak a váltásnal!
A hőskorban nem volt áttételezés így a meghajtott kerék méretével tudták a tekerés és a kerékpár sebességét a kívánt arányba állítani. Itt váltásról nem beszélhetünk, amilyennek legyártották a biciklit, olyan volt.
Aztán Rover biztonsági biciklije, már egy láncos hajtást alkalmazott, ahol tekerés és a bicikli sebességének aránya az első és a hátsó lánckerekek arányával volt összhangban. Itt sincsen még váltási lehetőség, de a lánckerekek mérete, már nagyobb variációs szabadságot adott, mint maga a kerék méretével való "játszadozás".
Valaki kitalálta, hogy ha a hátsó kerék tengelyének a másik végére is tesz más méretű lánckereket, akkor a kereket megfordítva, egy másik áttételt kap. (Én ide tenném az első kerékpáros sebesség váltás fogalmát.) Persze ehhez meg kellett állni, le kellett szállni, ki kellett szerelni a kereket, majd megfordítva visszaszerelni és újra elindulni, de mégis csak váltás történt.
Ha jók az ismereteim, ez után következett két fejlődési irány. Valaki kitalálta, hogy a láncot rakjuk át egyik lánckerékről a másikra menet közben -mint ahogy arra Te is utaltál, más valaki talán ennél is korábban kitalált egy robban nehéz hátsó tengelyt, ami maga volt a váltó és szabadonfutó.
Éppen a kisebb súly miatt, a korai láncváltó terjedt el jobban és hamarabb, most én is ezen az úton mennék tovább.
Erre az ötletre épült a láncfeszítő, tökéletesítve, a korai láncváltót.
A láncfeszítő léte, lehetővé tette a 2-nél több fokozatot is választási lehetőségek közül.
Ehhez új fajta, lánc is kellett, ami hamar elterjedt.
Aztán kitalálták, hogy a lánckerék tervezése során a váltást segítő "fogakat" alakítanak ki a lánckeréken, ami miatt, gyorsabban mehet végbe a váltás.
Ez más lehetővé tette, hogy a váltókar is előre beállított helyzetekben, az adott fokozatra tegye a láncot.
A váltókarok további fejlődése lehetővé tette, hogy gombnyomásra, vagy a markolat elcsavarása hatására menjen végbe a pontos váltás.
A felhasznált anyagok egyre jobb minőségének köszönhetően, ma már 10 lánckerék is elfér hátúl.
Létezik, hidraulikus és elektromos váltás is.
Jó ideje, váltókaron vannak különböző visszajelzések, hogy melyik fokozatban van a váltó.
A váltók rugózata is fejlődésen ment át. Egyre kisebb energiát kell befektetni, magába a váltás folyamatába és lánc átléptető rendszereknek köszönhetően, egyre gyorsabban, pontosabban megy végbe a váltás. Mára akár erőlködés közben is válthatunk.
No akkor pontosítsunk Tullio Campagnolo 1933-ban szabadalmaztatta a láncváltót és az még nem tartalmazott láncfeszítőt. (Cambio Corsa) Olyasféle elven működött mint egy mai első váltó.
1949-ben a milánói kiállításon mutatta be a Gran Sport nevű váltót, ami már "olyasféle" váltótesttel rendelkezett, mint egy mai. Itt néhányan megemlítik a Simplex nevet is, de nem tudom mi az igazság.
"Ezen a téren 80 éve nem volt érdemleges újítás, maximum csak a jóminőségű hegesztett alumínium vázak."
És az olajos fékek? :-)
Egyébként igazad van. Rover óta a bicikli formája meghatározott és a 30-as évek óta a kapcsolódó technika is csak finomodik, de forradalmi változás nem történt. Vannak ugyan kísérletek más ötleteken alapuló "kerékpárokra" -gondolok itt a fekvő biciklikre- de az áttörésük, még várat magára.
Szóval Mr. Rover csodálkozva nézve egy mai karbonszálas időfutamgépre, vagy egy összteleszkópos down-hill biciklire, de egy akkori laikus csak biciklit látna mindegyikben.
A kolega láncVÁLTÓT említett, de a válaszod többi része helytálló, ugyanis már 30-as évekbeli könyvben is lehet olvasni láncváltóról, agyváltóról, bowdenes fékről, és szinte mindenről, amit egy mai modern bringán alkalmaznak. Ezen a téren 80 éve nem volt érdemleges újítás, maximum csak a jóminőségű hegesztett alumínium vázak. De láncváltós bicikli már tökéletesen elterjedt volt az 50-es, 60-as években, még itthon is gyártották az SR-26-ost, és ha azt nézzük azok között is már vannak kb 50 éves darabok, tehát már bizony "régi".
Én ettől a feketétől addig a kékig számítom a régit. A fekete előtt vannak a veterán kerékpárok. A kék után vannak az új kerékpárok. A 2 a fekete, és a kék között a régi kerékpárok.
Ritkán szoktam hozzászólni, inkább a csendes olvasgatást szeretem, de ha lehet tisztázzuk le, hogy mégis mennyire régi a régi? Mivel szerintem amin láncváltó van, az túl öreg nem lehet...
A fekete előtt vannak a veterán kerékpárok. A kék után vannak az új kerékpárok. A 2 a fekete, és a kék között a régi kerékpárok.