"Fiúk/Lányok! Beszéljünk arról, hogy kinek mi a tuti biztos "zöld" illetve "piros jelzés" az ellenkező nemtől utcán, nyilvános helyen való ismerkedésnél. Ki hogyan reagál ha veszi az adott jeleket, illetve ki milyen jelekkel bombázza, csábítja "áldozatát"?
Vagy utasít el.
Mit szabad, és mit nem?
Egyáltalán mi a véleményetek az ilyen fajta ismerkedésről
Akár félénkek akár bátrak vagytok, írjatok, mindenki véleménye érdekel!"
Nem tudom, mi lehet tuti zöld és tuti piros, de nagyon jó a kérdésfeltevés.
Én hajlok arra, hogy minden jelet alábecsüljek, mert erős önvédelmi falakat építek. Nem jó dolog, én sem szeretem ezt a tulajdonságomat, de ez van. Sokszor látom, hogy nagyon kecsegtetően indulnának az ismerkedési procedúrák, aztán elérkezik egy pont ahonnan csak lefelé megy a dolog. Hogy mi ez a pont, azt még nem tudom. Ha optimista vagyok, akkor azt mondom, hogy ez az, amikor a másik félnek elfogy a türelme megmássza az általam épített falakat - ha pedig pesszimista, akkor azt mondom, hogy mindig csak x idő után derül ki, hogy van valami a személyiségemben, ami a másik számára elfogadhatatlan.
De igazából nem tudom. Ma lett volna két jól induló lehetőség is, és mégse jutottunk el a telefonszámcseréig. Az egyiknél éreztem is, ahogy elbasztam, a másiknál lehet, hogy a lány eleve nem vett komolyan. (Nálam 6 évvel idősebb, most szerzi a második diplomáját, mellesleg gyönyörű, bár lehet, hogy ez inkább csak az én ízlésem, mint a közízlés.)
Elméletben: nem kell félni az ismerkedésnél, nyomatni kell a dolgokat, bátran bevállalni az embernek magát, viszont nem kell túljátszani a szerepet. Közvetlenség kell, és nyitottság.
