Egy kollégámmal kialakult egy kis fellángolás közöttünk. Párkapcsolatban vagyunk mindketten, de néhány hónapig mindenről elfeledkezve flörtöltünk. Vége szakadt, mert beláttuk, hogy túl messzire kezdünk menni. De sajnos a munkatársam ezt úgy kezeli, hogy egyáltalán nem szól hozzám a munkahelyen. Mindenki mással beszél. Nőkkel is elvan. De engem elkerül. Én korábban kértem, hogy ne legyünk rosszban hanem maradjon meg a baráti közvetlen kapcsolat. Nem tudom, hogy most mit tegyek. Ha én is kerülöm az egyrészt lehet az hogy tiszteletben tartom másrészt gondolhatja, hogy már nem érdekel engem. Szeretnék jóban lenni vele, mert ez a helyzet nagyon feszült. Min
Na. Tudtam én. Most azt a választ várod, hogy megerősítsenek abban, hogy mit tegyél. Csakhogy én nem vagyok se pszichológus, se gondolatolvasó. Effajta gondokkal érdemesebb ezekhez fordulni. Ha pedig engem kérdezel, nos, lépj tovább. Nem vicc. Lépj tovább. Mert annyi villamos van a világon, de annyi...... :-)
Én tudom. És szerintem ti is, csak nem meritek kimondani. Van párod. De már valami izgalmas is kéne mert már minden sablonos. Tévednék? Nem hinném.....
tudjátok ide még nem írtam , a Fúziós micsudában játszok, rájhöttem volna má asszonnyal vagy lánykával kell fúziót (mint ló aki nem igazgati és v alamikor betalál), én 66 vagyok de gyereket akarok mint Faludy György , nekem is van még olyan hajamkosár mint nekije, igaz már fehér, de mit piszkálom ezt billentyűket mikó megfejtették ez enigmát is , elmegyek oszt veszek sört még az eladott vasaimból, hijába várom főnököm hogy kifizessen erngem
Tudjátok csak azé írtam me 66 létemre nem bírtam kivenni szerszámom hogy pisáljak má, (most is kell ), összepisáltam magamat, kicseréltam gúnyájaim és akkor megyek megint a boltba addig még tart vasaimból. Kellek valakinek?
