Aki vagy ami miatt az életed kisiklott, jelentős fordulópontot vett, amit ha tudnál visszacsinálnál, másképp csinálnád, mert még mindig eszedbe jut, és nyomaszt.
Egyetértek azzal, aki szerint ha most itthon szuperül mennének a dolgaid, eszedbe sem jutna ez a régi történet. De változtatni mindig lehet, nem vagy még öreg hozzá. Ne csak merengj a multon. Figyelmedbe ajánlom a http://hataratkelo.blog.hu/ oldalt, ahol számtalan hasonló koru ember irja le a történetét. Ők ugy döntöttek, hogy valahol máshol folytatják. Feleséggel, gyerekekkel, volt erejük és bátorságuk belevágni.
Ha annyira bánt az elszalasztott lehetőség próbáld meg és változtass. Ha nem is mindjárt Ausztráliába, de Európán belül jónéhány országba el lehet indulni. Sajnos sok olyan élethelyzet van, amikor itthon nincs már más lehetőség, a segélyre várni és abból élni szerintem nagyon lélekölő. Ha valakinek van elég bátorsága és összepakol és elindul, én azt nagyon tisztelem.
Ahogy mondják többen, kár rágodnod rajta, hozzd ki a lehető legjobbat a mostani életedböl
Az hogy rossz döntés volt csak most tudod felmérni és más is/tudom az orvos/
Valahol mindenkinek más irányba terelődtt az élete, még ha nem is ilyen éles választás elött állt anno, vagy nem is tudott róla hogy választás elött áll
Aki ma jól menő vállalkozó, lehetett volna korldús is
Természetesen nem kétlem, hogy vannak akik tudatosan épitették fel egész életüket, de a "pórnép" jellemzően nem ilyen
Ha utánam olvasol látod hogy a fél életemet, a legtermelékenyebb éveket pánikosan töltöttem el
'73-ban hívott a barátom az NDK-ba melózni, nem mentem, mert nyuszi voltam váltani
A 74-ben disszidált az NSZK-ba, a 80as években kint voltam nála, invitált maradj itt van meló
Nem maradtam
Ki tudja mi lett volna a jobb
Lehet hogy nem kap el a pánikbetegség, lehet hogy ugyanugy elkap és akkor mi van
Itthon jobban "tul lehetett élni" az ilyen gondokat
Nyugdijasan hazajött 800-1000 EUR nyugdijjal
Elgondolkoztam néha mi lett volna ha, ...
de ezen nem rágódtam.
Jó nagyvállalatot itthagytam a bizonytalanért 85-ben és az akkor kezdődő GMK-kban laviroztam, bizony szar volt
Most talán több lenne nyugdijam jóval
de nem ismertem volna meg annyiféle munkát és az élet "másik" felét
bár ezért nem adnak kenyeret a bótban
Volt ahogy volt az életem, nem rágódok rajta, nem vigasz, de vannak szarabb helyzetben lévők is
Sokan szomorkodnak hogy Magyarországra születtek és nem tudtak elmenni, én meg azt mondom erre hogy az ilyenek , próbáljanak meg bármelyik sivatagban, ahol még víz sincs 2 napot eltölteni....
Micsoda topikok nyílnak..........Mi lett ebből az indexből ? De komolyan ! Mondjuk már a nézettsége is esett, mert ide normális ember nemsok ír az is aki ezt teszi egy mazochista közülük :) Elég csak a politikai témákat megnézni, azt hiszik hogy napi 24 órából ha 20-t itt okoskodnak akkor az jelent valamit :) Régen még lehet hogy így volt, de ma már amikor 20 ad akkora a látogatottsága az indexnek, már mitsem érnek :)
Nézd, az út Ausztráliába, mint 9 hónapos nyelvtanfolam, ahol ottani családnál laksz, nem nekem jutott eszembe.
Hanem mint egy jel jött.
Egy gyorséttermben hagyta valaki a pulton az 1 db szórlapot, ahol fizettem.
Elovastam, és ezt mondtam, EZ IGEN! Micsoda véletlen, hogy ezt ott hagyta valaki, és én találtam meg. Olyan ez, mint egy jel. Ráadásul épp a max korhatáron voltam, akik még kimehetnek.
Egész lényem ráállt erre, tudtam hogy a pénzt össze kell rá szedni, és ha már jel, akkor biztos tudom is.
És tudtam.
Az egész létem onnantól új, jobb értelmet kapott, egy olyan célt, amit a véletlen sodort elém, és amikor megláttam, tudtam hogy erre vágytam, csak azt addig nem tudtam. Addig csak éltem a szürke monoton hétköznapokat.
De onnantól a fényt láttam.
Ezért volt akkora pofára esés/tőr döfés részemre, a magyar doki ausztráloknak megküldött jelentése rólam.
Kapálózhattam, próbálkozhattam mindennel, hogy DE NEM VAGYOK TBC-S!, hiába.
Akkora keserűsség lett rajtam akkor úrrá, hogy töröltem is az egészet az életemből, a kalandvágyat, az elindulást a jobb életbe, és mentem vissza a szürke monotonba.
A '80-as években lehetőségem lett volna Németországba költözni férjemmel, munka is lett volna. Nem mentünk végül, mert édesanyámat nem akartam egyedül itthon hagyni. Nem bánom, hogy nem mentem. A németeknél amúgyis mindig csak idegen lettem volna.
Épp a napokban gondolkodtam el én is hogy hány rossz döntést hoztam életemben.
Teljesen úgy jártam mint a viccben a háztetőn Istenre váró,hajót , csőnakot elutasító, sorra kaptam a lehetőségeket és képes voltam tucatnyi mellett elmenni, csak így visszanézve marni magam, hogy miért is nem másképp tettem akkor?
Ne az orvost hibáztasd, te döntöttél úgy, hogy lemondasz az útról, és lakást veszel! Gondolom, nem akkor ment el az utolsó repülőgép, amivel elutazhattál volna, ha nagyon akartad volna, kivártál volna bármilyen tesztsorozatot. Ausztráliába azóta is rengetegen mentek ki, lett volna neked is lehetőséged, ha nem adod fel.
Amúgy meg fatalista vagyok, talán a dokinak ez a döntése kellett ahhoz, hogy itthon maradj, és megismerhesd azt a nőt, aki a feleséged lett. Vagy úgy érzed, őt és a gyerekeidet is szívesen lecserélnéd az anyagi gondtalanságért?
Sohase tudhatod, hogy mi lett volna. Tapasztalatom szerint minden ugyanolyan lett volna mint igy. Általában aki itthon boldogtalan/sikertel, az kint is boldogtalan vagy sikertelen lett.
Igaz én rendületelenűl hiszek a "sorsom könyvében" ami eleve megvan mikor megszületünk. Ez nem vallás, a sors tanitott meg erre. Igy lettem öregségemre fatalista és állítom, hogy nagyon jó ez igy nekem. Próbáld meg!
Nyilván azért rágódsz ezen a dolgon, mert elégedetlen vagy a jelenlegi életeddel. Ha most minden jó lenne, eszedbe se jutna, hogy mi lett volna, ha. Egyet tudsz tenni: amennyire lehet, javítani a mostani életeden.
És ne hibáztasd magad azért, hogy nem kented meg az orvost. Mert hogy:
-- nem biztos, hogy hagyta volna
-- ha hagyta volna is, akkor nem jutott eszedbe, amiről nem tehetsz
-- de ha annyira ki akartál volna menni, valószínűleg eszedbe jutott volna
-- vagy ha nem, akkor később próbálkoztál volna újra
-- elég hamar lemondtál a tervedről, talán nem is vágytál rá annyira
-- és főleg: nincs szabad akarat, ilyen értelemben.
Felesleges azon rágódni, hogy mi lett volna ha, mert ami lezajlott, arról nem te döntesz és voltaképpen soha nem is te döntöttél. Az akkor egy más valaki, egy sokkal fiatalabb ember volt, aki nem rendelkezett mindazokkal a tapasztalatokkal, amikkel most te.
Az ausztrál követségnek dolgozó orvos, itthon van. Addig nem engednek ki, amíg ő nem bólint rá, hogy egészséges vagy. Persze mindezt nem ingyé csinálta már akkor sem.
"...doki, vagy ha nekem jut eszembe, hogy meg kellene kenni (már ha ez segített volna), ..."
arra felé kicsit más az erkölcs,etika . nem tudtad volna megkenni, sőt vesztegetés büncselekményét követted volna el. és biztos maradsz (börtönben)vagy örökre kiutasitanak.
azért nem kéne mindig magyar aggyal gondolkozni.)))))
