Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Funkerkém... az a helyzet, hogy az alakulattól való elkerülésem után már nem nagyon voltak közvetlen beosztottaim, a későbbi beosztásaim és az alakulat jellege (több volt a hivatásos mint a sori) miatt. De azt hiszem, nyugodt szívvel javasolhatom, hogy látogass el a Facebook "Akik Szentkirályszabadján voltak ejtőernyős katonák" nevű csoportjába. Bármelyik tagot megkérdezheted, hogy ez öndícséret volt-e...
De jó, hogy rátaláltam a csoportra. :-) 90 - 91 ben voltam Tapolcán a Híradó századnál írnok és Hírközpont állomás parancsnok. :-) ( Géptávírász. :-) ) Mi még másfél évre vonultunk, de mi szereltünk először egy évre. :-)
Ha jól emlékszem a Híradó század hierarhiájára, akkor Francia szds, Árvai hdgy, Horváth Fercsi tzls, Markó hdgy, Talpas zls, Horváth törzs ( Okos ), Kiss főtörzs ( Fütyi )
Én csak szép emlékeket őrzök, nagyon szerettem azokat az időket és kellett is. :-)
Esetleg van valaki ebből az időből, aki a Híradósoknál volt? :-)
Van lehetőség bejárni a laktanyát szerintetek? :-)
Én 1975 előtti felállásról írtam, itt lehet az eltérés. Megkeseredettségről pedig szó sincs, csak a realitásról. Szerencsére történtek velem az életben örömteli dolgok, így nem a katonaságot kell színezgetnem!
Köszönöm as kioktatást, egy dologban valóban igazad van, a rádió állomás valóban a II. on volt a többiben meg tévedsz. A tel. központ az ÜTI szobával pont szemben volt 75-77 ig. Itt készült az ingyen KV a lejmos ÜTI -knek. Oly annyira karhatalmi központ volt a neve, hogy a hírszázadnál a háló ajtóra is ez volt kiírva. Itt teljesített szolgálatot a Pocok és még jó néhány társa. Aztán a leszerelés környékén a Labé (rádió áll. ) megszűnt és helyette az ÜTI szobába telepített magnó vette automatán a napi riasztási jeleket.
Te valami igen megkeseredett ember lehetsz ha csak a rossz dolgokra emlékszel.
Mint saját bevallás szerint is kiderül, 1979-től 1993-ig ez a megelégedettség csak egyszer történt meg, mégpedig ez az egy alkalom, pont az első beosztottakkal történt. Vagyis a tapasztalatlanság szülte az emberséget, még nem tudta átvenni a zászlóalj "szokásait". Ez egy mindennapi történet. Amikor valaki odakerül "frisshúsként" egy alakulathoz, akkor még lefelé és felfelé is igyekszik pedálozni, na de aztán rájön pillanatok alatt, hogy ez nem fog menni, mert kilóg a sorból és veszélyben az előmenetele. Ilyet én is többször hallottam tisztekről, altisztekről: - Bezzeg amikor ide került, milyen rendes srác volt! Így aztán nincs oka erre az egy alkalomra büszkének lenni, hiszen ez nem szándékos, csak a kezdő tapasztalatlansága. Fentiekből következően, az meg pláne nem mondható, hogy "senkinek sincsen oka arra, hogy átmenjen az út másik oldalára ha velem találkozik"! Ez csak öndicséret, a megtörténtek szépítése!
Nem vagy ebben egyedül bár én hivatásosként szolgáltam Tapolcán '79 Szeptemberétől '82 Októberig (ezután Szentkirályszabadján a további éveimet '93-ig a leszerelésemig). Első beosztásom a 3. Zászlóaljnál (Janzsó Zászlóalj) volt mint harckocsivezető-kiképző. Az első beosztottaim a Hadosztályon belüli légvédelmi rakétaalakulatok leendő lánctalpas alvázaira kerülő fiúk voltak akik hat hónapos harckocsivezetői kiképzés keretében tanultak meg lánctalpast vezetni. Ezt követően kerültek vissza a saját alakulataikhoz pl. Keszthelyre és Nagykanizsára. Nos, ezektől a srácoktól én is ajándékot kaptam: egy kristályvázát és egy kézzel írt lapot melyen ez áll: "Sok szeretettel az első szakaszától" majd mindannyiuk aláírása.
A mai napig őrzöm és büszke vagyok arra, hogy senkinek sincsen oka arra, hogy átmenjen az út másik oldalára ha velem találkozik szembe az utcán.
Ahogy olvasom a hozzászólásaidat, az emlékeid valamelyest megszépültek. Ezzel nincs semmi baj, ez általában így szokott lenni. Egy pár dologban tennék kiigazítást. Az ÜTI szoba és a telefonközpont a földszinten, nem egymással szemben, hanem egymás mellett voltak - mindkettő ablaka a laktanya "főútjára" nézett. A rádió állomás nem ezek fölött az 1. emeleten, hanem a 2. emeleten volt és az épület ellenkező oldalára nézett. A 2. emeletről az antennán könnyebb volt a lapos tetőre felvezetni.
A laktanyában nem volt sem hírközpont, sem karhatalmi központ. A hírközpont több személlyel és több féle technikával rendelkező központot jelentene, de helyette csak egy kézi kezelésű telefonközpont és egy rádió adó-vevő volt. Ezeknek a neve nem hírközpont volt, hanem "Telefonközpont" és "Rádió állomás". A gyurmás-pecsétes kulcsdobozt is ezen néven lehetett az ÜTI szobán átvenni. Természetesen a telefonközpont 24 órában működött, de a rádióállomás csak a telefonon érkező parancsok alkalmával volt bekapcsolva.
A karhatalmi központ megfogalmazás végképp rossz, ez nem is lehetett volna a neve, ez egy egész más kategória!
A nosztalgia kedvéért ideraktam 2 képet. Az egyik a "Parancsnoki épület". Az általam megismert időben még szürke volt és olajkályhával kellett fűteni. A másik képen egy kézi kapcsolású telefonközpont látható, valami ilyesmi volt a telefon központban.
Az ÜTI szobával szemben a földszinten volt a telefonközpont, az emeleten felette meg a rádió állomás. A kettőt együtt hívták karhatalmi központnak, de ne kérdezd, hogy miért. Azt tudom, hogy elég komolyan vették mind a két helyet, éles szolgálatok voltak a riasztási rendszerek miatt.
Rengeteget voltam a hírközpontban szoliban és éreztem a Forgács őrnagy és a Tóth ales rivalizálását. Csak az volt a baj, hogy az ostor mindig a csóró katonán csattant. Emlékszem egyszer a Tóth ales beriadóztatta a hivatásosokat vasárnap délután, hogy leellenőrizze a hajukat, hogy a másnapi gyakorlatra megfeleljenek a szovjet elvtársaknak. Meg egyszer a tisztekkel szedette össze a csikkeket a tiszti étkezde előtt. Na ő nagy durung volt. Órdított mint egy állat.
Én írnok voltam a hírszázadnál és állomás pk, r118. A Tóth hdgy igen is kezelhető fazon volt, már a második napon lecseszett, hogy nem tudom aláhamisítani az aláírását. Nem igazán törődött az semmivel, de a kopaszokat utálta. Sok volt velük a gond, de ezzel minden tiszt így volt. A srácok tényleg jó fejek voltak de a tiszthelyettesek már nem annyira. Dancs, Talpas, Illés igazi "katonák" akartak lenni, kevés sikerrel.
Én a Silkásoknál voltam ebben az időben. A Janzsó őrgy mindig a mi szolgálatunknál kellett elmennie, így rendszeresen úgy vezényeltünk, hogy az Ő szolgálata már készen várta. Tényleg Ő volt az alakulat Ikonja. A fiát jól ismerem, mindig mesélek az apjáról és csak tátja a száját, meg vigyorog. Még él, bár a kora már nagyon látszik rajta.
De nekem a Tóth ales a pk volt a legnagyobb talány. Ahogyan kiabálni tudott, az ma is csodálattal bír.
Bocsi, de a Tóth hdgy-ról mondottal végképp nem értek egyet. Ha jellemezni kéne, az kb. így hangzana: a beosztottait eltaposva törtető lufifej. Neki csak az volt szimpatikus a „fenekét nyalta”. A századparancsnokság csak úgy maradhatott rá, hogy minden értelmes tiszt elment a századtól - nem is volt vele megelégedve Hajner ales! Utálta azokat akiknek legalább érettségijük volt, mert látta a szemekben a megvetést a primitívsége miatt. Felettesei előtt azzal próbált tündökölni (más nem ment Neki), hogy pl. egy-egy jelentkezésnél lábait hallatlan erővel, bohóc módon verte az éppen aktuális padlathoz. Na és az aláírása, ha még emlékszik rá valaki: körbe-kariba firkált, mint egy hároméves ovis, hogy ne jöjjön rá senki, hogy még a betűkkel is gondja van.
Sajnálom, hogy az életemből két évet ilyen emberek között kellett eltölteni, viszont sok szeretettel gondolok az arra érdemes katonatársaimra és tisztekre!
75-77 ig voltam a Hírszázadnál, Tóth hdgy kezei alatt, jó fej volt. Az igazi ikon a Janzsó volt, a "vaddisznó unokaöccse". Szívesen végigcsinálnám, már csak a korom miatt is.
Vér Karesz, Zólyomi Zoli, Király Laci, Bozsik.... rendes srácok voltak.
Ebben minden benne van!!Sajnos ma már a fiatalság nagy része nem ismeri."Tisztelet a kivételnek" Az ember lába azonnal rá áll.45 évesen is tudnák menetelni rá. Látszik az előadókon,hogy voltak katonák.A nő tagok tudják mit jelentett a katonaság.Rendezvényeken stb stb ilyeneket kellene előadni.A tv-ről nem is beszélve.Tele vagyunk 1 nagycsomó ratyi műsorral.Nem tudom miért nem lehet ilyesfajta műsort közvetíteni. HAZA SZERETET pedig kellene.Már ovodába el kellene kezdeni ezek tanítását.A katonaság ebből a célból nagyon jó volt.A katonákat mindenki szerette annak idelyén.Nyugodtan el indulhattál stoppal mert felvettek. Ti mit szóltok ehez?
Nem panaszkodni akartam az előző levelemben csak azért írtam talán lessz olyan aki magára ismer. Más célom nem volt a levéllel. Az meg,hogy igaz-e vagy sem ennyi idő után minek is nagyítanék.Nem sok mindent érnék el vele.Szerintem rá is fogsz jönni levelem végén hogy nem hazugságok.Az előző hozzá szólásomban is írtam de most is leírom nem alapkiképzésről van szó. Ezek a dolgok alapkiképzés után történtek Tapolcán.A HK vezetőket és HK parancsnokokat itt képezték ki."Janzsó zászlóalj"Mi bajáról voltunk ide vezényelve ezért értettem hogy mostoha gyerkekek voltunk hisz az 5-ik hónap után elkerültünk vissza az alakulatunkhoz.Azt hiszem ezért is viselkedtek ahogy tették velünk.Úgy sem találkozunk lehet az életbe soha többet.Nem maradtunk tapolcán.Mint írtad engem sem tudott "megtörni"a honvédség hisz otthol éreztem magam.A munkahelyem megkövetelte a pontosságot figyelmességet ápoltságot.El mondhatom még az egyenruha sem volt idegen mert abban dolgoztam bevonulásom előtt.(MÁV) Sajnálatos dolog volt sírni látni a társam és nem tudsz mit tenni.Mint ahogy írtad inteligencia.Az volt bőven.El mesélek a sok közül 1-et ha nem fárasztalak ez nállunk történt az eggyik öregkatonától megkérdezte a hadnagy. Mennyi nulla egéssz öt tized méter?0.5m? Válasz:gondolkodás hadnagy elvtárs hát úgy nyócvan centi egyhúsz körűl van.A nevezett kemíny öreg szerint 0.8m és 120cmvalahol ott van.Szegény ugye?Ez mondja nekem kopasz állat. Mindenki hozta amit kapott otthol "nevelés"hiányos sőt, hogy végezte ez el a 8 elemit.Ő már baján volt nem tapolcán.Biztosan más volt később. Mikor mi vonultunk akkor vezették be a 029sz rendeletet.Ez arról szólt, mindenki egyforma nincs szivatás.Az öregek nem parancsolhatnak a kopaszoknak.Ők is ugyanúgy dolgoznak mint mindenki más.Azt mindenki tudja aki volt baka,hogy előléptetés első időszakban nincs.Ezt azért írom mert ha nem csináltad meg azt amit mond az öreg hát a vele 1 időszakos tisztes megcsináltatta veled.A végeredmény ugyan az. A rendszerváltás megtörtént más lett az arculat. A megszólítás is bajtárs lett.Szóval nem akartam én sajnáltatni magam értelmét veszítette huszon pár év után.Ami meg történt az megtörtént.Szerettem én is katona lenni de csak 18 hónapig amíg kötelező volt.Bátran ki merem jelenteni hogy a legjobbak között voltam.Szerettem csinálni amire kiképeztek.Ennyi idő után egy közösségi oldalon rá találtam az eggyik társam feleségére és hidd el jól esett mikor azt írta a feleség hogy emlékszik rám a párja és neki annyit mondott rólam hogy ez az a srác aki nagyon értette a dolgát a legjobb volt.Büszkén mutatom a fiaimnak a bent készült fényképeket.Szerintem a mai srácokra is rá férne 1pár hónap.Tanulnának 1 kis toleranciát.Hogyan segítsek a másikon mert úgy segítenek rajtam is számíthatok rá.Állóképesség javításra is jó lenne nem lenne ennyi gizda gyenge gyerek.A számítógép billentyűhöz nem kell nagy kondi.
Elküldés előtt másold vágólapra (kijelöl, utána CTRL+C (másol)) így ha benyeli a nem kell újra írni CTRL+V (beilleszt) és újra tudod küldeni. Akkor szokta benyelni, ha sokáig írsz (időben)
