Köszönöm az ötletet, de ezen már túl vagyok . E miatt volt gyógyszercsere kb. másfél éve. Azért kösz Lehet hogy esetleg lelki okai vannak, elég zűrös volt a nyár.
Segítséget vagy tanácsot szeretnék kérni. Szerintetek visszafordítható az az állapot ha már nem kívánod a férjed se mást pedig szereted. Vagy ez a korral jár? 21 éve vagyunk házasok eddig minden működött de most valami elromlott. Betegségeim is vannak, Cukor betegség sklerosis multiplex, szorongásos depresszió.
A betegségek hosszú évek óta megvannak és eddig rendbe volt minden. Kihűlt a láng? Segítsetek! Köszönöm
Sziasztok! Elnézést kérek, hogy a hozzászólásom kívül esik a témán, de szeretnék egy kis segítséget kérni. Egy szakdolgozatot írok, melynek a témája: párkapcsolati konfliktusok oldásában a terapeuta személyiségének jelentősége. A kérdőívemben ezzel kapcsolatban gyűjtök adatot olyan személyektől, akiket érdekel a pszichológia, érdekeltek benne. Akinek van öt perce kitölteni, nagyon megköszönném :-) www.kerdoivem.hu/kerdoiv/729353692/
Harmadéves pszichológus hallgató vagyok, és épp most írom a szakdolgozatomat a szerelem és a személyiség egyes jellemzőinek összefüggéseiből. Ha szívesen részt vennétek egy ilyen kutatásban, melynek a végén visszajelzést is kaptok saját szerelmi stílusotokról és személyiségetekről, légyszi, töltsétek ki a kérdőívemet! Elismerem, nem rövid, de a kitöltés megszakítható, a kapott kóddal bármikor folytatható. Nagyon köszönöm a segítséget!
Ha elmúlik a szerelem, kiábrándul, van még visszaút?
Olvasgattam erről kapcsolatban, de eddig csak olyan tanácsokkal és történetekkel találkoztam, ahol párkapcsolaton belül múlt el a "varázs", ott azt ajánlották, hogy meg kell hódítani újra a másikat.
De mi a teendő azesetben ha már nem vagyunk együtt? Azt mondta kiábrándult belőlem, nem szeret már. De bármit megtennék, hogy ez változzon. Valaki azt tanácsolta, hogy próbáljak meg baráti viszonyt kialakítani, mert barátságból még bármi lehet.
Nem történt bármiféle lelki stressz a pároddal,amiről esetleg nem tudsz?
Ez lehet egy ok. A másik,hogy lehet túl megszokottá vált számára,vagy esetleg van egy olyan betegsége amit titkol előtted,mert szégyelli. Vagy ami miatt még lehet,hogy maszturbál. És így ő kielégíti a saját igényeit,ezért nem kívánja már a szexet. Remélem azóta megtudtál valamit.
Csak azt szeretném tudni hogy ha egy embernek a párja egyáltalán nem igényli a szexet akkor mit tegyen ha már mindent elkövetett és mégsem jött össze?Segítsetek!
A 'nem szereti' azt jelenti, hogy a vágy, a libido hiányzik, vagy a pároddal nem kívánod, esetleg nem izgató számodra például a rutin vagy valami személyéhez fűződő lelki baj miatt? (Úgy értem, például olyasmit mondott, ami rosszul esett Neked, ez az önbizalmadat amortizálta.) Egyáltalán beszéltetek erről a pároddal, vagy próbálod elfedni előle a dolgot?
gondolkodtam a kérdéseden, és a következőkre jutottam:
Az egyik dolog az, hogy ha ezt az embert ez zavarja, akkor kérjen (pár)terápiás segítséget.
A másik dolog pedig az, hogy szerintem tendencia figyelhető meg arra nézvést, hogy a szexualitás bekerüljön azok közé a dolgok közé, amit "teljesítménynek" vesz a mai társadalom; talán ez is hozzájárul ehhez a "nem szereti" dologhoz
A harmadik pedig az, hogy sokféleképpen lehet élni az életet, sokféleképpen - gyakoriságban is - lehet kedvelni pl. a szexet, és ez a sokféleség is lehet teljes élet.
1. Rossz gyermekkora miatt még ma is igen megtört 2. Ami a legrosszabb, hogy minden tökéletes: több, mint 5 éves párkapcsolat, munkahely, nyugalom. 3. Nem szereti a sexet... és sokszor beteggé is teszi magát, hogy ne kelljen csinálni.
Talán a 3. pont az, ami igen csak nagy kérdés, hiszen a párkapcsolat nem mehet enélkül...
ha jot akarsz magadnak, minden hozzad fordulast ertelmezz jotanacsnak, aztan legfeljebb nem fogadod meg... :)
>Te lejellemeztél engem egy két hozzászólásból...biztos értesz az emberekhez....
Jellemzett a halal, mondtam par dolgot, amirol tudodm hogy mukodik. innen a te dolgod mit csinalsz. Ha felrobbansz mergedben az si.
>és látatlanban tudod milyen. vagyok
Fogalmam sincs milyen vagy es nem is dolgom -- ideirtal dolgokat, a forumozok abbol tudnak kiindulni. Ha amit irtal nem ugy van, vess magadra. Sot...
Es ha nem akarod hogy hozzaszoljanak a dolgaidhoz, akkor vagy keruld a nyilvanos forumokat vagy ird bele, hogy mindenki tartozkodhon a hozzaszolastol -- takarekoskodj masok idejevel.
Többször nekifogtam hogy válaszoljak Neked...bár még most sem tudtam eldönteni hogyan értelmezzem bántásnak vagy jó tanácsnak....
Te lejellemeztél engem egy két hozzászólásból...biztos értesz az emberekhez....
és látatlanban tudod milyen. vagyok..én nem fogom bizonygatni hogy nem vagyok önző és igenis megérint más ember lelke..és látom milyen gondok vannak hiszen a környezetem sem fenékig tejfel a szüleim rákosak...és nem vagyok vak vagy érzelem nélküli ember....csak lehet hogy a Te életed tele bizalom és soha nem élted át ezeket a dolgokat..de akkor most Te is lásd meg a másik baját és ne hurrogd le rögtön...előbb ismerj meg beszélgess és utánna döntsd el milyen vagyok...
és ha önzö is lennék az annyi hogy nehéz elveszteni akit szeretsz mert nem tudsz ujra bizni benne..és tudod hibás vagy mert nem tudtál tullépni...
és még friss a dolog gondoltam nyalogathatom a sebeimet egy picit...
.
azért irtam ide mert biztam abban hogy Beszélgetni lehet valamiről amire rohadtul nem vagyok büszke..
Szia jó lenne tényleg ha valakivel erről lehetne beszélni mert én pl.senkivel nem tudom megosztani amikor már kétségbeesve dokihoz fordultam sem jött össze mert ugy kezelt mint valami fertőző beteget...nem is mentem többet és a hülye feszültségoldó bogyója sem oldott meg semmit......
Én teljesen felmértem mi az ami bennem zajlik éreztem is ez nem jó de ha nincs segítséged ami lehet egy megnyugatató szó egy bátorító mosoly véged van és a kapcsolatodnak is...Két hónapja hagyott itt a párom és én tudom emiatt...és azóta is találkozunk de megbeszélni semmit nem tudunk ő azt mondja hibázott miatta lettem ilyen én azt mondom hibás vagyok mert valamit nem tudtam adni anno és azért csalt meg...és azután elindult a lavina ahelyett hogy boldog lettem volna mégis engem választott mert szerte jöttek a legkisebb jelre is odafigyelések..és mindig történt valami ugy ahogy irtad...mintha előre léptem volna meg a lépéseket azzal hogy féltékenykedtem..és mindig a magyarázat a nem tudom miért tettem te vagy az igazi meghalok nélküled...de ezzel nem segítséget kaptam hanem még jobban elbizonytalanodtam...már egy nagy nullának éreztem magam..oda lett a kisugárzás a nevetés az önbizalom...leépült egy ember...és nem találta meg a válaszokat a miértre mert akitől várta sosem tudott válaszolni...ez hat év alatt mindent tönkre tett...most külön élünk ...és talán bizunk abban ez megold valamit...Neked bevallom az első hónap iszonyat volt könnyek önvád...düh tehetetlenség...aztán együtt szilvesztereztünk három nap együtt...és én eléfelejtettem hogy nem élünk már együtt...akkor ott elhatároztam meg kell változnom..bármibe is kerül meg kell találnom önmagam ujra hogy elhiggyem érek valamit...de ez nem kis feladat néha fogcsikorgatva bizonygatom magamnak semmi baj boldog vagyok..hazudok és talán egyszer elhiszem...
Nem tudom mi lenne a megoldás...csak azt tudom évekkel ezelőtt ha mentem az utcán rám mosolyogtak társasági ember voltam pörögtem és élveztem az élet minden pillanatát..ma haldoklom és harcolok egy álomért :talán ott mélyen bent még van egy kis szikra a régi énemből ami ujra lángolhat...
Amugy nőből vagyok...testileg de lelkileg nem tudom ki vagy mi vagyok...
Szivemből szoltál ,nem tudom Férfi vagy e Nő de nagyon jól megfogalmaztad a féltékenységet .Rettenetesen tud fájni és szerintem valóban fizikai fájdalomként tud jelentkezni .És ha nem teszünk ellene valóban igazi betegséget okozhat .Először pszichoszomatikus tünetként jelentkezik ,majd majd kialakulhat gyomorfekély ,magasvérnyomás és stb........
Én magam részéről tudom hogy eleve féltékeny tipus vagyok ,és amikor a valóságban is megtörtént a megcsalás (mert előtte csak a kébzeletemben létezett)teljesen összezuhantam .De én hiszek abban hogy a kébzelet teremti meg a valóságot .És amiről sokat meditáltam meg is történt .Megcsalt lettem én is .De köszönhetem magamnak mert nem volt önbizalmam ,ugy gondoltam hogy a Páromnak kevés vagyok ,holott ez nem igy volt .Már rájöttem .De ha kifelé ezt sugaltam szinte vonzottam a bajt ami meg is történt .
Már vége -azt hiszem -de tanulságos volt számomra .És még egy tanulság számomra -másoknak nem ajánlom de nekem bejött -novemberben történt valami ami nem publikus tehát nem irom le hogy mi ,de nem vagyok már halálosan szerelmes a Páromba .Nagyon szeretem változatlanul ,Ő a mindenem ,de az elvakult szerelem elmult .1 fél óra alatt .És igy nekem sokkal jobb .Nyugodtabb vagyok ,kiegyensulyozottabb ,reálisabban látk mindent . Nem rendelem magam alá az Ő érdekeinek ,és ugy érzem hogy lassan egyenrangu társak leszünk .A szerelem szerintem tényleg egy betegség ami az ember gondolkodását ,személyiségét teljesen megváltoztatja .Két hónapja már sokkal jobban érzem magam ,nem érzem azt a fájdalmat ,kétségbeesést mint korábban .Ez nem azt jelenti hogy elakarnám hagyni a Páromat ,sőt még most sokkal jobban szeretem .De a szeretetés a szerelem két különböző állapot .A szerelem szerintem nem is egy normális állapot ,csak az a baj hogy nálam 8 évig tartott és majdnem meggyilkoltam a kapcsolatunkat .
Nagyon remélem hogy irsz még erre a topicra ,szeretnék beszélgetni Veled .
Még valami..tudtátok hogy a féltékenység fizikailag is fáj???És amikor hirtelen rádtör nem tudsz uralkodni a testeden a gondolataidon?..összeszorítja a szíved gyomrod:(((és kimondat veled olyan mondatokat amiket normális esetben nem mondanál??és vajon tudja e valaki mi az ellenszere??Már az elvesztett bizalom visszaszerzésén kivül?
Csak annyit husz évig éltem házasságban szerelem nélkül mentem férjhez..és soha nem voltam féltékeny..ztán megismertem valakit akibe életemben először szerelmes lettem...az első hónapban becsapott de együtt maradtunk azt hittem el fog mulni..de nem onnantól kezdve valami eltört és el kezdtem magamat hibáztatni hogy miattam kellett uj nő...ez kb 6 éve volt....összeköltöztünk de nem birtam elfelejteni a sérelmet ami akkor ért amikor a legnyitottabb legsérülékenyebb voltam..és napról napra rosszabb lett..nem tudtuk megbeszélni mert a párom eltemette a hibás lépését és a nem tudom mért tettem mögé bujt..féltékeny voltam és elmentem dokihoz segítsen mert meg akartam menteni a kapcsolatot..feszültségoldót irt fel ...éreztem mindent elrontok mert már felmértem mennyire idegesítően viselkedek...aztán hat év után elment...igaz még találkozunk együtt töltünk napokat..de már más....iszonyu sokat vesztettem mert nem volt erőm legyőzni a kishitúséget a féltékenységet:((
Csak én azt hiszem ha pofont kap az ember az nyomot hagy...szép lassan elveszted az önbizalmad a bizalmat..magadat....És nem beszélsz róla senkinek mert szégyenled hogy gyenge vagy..közben tehetetlen dühös vagy a másikra is amiért ő tul lépett rajta.De mindig könnyebben felejt az aki adja a pofont...
nekem volt egyszer egy szeretöm, akinek "olyan volt", mint neked, és messze vele volt a legjobb az ágyban. Amúgy amikor arra került a sor, hogy elöször láttam meztelenül, egyáltalán nem hökkentem meg vagy ilyesmi. Abban a helyzetben az embert nem az érdekli, hogy hogy néz ki.
Na, bocsi, hogy belekotyogtam; remélem, kicsit jobban érzed magad.
