Üdv, az 1920-at azért megnézem amikor tudom, azért Boguszlaw Linda miatt.
És ha már szóba került, akkor had írjam meg ide is a hírt.
A Psy/Hekusok című, nagysikerű kriminek elkészült a 3. része is ! A régi csapat alkotta, Pasikowski, Linda Pazura. Hogy milyen lesz, nem tudom, csak egy előzetes van róla még.
Nekem azért kiemelten fontos, mert anno, a magyar HBO-n látott, remek szinkronú Psy2 volt az ami a lengyel filmek felé terelte a figyelmemet.. Azóta igyekszem terjeszteni hírüket...
Remélem nem tűnik gátlástalan önreklámozásnak, ha ebben az éppen hetedik éve, hozzászólást nem ért topicban felhívom a figyelmet hogy blogomon időnként lengyel filmekről is írok.
Aki szereti ezeket és ide benéz, nézzen be oda is !
XIX századvége, Plock városa. orosz fennhatóság, német-lengyel-zsidó lakosság.
Gyárváros, főleg textiliparból él. Vannak benne szerencselovagok és bunkó újgazdagok, faluról felkerült munkások és munkáslányok, szükölködő kishivatalnokok, feszült társadalmi és burkolt nezetiségi-vallási ellentétek.
A három fiatal föszereplő, egy lengyel nemes-mérnök egy német iparos-ivadék és egy zsidó alkusz, nincsen semmilyük de azt összeadják és ebből alapítanak egy gyárat. Érvényesülésük érdekében megtagadják osztályaik-népeik iratlan szabályait, a lengyel nemesi, német iparos, zsidó kereskedő tradiciókat, felégetik maguk mögött mindezt. Mindenkit maguk elen fordítanak, de a végén mégis befutnak, igaz már nem önerejükből
A XIX.százdi lengyel irodalom egyik kedvenc témája a kisnemeseken való gúnyolódás poénkodás. Jó pár irodalmi alkotás lett közkedvelt e témában.
Bosszú.
Két XVIII. századi nemesi család lakik egy lebukkant jobb napokat is megélt várban és mindkettő magának követeli. Van benne szerelem a két család sarjai közt, vicces követjárások egyik szobából a másikba. Egy szinpadi komédia Happy enddel.
Pan Tadeusz.
Hasonló az alapsztori, csak 1812 tavaszán. Orosz cár az uralkodó, a lengyel kisnemesek fogadkoznak nagyon a kocsma udvarán hogy majd ők meg Naplóeon kipenderitik a muszkát ! Suhogtatnak görbe kardjukkal és csapkodják süvegüket a földhöz bőszen, mert másuk ugysincsen a kutyabőrön kivül. Hiába buzditja őket egy kém-szerzetes, ők csak fogadkoznak nagy hangon..:-)
Két nagyobb nemesi család viszálya, na erre már inkább fegyverbe kapnak, de közbelép a helyi orosz parancsnok aki értehően nem tűri azt hogy az alattvalók fegyveressen mászkáljanak akármerre, főleg ilyen háborús időkben. Egy elég vicces csatában legyőzik az oroszokat és szent lesza béke a két család közt, egy házasságal. A végén vidáman vonulnak Napoleon oldalán hadba a cár ellen..
az hogy ezzel kezdődött a lengyel történelem igencsak viszontagságos XIX.százada arra csak Wajda készítette befejezés utal egy kicsit.
Vidám kis történet, sok nagy lengyel szinész jutalomjátéka. Daniel Olbrycki, Boguslaw Linda, Marek Kondrat..
Egy film 1976-ból. Témája szerint egy kezdő elsőfilmes lány vizsgafilmjének az 50-es évek egykori élmunkásairól készit dokumentumfilmet. Bizonyos Matej Birkutról akinek az arcképét valami oknál fogva akkoriban eltüntették a többi élmunkásé közül, a filmeslány ezt akarja kideriteni, miért. Ahogy a riportokat készíti az egykori ismerősőkkel és utánnajár Birkut életének, a lengyel 50-es évek első fele elevenedik meg. Eröltetett iparosítás, munkaversenyek, lengyel kirakatperek. Végül nem tudja leadni a filmet mert kiderül hogy Birkutot 1976-ban Gdansban megölték egy munkásfelkelésben.
A filmről annyit hogy szerintem ez magyarázza el legjobban milyenek is lehettek azok az 50-es évek. Nyugodtan középiskolákban nálunk is vetiteni lehetne oktatási kiegészítőként, százszor érthetőbben magyaráz egy fiatalnak, mint a Tanúnk.
Acélember.
A Márványember folytatása már valós történelem is benn van, 1980,Gdansk. Egy riportert megbiznak hogy utazzon Gdansba és próbáljon készíteni riportot sztrájkoló hajógyáriakkal, főként pedig egy bizonyos Tomcsik nevü munkással, aztán az elkészült riportot jól manipulálva megvágva leadják országos adásban. A ripoirter
utazik, elkezd utánnajárni Tomcsik életének. Kiderül hogy Birkut fia, a felesége a Márvánnember-es filmeslány, (ki ismeri régebbről a riportert). megint visszaemlékezések, ezuttal a hetvenes évek nem éppen nyugodt Lengyelországjából, diák és munkáslázadások és ellentétek (!) sortüzek és a belügyiek manipulációi. A film optimistán ér véget,a hajógyáriak követelést elfogadták mindenki örül de a valóságban nincs még vége, a Szükségállapot csak ez után következett....
