Az árják kialakulásuk után 3 részre váltak szét: a szlávok az ázsiai puszták irányába, a latinok és germánok Nyugat-Ázsia (később Európa) felé, a hinduk pedig az Indiai-fsz. irányába távoztak a Tibeti-fennsíkról.
Az ősvallás egyistenhit volt, melynek kozmológiája szerint Isten teremtette a világot, amelyben mindenhol és mindig jelen van, és igazságot szolgáltat.
Ezt a vallást csavarták aztán ki a későbbi árja népek a saját szájuk íze szerint, de még mindig sokat meghagytak belőle, az igazi rombolást a dogmatikus vallástriász (judaizmus-kereszténység-iszlám) okozta, hiszen semmit sem követelt híveitől, csupán vakhitet.
A helyes ÚT azonban csak az ÖNMEGVÁLTÁSON és ÖNFEJLESZTÉSEN keresztül vezet.
Van-e valami értelme annak, hogy bármiben is higgyünk, ha ki sem próbáltuk és meg sem tapasztaltuk? Isten bölcsessége határtalan, és azt fokozatosan megismerve mi is egyre nagyobb dolgokra leszünk képesek, ha a valódi ősi testkultúrát gyakoroljuk. "Tedd azt, amit akarsz" - de előbb győződj meg arről, hogy helyes-e az, amit cselekszel.
A gondolat minden megnyilvánult és meg nem nyilvánult dolog kezdete. A gondolat ereje az, ami által és amin keresztül az ember megismerheti magát. Gondolni, teremteni, alkotni, létrehozni, a bennünk lévő Élő Isten társává válni, és ott elkezdeni, ahol a planetáris erők abbahagyták, a célunk és rendeltetésünk. De hogy ezt tehessük, olyan egyszerűvé kell válnunk, mint egy gyermek, mégis istenien bölcsnek. Meg kell szabadulnunk mindentől, ami bennünket a külső világhoz köt, de úgy, hogy mindent felhasználhassunk, amit a külső világ nyújthat és nyújt."
Pontosan ez nem sikerült sokaknak, akik az ezoterikus útra tértek: "bár ki kell lépnünk a világba, de nem szabad elvegyülnünk benne", mondá Dr. O.Z.A. Hanish.
Milyen igaza is volt, csak mostanában döbbentem rá!
"a szigorú vegan életmód, a desztillált víz fogyasztása és a légzőgyakorlatok egyedüli és kizárólagos üdvözítőségéhez, amiről Zoroastro korábban oly lelkesen nyilatkozott itt."
Technikailag a Mazdaznan étrend sosem volt vegán, ilyet sosem írtam le.
A tej- és termékek, ill. a csírátlanított tojás fogyasztható, hiszen ezekért nem kell állatot leölni, a tojás esetében az a csíra benne.
– Dr. O. Z. A. Hanish nem járt volna a Himalája tetején, egy eldugott kolostorban élő szerzetesrendnél (El Kharman Zend), ahonnét a zend hagyományt "kihozta"
– a zend hagyomány szerint az első europidok (az ókori nyugat-ázsiai kultúrák etnikumai) nem a tibeti fennsíkon alakultak volna ki még Kr. e. 10.000-11.000 táján
– ha ezen europidok (néhány évezreddel később zendek) nem pont ezt a "szinkretista" hitvallást követték és gyakorolták volna.
Csak jó néhány ezer évvel később (úgy Kr. e. 4-5.000 táján) vált szét ez a népesség avesztabeli és védabeli árjákra, ekképpen kissé kétfelé módosítva az eredeti iskolát/rendszert. Az esszénus Jézus is alapvetően ezt a rendszert követte és propagálta szűk követői körében (aki nem volt azonos a Golgoták hegyén majdnem megölt zsidó herceggel, Jehosuával – csak a nevük volt megegyező!).
Ám mindezt Dr. Hanish is elmondta, csak valahogy úgy látszik, nem "jött át", illetve te sem olvastad ezen előadásait, csak másodlagos, ferdített (!!!) forrásokból vetted, amit idehordtál.
Zoroastro
(13 évvel később, bár itt az indexen már minden legendás régi nick eltávozott, én még itt vagyok)
"Merüljünk most bele mi is a szép magyar mesék és legendák színes és igen sokat mondó nagyvilágába. Egészen megdöbbentő, hogy egy Szeben környéki magyarok és szászok által is ismert mesében egy „végtelen korú” (tehát halhatatlan) szárnyaskígyó alakjában megjelenik egy óriás, akinek a fény időről-időre megtisztítja „testi ruháját” (ily módon az elmúlás sötétsége nem tudja a hatalmába keríteni), és időről-időre megjelenik a földön, és segít. Ő a jó emberek óriás ősapja, aki egy jóságos sárkánykígyó alakjában, igen gyakran váltja a „ruháját”. Ebben az alapmesében Nimródra ismerhetünk. Azért alapmese, mert ez a sűrített lényege ezeknek a „jó sárkányos” meséknek. Ez a sárkány különböző mesékben különböző láthatatlanná tévő dolgokat ajándékoz. Láthatatlanná tévő sipkát, ezüst- és aranyvesszőt, erszényt, mégpedig olyat, amiből soha nem fogy el a pénz. A láthatatlanná tévő cipő segítségével pedig el lehet sétálni egészen a „világ határáig”. Az
általa az égből hozott angyalhaj segítségével megőrizhető a tisztaság és a szépség. Külön figyelemre méltó a sárkánykígyótól kapott szennyes ing (az az ing, amit már viselt és levetett egy lélek – íme a lélekvándorlása való közvetett utalás), a rozsdás kard, ami sérthetetlenné tesz stb. Feltűnő azonban, hogy a sok különös varázseszköz között a gyűrű soha sem szerepel. Nem szerepel, mert a gyűrű maga Nimródnak a „kígyóvá tekeredett, végtelenné kerekedett, teljes világnak” a szimbóluma. A „testére felvett” mitikus gyűrű rítusa által vált képessé arra, hogy csodaeszközöket ajándékozhasson, hogy fehér varázslatot hajthasson végre. Ha a gyűrű elvész, elvész maga a „jó sárkány” is. A Nimród legendák, mesék lényege, hogy a bajbajutott hőst vagy gyakran magát a bajba jutott népet (hiszen Nimród a magyarok ősapja, őspátriárkája, mint a világ „első őskirálya” megsegíti a mese hérosza, aki nem más, mint Nimród. Ez a megsegítés nyilvánvalóan csak akkor lehet sikeres, ha a mitikus segítő maga valamilyen formában hordozza „legbensejében” az isteni lényeget. A különböző, egymásra épülő tudatszinteket felmutató másmás variánsok a mindenséget hordozó elemeket egy a „világi” gondolkodástól idegen mély szubtanciával töltik meg. Ennek a szubtanciának a mítoszi vagy a mesékben fellelt megjelenése a nimródi kígyótudás jelenlétére utal. Erre bizonyíték magának a ,jó sárkánykígyónak” a tánca is. Öt ugyanis „soha nem lehet táncba vinni, mert ő folyamatosan táncol. De a sárkánykígyó tánca lassú, nagyon lassú és mindig folyamatos, mint az emberi lélegzet”. Ez a lassú tánc pedig nem más, mint a kozmosz élő útja, a világegyetem lüktetése. Ha nem táncolna ez a bizonyos nimródi „jó” sárkányóriás, akkor a kozmosz halott lenne és sötét. Mint ahogy a mese maga mondja, „ha utolsót rándul a Fényes Sárkány, akkor bizony lehullnak a csillagok az égről és sötétség lesz”. Ha viszont felgyorsulna ez a „tánc”, akkor a csillagok mozgásának a rendjébe káosz keletkezne és pusztulás. Viszont ennek a bizonyos „jó” sárkányóriásnak van egy meseőrizte csodahangszere. Ennek a csodahangszernek a segítségével képes mindenkit megtáncoltatni és a mennyei harmóniát „fenn”tartani. A jókat „jó” táncra inspirálja ami által az elemek ereje újra visszatér. S ezáltal megkapja a Teremtett világ a rendjének megfelelő szerepet az által, hogy leveszi róluk a „sötét rontást”. A rosszakat szintén táncba viszi „a fényes tudású sárkány-ősapa”, „de ez a tánc bizony elveszi tőlük a jó kedvüket és minden erejüket”. A „minden erejük” alatt értendő annak a negatív mágikus erőnek az elvétele, ami által ők képesek voltak arra, hogy rosszat tudjanak tenni. A rosszattevés itt nem más, mint rossz mozgásnak, rossz rezgésnek a létrehozása. Míg ez a „koronás sárkányapa” a jókat lassú táncba hívja, a rosszakat viszont gyorsba. Olyan gyorsan táncoltatja a sötét démonokat a jó sárkány csodafurulyája, hogy azok mintegy „kipörögnek a fehér világból” vissza abba a sötétbe, ahol az ő helyük rendeltetett. Igen érdekes momentum, hogy ezt a furulyát a néphagyomány „jó ördög sípjának” vagy egyes vidékeken nimródsípnak nevezi. Ami úgy került a jó sárkány kezébe, hogy azt a fekete ördög feldobta az égbe miután mindenkit magához hasonlóan sötétre varázsolt vele itt a földön. De a jó ördög mindezt látta fentről és lehozta magával ezt a bizonyos sípot újra a földre és vele a Nappalt is. Arról, hogy ez a varázssíp valójában miből is van, arra több variáns létezik. Az egyik, ami számunkra talán a legérdekesebb úgy szól, hogy ez a síp régen valójában egy üreges csontból készült (buddhista hatás), amit az idő gyűrűvé kerekített. Ezt a gyűrűt azonban az Égi szárnyassárkány (az aki legelőször jelent meg koronával itt a földön) sárkányvérrel töltötte meg. Tette mindezt azért, mert vér a vértől nem válik el. Tehát ezzel a „vérrel megtöltéssel” teljesítette azt a feladatát, hogy ez a gyűrű tőle soha ne váljon el. Minek utána ez a gyűrű vért kapva az égi sárkány részévé változott, észrevette a sárkány, hogy e gyűrű mindenre képes csak egyre nem, hogy hangot adjon ki és beszéljen. A gyűrű némasága gyengítette a segítő mágikus erőt és az emberekkel,azon belül a „véreivel” való kapcsolattartást. Megkérte hát a Napot, hogy egyenesítse ki a gyűrűjét egy olyan síppá, furulyává, amit meghallanak ott lent a földön az emberek. A Nap megtette azt, amire a szárnyakkal rendelkező óriáskígyó megkérte. De csak azzal a feltétellel, hogy a gyűrűből csak akkor válik síp, amikor arra valóban szükség van. Tehát a mágikus síp csak a jó cselekedett gyakorlásakor, adott feladata idejére válik azzá, amivé kérték. Ha vége a „dal nak” újra gyűrűvé változik. Ez a mese egyszerre őrzi a régi világkép asztrálmítoszi lényegét, a csont által sámánisztikusbuddhisztikus beavató jellegét és az egészen az európai középkorig fennmaradó vérmítosz összetartó mágikus erejét. Azt a különös
vér-metamorfózist, ami az apokrifeken át a bogumil legendákon keresztül a grálmítoszig őrzi, ha rejtetten is korszakalkotó, kikerülhetetlen hatását."
Ennyiféle ? S vajon melyik lehet az eredeti ? Vagy tán mind egyszerre ?
Vagy tán tényleg igy kéne felismerni ?
"A gnosztikus tanító Theodotus (kb. A.D.140-160) szerint az a gnosztikus, aki képes megérteni, hogy: “kik voltunk, és mivé lettünk, hol voltunk...merre sietünk, miből lettünk, mi a születés és mi az újjászületés” (18.,xix). Azonban önmagunk legmélyebb szinten való ismerete Isten ismeretét jelenti, és ez a “gnosis”.
Egy másik gnosztikus mester, Monoimus szerint: “Hagyd az Isten keresését...Úgy keresd őt, hogy önmagad vedd előbb...és megtalálod őt magadban” (18.,xx). "
Majd nézd körül s tán a többiekben is meglátod egyszerre s együtt ?
"Ezen keresztény szövegek “élő Jézusa” zen-koan jellegű rejtélyes és kényszerítő erejű kijelentésekkel fejti ki mondanivalóját: “Jézus így szólott: ha kihozod ami tebenned van, amit kihozol téged ment meg. Ha nem hozod ki ami tebenned van, amit nem hoztál ki téged rombol szét” (“Tamás Evangéliuma”). E gyűjtemény egyéb mondásai olyan közönséges keresztény tételeket kritizálnak naiv félremagyarázásként, amelyek jól ismertek az Új Testamentum jóvoltából, mint amilyen a szűztől való születés. Hasonló evangéliumokból áll “János Apokrifonja” (szó szerint: “János Titkos Könyve”), amely egy felajánlással kezdődik: feltárja “a misztériumokat (és a) a csöndben rejtőző dolgokat”, amelyet Jézus tanított tanítványának, Jánosnak.
De vajon miért ásták el ezeket a szövegeket és miért maradtak ismeretlenek közel 2000 évig?
Betiltásuk és elásatásuk Nag Hammadiban, mint kiderült, a kereszténység kialakulásának folyamata körül folyó harcok következménye volt, mivel a 2. sz. közepe körüli időre az ortodox keresztények elítélték és eretnekségnek nyilvánították őket. Ireneaus, a lyoni érsek egy öt kötetből álló művet írt “A Megsemmisítése és Legyőzése Annak, Amit Hamisan Úgynevezett Tudásnak Mondanak” címmel, amely az érsek azon ígéretével kezdődik, hogy “kimutatja azok nézeteit, akik most eretnekséget tanítanak...bizonyítván, hogy milyen képtelenek és következetlenek állításaik...és teszem ezt azért...hogy arra ösztönözzelek titeket és mindazokat, akikkel kapcsolatban vagytok, hogy elkerüljétek az őrültség ezen végtelen mély szakadékát és a Krisztus ellen elkövetett istenkáromlást”. Különösen elítélendő “tiszta istenkáromlás” számára az, amit az “Igazság Evangéliuma” című híres írásban talál (21.,). Ötven évvel később a római Hippolytus írt egy másik masszív művet “Minden Eretnekség Cáfolata” címmel, amelyben “ellenzi és megcáfolja az eretnekek gonosz káromlásait” (19.,). Az eretnekség iránt irányuló effajta óriási hadjárat nem egyéb, mint az akaratlan beismerése a gnosztikus kereszténység óriási meggyőzőerejének, amelynek azonban a püspökök ellenálltak, hisz ezen eredeti kereszténység hierarchia nélküli. Konstantinusz császár megtérésének idejére, a 4.sz.-ban az ortodox kereszténység hivatalosan támogatott egyház lett, és azon püspökök, akik azelőtt a rendőrség áldozatai voltak, most annak parancsnokaivá lettek. Az eretnekké nyilvánított könyvek birtoklása bűnvádi eljárást vont maga után, és az ilyen könyvek példányait megsemmisítették, elégették. De Nag Hammadiban valaki összeszedte a tiltott könyvek egy részét és a megsemmisítés elöl egy agyagedénybe mentette őket, ahol 1600 évig pihentek (18.,xix).
Azonban azok, akik ezen írásokat megalkották, nem tekintették magukat “eretnek”-nek, viszont állították, hogy Jézus azon hagyományát továbbítják, amely titkos, rejtett és távol áll attól a formációtól, amely az “egyetemes katolikus egyház” lett a 2. sz.-ban. Ezek a keresztények, akiket ma gnosztikusnak hívnak azon “gnosis” görög szó után, amit általában “tudás”-ként szoktak fordítani, azonban ahogy maguk a gnosztikusok használják a kifejezést, inkább “LÉNYEGLÁTÁS”-ként értelmezhetnénk azt, mivel a szó inkább intuitív jellegű tudásra vonatkozik. A gnosztikus tanító Theodotus (kb. A.D.140-160) szerint az a gnosztikus, aki képes megérteni, hogy: “kik voltunk, és mivé lettünk, hol voltunk...merre sietünk, miből lettünk, mi a születés és mi az újjászületés” (18.,xix). Azonban önmagunk legmélyebb szinten való ismerete Isten ismeretét jelenti, és ez a “gnosis”.
Egy másik gnosztikus mester, Monoimus szerint: “Hagyd az Isten keresését...Úgy keresd őt, hogy önmagad vedd előbb...és megtalálod őt magadban” (18.,xx).
A buddhisztikus jelleg tehát egyértelmű. Most kezdjük csupán megérteni, hogy amit ma kereszténységnek nevezünk, valójában az eredeti források jelentéktelen töredékének kiválogatását és a jelentékenyebb rész elhanyagolását jelenti. Ki válogatott és milyen célok vezették? Miért zártak ki bizonyos írásokat és miért tiltották be mint “eretnekség”-et? Mi tette ezeket olyan veszélyessé? (18., xxxv-xxxvi)."
Itt a többi: http://www.inco.hu/inco2/kozpont/ovocikk3.htm
"Ázsiában úgy tartják, hogy Jézus 14 évig volt Indiában (innét a buddhizmus és a kereszténység hasonlósága) és ő volt az újonnan alapított Mahajána-buddhizmus Bodhiszatva-ideáljának legkorábbi megnyilvánulása (17.,). A buddhizmus tudós brit kutatója, Edward Conze szintén úgy tudja, hogy a kereszténység forrása az indiai buddhizmus (18.,).
Vizsgáljuk meg a kérdést mélyebben egy meglepő archeológiai lelet kapcsán, melyet 1945 decemberében egy Muhammad Ali nevű arab paraszt véletlenül talált. A felső-egyiptomi Nag Hammadiban ásás közben szerszáma megkoppant egy nagy égetett agyagedényen, amiben - arany helyett - 13 vaskos, bőrbe kötött papiruszkönyv és egy csomó teleírt papiruszlap volt. Csalódottságában néhány szöveget eldobott, párat elveszített, a maradékot pedig a kemence melletti szalmacsomóra hajította. Ebből az anyja később bizony tűzre is gyújtott néhánnyal.(18.,xiii).
Muhammad Ali nem vigasztalódott azzal, hogy az aranynál fontosabb dolgot talált, pedig véletlen felfedezésével a kereszténység eredeti, azóta feledésbe merült formájára bukkant. Az általa talált iratok ugyanis tele voltak Jézus olyan megnyilvánulásairól és cselekedeteiről szóló írásokkal, amelyek teljesen különböznek az Új Testamentumban vagy a keresztény hagyomány egyéb ismert kiadványaiban találhatóktól. Az ortodox zsidók és keresztények szerint szakadék választja el az emberiséget teremtőjétől: Isten teljességgel valami egészen más. Azonban azok a gnosztikusok, akik a Muhammad Ali által Nag Hammadiban talált szövegeket írták, óriási mértékben ellentmondanak ennek. Szerintük: az önismeret Isten ismerete, mivel önmagunk és az isteni azonos. Ezen szövegek “élő Jézusa” illúzióról és megvilágosodásról beszél, és nem bűnről és bűnbánatról, ahogy az Újtestamentum Jézusa. Ahelyett, hogy azért jönne, hogy a bűntől mentsen meg bennünket, inkább egy olyan lelki vezetőként jön, aki a szellemi megértéshez segít. Azonban ha a tanítvány eléri a megvilágosodást, Jézus szellemi mester szerepe véget ér: a kettő egyenlővé - sőt ugyanazzá - válik. Vajon ez a tanításforma - a mennyei és emberi azonossága, az illúzió és megvilágosodás kérdése, a vallásalapító, aki nem mint Úr szerepel mindenekelőtt, hanem inkább mint szellemi kalauz - nem tűnik inkább keletinek, mint nyugatinak? Néhány tudós sugalmazása szerint, amennyiben a neveket megváltoztatnák, az “élő Buddha” kifejezés megközelítőleg annak felelne meg, mint a “Tamás Evangélium”-ában szereplő “élő Jézus”. Lehetséges lenne, hogy a hindu vagy buddhista hagyomány hatással volt a gnoszticizmus kialakulására (18.,xx-xxi)? A brit Conze, a buddhizmus ismert kutatója, Londonban kiadott “Buddhism and Gnosis”c. munkájában azt állítja, hogy: igen. Hippolytus, a Rómában élő (c. AD 225), görögül beszélő ortodox keresztény ismerte a hindu bráhminok hagyományait, és azokat az eretnekségnek nevezett gnosztikus tanok forrásai közé sorolja (19., I. 24.)."
Lépő Zoltán: "Örökség avagy egy Új Paradigma felé". Az első fejezet címe önmagáért beszél: "Öngyilkos civilizáció"...
Az írás azon kíséretek közé tartozik, melyek felismerve korunk kilátástalan "reform-igyekezetét", "vallási", tudományos, művészeti, stb. téren, visszanyúlnak az Eredethez, a vallási ősformákhoz.
Kiválóan ír egy fejezet erejéig a gnosztikusokról és Jézus mélyebb értelmű tanításairól "A kereszténység metamorfózisa" címmel. Ebből az idézet:
"Az ősi tudás itt fekszik előttünk, csupán le kell hajolnunk érte. Hermész Triszmegisztosz, a nagy beavatott örök érvényű tanításait azonban csak a posztmodern tudomány képes igazolni."
Miért tiszteletlenség? Nem Leonardónak nevezte magát, habár szeréntem virtuálisan mindenki olyan nevet választ, amit akar. Az a szereplő csakugyan Zoroastro, illetve röviden Astro névre hallgat. Ő a kovács, aki rendszeresen lezuhan, mikor repülni próbál a mester szárnyaival.
Idéztél persze, olyasmit, amivel mélyen egyetértesz.
Véleményem szerint "a történelem kimagasló fénylő Elméi" arról ismerszenek meg legelőször, hogy rendkívül szerények. És semmiképpen sem hitványoznának le senkit és semmit. Aki másokat lehitványoz, az minden, csak nem fénylő elme.
Az emberek többsége mindenféle magasabb cél nélkül tengeti napjait, szellemileg, spirtuálisan és testileg nem fejlődik semmit egész életén át (az izomtömeg gyarapítása nem tartozik ide!).
Te pedig mást sem csinálsz mint fejlődni próbálsz, meditálsz, ápolgatod a mirigyeidet, és hova jutottál? Ez lenne az alternatíva? Gondolod, hogy van neked jogalapod arra, hogy másokat hitványozz?
Namost úgygondolom nem lehet véletlen az hogy így vagyunk mi emberek a földön. A föld története során az evolúvió töbször le lett nullázva ismeretlen okokból kifolyólag. Nem lehet véletlen a föld helye és a körülmények amik ki alakultak, értem ezt a mérete, keringése, égikísérőnk nagysága ( miért pont ekkora és miért pont ezen a pályán kering), a naptól való távolság, a külső bolygók száma és nagysága (védik a belső bolygókat). Kicsit nagyon klappol minden a rendszerben.
Hát mindenesetre a Biblia szerint két "buzi" városra atomot dobott. (Legalábbis egy mai ember olvasatában ez derülhet ki.) Pedig biztosan voltak ott csecsemők is. Azok csak nem lehettek még annyira "ferdék", hogy megérdemeljék a halált.
Ez így értelmetlen. Szerintem azokat a nagy vonalakat kell keresni, amik egyrészről jól megfoghatóak, másrészről nem jelentéktelen dolgot jövendöl, hanem emberek ezreinek, millóinak sorsát befolyásoló nagy dolgokat. Például egy város örökre való elpusztítása ilyen nagy dolog. És valóban, Babilon, vagy Tírusz a mai napig nem épült újjá. A helyén csak romok vannak. Jól látható, leeelenőrizhető például ez a GOOLE Earth "repülőgépén" ülve.
