Sziasztok! 2010-2012-ig jártam a Telekibe. Látom nagyon elhalt ez a fórum, pedig annyi jó sztori van egyesek tarsolyában (ly-vel) biztos. Tom Krúz például már más néven fut, de még mindig végzi áldásos tevékenységét (több-kevesebb, inkább kevesebb sikerrel), vagy Miss Pipi izgalmas, intellektuálisan túlfejlett történelemórái, Rudas leváltása és jó pár tanár menesztése az intézményből..
Micsoda bunkóság még így a neten, egy fórumon is diktatórikusan megszabni akarni, h a diákok szabadon véleméynt nyilváníthassanak.Nem csoda, h a legtöbben utálják a Telekit.
Nézz mán tükörbe, oszt fogd vissza magad te...
A másik oldalról viszont pont jó itt egy iylen bunkó megnyilvánulás egy tanár részéről, megmutatja, h mennyire nem érdemes odamenni.
A tanárokat illetően én írtam, hogy Kik azok, Akiket nagyon szeretek:-). Amúgy sincs nagy baj a tanárokkal. Gabriella Tanárnőt és az Igazgató Urat nagyon szeretem, rajtuk kívül vannak még akiket kedvelek, másokkal meg nem kell foglalkozni. Amikor valakit egy helyen nagyon sok nagyon erős pozitív hatás ér, akkor valahogy a negatívakat meg sem érzik, mintha nem is lennének(szóval elhanyagolhatóak :D). Legalábbis én egy kezemen meg tudnám számolni a 3,5 év alatt ért negatívumokat(tehát voltak, kb.5db), a pozitívumokat viszont szerintem egy délután sem tudnám mind felsorolni. Mondjuk szerintem attól is függ ez, hogy valaki hogyan lép be egy suliba: ha eleve úgy megy be az ember, hogy utálom, csak mert suli vagy munkahely, akkor nem is fogja jól érezni magát, de ha úgy áll hozzá, hogy suli, de attól még lehet az jó, plussz mi is adhatunk hozzá, formálhatjuk a benti életünket úgy, hogy jól érezzük magunkat, akkor tényleg lehet olyan amilyet szeretnénk. De lehet, hogy ehhez nagyon ki kell nyílni, vagy nem megy úgy, ha nincs valaki, Aki segít. 9.-ben én sem így álltam még hozzá, de az én véleményemet a Gimiben ért sok szeretet, törődés és segítség megváltoztatta. Ez van, én nem tudom pontosan meghatározni ezeken kívül, hogy miért, de tiszta szívemből szeretem a Telekit, és nem tudom mi lesz velem nélküle. De azt tudom, hogy e nélkül az itt eltöltött 4 év nélkül tized, sőt század annyi értékem sem volna, mint amennyi a Telekim jóvoltából van.:)
Jómagam 92-96 között jártam a Telekibe. Szerintem egy olyan hely volt, hogy aki akart az tudott (tovább)tanulni, aki pedig lazítani, az lazított. A mi egykori osztályunkból szinte mindenki továbbtanult, sok orvos, jogász, közgazdász, mérnök stb lett közülünk. Fedák Gyula (egykori ofőnk) spec matematika óráin beszívottakat a mai napig használom, Barabás Judit volt a magyar tanárunk,csak pár napja hallottam, hogy mi történt - nagyon sajnálom, én is azt gondolom, hogy kivételes személyiség volt ami az irodalom szeretetét illeti, sokan nem szerették, de mindenki tisztelte óriási tudását és személyiségét.
Ugyancsak jó szívvel gondolok vissza Hódsági tanárnő történelem óráira, vagy Fodor Tanár úrra és Csohány Pali bácsira:-)
Az iskolai futballválogatott akkori oszlopos tagjaként Pali bácsi 3 örökérvényű szakmai irányelvet fogalmazott meg velünk szemben(Fiaim kezdettel:-): - Játszatok jobban - Fussatok többet - Rúgjatok végre gólokat :-) Nem tudom vannak-e még tanár-diák focik ( a mi időnkben egy kötelező volt megnyerni az egyedi mezben fellépő diákcsapatnak), vagy az István gimi elleni "rangadók"
A nyelvoktatás a nem nyelvi spec-es oszályokban (mi matekosok voltunk) tragikus volt, mert heti 2-4 x 45 percben ráadásul két nyelvet nem lehetett rendesen megtanulni -ennek pótlása később egyetemista koromban komoly energiáimba és pénzembe került Remélem a mai generációknál ez már jobban működik
Én most járok a TBG-be, és ahog yolvastam, vannak elég markáns vélemények bizonyos tanárokról... Én nem tudom, valójában nem ismerek olyan tanárt, aki ne szeretne tanítani, még Totya sem (gyengébbeknek: Tóth Attila).
Engem Barabás tanárnő félévig tanított, kedvenc tanáraim egyike volt, sajnos az utódja úgy érzem már kevésbé tudja megértettettni a tananyagot.
(1956 október) Felkaptam a nagy, pokrócba csomagolt tálat. Vica a levest hozta, ugyancsak pokrócban. A sarkon, az Erzsébet iskolánál Vica megzörgette a kaput. A portás kinyitotta és felkísért bennünket a legfelső emeletre. A folyosó sarkából lépcső nyílt a tetőre. - Látogatók jönnek vacsorával – kiáltott – mire magasan fölöttünk elfordult egy géppuskacső. Hatan ültek körben, négy fiú és két lány. 15-16 évesek lehettek, egy fiú kivételével, aki minden bizonnyal tizennyolc is megvolt. A fal mellett Molotov-koktélok egész sora. - Már nem állunk az ablaknál – magyarázta egyikük -, mert alkony felé nem járnak a szovjet tankok. Majd reggel. Kétségemet akartam kifejezni harcászati elgondolásaik felett, de az egyik tizenhat éves fiú az Ajtósi Dürer sorra nyíló egyetlen ablakhoz vezetett. - Nézzen ki! Az Ajtósi Dürer soron, vagy ötven méternyire tőlünk, kiégett orosz tank állt. - A ruszkik a Hungária körúton jöttek és mi ott álltunk az ablakoknál. Láttam, hogy a vezető kistank befordulást jelez az Ajtósi Dürerre és átálltam ide. Ledobtam rá a koktélt, de nem találtam el. A következő tankra két koktélt dobtam és mindkettő talált. Erre a többi kocsi továbbment a Hungária körúton, de azokat nem találták el. A torony – látja – nem nyílt ki. Bennégtek.
Olvasva az írásodat, nagyon jó hely lett a Teleki. Minden tanárral így meg vagy elégedve? Kicsit gyanús, ha minden ilyen szép és jó. Félre ne értsd, elhiszem, amit írtál, de azért bújkál bennem a kisördög. A mi időnkben azért voltak érdekes dolgok.
Egyébiránt meglehetősen érdekes és jó ember volt egykori történelemtanárom, Tóth József is (emlékeim szerint az első két évben tanított minket), de tanárként nem gondolnám túl meggyőzőnek. Legnagyobb erénye az volt, hogy szerette a diákokat és atipikus módon nem az érdekelte, hogy mit nem tud a delikvens, hanem hogy mit sikerült elsajátítania, mi fogta meg az anyagban...
Szeretni Barabás Juditot se szerettem. Elnézést a szőrszálhasogatásért, de a szeretet itt nem jó szó. Kedveltem és tiszteltem őt, tanárként, emberként pedig - főleg érettségi után, meglehetősen későn érő típusként - sokmindenben tudtam azonosulni a meglehetősen ellentmondásos, de tagadhatatlanul nem szokványos/átlagos személyiségével és empátiával viseltetni iránta. Volt még két, számomra nagyon kedves tanárszemélyiség: Virág Miklós (fizika) és Békésné Hegyi Júlia (angol). Mindkettejükre jó szívvel gondolok vissza és remélem, minden rendben van körülöttük.
Erre a - minden bizonnyal - (ál)kérdésre nem nekem kell felelnem. Ha így is van, én arra nem lennék büszke. Ami Tóth Attilát illeti: egy emberként utálta mindenki az osztályból, amely nem lehetett véletlen és amely egy normális, valódi pedagógus számára aligha lehetett öröm (annál inkább lehet az egy mazochista, a tanári hivatást kényszerből választó eltévedt embernek).
Ahol munka van ,ott hiba is adódik és ebből feszültségek is előállhatnak. A mai nyomorúságos helyzetben nem egymás piszkálásával vagyunk elfoglalva,hanem a megélhetés utáni futással!Már mindenkinek kitűnő az "állóképessége" ebből a szempontból, és alig adódik lehetőség az egymás közti kommunkikációra. Nekem pl. ha valaki nem "jön be",akkor elkerülöm...ennyi. :)
Örömmel hallom, hogy a diákokkal nincs gond. Mi a helyzet a tanári karral? Anno sokszor azt hallottuk, hogy komoly konfliktusok vannak. Ma is ez a szitu?
