Mi a teendő ilyenkor? Én csak egy egyszerű grafikus vagyok, senki se hinne nekem, vagyis nem venné komolyan az elméletemet. Persze lehet mondani, hogy ha az elméletem működik, akkor van gyakorlati haszna. Ebben van igazság, de az elméletem inkább logikai-matematikai, bár ezeknek is van gyakorlati haszna, tehát konkrétan használhatók, de azért mégse ilyen egyszerű a helyzet. Természetesen nem fogom elárulni az elméletet. Félig-meddig leírtam már, végül is ki lehetne adni könyvben... De van ennek értelme?
„Isten azonban végtelen, és ha letörölnénk az internetet, és felvinnénk róla mindent, amit emberileg (akár évszázezredek eredményeképpen) tudni lehetne, még mindig csak véges dolgot rögzítettünk. S ez - a végtelenhez képest - arányaiban: Nulla. Ezért is tűnik az Isten Semminek, azaz olyannak, amelyet így nemlétezőnek vélünk.”
Magam is így gondolom. Azonban a semmiből nem lehet valami, vagyis „tömeg/energia” konglomerátum. Ez alapján a végtelen Isten, vagy a végtelen potencia VAN.
Ha így tesszük fel a kérdést akkor a helyes válasz: Egyik sem!
(mivel a topik nem erről szól, ezért:) OFF
Amit a ténylegesen létezőről azonban a sok ezer közül néhány egyértelműen állít, és igaznak tartunk róla: Az Isten végtelen. Ez azonban emberileg felfoghatatlan. Akkor is, ha azt állítjuk róla, hogy felfogható (az ember - gőgösségében - lazán képes hazugságra).
Egy végtelen Istent csak végtelen sokat állítva tudunk bemutatni, hogy milyen is. És akik - véges állításokkal - a legjobban megközelítik a milyenségét, még azok is van, hogy valamiben tévednek, s állításaikat pontosítaniuk kellene.
A nagy világvallások némelyike azonban egyértelműen kijelenti: Isten irgalmas! (pl. a muszlimoknál az irgalom szó jelenti az Istent) Azaz, az igazságot félretéve, ő mindent megbocsájtó. Régi felismerés - emberi körülmények között -, hogy ha csak az igazságot keressük, akkor kegyetlenségre jutunk (nézzük csak meg a bürokráciát, ahol az emberek, az emberi törvények igazságosságára hivatkoznak). S fordítva is igaz: ha csak irgalmasak vagyunk, akkor minden - igazság nélküli - őrületté válik. Istennél az igazságosság és az irgalom együtt teljesül, de végtelen módon, s így fér meg egymással. Erre mi képtelenek vagyunk.
Gyakorlatilag minden hitrendszer lerögzíti a saját igazságát Istenről valamilyen módon. Ez pl. a keresztényeknél az "Apostoli hitvallás". (Ez definíció is a kereszténységre). Ám ez náluk csak egy alap, amely mindeddig is, és ezen túl is fejlődik, bővül, pontosodnak a jelentések. Semmilyen más vallás nem csinál ilyet. Ugyanúgy tesz, mint a tudomány, felhasználva annak ok-okozatiságát, és az ellentmondásmentesség elvét. E kettő (a kauzalitás, és az, hogy nem lehet valami, és annak ellentéte ugyanabban az értelemben egyszerre igaz) a világegyetem minden pontján teljesül, akár van ott anyag akár nem. Semmiből nem következnek, de mindenre hatással vannak. A kereszténység szerint Isten mindenütt, és mindenkor ott van, mindenféle előzetes ok nélkül.
Ha valaki kitalál valamit, és az az ok-okozat szerint rendben van, illetve nem vezet ellentmondásra, akkor az az elmélet eszerint valami olyasvalamitől származik, amely mindenütt és mindenkor ott van.
Isten azonban végtelen, és ha letörölnénk az internetet, és felvinnénk róla mindent, amit emberileg (akár évszázezredek eredményeképpen) tudni lehetne, még mindig csak véges dolgot rögzítettünk. S ez - a végtelenhez képest - arányaiban: Nulla. Ezért is tűnik az Isten Semminek, azaz olyannak, amelyet így nemlétezőnek vélünk.
"Félig-meddig leírtam már, végül is ki lehetne adni könyvben"
Egy papír alapú könyvkiadás drága . Van rá pénzed ? Ha kiadsz 1 db drága könyvet, akkor nem lesz pénzed további könyvek kiadására . Ma már kevesen olvasnak papíralapú könyveket .
"Az elméletnek akkor van értelme (ahogyan írtad), ha valamilyen módon átültethető a gyakorlatba."
Nem tudom, mit jelent az "elmélet" pontosan, de szó sincs erről. Egy csomó sejtés van a matematikában például, amit ha valaki bizonyítana vagy cáfolna, nem lenne különösebb gyakorlati haszna, mégis hatalmas jelentősége lenne a matematikusok számára. Egy csomó olyan alapkutatás van pl. a fizikában is, amiből nem tudni lesz-e valami haszon, és ha igen, mikor. Mégis érdekes, hogy jobban megismerjük a világunkat.
Ha valami gyakorlati haszna is van, és pénzt szeretnél belőle, akkor szabadalmaztasd. (Ez sok idődbe és pénzedbe fog kerülni.) Ha inkább csak tudományos jelentőségű (ez a gyakoribb), akkor publikáld. (Szabadalom után is publikálhatod, de fordítva nem.) Ehhez persze ki kell választani egy megfelelő konferenciát vagy folyóiratot. Ehhez persze az ezeken megjelent cikkeket érdemes ismerni, legalábbis azokat, amelyek témába vágnak. Le kell írni a cikkedben az elméleteden kívül azt is, hogy milyen hasonlók vannak, és ezzel összehasonlítva a tied miért jobb. Ezt utána a szerkesztő (ha komolyan vehetőnek tűnik első blikkre), akkor elküldi bírálóknak, akik kutatók szerte a világból és értenek a témához. Ők elbírálják, és ez alapján dönt a szerkesztő, hogy megjelenik-e. Így működik valahogy a tudomány az utóbbi mondjuk bő egy évszázadban. Javarészt bevált.
A tudományban ilyenkor szakirodalmat tanulmányoznak, az esetek nagy részében az szokott kiderülni, hogy valami más is kitalálta, publikálta. Neked persze nehezebb helyzeted van, mert eszmetársaid sem árulják el zseniális ötletüket.
Még abban sem voltál eredeti, hogy topikot indítottál ezzel a problémával.
Az elméletnek akkor van értelme (ahogyan írtad), ha valamilyen módon átültethető a gyakorlatba. Úgy önmagában legfeljebb "érdekesség", amelytől elégedetten hátradőlhetünk.
Ám ha félsz elárulni, akkor a mai világ mérgezett szemlélete szerint bizonyára üzletet sejtesz benne, amiből profitálni szeretnél. Ez - nyugodtan elhiheted - NEM FOG SIKERÜLNI. Ha az elméleted közzéteszed, és hibás, vagy használhatatlan akkor senkit sem fog érdekelni. Ha azonban van benne üzlet, akkor megvannak azok a kifinomult módszerek, hogy lazán háttérbe szorítsanak, és az nyerészkedjen rajta, akinek már rengeteg pénze van, és egy kukkot sem ért belőle. Ez egy ilyen világ, és éppen napjainkban omlik össze annyira, hogy évszázadok kelljenek, hogy visszaálljon egy természetesebb rend.
Két lehetőséged van. Ha nem vagy hívő, akkor akár közzéteszed, akár nem, az életed végéig boldogtalanság vár rád. Ha hívő vagy, akkor el kell fogadnod, hogy minden kreatív dolog tőle származik, és elégedett lehetsz azzal, hogy téged választott ki, hogy napvilágra kerüljön. Nem törődsz a haszonnal, hanem örömöd telik abban, akinek hiányától mások egy életre boldogtalanok maradnak. Persze hívőként is lehetünk boldogtalanok. Feltéve, hogy hiszünk ugyan valamiben, s még Istennek is nevezzük, de a róla alkotott képünk torz, téves, és megfélemlítő. Az ilyen istentől menekülni kell (ezt teszik az ateisták is). A valódi Istentől nincs mit félni, sőt egész életedben segíteni fog, ám gyakran nem úgy ahogyan gondolnánk.
Kiegészítésként egy nagy elme gondolatai:
"Általában az új törvényeket a következő módszerrel keressük: Először is kigondolunk valamit. Aztán kiszámítjuk feltevésünk következményeit, milyen jelenségekre számíthatunk, ha feltételezett törvényünk helyes. Aztán az eredményeket összevetjük a "természet számításával", vagyis tapasztalati vagy kísérleti úton győződünk meg arról, hogy jóslataink összhangban állnak-e a közvetlen megfigyelésekkel. Ha a kísérlet ellentmondásba kerül elméletünkkel, akkor az elmélet hibás. Ez az egyszerű állítás valamennyi tudomány kulcsa. Nem számít az, hogy milyen vonzó vagy szép volt maga a feltevés. Az sem számít milyen okos volt aki ezt az ötletet felvetette, vagy hogy mennyire neves személyiség - ha a kísérlet ellentmond neki, az elmélet rossz. És ez minden."
(Richard Feynman - A fizikai törvények jellege; Magvető kiadó, 1983, 257. old.)
Mi a teendő ilyenkor? Én csak egy egyszerű grafikus vagyok, senki se hinne nekem, vagyis nem venné komolyan az elméletemet. Persze lehet mondani, hogy ha az elméletem működik, akkor van gyakorlati haszna. Ebben van igazság, de az elméletem inkább logikai-matematikai, bár ezeknek is van gyakorlati haszna, tehát konkrétan használhatók, de azért mégse ilyen egyszerű a helyzet. Természetesen nem fogom elárulni az elméletet. Félig-meddig leírtam már, végül is ki lehetne adni könyvben... De van ennek értelme?
