A zsenialitás, a tehetség, a szerencsésség, a szerencsétlenség, "sorsüldözöttség", a különféle mániák, hóbortok, a hajlamok stb.
Ezek mind a génekben vannak és külső hatásokra keletkeznek ?
Kétlem....!
Én gyermekkoromból egy érdekes érzésre emlékszem. Nem tudom, hogy éber állapotban vagy álomban, de volt egy éveken keresztül elég gyakran visszatértő fantasztikus, leírhatatlan érzés, amit időnként spontán átéltem. (ne röhögjetek, nem az...!) Leginkább, ha feküdtem valahol, elsősorban anyámhoz bújva. Ilyenkor valahogy eltünt minden körülöttem, csak egy nagyon kellemes biztonság- és végtelenség- és talán szeretet-érzetet éreztem. Kisiskolás koromban ez fokozatosan elmaradt sajnos.
Ám az is lehet, hogy az egészet csak álmodtam. Kituggya.... :)
Sajnos, az én életemből az kimaradt. Pedig elég jól emlékszem a gyermekkoromra. Hacsak nem vesztettem el már igen korán kb 3-4 évesen.
A gyermek nem teljesen tiszta lappal való indulására van olyan elképzelés, amit alátámasztani látszik néhány adat, miszerint az anya érzékszervein keresztül átszűrődik némi információ a magzatnak is. Ezt hallottam már úgy emlegetni, hogy a magzat 4., 5. hónaptól kezdve együtt lát, hall, érez az anyával. Ezt ugyan nehéz bizonyítani, de hihetőbb számomra, mint a túlvilági forrás. Személyes adat pl., hogy édesanyám mesélte, hogy amikor a húgommmal volt terhes, akkor injekció idején a húgom rendszeresen mintegy áthúzodott a másik oldalra. Van valakinek hasonló tapasztalata? Vagy ez túl földhözragadt okoskodás?
Hát, az jut az eszembe, hogy nagy trauma a testben való élet, ezért is szokunk hozzá csak fokozatosan. nem véletlen, hogy a csecsemő a 24 órából 20-at alszik (az asztrálvilágban tartózkodik) és csak fokozatosan a Földön töltött idővel csökken az az idő, amit a szellemvilágban töltünk pihenni, és nő, ameddig a testben bírjuk. Az öregek meg már alig alszanak, ők már úgy megszokták a strapát.
A gyerekek szellemi érzékszervei még nem fejlődtek vissza, így sokal töbet megéreznek, még olyan dolgokat is, amit ki sem mondanak szüleik, vagy ha ki is mondják a szavakat nem érti a gyerek. Most, hogy kezdek aurát látni, eszembe jutott, hogy kisgyermek koromban már láttam ugyanígy, csak akkor azt hittem, káprázik a szemem, és nem beszéltem róla senkinek. A gyermekek szellemi fogékonyságát mutatja, hogy a válófélben levő, sokat veszekedő házasárok gyermekei sokat szenvednek légúti megbetegedésekben, fertőzésekben is, mert nyitottabbak az energiákra és ugyanakkor védtelenebbek is.
Hát ennyi sir. Please.
:o)))))))
Köszi kedves Viktor, jópofa történet, jót nevettem rajta. Amikor van időm olvasgatom ám az A.De Melo történeteket annak ellenére, hogy már ismerem őket. Jó, hogy itt vagy.
Szia:
álomhajós
Honnan szedtem, mi a forrás? Hát érdekes, miket tippeltetek. A két kedves mormon srác hozta, a Telford és a Glauser, akik hozzám jártak. Megéreztem, hogy jobb, ha nem írom bele az elején, mert valamiféle mormon hitvallásnak hitte volna valaki, pedig nem az. Angolul kaptam, a fiam fordította le, hogy ki hozta össze, szerintem mindegy.
Voltaképp nem hitvallás ez, mindegyik tapasztalati tény, amit egy gondolkodó ember összeírt. A legigazabb a tizedik pont!!!!
Álomhajós barátunknek pedig Kahlil Gibrantól egy rövid írás:
A MÁSIK NYELV
Születésem után három nappal, amint selyem bölcsőben feküdtem és csodálkozó rémülettel figyeltem a környező új világba, anyám megkérdezte a dajkától: "Hogy van a gyermekem?"
"Egészséges, asszonyom - felelte a dajka - naponta háromszor etetem, még sohasem láttam ilyen vidám kis teremtést."
Ettől dühös lettem és kiabálni kezdtem: "Ez nem igaz, Mama, az ágyam kemény, a kapott tej keserű, dajkám mellei rossz szagúak, s egészen rosszul érzem magam."
De anyám nem értett engem, és a dajka sem, mert én annak a világnak a nyelvén beszéltem, ahonnan jöttem.
Huszonegy naposan megkereszteltek, s a pap gratulált anyámnak: Boldog lehet asszonyom, hogy kereszténynek született a fia.
Ez meglepetést okozott számomra s, meg is mondtam a papnak: "Akkor az ön édesanyja a mennyben boldogtalan lehet, mert ön nem született kereszténynek."
De beszédemet nem értette meg a pap.
Hét hónap elteltével jött egy jós, hogy megnézzen engem, és azt mondta anyámnak: "Az ön fiából államférfi és az emberiség egyik nagy vezére lesz."
Akkor így kiabáltam: "Ez a jóslat hamis! Mert muzsikus leszek és nem is akarok más lenni."
De ők nem értették a beszédemet. Ez nagyon elgondolkoztatott.
Harminchárom év elmúltával, mely idő alatt anyám, a dajka és a pap mind meghaltak (az Úr legyen lelkükkel !), a jós még mindig életben volt. Tegnap a templom bejáratánál találkoztam vele. Beszélgettünk és ő ezt mondta: "Mindig is tudtam, hogy Ön nagy
muzsikussá lesz. Ezt már gyermekkorában előre megjósoltam." S én elhittem neki, mivel időközben elfelejtettem a másik világ nyelvét
"Érdekes, de ki állítja ezt? "
Szerintem előszőr Platón állította (lásd az Állam végén)
Szerinte a lélek megfürdik a Léthe folyó vizéban, és elfelejt mindent, amit a túlvilágon látott.
Szerinte a "nevelés" éppen az, hogy visszaemlékezzünk az elfelejtett dolgokra.
(kétségtelenül, külsőre eléggé "vulgáris" reinkarnáció íze van a dolognak, de azért ha jobban megnézzük, egy "mélyebb" síkon is kifejtette a dolgokat)
>>Azt már nem tudom, hogy akkoriban vajon mi okból volt ez a nézetem<<
A Tudás bennük van !
Csak elnyomjuk, elfeledjuk, olyan vastag illúzióréteggel borítjuk be, hogy egyáltalán nem látszik már. Ezt a réteget nevezzük intelligenciának, jellemnek. Ez a folyamat amit tanulásnak csúfolunk.
Gyermekkorban ez a bizonyos réteg még vékonyabb, ezért néha még "átszivárog" ez-az a mélyből.
Én így gondolom.
Kedves Big4!
Kicsit ledöbbentett amit mondtál. mert 12-14 évesen valami miatt azt a nézetet hangoztattam a szüleimnek és barátaimnak akikkel beszélgettem misztikus vagy vallási témákról, hogy egy újszülöttnek tökéletes tudása (nem gondolkodása) van. Nem tudtam logikus magyarázatot adni, de valami maitt ebbe biztos voltam. Azóta elfeledtem ezt és most ismét eszembe jutott. Azt már nem tudom, hogy akkoriban vajon mi okból volt ez a nézetem. lehet hogy Jézus szavai is közrejátszhattak benne, habár akkoriban még elég keveset olvastam róla.
Üdv: álomhajós
Amúgy pár napja olvastam egy cikket. Hogy új felfedezést tettek a pszichét kutató tudósok.
Mégpedig azt, hogy születésünkkor, jó néhány dolgot tudunk, ami nem tapasztalati eredetű.
Például: "be van programozva" az agyunkba egy kvázi "nyelvtani váz", amely alkalmassá tesz bennünket a földi nyelvek könnyű elsajátítására.
Vannak továbbá veleszületett fizikai ismereteink is. Például nem lepődik meg egy újszülött, ha leesik valami, hogy szilárd tárgyak egymásnak feszülnek stb stb.
Belefér-e ez még az ösztönök halmazába vagy tényleg kapunk valami "útravalót" ?
Állítólag születésünk előtt kézhez kaptuk az emberi élet szabályait. Ki emlékszik rá?
Az emberi élet szabályai
1. Kapni fogsz egy testet, lehet, hogy szeretni fogod, lehet, hogy gyűlölni, de az életfogytiglan a tiéd lesz.
2. Leckéket fogsz tanulni, egy nem hivatalos, életre szóló iskolába vagy beíratva, amelyet életnek hívnak. Ebben az iskolában minden nap meg van a lehetőséged, hogy leckéket tanulj. Lehet, hogy szeretni fogod ezeket a leckéket, de lehet, hogy butaságnak, és értelmetlennek találod majd őket.
3. Nincsenek hibák, csak leckék. Az emberi fejlődés próbálkozásokból és sikertelen nekifutásokból áll. Az elbukott próbálkozások ugyanúgy részei ennek a folyamatnak, mint azok, melyek sikeresek.
4. A leckét mindaddig kell megismételned, míg meg nem tanulod. A leckét sok féle formában próbálják megértetni veled, amíg meg nem tanulod. Amikor megtanultad, akkor léphetsz a következő szintre.
5. A fejlődés soha nem ér véget. Az életnek nincs olyan része, amiből ne lehetne tanulni. Amíg élsz, mindig lesz tanulnivalód.
6. Nincs jobb hely, mint ahol éppen vagy. Amint teljesülnek vágyaid, máris újabb vágyak ébrednek benned, amik mindig jobbra, többre irányulnak, mint ami épp beteljesült.
7. A többi ember a te tükörképed. Csak olyat szerethetsz és gyűlölhetsz másban, ami benned is megvan.
8. Csak rajtad áll, hogyan alakítod életed. Tökéletes indulókészletet kapsz, melyben minden neked szükséges megvan. Az, hogy mit kezdesz vele, már tőled függ. A választás a tiéd.
9. A válaszok benned lakoznak. Az élet kérdéseire a válaszok benned rejlenek. Csak annyit kell tenned, hogy figyelsz, és bízol.
10. Mindezen leírtakról időről - időre megfeledkezel.
