Kicsit masrol folyik itt a szo, de az eredeti temarol:
Szerintem nem lehet ennyire egysegesen megadni, mert nagyon szakteruletfuggo a dolog, pl. ovoneni ill. osszehasonlito nyelvesz. Azert be lehet persze skalazni a dolgot.
A gimnaziumi erettsegi == legalabb 1 nyelvvizsga ertelmes dolog, de ez a koznyelvi alapszint kellene legyen (ez nem egyenlo a mai alapszintu vizsgaval, nekem egyebkent sem tetszik a mai fokozatolas).
Diplomak, ill. doktori fokozatokhoz sajat, de differencialt kovetelmenyeket kellene felallitani.
Ha olyan a szak a nyelv(ek) valaszthato koret is erdemes megadni (pl. Werner Zsolt irt ilyesmiket a vitaban tobbszor is, bar ezt termeszetesen nem differencialva tette, mert eddig errol szo sem esett).
schgy
Kedves pancho!
1. Igazad van, meg is adtam a hivatkozási helyet.
2. Lőrincze feltételezhetően tagja volt annak a bizottságnak, amelyik előkészítette az 1954-es kiadást, ezért feltételeztem, hogy egyetértett az ly kihagyására vonatkozó javaslattal. Sajnos azt az NyR-számot (1981/2), amelyikben ez feltételezhetően benne van, nem találtam (az 1 és a 3 megvan).
3. Nem tudom, milyen hülye húzások voltak 1954-ben a helyesírás terén. És nem is nagyon szeretem, amikor az akkori rendszer egyéb ellentmondásait rá akarják erre a munkára húzni. (Mint pl. a költőként egyébként általam is nagyra becsült Faludy György teszi). Ha valaki ismeri a kor tudománytörténetét, az tudhatja, hogy a művelődés folytonosságát jelentős mértékben a nyelvészek tartották fent akkoriban. A helyesírás szabályozásában nem érvényesültek ideológiai szempontok (a "követelményeknek" a szabályzatban idézett példákkal igyekeztek megfelelni. Ja, és 1954-ről én nem tanultam a történelemórákon. Nem a történelemórákon tanultam róla. :((((
4. A nicked a tiéd, kérheted, bár...
Kis Ádám
Kedves Kis Ádám!
1. Szerintem is egybe kell írni, te írtad két szóba, erre hívtam fel a figyelmet, és mondtam, hogy vegyük elgépelésnek.
2. Lőrinczét szintén te emlegetted.
3. 1954-ben volt pár hülye húzás más területeken is, ha visszaemlékszel a történelemórákra.
4. pancho, kis p és ch, nem cs, ha kérhetem
Pancho, csatlakozom, elég hosszú időt töltöttem "nativ" angolokkal, igaz, hogy maorik voltak, de nem azért voltak bunkók. Ha bevándorlók lettek volna, akkor is bunkók lettek volna. "Nativ bunkók" voltak. Hivatalosan magyar anyanyelvűként én javítottam az árajánlataikat, leveleiket stb. És az írásuk, egy grafológus áramütést kapott volna....
Másik, "nativ" francia: mondom neki si conditionellel, erre ő: azt nem tanultuk az iskolában. Echte párizsi volt az illető.
Más élményem, szlovák magyar vagy magyar szlovák, szóval Szlovákiában élő magyar anyanyelvű(?) emberke. Magyarul nem tud rendesen, mert szlovák iskolába járt, szlovákul se tanult meg rendesen, mert ő magyar, és különben is... Amúgy tanárember az illető. Tornatanár.
A végtelenségig lehetne sorolni a témát. Bocs, ha kicsit off is lett a végére.
hóember
Kedves Pancso!
>Másfelől<, egybeírva. Nem tévedés. Magyar helyesírási szótár, Akadémiai Kiadó, 1999, 342. oldal, jobbra fent, 6.sor.
Ay 1954-es szabályzat előkészítésekor a nyelvészek az ly eltörlését javasolták. Hogy konkrétan Lőrinczének mi volt a véleménye, nem tudom, de megérdeklődhetem.
Kis Ádám
Egyrészt másfelől =/= más felől, de ezt vegyük elgépelésnek.
Másrészt, mit szólnál a kiejtés szerinti helyesíráshoz (mert a még egyszerűbb). Valahogy így:
éxínkék, emléxik, eccer, soxor, kéxemű, taníccsa (felszólító mód), taníttya, jácca, stb.
Marhaság? Persze. Ahogy az ly elhagyása is, mert kb. ugyanannyi érv áll emellett is. Érdekelne, hogy pl. Lőrincze hol állt ki az ly megszüntetése mellett. Mert szerintem sehol.
Kedves Pancho!
A magyar helyesírás történetének volt egy nagy konfliktusa, a cz kiiktatása. A kultuszminiszter 1903-ban elrendelte, hogy az iskolákban ne az akadémiai helyesírási szabályzatot alkalmazzák, hanem a logikusabb, és a helyesírás alapelveinek jobban megfelelő iskolait. Nyilván akkor is rengetegen érveltek ez ellen, és nyilván ugyanannyira érzelmi alapon, mint Te. A dolognak az lett a vége, hogy az akadémia 19 év múlva elfogadta az iskolai helyesírás újításait. „Sokáig lélektani próbának tekintettem, kik írnak cz-t. Azokról tudtam, hogy dacos, karakán magyarok, megvetik a fiatalokat, nem hagyják cserben öreg betű-barátjukat, mely sok mindenre emlékezteti őket, életmódjukban mértékletesek, takarékosak, meggondoltam, s okvetlenül készen vett, vattás téli nyakkendő viselnek. Csak rájuk számíthatott a cz.” - írja a költő. Tudom, a helyzet nem teljesen azonos, hiszen a cz-t akkor már tényleg nem írták. Az ly nyelvbéli szerepe azonban kísértetiesen emlékeztet a cz-ére. Szerintem az ly feleslegességéről nyilatkozó tudósokat kár volna minősítened. Bárczi, Lőrincze, Fábián akkor is korszakos nyelvművelők, ha esetleg nem értesz velük egyet. Ami az utolsó mondatodat illeti, erre hivatkoztam: „Addig meg továbbra is fenntartom: az anyanyelvet _meg_kell_ tanulni. Helyesírásostul, j-stül, ly-ostul, meg hogy szó végén melyik hang hosszú meg rövid (pedig sokan az -ul, -ül-t is hosszan ejtik, sokszor az l-t el is hagyva), meg az összes többi (pl. egybeírás-különírás) szabállyal együtt.” Az erőteljesen hangsúlyozott kell szó rémítő. Más felől nevetséges. A nyelvműveléshez inkább türelem és empátia kellene.
A helyesírás egyszerűsítő törekvések letörésére idemásolnék egy paródiát (az eredetit asszem Mark Twain jegyezte). A végeredményt is ifgyelembe véve, a magyar még ahhoz képest is fonetikus helyesírású. [Aki jól ismerte, attól bocs :-))]
About the Language in the EU
----------------------------
Having chosen English as the preferred language in the EEC (now
officially the European Union, or EU), the European Parliament has
commissioned a feasibility study in ways of improving efficiency in
communications between Government departments.
European officials have often pointed out that English spelling is
unnecessary difficult; for example: cough, plough, rough, through and
thorough. What is clearly needed is a phased programme of changes to
iron out these anomalies. The programme would, of course, be
administered by a committee staff at top level by participating nations.
In the first year, for example, the committee would suggest using 's'
instead of the soft 'c'. Sertainly, sivil servants in all sities would
resieve this news with joy. Then the hard 'c' could be replaced by 'k'
sinse both letters are pronounsed alike. Not only would this klear up
konfusion in the minds of klerikal workers, but typewriters kould be
made with one less letter.
There would be growing enthusiasm when in the sekond year, it was
anounsed that the troublesome 'ph' would henseforth be written 'f'.
This would make words like 'fotograf' twenty persent shorter in print.
In the third year, publik akseptanse of the new spelling kan be
expekted to reach the stage where more komplikated changes are
possible. Governments would enkourage the removal of double letters
which have always been a deterent to akurate speling.
We would al agre that the horible mes of silent 'e's in the languag is
disgrasful. Therefor we kould drop thes and kontinu to read and writ
as though nothing had hapend. By this tim it would be four years sins
the skem began and peopl would be reseptive to steps sutsh as
replasing 'th' by 'z'. Perhaps zen ze funktion of 'w' kould be taken
on by 'v', vitsh is, after al, half a 'w'. Shortly after zis, ze
unesesary 'o' kould be dropd from words kontaining 'ou'. Similar
arguments vud of kors be aplid to ozer kombinations of leters.
Kontinuing zis proses yer after yer, ve vud eventuli hav a reli
sensibl riten styl. After tventi yers zer vud be no mor trubls,
difikultis and evrivun vud fin it ezi tu understand ech ozer. Ze
drems of the uvermnt vud finali hav kum tru.
Hát, ők szerintem a műveltebb réteg. Olvass Jack Londont vagy Salingertől a Catcher in The Rye-t eredetiben, amikor beszélteti a műveletlen embereket. Nagyon szokták keverni a Tense-eket. (Mint írtam, a saját tapasztalatom is ez volt.)
Zsolt:
"Hat nem tom, en meg _nem_ lattam nativ speakert ROSSZUL hasznalni a perfectet, lett legyen az angol, nemet, holland, eszt vagy finn... "
Hát akkor nem hallottál még amerikait beszélni. Mert azok biza nagyon el szokták b@szni (náluk kezdenek is kiveszni a perfectek, mellesleg, az egyszerű múlt veszi át a helyüket). Amikor meg kísérleteztem náluk LA-ben a future perfect continuousszal, ahogy itthon azt megtanultam - már felsőfokúm volt, mikor kijutottam - azt mondták, hogy "hú, öcsém hogy te miket tudsz, hol tanultad, én az életben nem használtam ilyet".
Hát ennyit erről.
Az ly-t pedig meg kell tartani. (Tudod: Karthágót pedig...) :-)
Wernerem képzeld kell tudni oaz oceanrol hogy She :-((. Jelenleg együttdolgozok egy rakás öntelt és beképzelt igenközépszerű albioni coderrel és tudod ha it-ned mondod rögtön éreztetik veled, hogy te vagy a bunkoprimitivcivilizációnékülibalkaniparaszt.. No ennyit erről.
A Japánok sem fortyognak a köznapi érintkezéshez kellő mintegy 5000 kanji miatt, hanem megtanulják és büszkék rá.
A present perfect meg igenis baromság... A jelentéstartalom időbeliségét a natívok is elszúrják az esetek 30-40%-ában. A magyar nyelv időszemlélete sokkal logikusabb e szempontból...
Panchoval értek egyet. Arról beszélünk itt, hogy lehet egy-két három nyelvet elsajátítani, aki erre képes, annak nehogy már probléma legyen 30-40 ly-nal írandó szó megjegyzése!!! Vannak, akik a legalapvetőbb helyesírási szabályokat sem ismerik, nosza, szállítsuk le miattuk a mércét a béka feneke alá?!
Az idegen nyelveket nem a magyar rovására kell tanulni, egyébként sem hiszem, hogy ily módon túl sok energia nyerhető.
Emlékszik valaki egyébként arra a régi reklámra, amikor egy bácsika megpödri a bajszát és büszkén közli: "Mi hisszük, hogy a magyar világnyelv!"
Hang: "Amíg ezt a többi 5 milliárd ember is elhiszi, tanuljon az X nyelviskolában!"
Kedves Kis Ádám!
Nekem - és gondolom, sokaknak - pedig a magyar nyelv így tetszik, ahogy van, és remélem, az efféle hülye reformok sohasem kapnak teret. Ily módon ki lehetne iktatni pl. a hosszú ő-t vagy ű-t is, mivel jelentésmegkülönböztető szerepük alig van. Csak sokkal csúnyább lenne a nyelv. De mit érdekel ez téged, nemde?
Ja, az utolsó mondatom az volt: Ennyi. Ez nem hiszem, hogy alkalmas arra, hogy az átlagembert a nyelv és a nyelvművelő ellen fordítsa.
Ui: Aki ilyeneken gondolkodik, mint az ly eltörlése, én nem nyelvművelőnek nevezném, hanem egész másnak - nem túl szép szó -, de azt inkább nem írom le, a sértődés elkerülése végett. A nyomdafestéket tűrő verzió a nyelvrontó.
Kedves Pancho!
Nem kell pápábbnak lenni a pápánál. Az ly.nak nem kevés a jelentésmegkülönböztető szerepe, hanem semmi. A magyar népesség jelentős része már nagyon-nagyon régen nem hallja a két hang különbségét. Emellett van egy olyan szempont is, hogy nagyon sok embernek okoz gondot, hogy nem ismeri pontosan az írását, és ezért lelki zavarai vannak.
Ha nem, haragszol, az utolsó mondatod csak arra való, hogy az átlagembert a nyelv és a nyelvművelő ellen fordítsa.
Kis Ádám
„mégis 8. után (85-ben) játszi könnyedséggel tudtam kommunikálni a szoc. táborból valókkal oroszul”
Nekem sajnos nem volt alkalmam ilyen összehasonlításra !
Lehet, hogy igazad van, majd levizsgáztatom angolból a hetedikes unokatestvéremet. Sajnos az eredményt nem tudom majd a topicba beírni, mert évente átlag kétszer találkozom vele !
Kedves pancho!
1. Igazad van, meg is adtam a hivatkozási helyet.
2. Lőrincze feltételezhetően tagja volt annak a bizottságnak, amelyik előkészítette az 1954-es kiadást, ezért feltételeztem, hogy egyetértett az ly kihagyására vonatkozó javaslattal. Sajnos azt az NyR-számot (1981/2), amelyikben ez feltételezhetően benne van, nem találtam (az 1 és a 3 megvan).
3. Nem tudom, milyen hülye húzások voltak 1954-ben a helyesírás terén. És nem is nagyon szeretem, amikor az akkori rendszer egyéb ellentmondásait rá akarják erre a munkára húzni. (Mint pl. a költőként egyébként általam is nagyra becsült Faludy György teszi). Ha valaki ismeri a kor tudománytörténetét, az tudhatja, hogy a művelődés folytonosságát jelentős mértékben a nyelvészek tartották fent akkoriban. A helyesírás szabályozásában nem érvényesültek ideológiai szempontok (a "követelményeknek" a szabályzatban idézett példákkal igyekeztek megfelelni. Ja, és 1954-ről én nem tanultam a történelemórákon. Nem a történelemórákon tanultam róla. :((((
4. A nicked a tiéd, kérheted, bár...
Kis Ádám
Kedves Kis Ádám!
1. Szerintem is egybe kell írni, te írtad két szóba, erre hívtam fel a figyelmet, és mondtam, hogy vegyük elgépelésnek.
2. Lőrinczét szintén te emlegetted.
3. 1954-ben volt pár hülye húzás más területeken is, ha visszaemlékszel a történelemórákra.
4. pancho, kis p és ch, nem cs, ha kérhetem
Pancho, csatlakozom, elég hosszú időt töltöttem "nativ" angolokkal, igaz, hogy maorik voltak, de nem azért voltak bunkók. Ha bevándorlók lettek volna, akkor is bunkók lettek volna. "Nativ bunkók" voltak. Hivatalosan magyar anyanyelvűként én javítottam az árajánlataikat, leveleiket stb. És az írásuk, egy grafológus áramütést kapott volna....
Másik, "nativ" francia: mondom neki si conditionellel, erre ő: azt nem tanultuk az iskolában. Echte párizsi volt az illető.
Más élményem, szlovák magyar vagy magyar szlovák, szóval Szlovákiában élő magyar anyanyelvű(?) emberke. Magyarul nem tud rendesen, mert szlovák iskolába járt, szlovákul se tanult meg rendesen, mert ő magyar, és különben is... Amúgy tanárember az illető. Tornatanár.
A végtelenségig lehetne sorolni a témát. Bocs, ha kicsit off is lett a végére.
hóember
Kedves Pancso!
>Másfelől<, egybeírva. Nem tévedés. Magyar helyesírási szótár, Akadémiai Kiadó, 1999, 342. oldal, jobbra fent, 6.sor.
Ay 1954-es szabályzat előkészítésekor a nyelvészek az ly eltörlését javasolták. Hogy konkrétan Lőrinczének mi volt a véleménye, nem tudom, de megérdeklődhetem.
Kis Ádám
Egyrészt másfelől =/= más felől, de ezt vegyük elgépelésnek.
Másrészt, mit szólnál a kiejtés szerinti helyesíráshoz (mert a még egyszerűbb). Valahogy így:
éxínkék, emléxik, eccer, soxor, kéxemű, taníccsa (felszólító mód), taníttya, jácca, stb.
Marhaság? Persze. Ahogy az ly elhagyása is, mert kb. ugyanannyi érv áll emellett is. Érdekelne, hogy pl. Lőrincze hol állt ki az ly megszüntetése mellett. Mert szerintem sehol.
Kedves Pancho!
A magyar helyesírás történetének volt egy nagy konfliktusa, a cz kiiktatása. A kultuszminiszter 1903-ban elrendelte, hogy az iskolákban ne az akadémiai helyesírási szabályzatot alkalmazzák, hanem a logikusabb, és a helyesírás alapelveinek jobban megfelelő iskolait. Nyilván akkor is rengetegen érveltek ez ellen, és nyilván ugyanannyira érzelmi alapon, mint Te. A dolognak az lett a vége, hogy az akadémia 19 év múlva elfogadta az iskolai helyesírás újításait. „Sokáig lélektani próbának tekintettem, kik írnak cz-t. Azokról tudtam, hogy dacos, karakán magyarok, megvetik a fiatalokat, nem hagyják cserben öreg betű-barátjukat, mely sok mindenre emlékezteti őket, életmódjukban mértékletesek, takarékosak, meggondoltam, s okvetlenül készen vett, vattás téli nyakkendő viselnek. Csak rájuk számíthatott a cz.” - írja a költő. Tudom, a helyzet nem teljesen azonos, hiszen a cz-t akkor már tényleg nem írták. Az ly nyelvbéli szerepe azonban kísértetiesen emlékeztet a cz-ére. Szerintem az ly feleslegességéről nyilatkozó tudósokat kár volna minősítened. Bárczi, Lőrincze, Fábián akkor is korszakos nyelvművelők, ha esetleg nem értesz velük egyet. Ami az utolsó mondatodat illeti, erre hivatkoztam: „Addig meg továbbra is fenntartom: az anyanyelvet _meg_kell_ tanulni. Helyesírásostul, j-stül, ly-ostul, meg hogy szó végén melyik hang hosszú meg rövid (pedig sokan az -ul, -ül-t is hosszan ejtik, sokszor az l-t el is hagyva), meg az összes többi (pl. egybeírás-különírás) szabállyal együtt.” Az erőteljesen hangsúlyozott kell szó rémítő. Más felől nevetséges. A nyelvműveléshez inkább türelem és empátia kellene.
A helyesírás egyszerűsítő törekvések letörésére idemásolnék egy paródiát (az eredetit asszem Mark Twain jegyezte). A végeredményt is ifgyelembe véve, a magyar még ahhoz képest is fonetikus helyesírású. [Aki jól ismerte, attól bocs :-))]
About the Language in the EU
----------------------------
Having chosen English as the preferred language in the EEC (now
officially the European Union, or EU), the European Parliament has
commissioned a feasibility study in ways of improving efficiency in
communications between Government departments.
European officials have often pointed out that English spelling is
unnecessary difficult; for example: cough, plough, rough, through and
thorough. What is clearly needed is a phased programme of changes to
iron out these anomalies. The programme would, of course, be
administered by a committee staff at top level by participating nations.
In the first year, for example, the committee would suggest using 's'
instead of the soft 'c'. Sertainly, sivil servants in all sities would
resieve this news with joy. Then the hard 'c' could be replaced by 'k'
sinse both letters are pronounsed alike. Not only would this klear up
konfusion in the minds of klerikal workers, but typewriters kould be
made with one less letter.
There would be growing enthusiasm when in the sekond year, it was
anounsed that the troublesome 'ph' would henseforth be written 'f'.
This would make words like 'fotograf' twenty persent shorter in print.
In the third year, publik akseptanse of the new spelling kan be
expekted to reach the stage where more komplikated changes are
possible. Governments would enkourage the removal of double letters
which have always been a deterent to akurate speling.
We would al agre that the horible mes of silent 'e's in the languag is
disgrasful. Therefor we kould drop thes and kontinu to read and writ
as though nothing had hapend. By this tim it would be four years sins
the skem began and peopl would be reseptive to steps sutsh as
replasing 'th' by 'z'. Perhaps zen ze funktion of 'w' kould be taken
on by 'v', vitsh is, after al, half a 'w'. Shortly after zis, ze
unesesary 'o' kould be dropd from words kontaining 'ou'. Similar
arguments vud of kors be aplid to ozer kombinations of leters.
Kontinuing zis proses yer after yer, ve vud eventuli hav a reli
sensibl riten styl. After tventi yers zer vud be no mor trubls,
difikultis and evrivun vud fin it ezi tu understand ech ozer. Ze
drems of the uvermnt vud finali hav kum tru.
Hát, ők szerintem a műveltebb réteg. Olvass Jack Londont vagy Salingertől a Catcher in The Rye-t eredetiben, amikor beszélteti a műveletlen embereket. Nagyon szokták keverni a Tense-eket. (Mint írtam, a saját tapasztalatom is ez volt.)
Zsolt:
"Hat nem tom, en meg _nem_ lattam nativ speakert ROSSZUL hasznalni a perfectet, lett legyen az angol, nemet, holland, eszt vagy finn... "
Hát akkor nem hallottál még amerikait beszélni. Mert azok biza nagyon el szokták b@szni (náluk kezdenek is kiveszni a perfectek, mellesleg, az egyszerű múlt veszi át a helyüket). Amikor meg kísérleteztem náluk LA-ben a future perfect continuousszal, ahogy itthon azt megtanultam - már felsőfokúm volt, mikor kijutottam - azt mondták, hogy "hú, öcsém hogy te miket tudsz, hol tanultad, én az életben nem használtam ilyet".
Hát ennyit erről.
Az ly-t pedig meg kell tartani. (Tudod: Karthágót pedig...) :-)
Wernerem képzeld kell tudni oaz oceanrol hogy She :-((. Jelenleg együttdolgozok egy rakás öntelt és beképzelt igenközépszerű albioni coderrel és tudod ha it-ned mondod rögtön éreztetik veled, hogy te vagy a bunkoprimitivcivilizációnékülibalkaniparaszt.. No ennyit erről.
A Japánok sem fortyognak a köznapi érintkezéshez kellő mintegy 5000 kanji miatt, hanem megtanulják és büszkék rá.
A present perfect meg igenis baromság... A jelentéstartalom időbeliségét a natívok is elszúrják az esetek 30-40%-ában. A magyar nyelv időszemlélete sokkal logikusabb e szempontból...
Panchoval értek egyet. Arról beszélünk itt, hogy lehet egy-két három nyelvet elsajátítani, aki erre képes, annak nehogy már probléma legyen 30-40 ly-nal írandó szó megjegyzése!!! Vannak, akik a legalapvetőbb helyesírási szabályokat sem ismerik, nosza, szállítsuk le miattuk a mércét a béka feneke alá?!
Az idegen nyelveket nem a magyar rovására kell tanulni, egyébként sem hiszem, hogy ily módon túl sok energia nyerhető.
Emlékszik valaki egyébként arra a régi reklámra, amikor egy bácsika megpödri a bajszát és büszkén közli: "Mi hisszük, hogy a magyar világnyelv!"
Hang: "Amíg ezt a többi 5 milliárd ember is elhiszi, tanuljon az X nyelviskolában!"
Kedves Kis Ádám!
Nekem - és gondolom, sokaknak - pedig a magyar nyelv így tetszik, ahogy van, és remélem, az efféle hülye reformok sohasem kapnak teret. Ily módon ki lehetne iktatni pl. a hosszú ő-t vagy ű-t is, mivel jelentésmegkülönböztető szerepük alig van. Csak sokkal csúnyább lenne a nyelv. De mit érdekel ez téged, nemde?
Ja, az utolsó mondatom az volt: Ennyi. Ez nem hiszem, hogy alkalmas arra, hogy az átlagembert a nyelv és a nyelvművelő ellen fordítsa.
Ui: Aki ilyeneken gondolkodik, mint az ly eltörlése, én nem nyelvművelőnek nevezném, hanem egész másnak - nem túl szép szó -, de azt inkább nem írom le, a sértődés elkerülése végett. A nyomdafestéket tűrő verzió a nyelvrontó.
Kedves Pancho!
Nem kell pápábbnak lenni a pápánál. Az ly.nak nem kevés a jelentésmegkülönböztető szerepe, hanem semmi. A magyar népesség jelentős része már nagyon-nagyon régen nem hallja a két hang különbségét. Emellett van egy olyan szempont is, hogy nagyon sok embernek okoz gondot, hogy nem ismeri pontosan az írását, és ezért lelki zavarai vannak.
Ha nem, haragszol, az utolsó mondatod csak arra való, hogy az átlagembert a nyelv és a nyelvművelő ellen fordítsa.
Kis Ádám
„mégis 8. után (85-ben) játszi könnyedséggel tudtam kommunikálni a szoc. táborból valókkal oroszul”
Nekem sajnos nem volt alkalmam ilyen összehasonlításra !
Lehet, hogy igazad van, majd levizsgáztatom angolból a hetedikes unokatestvéremet. Sajnos az eredményt nem tudom majd a topicba beírni, mert évente átlag kétszer találkozom vele !
A spanyol se. A mai finn meg eléggé műnyelv, mint az eszperantó. (A beszélt finn nem, ott azért a sok rövidítés - bár nagyon tetszett először a kolmekymmäntekahdeksan (38) kolkytkaeks (kb.) verzióban - meg össze-vissza használt ragozás miatt nem is olyan könnyű megérteni, legalábbis kezdő szinten).
