Hallgattam az előző hozzászólásokra, és meglátogattam a Gólvonal Bisztrót, majd meg is szerveztem egy jó barátomnak a szülinapi buliját. Igazak a hírek, a Bisztró tényleg tökéletes helyszín az ünneplésre, az ételek isteni finomak, az adagok bőségesek, és a személyzet is nagyon kedves, udvarias, barátságos. Mindenkinek csak ajánlani tudom, itt találhattok róluk egy kis leírást: Születésnapi buli helyszín Budapest.
Ha az ember elviseli, hogy az "utalomaszuletesnapotesnevnapotunnepelni" szokasa miatt allandoan megjegyzeseknek van kiteve a csaladjaban, akkor semmi gond. Bar ennyi erovel mar ki lehetne birni azt az 5 percet is, amig az unnepeltet megajandekozzuk, vagy csak egyszeruen felhivjuk telefonon...Tapasztalatom szerint ez nem is annyira a szulok eseteben szokott gondot okozni, a lanyok (mint kedves) sokkal rosszabbul viselik.
A gyakoribb ünneplés végett esetleg érdemes lenne megfontolni, hogy névnap helyett inkább a nem-névnapot ünnepeljük meg, vagyis akkor vagy ünnepelt, amikor nincs névnapod :) S hasonlóképp tennénk a többi ünneppel is :)
( meglepő módon pont ez a 666. hozzászólásom - nyilván csak a véletlen műve :) )
Talán naptáronként az utolsó oldalon szereplő kiadóvállalatoknál - először ... Aztán egyenként kikérdezni őket, hogy honnan szedik az infót ... fogadok, hogy majd' mind máshonnan ... Aztán jöhet a guggli, meg a katolikus egyház, meg mittudomén ...
Mellesleg, nem akarok ünneprontó lenni, de vajon hány ilyen szép magyar nevű hölgy leledzhet szerény kis országunkban ? ... :-)
Szerintetek azt hol lehet jelezni a hivatalos források felé, ha egy csomó naptárban elszúrták a Miléna névnapot és május 24 helyett - március 24-re tették???
Ha tényleg így van, akkor még rosszabb. A konvencióknál már csak a katolicizmust utálom jobban.
Egyébként kösz, mindig szeretem gyarapítani szegényes műveltségemet :)
Sziasztok, már csak azért is írok, mert éppen a születésnapomon indult ez a topik. :) (Isten bizony. Hát ez biztos jelent valamit. :)
Mindenféle okosságok:
Nem az a fontos, neked mit jelent az ilyen ünnepek megtartása, hanem az, a másiknak fontos-e. Ha valaki szereti a születésnapját, és te pedig őt, figyelned kell rá, ugyanúgy, ahogy észben tartod hogy a vanília vagy az eper a kedvenc fagyija.
A saját születésnap, névnap pedig, nos, úgy vettem észre, az emberek szeretnek úgy örömködni, hogy van valami "kifogásuk", és ősz fejjel is alkalmat keresnek. Az én születésnapom ilyen volt. Alkalmat adott a barátaimnak, hogy egy kellemes estét együtt töltsenek, ezért elviseltem a tortát. Örüjjenek. :) Egyébként nem zavart volna, ha elfelejtik.
Fel lehet rúgni az ilyen konvenciókat, ha lecseréled más figyelmességre. Érdekes, miért vált ez fontossá, talán a szabályozott odafigyelés okán, ami csúful hangzik, de bizonyos távolságon túl nincs meg az a bensőséges viszony, hogy a legjobb pillanatban figyelj a másikra, így maradnak ezek a nyomonkövethető események. (Bezzeg a kedvessel nem a születésnap a legemlékezetesebb "ünnep".)
P.
Hmmm. Születésnap. Egy ideje úgy gondolom, születésnapomon inkább anyámnak járna a virág nem nekem, s természetesen apámnak is legalább egy köszönöm. Ugyanezzel a mozdulattal eltörölném a "kampányünnepeket". Egyszerűen irritál a nőnap, az anyáknapja. És nem győz meg az az érvelés, hogy legalább egyszer egy évben gondoljunk RÁJUK!
Na az meg, hogy anyák napján miért KELL az általánosiskolás tanítónéninek virágot vinni, végképp nem értem....
Én meg úgy tudom, hogy nem "hülye" kelet-európai, hanem "hülye" katolikus szokás, miután ugye régen valamelyik szent nevét adták a gyereknek, és az lett a védőszentje, úgyhogy annak a szentnek a napján volt az illető névnapja.
nem tudom hogy igaz e a hír de nagyon nagyon sok helyen nem ünneplik a névnapokat eddig minden külföldi ismerősöm azt mondta hogy náluk nem ünneplik nem jegyzik a névnapokat
Ja-ja, mint tudjuk, a remény hal meg utoljára! :-)
Egyéb ünnepekkel, hogy álltok? Karácsony, Húsvét? Jut eszembe Tenser, mész locsolni? Tudsz versikét is? :-)))
S.
Én 5 évig próbáltam a családomat, barátokat lepattantani a szülinapomról. Kínos helyzetek voltak, mert nem bírták felfogni, hogy én tényleg nem szeretem ünnepeltetni magam és utálom, ha emlékeztetnek, hogy öregszem. Tavaly feladtam a küzdelmet, idén mindenki szabadon felköszönthet... :)
Khmm! Érdekes témafelvetés! :-) Bár nem küldtél meghívót, azért idetaláltam... :-)
Szóval nagyjából-egészében osztom nézeted. Felnőttkorom nagyobbik részében (mióta én vagyok Én), nem tartom sem az említett, sem a (meg a többiek) alatt rejtőző ünnepeket. Mert nincs értelme!!! Pusztán megszoktuk/ták... Nos, az ilyesféle szokásokat én örömmel rúgom fel! Én akkor lepem meg azokat, akiket szeretek, amikor jólesik, amikor eszembe jut, amikor csak akarom... :-) És soha nem kap tőlem ajándékot az, akit nem szeretek, csupán mert az illem/szokás/stb. egyéb elvárás előírná azt!
"En abbol indultam, ki, hogy az ember alapvetoen ertelmes leny, s nem csak idejetmult eloirasok vak kovetesere kepes, de konnyen lehet, hogy Neked van igazad."
Megsúgom Tenser: nincs igaza! :-)
vanchunak üzenem, hogy hajózni kell, de tiszteletköröket NEM kell futni! :-)
Csak nehéz kiszállni a mókuskerékből, de ha 1x megtetted, onnantól már könnyű... :-)
S.
Jaja, értelmes, de legalább ennyire társasági is, a társadalomnak pedig megvannak a maga normái. Meg persze a lázadói is, akiknek bajuk van az aktuális normákkal. :)
A lázadók pedig idővel vagy behódolnak, vagy túl sokan lesznek, és akkor változnak a normák...
Ha jol ertelek, akkor azt mondod, hogy tulajdonkeppen egyetertesz, de hat ez van ezt kell szeretni. Igenam, de en akkor sem szeretem :)
------
"Nem az a jó kérdés, hogy mi az értelme a születésnapnak meg a névnapnak, hanem hogy ha felrúgsz egy, a társadalomba mélyen berögzült normát, azzal mit fogsz a többiekben kiváltani."
Azt a kerdest nem kell feltennem, arra mar bosegesen kaptam valaszt. Ennek ellenere en tovabbra is fel fogom rugni, amig nem latom ertelmet.
"És ebből a szempontból lényegtelen, hogy az adott normának van-e valami értelme."
En abbol indultam, ki, hogy az ember alapvetoen ertelmes leny, s nem csak idejetmult eloirasok vak kovetesere kepes, de konnyen lehet, hogy Neked van igazad.
Ha a másik kedves neked, akkor persze felköszöntöd most is, a kedveskedésre minden alkalom jó alkalom.
Ha közömbös, akkor csak módjával, jópofi megvolt, áldás békesség. Ha picit se akarsz kedves lenni vele, akkor kaphat egy kötött pulcsit, vagy mittudomén, megvannak erre a sablonok. Nem lesz igazi kedveskedés, persze hogy nem, és ezzel a másik is ugyanígy tisztában lesz (nem fogod őket becsapni). De ettől még a tiszteletköröket meg kell futni.
Teljesen semmibe venni a dolgot viszont definit sértés a másik felé.
---------
Nem az a jó kérdés, hogy mi az értelme a születésnapnak meg a névnapnak, hanem hogy ha felrúgsz egy, a társadalomba mélyen berögzült normát, azzal mit fogsz a többiekben kiváltani. És ebből a szempontból lényegtelen, hogy az adott normának van-e valami értelme.
Azon tunodtem, vajon mi ertelme van megunnepelni valakinek a szuletesnapjat, nevnapjat meg ugy altalaban az osszes unnepkor ledaralt ossznepi szeretetcsomagoknak. Elismerem, a szubjektiv velemenyem nem tul pozitiv, amiben minden bizonnyal az is jelentosen kozrejatszik, hogy rendszeresen el szoktam felejtkezni roluk, s ilyenkor mindig en vagyok a rosszfiu a csaladban. Gyakran szoktak elore szolni, hogy "Anyadnak szuletesnapja lesz am", ezzel is probalva jo utra terelni a fekete baranyt, am en ugy tunik teljesen remenytelen eset vagyok.
De talan erdemes objektiven is megvizsgalni a kerdest, hisz a szuletesnap, a nevnap (meg a tobbiek) mar hosszu evszazadok (evezredek?) ota beagyazodtak a nyugati kulturkorbe, minden bizonnyal van valami letjogosultsaguk. Tekintsunk most el a gyerekektol, nekik ezek az unnepek tenyleg jelentenek valamit, en most a felnottek kozotti ritualis bohockodasrol beszelek. Itt mar reg nem az ajandekozasrol van szo, a legtobben mar nem is tudjak mit is jelent az (tusfurdot, dezodort, stb. mindenki tud venni maganak). Logikusan nezve, ha valakihez kedves akarok lenni, akkor azt barmikor megtehetem, ajandekot is adhatok neki, szinten akkor, amikor eszembe jut. Ha valakihez nem akarok kedves lenni, vagy nem ugy, vagy nem akkor, mint ahogy ezt elvarjak tolem, de megis ilyen-olyan praktikakkal ezt kikenyszeitik belolem, akkor az nem lesz igazi kedveskedes. Mikozben a resztvevok probalnak latvanyosan meghatodni, legbelul ugyis mindenki csak feszeng amiatt, hogy ostoba udvariaskodassal akarjak potolni az igazi erzelmeket. Megis, ugy tunik, a potleknak nagyobb a keresete, mint az igazinak (kulonben ki a fene nezne valosagshokat, ahelyett, hogy a sajat eletet elne), s egy-ket latvanyos szeretetmegnyilvanulassal el lehet nyomni rovid idore a maganyossag nyomaszto erzeset.
Levonva a vegkovetkeztetest, en arra jutottam, a szuletesnap, a nevnap (meg a tobbiek) jo szolgalatott tesznek az emberisegnek azaltal, hogy remek alkalmat biztositanak mind onmagunk, mind masok fajdalommentes becsapasara.
