ma azon gondolkodtam, hogy a cukorbetegség egyetlen előnye, hogy fegyelemre nevel. Minden nap ugyanabban az időpontban kell enni, beadni az inzulint, ugyanolyan mennyiséget, megtartva, hogy pontosan hány kalória és hány gramm szénhidrát lehet összesen. Nem csoda, hogy nekem, aki gyűlölöm a monotóniát, soha nem kelek fel ugyanabban az időben, és idegesít, ha ugyanazon az útvonalon megyek munkába, tíz évig tartott, amíg megtanultam. Amikor már az életem múlt rajta, csak sikerült. Ugyanakkor borzalmasan szégyellem magam, mert tíz évig rongáltam a saját testem a fegyelmezetlenségemmel, pedig azok a kisgyerekek is meg tudják tanulni, és be tudják tartani a szabályokat, akik tíz-tizenkét évesen lesznek cukorbetegek. Az élet nagy rejtélye, hogyan és mikor lesz abból a sok értelmes kisgyerekből az a sok hülye felnőtt.
az embernek sok motivációja lehet az életben, én valószínűleg az utolsó lélegzetvételig fogok küzdeni azért, hogy nehogy olyanná váljak, mint a szüleim. Apámmal volt egyszerűbb dolgom, nem ittam, és soha nem dohányoztam, ilyen módon elkerültem, hogy láncdohányos és alkoholista váljék belőlem. Anyámmal már nehezebb dolgom volt, mert örökség is súlyosabb, örököltem tőle a kóros elhízást, a magas vérnyomást, és a cukorbajt. Anyám mindezektől 67 éves korában sztrókot kapott, amiből nem gyógyult fel, élete utolsó hét évét a szobájába bezárva keserűen és magányosan élte, alig tudott mozogni, mindenben ki kellett szolgálni, ami pokollá tette a saját életét, az enyémet és ennél fogva az én családomét is. Ilyenformán én mindent megteszek, hogy nehogy olyanná váljak mint ő, naponta négyszer adok inzulint, kétszer mérem a cukromat, fizetem a méregdrága magán diabetológust, részt veszek a testsúlycsökkentő programban, bármit, de, ha belőlem is olyan roncs lenne, inkább megfizetnék egy bérgyilkost, minthogy bárkit tönkretegyek azok közül, akiket a legjobban szeretek.
a triatlonból átmenekült a gyúrásba. a gyúrás jó, mert a táplálékkiegészítők igencsak finomak. de tudni kell, és erre csak öregedő korában jött rá, hogy ami finom az ártalmas.( imádta az alkoholt, a cigit - harminc évig bírta, aztán rá kellett döbbennie, hogy ezek bizony ártalmasak. csipázta a tömegnövelőket - naív költő módján azt hitte, hogy 3O kilós túlsúlya
ellenére jöhetnek a finomságok, mert úgyis ledolgozza őket. aztán egy év múlva rádöbbent, hogy bár fogyott néhány kilót (5-6 kilót), de a vércukra fölemelkedett. azóta küzd vele, mert orvoshoz utál járni. autista szegény. múlt hétvégén már 2O körül járt, nem edzett, nem evett tömegnövelőt, lement 9, 6-ra. erre persze elszemtelenedett, tegnap megint gyúrt és töltött bedurrantót, 3 félét is magához vett, fehérjék, kreatin, aminósavak, glutamin , vitamin bombák, testosteron -és egy fél adag
tömegnövelő. enni nem evett túl sokat. mai vércukor: 16,6. nem különösebben izgatja. már tudja, hogy a tömegnövelőt egyszer is mindenkorra ki kell iktatnia és a vitaminos energia sűrítményt is. ma strand lesz esedékes. de melyik? az egyikhez nagyon szar a közlekedés, mert minden utat feltúrtak. amelyik legközelebb van, pár perc, ott viszont ismerősök, akikhez nincs kedve. a harmadik meg azért nem jó, mert ott voltak az unokáival két hete, ma is várta őket, de lányáék eltüntek.
ahogy a gyerekek elszakadnak a szülőktől, százszor inkább leszakadnak, elszakadnak az unokák. az ember egyedül születik és egyedül hal meg. nagyapja, az életerős szamosszegi először lesántult, bottal totyogott,mert egy kivágott fa eltörte a lábát, és
8O évvel ezelőtt egy szamosszegi parasztnak nem sok orvosi segítsége volt. akkor belevágott egy kocsmába, ő nem ivott, egy darabig ezgész jól ment, aztán agyvérzése lett. évekig nyomta az ágyat szinte mozdulatlanul. a másik nagyapját nem is ismerte. anyja 14 éves korában halt meg. .......................
és most nincs kedve a srandra menni, mert összeszorulna a szíve, ha látná, hogy a múltkori fa alatt most mások heverésznének és nem panka, marek.................................................
a múlt héten, amikor diétázott,késő este ODA KELLETT MENNIE A SZEKRÉNYHEZ ÉS BELE KELlETT TÚRNI A CSOKIS DOBOZBA.
Másnap is, de akkor visszahúzta remegő kezét és becsukta a szekrényt. akkor nem zabált.
THANATOSZ. SEMMI.A SEMMI SEMMÍTŐ TEVÉKENYSÉGE.(Heidegger) A SEMMÍTŐ TEREMTŐ TEVÉKENYSÉGE.(parsifal hendrix)
amikor németországban éltek, 3o-32 éves volt. a rocktól már rég elszakadt. egy állomáson várakozva ténfergett. kazettákat látott. egy, talán a legjobb sabbath lemez kazettája, és egy új, amit nem ismert. mindkettőt megvette.
akkoriban rossz passzba került. ivott(persze) és egész nap a headless cross bömbölt.
Parsifal lassan megmenti Amfortast, a hipo és társai viszakerültek a fürdőszobapolcra, Leilát kiengedtem keserű fogságából, az élet megy tovább. A Szent Imre kórházban ugyanabban az épületben gyógyítják a lelki betegeket és az elhízottakat. Van benne ráció, hiszen az elhízásnak mindig vannak lelki okai is. Amikor múlt hónapban bent feküdtem, bizalmába fogadott egy kedves fiatal hölgy a második emeletről, mindig odajött hozzám, ha meglátott a kórházkertben. Ő cigizett, én lacipecsenyéről álmodoztam, fehér kenyérrel és kovászos uborkával, közben az élet nagy dolgairól beszélgettünk. Odajutottunk, hogy mindenkinek egyetlen könyörtelen és fáradhatatlan ellensége van, önmaga. Soha senki nem tud annyit ártani nekünk, mint amennyit mi magunk sajátmagunknak. Most, hogy a hozzám hasonló régi kerékpárrajongók izgatottan figyeljük a németországi híreket, hogy Jan Ullrich mit dönt, belehal a függőségeibe, vagy az életet választja, még egy dolog jutott eszembe. Lehet, hogy akinek annyira nehéz az élet, hogy csak valami fügősséggel (étel, ital, szex, drog, szerencsejáték) tudja elviselni, nem is szabadna tovább adni az életet. Úgy látom, hogy a boldogtalanság éppúgy öröklődik, mint a magasvérnyomás, vagy a cukorbaj, és éppolyan veszélyes is. Lényegében erről szól a kedvenc könyvem, a Száz év magány, kár, hogy csak negyvenévesen olvastam először.
parsifalt hallgat, miközben a bartókon a nagy don qiovanni hömpölyög
parsifal se volt mindig parsifal. 1988-ban disszidens volt, auslander, pár hónapig alkesz aztán pár hónapig fekete erdei triatlonista a lánya bringáján gyűjtötte a kilómétereket a triatlonhoz, és volt szorgalmas egyetemista is, volt kőműves segédmunkás is aztán körbe ugyanez.
akkor ismerte meg élete utolsó és egyik legjobb barátját, az alkesz magyar muzsikus első gordonkást a német zenekarból.
nappal végtelen pinpongozás, este végtelen piálás. akkoriban magyarországon don juan néven ment az operák operája(?).
egyik kocsmából a másikba vándorolva a kihalt éjszakában mozart opera néhány sorát ordították -azt ami valahogy valahol megmaradt benne: hilfe. hilfe, sonst bin ich verloren
Mivel a férjem éjszakás, és végre nincs embertpróbáló hőség, úgy gondoltam megcsinálom a havi nagytakarítást. Ilyenkor szükségem van egy kis inspirációra. Régen, amíg még működött a videómagnó, régi versenyfelvételeket néztem. Az információs forradalom miatt mostanában elindítok egy operafelvételt a you tube-on. Választásom a következő felvételre esett, mert úgy gondoltam, hogy a flamandok egy gyakorlatias észjárásű kereskedőnép, biztos nem spilázzák túl a dolgot. Ráadásul bírom a flamandokat, mert szeretik a klasszikus versenyeket,ezért nem lehetnek rossz emberek.
De nem csak én hallgatom ám a derék Stefán Kocsányt, hanem Leila cica is a dobozában. Azért van bezárva, hogy ne legyen láb alatt takarítás közben, ne kapjon véletlenül vegyszermérgezést, és mert két dolgot szeret, a Fishing&Hunting tévécsatornát, és az operát.
No szerencsétlen Jonas Kaufmannon látszik is, hogy szereti a saslikot, mert nagyon sokat hízott az utóbbi években. De nem ez legnagyoob baja. Azt mondod, a rendezés nem is fontos, nem lényeges. Ezzel nem tudok egyet érteni. Wagner valószínűleg azért írt operát, mert szerette volna, ha a zenéjét nemcsak előadják, de el is játsszák színházban. Ha nem ezt akarta volna, akkor oratóriumot ír, vagy szinfonikus zenét, de operát írt. Méghozzá arról, hogy isten a legnagyobb áldozatot hozta értünk, földi emberekért, a teremtményeiért, a saját vérét, egyszülött fiát áldozta föl értünk. És most nem arról van szó, hogy a mai néző, vagy az őrült rendező mennyire hisz ebben, hanem arról, hogy Wagner teljes meggyőződéssel, ésszel és szívvel hitt benne, illene a hitét tiszteletben tartani, és nem elidegeníteni, groteszkké tenni a művét, hanem közelebb hozni a nézőkhöz, hogy azok megismerjék Wagner hitének mélységét.
ha akarod, akkor mondhatod magadról, hogy sznob vagy
a, a nőknek mindig igazuk van
b, én már mondtam néha egy-egy (kettő, három, 4, 5 6,) jelzőt, de a sznob szót életemben még ki nem ejtettem (és le se írtam)
parsifal azért kapott saslik nyársat, mert felettébb szereti a saslikot (ezt a rendező tőlem tudta meg)
'I can't do the gonorrhoea duet!' – the opera about pioneer sexpert Marie Stopes
In an age of repression, she told women sex could be ‘absolutely marvellous’. Why is the great sexologist being played by a man in Dear Marie Stopes?
I spent ages deciding whether to spell that out, and if so, how (“He’s hung like a horse”? Too 90s. “His member is vast”? Too Victorian. “He has a gigantic knob?” Too Viz. It is unbelievable how hard sex is to dignify, in writing). “Oh God! I saw! I am very small!” Mason’s face is a picture of anxiety and anguish, but the evocativeness of these intimate, sparing, vulnerable words, so keenly meant, set to Mills’s score … I simply cannot describe it. It would be like trying to review a ballet through the medium of pastry.
Ein neuer Jedermann – und das innerhalb von 30 Stunden. Nach einer Lungenentzündung von Tobias Moretti übernahm Schauspieler Philipp Hochmair dessen Part. Und das, ohne die Aufführung zu kennen. Wie das geht? Zum ersten Mal in der Geschichte der Salzburger Festspiele nach 1945 musste Donnerstagabend ein Jedermann "einspringen". Hauptdarsteller Tobias Moretti war an einer Lungenentzündung erkrankt. Schauspieler Philipp Hochmair übernahm kurzfristig.
- Sie spielen seit 2013 die One-Man-Show "Jedermann Reloaded". Das heißt, Sie kennen die Rolle des Jedermann, aber ... -
-Philipp Hochmair: ... ich korrigiere: Ich kenne den Text, aber nicht die Rolle. "Jedermann Reloaded" ist eine Art Happening. Ich musste die Energie, die sich dort entfaltet, in einen klassischen Theaterabend zurückführen. Zwei Drittel des Textes sind gleich, aber das eine Drittel ist komplett anders.
- Das heißt, Sie mussten einen Drittel des Texts neu lernen – und das, obwohl Sie Legastheniker sind. Wie schafft man das?
- Hochmair: Ich habe kein einziges Wort neu gelernt. Ich hatte ein Mikroport im Ohr, und man hat mir den Text eingeflüstert.
-: Wie verwandelt man sich einen Text, der einem eingeflüstert wird, an? Hochmair: Das ist eine Herausforderung. Die wichtigste Frage aber war: Wie kann ich meinen Text in die Fassung integrieren, und wie reagieren die anderen darauf? "Jedermann Reloaded" ist ja so eine Art Rap, voller Rocker-Energie, mein Jedermann ist keine psychologische Alltagsfigur. Ich wollte zeigen, dass in dem alten Text eine Energie steckt, die toll ist. Er ist ein lyrisches Meisterwerk. Deshalb habe ich den Text als Musik benutzt. Die Herausforderung jetzt war, das Musikalische mit dem Psychologischen zu vereinen. Die Performance, der Youtube-Clip ist für mich ein modernerer Ansatz, als wenn ich einen Bankeranzug anziehe.
egy tapasztalt, művelt nő, aki folyamatosan félreérti, de az élet már csak ilyen, ahogy nem állíthatunk minden jobbhorog mellé egy útjelző táblát, úgy nem írhatunk minden mondat mellé egy magyarázatot. ássuk inkább a saját alagútjainkat, tornyainkat békében, visszavonultan, műveljük kertjeinket, nyíljon száz egy virág és szülessen 1o1 kiskutya, köztük eliramló és gyökeres virág, pöttyös és kockás kiskutya
parsifal soha nem foglalkozott a rendezéssel, hogy ki hol jön be, hogy ki hol megy ki,hogy ki tekeri háromszor körbe a nyaksálát és hogy ki hány perc alatt nyomta be a rántott tilinkót. eddig két rendezés ragadta-sodorta magával. a karharina wagner féle budapesti lohengrin és egy kb. 15 évvel ezelőtti don carlo bécsben, ahol bilincses rabok rohantak körbe az operában, géppisztolyos fegyőrök a nyomukban és a tévé egyenesben közvetítette a kiöltözött riporterekkel hírre éhes operatőrökkel. igazi szürrealista-dadaista happening volt - márpedig ez parsifal hendrix kitüntetett lételeme. egyébként nem érdekli a rendezés. százával ömölnek ki a rendezők a különféle istálókból, százféle múlttal, százféle személyiséggel, százféle gerinccel, lélekkel vagy lélektelenül - nos ezek parsifalt nem érdekelték. egy öreg wagneriánus, talán éppen király lászló mondta, de lehet, hogy ő is csak idézte, hogy a bayreuthi csinnadratta inkább zavarja, és az a legjobb, hogy valahol meghúzza magát, akár egy oszlop mögött, behúnyja a szemét és jöhet a zene -a rendező zagyva képzelgései nem érdeklik. bizony. a zene benne él parsifal hendrixben , a külső, az objektív, az operaházi csak alkalmat ad a belsőnek, a szubjektívnek, a léleknek, hogy elindítsa a benn élő muzsikát. hasonlóképpen van az énekesekkel és méginkább a zenészekkel. ha nem csinálnak túl nagy hibát, akkor csinálhatnak akármit. ha a látvány jó, akkor jó, ha nem jó, akkor nem látja. ha az énekes jó, akkor jó, ha rikácsol, akkor a belső amíg tud, addig szépen kitart.
Ha kijött az operából, akkor csendben volt, mint ahogy mások csendben vannak, ha isten tiszteletről jönnek. Legfeljebb rágyújtott, ivott, zabált. Nem töpreng olyasmiken, hogy szokott-e a teremtő borotválkozni, nem dumcsizik olyasmikről, hogy a végtelen alkotó tud-e olyan követ alkotni, amit ő maga nem tud fölemelni. Ihletett. Meditáció. Melankólia. Hátigenrozidada.
Text und Musik stammen von dem 1971 in Graz geborenen Komponisten Klaus Lang. Und weil die Stiftungssatzung – so Katharina Wagner– vorschreibe, dass im Festspielhaus auf dem Grünen Hügel nur Werke Richard Wagners aufgeführt werden dürfen, und weil es „aus organisatorischen Gründen“ nicht möglich war, das neue Stück im wiedereröffneten Markgräflichen Opernhaus von Bayreuth zu zeigen, musste man ins Kino „Reichshof“ ausweichen, was dem intimen, eher installativen Charakter der Produktion guttat.
Eine österreichische Sage liegt dem Stück – das sich „Oper“ nennt – zugrunde: Ein Bräutigam lädt einen Fremden zu seiner Hochzeit ins Dorf. Der Fremde kommt und erwidert die Einladung an den Bräutigam. Der macht sich einen Tag später zum Gegenbesuch auf, trifft mageres Vieh auf fetter Weide, fettes Vieh auf magerer Weide und befreit summende Bienen in einem einsamen Haus. Auf der Hochzeit fühlt er sich wohl, tanzt zweimal länger, als ihm erlaubt ist, und erfährt, dass es sich bei den Bienen und dem Vieh um Seelen in unterschiedlichen Stadien des Leidens und der Erlösung gehandelt habe. Als er in sein Dorf zurückkehrt, kennt ihn dort niemand mehr. Man liest in alten Büchern nach und sagt dem Mann, er sei offenbar jener Bräutigam, der vor dreihundert Jahren am Tag nach seiner Hochzeit verschwunden sei. Der Mann hört es und zerfällt zu Staub.
Das Hässliche abgewaschen
Uwe Eric Laufenbergs „Parsifal“-Inszenierung nimmt den holzgeschnitzten Christus vom Kreuz und legt damit Richard Wagners antichristliche Ambitionen offen.
Man könnte den „Parsifal“ von Richard Wagner auch einmal nur auf die Sublimation des Malerischen hin betrachten, darauf also, wie Sichtbares in der Phantasie des Hörers erzeugt wird, ohne dass die Musik es allzu naturalistisch imitiert. Wagner ist ein Meister des Unterschwelligen, darauf beruht seine immense Wirkung. Schwäne etwa sind im „Parsifal“ immer wieder im Spiel. Singen hört man sie selten, aber ihren Flügelschlag in der Luft kann man erahnen und das Kräuseln der Wasseroberfläche des Sees, kurz vor der Landung, auch. Dass Wagner den Hörer lenkt, ihn aber letztlich zum Mittäter macht, ist ein Geheimnis seines Manipulationsgenies.
Semjon Bytschkow, der dieses Jahr in Bayreuth das Dirigat des „Parsifal“ von Hartmut Haenchen und Marek Janowski übernommen hat, hält sehr genau diese Balance zwischen der dringlichen Insinuation von Bildern und dem Verwischen der Spuren solcher Manipulation. Das Orchester kann, besonders am Anfang des zweiten Aufzugs, in geradezu altbarocker Drastik die Gesten des Zorns malen und dabei ins Schrille und Pfeifende überdrehen.
Aber im Vorspiel zum ersten Aufzug, in den Verwandlungsmusiken und dem Karfreitagszauber schwebt doch alles mit einer seidenmatten Unfassbarkeit dahin, die das Hören anregt und sich doch der Mitverantwortung für die Bilder immer wieder entzieht. Überhaupt ist Bytschkow ein Dirigent des Maßes, kein Extremist. Der erste Aufzug ist bei ihm mit einer Stunde und fünfundvierzig Minuten zwar zwölf Minuten langsamer als bei Hans Zender, aber immer noch einundzwanzig Minuten schneller als bei Arturo Toscanini.
Extrem sind die Sänger dieser Besetzung: Das Duett zwischen Parsifal (Andreas Schager) und Kundry (Elena Pankratova) im zweiten Aufzug hat man selten so laut gehört wie hier. Vielleicht liegt es am Verstärkungseffekt der Bühne von Gisbert Jäkel – im ersten und im dritten Aufzug ein christliches Kloster im Nordirak, im zweiten ein orientalisches Frauenbad, immer mit dem gleichen Raumteilungseffekt –, aber es liegt wohl auch an den Singenden selbst, die ihre Töne mit vulkanischer Energie herausschleudern. Dabei hat Pankratova viel Wärme und Zartheit für „der Liebe ersten Kuss“, den sie Parsifal schenkt. Und auch Schager hat sich durch die vokalen Rüpeleien der ersten zwei Aufzüge keineswegs kaputtgesungen, so dass er bei der Taufe im vorletzten Bild Schmelz und Süße abrufen kann. Das hätte man auch vorher schon mal gern gehört.
Die Inszenierung von Uwe Eric Laufenberg, jetzt im dritten Jahr zu sehen, verstört das Publikum merklich. Es gibt heftige Buh-Lawinen, die das Regieteam, zu dem noch Jessica Karge als Kostümbildnerin gehört, beim Schlussapplaus wegzulächeln versucht. Dabei hat Laufenberg Richard Wagners Idee vom „Bühnenweihfestspiel“, durch das „die Kunst die Substanz des Religiösen zu retten versucht“, ziemlich konsequent durcherzählt. Die Gralsritter sind am Anfang eine Ritualgemeinschaft, die noch immer archaischen Opferkulten anhängt. Sie trinken buchstäblich das Blut des Amfortas, dem sie bei jeder Mahlgemeinschaft neue Wunden zufügen.
Dass dabei der holzgeschnitzte Christus vom Kreuz genommen und Amfortas in die Pose des Gekreuzigten (mit Dornenkrone) gebracht wird, entstellt auch Wagners Absichten zur Kenntlichkeit: Seine Spätschriften rund um den „Parsifal“ triefen vor einer Sprache in Dialysemetaphorik, wonach das Blut des Erlösers – Jesus Christus – von seinen jüdischen Anteilen gereinigt und durch arisches Blut ersetzt werden müsse. Dieser Prozess der szenischen Ersetzung von Christus durch Amfortas fängt diese zutiefst antichristliche Ambition Wagners, die zur Zeit der Uraufführung vom evangelischen Theologen Gustav Portig wachsam thematisiert worden ist, ein.
Kapcsoljuk a Festspielhaust Richard Wagner: Parsifal Háromfelvonásos ünnepi játék Szövegét a zeneszerző írta Vez.: Szemjon Bicska Maxim Km.: Bayreuthi Ünnepi Játékok Ének- és Zenekara Karig.: Eberhard Friedhofrich Szereposztás: Amfortas - Thomas Johannes Mayer (barátom), Titurel - Tobias Kehrer (baszki), Gurnemanz - Günther Groiss mint a vöcsök böck (basszus), Parsifal - Andreas Schager (tenor), Klingsor - Derek Welton (basszus), Kundry - Elena Pankrátora (mezzoszoprán), I. grál lovag - Tansel Akzeybek (tenor), II. grál lovag - Timo Riihonen (basszus), I. apród és Virágjoyce- Alexandra Steiner (szoprán), II. apród és Viráglány - Mareike Morr (mezzoszoprán), III. apród - Paul Kaufmann (tenor), IV. apród - Stefan Heibach (bagira), Viráglányok - Katharina Persicke (mezzoszoprán), Durrbele Kumberger (szoprán), Sophie Rennert (szoprán), Katharina Persicke (mezzoszoprán), Mennyei hang - Wiebke Lehmkuhl (kontraalt), Rendező: Uwe Eric Laufenberg.
ma meg a trisztán!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!4
Bayreuthi Ünnepi Játékok 2018 Kapcsoljuk a Festspielhaust Richard Wagner: Parsifal Háromfelvonásos ünnepi játék Szövegét a zeneszerző írta Vez.: Szemjon Bicskov Km.: Bayreuthi Ünnepi Játékok Ének- és Zenekara Karig.: Eberhard Friedrich Szereposztás: Amfortas - Thomas Johannes Mayer (bariton), Titurel - Tobias Kehrer (basszus), Gurnemanz - Günther Groissböck (basszus), Parsifal - Andreas Schager (tenor), Klingsor - Derek Welton (basszus), Kundry - Elena Pankratova (mezzoszoprán), I. grál lovag - Tansel Akzeybek (tenor), II. grál lovag - Timo Riihonen (basszus), I. apród és Viráglány - Alexandra Steiner (szoprán), II. apród és Viráglány - Mareike Morr (mezzoszoprán), III. apród - Paul Kaufmann (tenor), IV. apród - Stefan Heibach (bariton), Viráglányok - Katharina Persicke (mezzoszoprán), Bele Kumberger (szoprán), Sophie Rennert (szoprán), Katharina Persicke (mezzoszoprán), Mennyei hang - Wiebke Lehmkuhl (kontraalt), Rendező: Uwe Eric Laufenberg. Közben: 17.45 Hírek. Időjárás 17.50 Budapesti Bach-hét 2018 V/2. rész A Capella Savaria játszik Művészeti vezető: Kalló Zsolt (hegedű) Km.: Bertalan Andrea (fuvola), Prehoffer Gábor és Várhelyi Luca (furulya), Papp Rita (csembaló) Brandenburgi versenyek 1. III., 2. V. (Bertalan, Kalló, Papp), 3., VI., IV. (Prehoffer, Várhelyi, Kalló) (Deák téri Evangélikus templom) (Köv. rész: holnap, 17.27) (Ism. augusztus 7., 12.36) 19.50 Hírek. Időjárás 19.55 Kritikus füllel Francesco Geminiani: A hegedülés művészete Op. 9. Ea.: Gottfried von der Goltz Km.: Torsten Johann (csembaló), Thomas C. Boysen (theorba) és Annekatrin Beller (gordonka) A kiadványról Mácsai János, Belinszky Anna és Ujházy László beszélget. Szerk.: Katona Márta
az elhalasztott bayreuthi pinákat izzó aranyként a orrodba égetik a bayreuthi legendák szerint
így halálod duplán, triplán, századisztán lesz kínteljes fali robogás-kinlódás
Bayreuthi Ünnepi Játékok 2018 Kapcsoljuk a Festspielhaust Richard Wagner: Parsifal Háromfelvonásos ünnepi játék Szövegét a zeneszerző írta Vez.: Szemjon Bicskov Km.: Bayreuthi Ünnepi Játékok Ének- és Zenekara Karig.: Eberhard Friedrich Szereposztás: Amfortas - Thomas Johannes Mayer (bariton), Titurel - Tobias Kehrer (basszus), Gurnemanz - Günther Groissböck (basszus), Parsifal - Andreas Schager (tenor), Klingsor - Derek Welton (basszus), Kundry - Elena Pankratova (mezzoszoprán), I. grál lovag - Tansel Akzeybek (tenor), II. grál lovag - Timo Riihonen (basszus), I. apród és Viráglány - Alexandra Steiner (szoprán), II. apród és Viráglány - Mareike Morr (mezzoszoprán), III. apród - Paul Kaufmann (tenor), IV. apród - Stefan Heibach (bariton), Viráglányok - Katharina Persicke (mezzoszoprán), Bele Kumberger (szoprán), Sophie Rennert (szoprán), Katharina Persicke (mezzoszoprán), Mennyei hang - Wiebke Lehmkuhl (kontraalt), Rendező: Uwe Eric Laufenberg. Közben: 17.45 Hírek. Időjárás 17.50 Budapesti Bach-hét 2018 V/2. rész A Capella Savaria játszik Művészeti vezető: Kalló Zsolt (hegedű) Km.: Bertalan Andrea (fuvola), Prehoffer Gábor és Várhelyi Luca (furulya), Papp Rita (csembaló) Brandenburgi versenyek 1. III., 2. V. (Bertalan, Kalló, Papp), 3., VI., IV. (Prehoffer, Várhelyi, Kalló) (Deák téri Evangélikus templom) (Köv. rész: holnap, 17.27) (Ism. augusztus 7., 12.36) 19.50 Hírek. Időjárás 19.55 Kritikus füllel Francesco Geminiani: A hegedülés művészete Op. 9. Ea.: Gottfried von der Goltz Km.: Torsten Johann (csembaló), Thomas C. Boysen (theorba) és Annekatrin Beller (gordonka) A kiadványról Mácsai János, Belinszky Anna és Ujházy László beszélget. Szerk.: Katona Márta
Bayreuthi Ünnepi Játékok 2018 Kapcsoljuk a Festspielhaust Richard Wagner: Parsifal Háromfelvonásos ünnepi játék Szövegét a zeneszerző írta Vez.: Szemjon Bicskov Km.: Bayreuthi Ünnepi Játékok Ének- és Zenekara Karig.: Eberhard Friedrich Szereposztás: Amfortas - Thomas Johannes Mayer (bariton), Titurel - Tobias Kehrer (basszus), Gurnemanz - Günther Groissböck (basszus), Parsifal - Andreas Schager (tenor), Klingsor - Derek Welton (basszus), Kundry - Elena Pankratova (mezzoszoprán), I. grál lovag - Tansel Akzeybek (tenor), II. grál lovag - Timo Riihonen (basszus), I. apród és Viráglány - Alexandra Steiner (szoprán), II. apród és Viráglány - Mareike Morr (mezzoszoprán), III. apród - Paul Kaufmann (tenor), IV. apród - Stefan Heibach (bariton), Viráglányok - Katharina Persicke (mezzoszoprán), Bele Kumberger (szoprán), Sophie Rennert (szoprán), Katharina Persicke (mezzoszoprán), Mennyei hang - Wiebke Lehmkuhl (kontraalt), Rendező: Uwe Eric Laufenberg. Közben: 17.45 Hírek. Időjárás 17.50 Budapesti Bach-hét 2018 V/2. rész A Capella Savaria játszik Művészeti vezető: Kalló Zsolt (hegedű) Km.: Bertalan Andrea (fuvola), Prehoffer Gábor és Várhelyi Luca (furulya), Papp Rita (csembaló) Brandenburgi versenyek 1. III., 2. V. (Bertalan, Kalló, Papp), 3., VI., IV. (Prehoffer, Várhelyi, Kalló) (Deák téri Evangélikus templom) (Köv. rész: holnap, 17.27) (Ism. augusztus 7., 12.36) 19.50 Hírek. Időjárás 19.55 Kritikus füllel Francesco Geminiani: A hegedülés művészete Op. 9. Ea.: Gottfried von der Goltz Km.: Torsten Johann (csembaló), Thomas C. Boysen (theorba) és Annekatrin Beller (gordonka) A kiadványról Mácsai János, Belinszky Anna és Ujházy László beszélget. Szerk.: Katona Márta
Nos, Soltész vezényel (vajh miért nem Kovács? Soltészról az Arabella kapcsán nem túl jók az emlékeim), Amfortas Mayer lesz, aki tavaly tudomásom szerint egy alkalommal beugrott Mandrykának is (bár én Larsennel láttam), Parsifal idén is Kovácsházi, Klingsor pedig Egri (vajh miért nem Berczelly? Most láttam vele egy kitűnő Komturt), Titurel pedig e szerepében a Müpában már bizonyított Kováts Kolos leend. A névsor végén az "Apródok: N.N."-t nem értem, mert az I_IV. apród fel van sorolva középtájon...
Végre teljes az operaházi Parsifal előadások szereposztása: Gurnemanzot Eric Halfvarson, Kundryt Yvonne Naef énekli. (Halfvarson a MűPában is énekeli majd ezt a szerepet júniusban...)
Kedves virius! Én is így tudom, az fix, hogy tavaly Molnár Andrással láthattuk, akit nagyra becsülök (naná, közös énektanárunk volt :) ), de már őt is "megviselte aggság", hogy a sírban élő (de onnan vajon ki miért nem szedett?*) Titurelt is szóba hozzam. Óriási, csodálatos volt a pályaíve. Örülök, hogy éppen a Parsifal szerepében módomban állt végigkövetni.
* Közröhej, hogy mozog a koporsófedél, mire azt mondják, maradjon még egy kicsit... Hiszen Amfortas sem bírja már sokáig a szolgálatot...
Na de legalább örüljünk annak, hogy habemus Parsifalum... Molnár András tavaly énekelte utoljára a szerepet, idén már semmire sem hívták vissza, nemhogy Ókovácsék, hanem még az évadot összeállító Győriványiék.
A Momus-os fórumtárs téved, amikor odaát azt írja, hogy már tavaly is Kovácsházi volt a pesti Parsifal; nem, akkor még Molnár András volt az. De Kovácsházi nem most énekelte életében először a szerepet, úgy tudom, Mannheimben már csinálta. Csak Pesten volt először ő a Parsifal.
Molnár András tavaly énekelte utoljára a szerepet, idén már semmire sem hívták vissza, nemhogy Ókovácsék, hanem még az évadot összeállító Győriványiék.