Az, hogy minden történetnek, mesének, legendának van valóság alapja, nem jelenti azt, hogy valóban létezik az a sok képzelet szülte esemény, lény, történés, amiről a mítoszok szólnak!
Pontosan erről szól e topic.
Nagyon jó példa a mese és valóság kapcsolatára!
:o)
Trója valóban létezett, Schliemann nagyon jól sejtette, bár a homéroszi Tróját ő nem találta meg.
Az a hely, sokáig lakott terület volt.
Kutatása, róla viták sokasága folyik.
Azért ne feledkezzünk meg az eltelt ~500 évnyi időről, és a korról, mikor az Iliász megszületett, és van annak folytatása is: az Odüsszeia!
Az égből alászálló lány például egy eléggé tipikus szimbóluma a lélek földre szállásának.
A lány szülei a Nap és a Hold, ez is ismert szimbólum. Az emberi lélek kettős, a görögöknél úgy nevezik a két részt: pszükhé és nousz. (A héberben is van kétféle lélek, az egyik a nefes, a másikra nem emlékszem.) A pszükhé avagy ösztönös lélek a Hold erejét hordozza, a nousz avagy szellemi lélek a Napét. Így tehát a lányt (a lelket) a Nap és a Hold "rakták össze".
Az inka fiatalember ebben a történetben, ebben a kulcsban értelmezve a lélek nélküli embert jelenti. Egyes források szerint az emberi faj fejlődése során egy darabig nem volt jelen a lélek, és a mai test+lélek+szellem együttes úgy alakult ki, hogy a lélek+szellem (pszükhé+nousz) az égi világból leszáll. Erről Platón is beszél valamelyik mítoszban, sajna annak a címére rra sem eml
Az ember megszületik: a kettős lélek találkozik a testtel. Egy ideig szépen éldegélnek együtt, közben a lélek nem érzi igazán jól magát, visszamenne a saját világába. Az ember halálával a lélek megszabadul, a test marad.
Az is tipikus mitikus elem, amikor az ember elindul, hogy kapcsolatot teremtsen a felső, szellemi világgal, hogy . Az odavezető út minden esetben nagyon nagyon hosszú. A szellemi világ meg ugye mégiscsak egy olyan hely, ahol a testnek nincs keresnivalója, tehát a testnek mennie kell. Vagy az is lehet, hogy az ember nem állt ki valami próbát, ami az örök élet elnyeréséhez kellett volna, ezért vissza kell térnie a földre. (Hogy egy későbbi életben újra megpróbálja.)
bár a mítoszkutatók azért foglalkoznak a motívumok vándorlásával
Na ja. Csak közben hülyének nézik a régieket. Például az özönvíz mítosza egy csomó mitológiában előfordul. Mit mondanak erre az okosok? Azt, hogy hát folyók mindenütt voltak, azok időnként kiöntöttek, és ez adja az özönvíz-mítosz alapját. Valószínűleg a régiek nem tudtak megkülönböztetni egy kiöntött folyót a több emelet magas, mindent elborító hullámoktól.
Igen, ez tényleg így van, csakhogy a mitológiai, illetve szellemi tulajdonságok nehezen kimutathatók, bár a mítoszkutatók azért foglalkoznak a motívumok vándorlásával. Itt a közismert példa: a trójai háborút is mesének tartották, aztán mi derült ki? Persze, elismerem, Szép Helénát akár ki is kapcsolhatjuk a történetből. Bár, ha meggondolom, száz évvel ezelőtt mi robbantotta ki a háborút... Pontosabban milyen ürügy.
Nem biztos, hogy ebben a nyelvészekre, vagy bármilyen "hivatalos" tudományra kell hallgatni. Korunk hivatalos tudománya elkötelezett materialista: lélekkel, szellemvilággal, okkult-misztikus dolgokkal, szimbólumokkal nem foglalkozik, csak a kézzel fogható tárgyak érdeklik. Ráadásul, a mai hivatalos tudomány mindenekfelett azt hiszi, a régi népek ostobák és primitívek voltak, bezzeg mi, mi mindent tudunk. És amikor az ókori görög azt mondja: "Zeusz", az csak valami ostoba és primitív babonaság lehet.
Persze vannak nyitottabb szellemű tudósok, akik adhatnak ki különvéleményt, de a hivatalos tudományos álláspont sosem fogja elismerni, hogy a mítoszoknak, legendáknak alapjuk lehet, amely kézzel ugyan nem fogható, de ettől még teljes értékű valóság.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon a magyarországi helységnevekben hányszor fordul elő a sárkány szó, és mivel magyarázzak a nyelvészek? Olyasmire gondoltam, mint Bősárkány, Szilsárkány, stb.
Igen, pl. Kína négy folyója is eredetileg 4 sárkány volt a monda szerint, akik a Jade Császár parancsát megszegve esőt adtak a szomjazó embereknek, és akiket ezért a Császér be akart záratni.
A 4 sárkány inkább folyóvá változott, hogy ezáltal mindig gondoskodhassanak a vízszükségletről.
Ez az értelmezés is elfogadható, hiszen a keresztény lovag a küzdelem előtt böjtölt, gyónt, áldozott, egyszóval felkészült nem csak a küzdelemre, hanem az estleges vesztésre is. A sárkény, illetve szörny fogalma viszont már a sumér, majd a görög-római mondakörben is felbukkan, például Perzeusz, illetve Herakles is legyőzött néhány tengeri szörnyet, és kiszabadította a feláldozandó királylányt.
A sárkány fogalma éppúgy szimbolikus, mint ahogy a zisten 6 nap alatt teremt. Az európai kultúrákban a sárkány a sötét oldal megtestesítője, de miként a vámpírok és vérfakasok esetében, itt sem hús-vér lényekre kell gondolni. Az értők belső sárkányokról beszélnek: önmagunkban legyőzendő hibákról és bűnökről. A kapzsiság sárkánya, a gyűlölködés sárkánya, az irigység sárkánya, és a többi, van jó sok. A lovag legyőzte a sárkányt = a lovag megküzdött saját belső hibájával, és legyőzte önmagát. A tudatlanok meg kitalálnak mindenféle meséket, mert nem értik, miről van szó.
Éppen tegnap említették valamelyik ismeretterjesztő csatornán, hogy az ausztrál bennszülöttek 40.000 évvel ezelőtt még találkoztak a sárkánnyal, a Megalánia nevű, ötméteres varánusszal. Ezt aztán szép akkurátusan kiirtották, csak a legendákban él. Viszont az ausztrál őslakók legendái nem hatottak az ó - és középkori európai hősmondákra..
Igen, ez is lehetséges, de inkább gyapjas orrszarvú, illetve mamut combcsontokat találtak, és ezeket óriások maradványának tartották. Nem egyet megláncolva a középkori városkapukra akasztottak, a megfelelő felirattal. Általában azt írták, hogy a helyi bajnok még ezt az óriást is legyőzte.
És ez mennyire jó, az elején csak mitológiával foglalkozik de a közepén elkezdi a napjaink mitológia gyártóit(Hollywood stb.) akik egyértelműen támadnak egy bizonyos "irányzatot" ami az Igazságot hordozza!
Tényleg lehet valóságos történet, mitológia elemekkel díszítve, pl. a regenerációt átvették a lernai hidrától, csak őt tűzzel pusztították el. Az a történet is vándormotívum, hogy valakit fel kell áldoznia a hősnek, már az Ótestamentumban is szerepel, Jeftának a lányát kellett feláldozni, és szegény Ifigénia is erre a sorsra jutott. Egyszóval, ezek a történetek is a mondakincs részei. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy egy óriáskígyó valahogy Angliába került, elvégre az sem tízméteresen, hanem harminccentisen kezdi.
Ez a mese nagyon hasonlít jó néhány más népmesére, hogy egy irodalmi feldolgozást említsek, a Csongor és Tünde is így kezdődik. Egyébként a népmesékben sok a párhuzamos történet, valamelyik afrikai történetben Mátyás király okos leányának pontos párhuzamára akadtam. Egy vietnami mesében (az alvégi és a felvégi apóka) pedig a Kis Kolos és Nagy Kolos alapötlete ismétlődik. Van még jó néhány ilyen, de hamarjában ez jutott eszembe.
Ha megnézzük a középkor sárkányszobrait, illetve képeit (rendszerint Szent Györggyel együtt találhatók) ezek nagyon hasonlítanak egy kissé elrajzolt krokodilhoz. Elképzelhető, hogy pl. vándorcirkuszosok mutogattak egy-két ilyen jószágot, és a művész innen vette a mintát. Még az is lehetséges, hogy ha egy példány megszökött, és valami kedvére való helyet talált, ott elvolt egy darabig. Aztán ha jött a tél, akkor azt nem élte túl.
