mi az hogy ultimátum - kollektiv büntetés? Ime valamikor, mikor a fiaim kicsik voltak, k.b. 3.4 évesek, s mondom Jézus meghalt értünk, ugy ahogy én ugy szeretlek benneteket, hogy meghalok értetek, amir rögtön, lucár! éljél értünk, s éljünk egymásért, s kérlek, ne halj meg, mi jó van abba, nekünk?
Ime amitől félünk, s mindig is éreztem, hogy a halál, az hogy nemszeretlek, mert te is érzel valamit, ami kérdem, bezart a halot, bidi a ravatal, na most abszi ulti, csak abba az érzésbe meg tudatba tudunk lenni, hogy nincs halál, s most ténleg igy élünk!? mert az élet foglalja magába a halált? mia? vagy a halálba élet?
Kár hogy ezt, ami itt tapasztalunk, talán sehol egyetlen egy másik boardon, hogy ha ez az illető is nyekereg, most vissza vonom magamat, amira mára, mert inkább maradjál kedves landsmannunk, s mert ha van büntetés, hogy a magyarnak se kellek, pedig legyek hülye - stoba magyar, valamit lehetne azért faragni belőlem is, ostorcsapó kanyoritót? trudod szijjat hasitani a bürömbül? na ez millen érzés?
landmannunk ne halj meg, halld meg, gyere vissza, s máris ugyi, szent érzelem tölti keblünk....
Na jó, én egyelőre befejeztem a fórumozást. Majd ha normálisan lehet használni, a fórumozók véleményét meghallgatva áll a dologhoz az üzemeltető, akkor folytatom. Ha nem, akkor most elköszönök mindenkitől. Halleluja is segítette a döntésemet. Más topicban se keressetek, mert nem válaszolok az írásokra, tekintettel arra, hogy olvasni sem fogom.
Már bocsássál meg, mert mondjuk, ha lenne érdeklődő, meg akik valóban éreznek többet, mint ami éreznek, mert én ezt az egészet érzem, s nakamon érzem, állandóan, hogy ülepem egyre nehezebb? Ugyanakkor könnyebb is, a gondom, mert kevesebbet kell szenvednem? Nagyon kutya hars nehéz életem volt, nem kivánok belőle vissza semmit, s amikor 20 éves koromig, akkor értem el, hogy olyan öreg lettem, hogyha eszember juthatna, hogy megtudom ölni magamat, de ahoz mozdulatlan volt, az a valaki, aki később, átlátott a szitán?
Ugyanakkor, átláttam ezen, ami semmi, amikor kérdezlek mindőtöket, ha van mult, akkor van jövő, nos hol, hova lett a jelen? Igen igen, ezt éreztem, hogy vége, azaz egy furcsa dolog történik velem, mert a komcsi iskolákba is, az élet magába foglalja a halált, s akkor mi a picha ez? jelen? lehet érezni, vagy tudni, hisz valóban amit most lebillentyüztem, már régen mielőtt megszülettem, a multba van? tudhatod vagy 20/6tod? számit valamit?
Nem akartalak érzelmeidben megbántani, meg sehogy! Sőt....mi jóba voltunk, mindig? eddig? részemrül ezentul is maradok, egy vérző szivü topikosotok?
Basszus, téged még nem zártak be, meg ki sem rúgtak innen? Akkor én húzok el, de nagyon gyorsan. Elegem van a hülyeségeidből. Ha nem tudsz érdemben hozzászólni egy témához, akkor inkább kussolnál!
Vót nékem egy, Dunaparti favillám, sose csaphatatt bele a villám....de beázik!
Nekem az első pillanattól fogva, mióta az eszem érzem, vagy tudom, s mellik a hellesebb, vagy közelebbi meghatározás? Miért kel hattár, mikor egy tár is elég lenne? Nade rétérek erre az érzésre, amit ugy is érzek, hogy tiszta bolonddá -őrültté, szadistávvá teszi azokat, sőt mindenki érezheti, s most a feleségem, meg közvetlen környezetemen is érzem, amit ugy mondanék hogy érzem a HALÁLT? Nosza, mindig is halot dolgokkal foglalkozol, amiért abszi ulti a feleségem, semi ima, p.l. ma akartam 5perc családi összejövetel, hogy legalább énekeljük el a Himnuszunkat, aztán mondjuk el a Hiszek Együnket, meg most a Szózat, amire nagyon dühösen kifakadt, hogy megint a HALÁL?
Na, mennék tovább, ha lenne valaki, aki bemeri ismerni, s amit mondok, hogy soha egy pillantra nem tudtam szabadulni a halál -gondolatátátul, ami most végre, nem is volt olyan rossz érzés, mert 60 fele hazafele, közeledek, s jó lovam vár, nyeritne?
Nagyon sajnállak benneteket, mert minden ami magyar az tulviággal is kapcsolatos, nos azért menekülnünk a halál elől, de nem lehet? lehet?
had mondjak egy áprilli bolonjda, az vagy? hány óra?
Nekem a közlekedéssel kapcsolatban volt igen emlékezetes (a sok kisebben kívül). Az első vagy 16 évvel ezelőtt. Trabanttal mentem Debrecenbe. Utólértem egy okkersárga Robur kisteherautót. Szemből nem jött semmi, belefogtam az előzésbe. Ahogy mellé értem, az ugrott be, mit csinálnák, ha agáz felakadna? Nem telt el pár másodpercnél több, egy halk kattanást hallottam. Baljós volt, levettem a lábam a gázpedálról, de a papírjaguár hasított tovább. No, mondom, mostmár nem gondolkodni, hanem cselekedni kell. Mikor biztonságosan lehagytam a teherautót index ki, út szélén megállni. Mindezt bőgő motorral. Közben persze levettem a gyújtást, csakhát akkor meg irányjelző nem volt. Mint kiderült, a gázbovdent visszahúzó rugó tört el a porlasztó mellett. Szerencsére ott az út szélén a rugó végéből tudtam visszahjlítani és visszaakasztani, hogy tovább tudjak menni. A következő városban, Hajdúszoboszlón az első autósboltban vettem olyan rugót és még ott a bolt előtt kicseréltem. Sosem volt többet baj vele.
A másik élmény még friss, ezen a héten történt. Robogóval mentem át a szomszéd városba, majd visszaindulás előtt megtankoltam. Már megtettem az útnak több mint afelét hazafelé, mikor azon filóztam, ugyan mihez kezdenék, ha leállna a motor. Még talán 2 km-t tehettem meg, már nem is gondoltam arra, hogy mi jutott eszembe rövid idővel ezelőtt. De mikor azon gondolkodtam, akkor is hesegettem a gondolataimból a kérdést, mert a Trabantos eset óta nem mertem a vezetéssel kapcsolatos technikai hibákra gondolni. Talán babonából, nem tudom. Tény, van benne valami, mert röviddel utána egyszer csak nem húzott tovább a motor, szépen leállt. Se alapjárat, se gáz, semmi. Próbáltam beindítani, de nem ment. Megint cselekednem kellett. Havert felhívtam, aztán kocsival értem jöttek. Robogót be a kocsiba, aztán irány haza. Szerencsére olyan 4 km-re voltam itthonról. Sok baj nem volt, a vákuumos üzemanyagcsap nem engedte át a benzint és ezért állt le. Azt mindenképpen ki kell majd cserélnem, bár most működik. De hosszabb távra nem merek elindulni vele. Bár mostmár tudom hol lehet a hiba, ezért nem esnék kétségbe.
Szóval már a Trabantos eset után is, de a szerdai eset után főleg nem merek vezetés közben olyan dolgokra gondolni, hogy mit csinálnák ha ez, vagy az történne menet közben. Talán nem véletlenül merülnek fel ezek a kérdések az események előtt másodpercekkel. Gondolom, még egy harmadik ilyen eset lesz. De bízok benne, hogy nem mostanában.
anno a WTC-nél álltam az ominózus esemény előtti 7ekben. Éppen fotoztam...amikor egy repcsi szállt el fölötte.....na akkor azt gondoltam, ide berongyolna egy böing...lenne nagy csatt
rá két7re megtörtént az amit akkor gondoltam.......amikor megláttam ledermedtem és egyből arra a bizonyos napra gondoltam vissza amikor a röpcsi elhuzott........
nem haragudtok, hogy beugrok, mert mindenkinek van előérzete, meg közérzete amit nem tud elnyomni, senki meg semmi? Feltétlen valami magnetika - grabitáczionok alakulnak ki, már itt, hogy hova akar tartozni az illető, igy vegyük azt a valakit, aki az élet rejtelmes titkait kereste, s egész életében gyilkolt, s egy ilyen csoporthoz tartozott, ami most is több van, sőt............
Egy bérház - komplexusba lakott az illető, aki körül minden recsegett - ropogott töredezett - dülledezett, nost roham servicém van, igy ugrottam, hogy emergeci hellzet, s rendet teremtettem, amikor az illető, megfogott, s mindent be akart nekem vallani, hogy mi törénik mikor egy egy életet, közte csecsemőket is, elkezdtek birizzgálni, amikor először egyszerüen lemerevedtem, s az illetőnek pedig meg akarja vallani, meg kell hogy hallgassa valaki, s most megint remegni kezdett az egész épület - komplex......
Sokszor lettem még hivva ki, mig végül egy vasárnap este, eltávozott az illető, s valami borzalmas erő, bizon jelentkezett huzta le, s az egész környezetet! Az egész környéket lebontották, utcákat, uj épületeket épitettek, azt felujjitották, de megint lebontották, ujra épitették, megint lebontották, kocsi mosót épitettek a hellén, azt is lebontották, most üres!
Most mit érzel, ha kinyitod a szemedet, amivel látsz? Mit látsz?
Röntgenszemű asszonnyal én is találkoztam már hazánkban is viszont a fényképes dolgot nem tartom valóságosnak.A tények mellé tudatosan írt meseszerű dolgok arra jók hogy ne higgyünk majd később a valós tényeknek se és nevetségessé tegye azt aki a témával tudományos szinten szeretne foglalkozni...
Csak annnyit szeretnék kérdezni hogy az útóbbi hónapokban nem e volt e több megérzés a családotokban mint egyébbként szokott tehát konkrétan már előbb hivott valaki akit pont hívni akartatok vagy pont azt csináltátok amire éppen meg akartak kérni ?
Nekem is vannak ezek a bizonyos megérzéseim , felelés , család vagy ilyesmikkel kapcsolatba eggyszer régebben , 6. vagy 7.-es lehettem az eggyik barátomat feleltették tök jól ment neki az elején de a végén már csak dadogott , és én már az elején tudtam hogy hármasra fog felelni !
Nagyon gyakran megérzek dolgokat. Sok idő kellett, míg megtanultam hallgatni ezekre, néha még most sem megy.
Vannak dolgok, amit nem lehet véletlenre fogni(ami nincs is).
Egy kis érdekesség:
Általános iskolában, talán 7., v.8.-os lehettem, év elején, mikor kiosztották a tankönyveket, belelapoztam a történelemkönyvbe és abban a pillanatban TUDTAM, hogy a 12. fejezetből fogok felelni. Egész évben nem is szólítottak ki, mikor oda értünk, hogy a 12. fejezetből volt számonkérés, a tanárnő engem hívott elsőnek felelni.
A legszebb az egészben, hogy nem tanultam, így csak hármast kaptam, de az volt életem első ilyen emlékezetes "megérzése", így nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Nagyon érdekes, amit eddig írtatok. A tudománynak, jobban mondva a parapszichológiának van egy szaktudományos kifejezése erre: Presqué vu. Ez a jelenség voltaképpen a déja vu ellentéte, vagyis - ha definiálni kellene - olyan emlékkép felismerése a tudatban, mely még nem történt meg, csak ezután fog. A presqué vu tulajdonképpen "előretolt emlék". Ilyenkor az embernek nem megérzése támad, hanem valósággal látja azt, ami meg fog történni, de abban a pillanatban még nem tudja hova tenni ezt a jövőbeli "emléket". Figyelem, ez a jelenség jóval ritkább, mint a déja vu, DE LÉTEZIK!
majdnem mindig megerzem annak a 2 embernek a telefonhivasat akikkel szoros lelki kapcsolatban vagyok, vagyis szeretjuk egymast. Ez kb. a csorges elotti 1 perc, illetve ha regebb ota probalnak hivni de vmi miatt akadalyoztattatnak de sokat gondolnak ram, akkor onnantol kezdve. De pl. aposom hivasait is megerzem gyakran:) Azt hiszem ez inkabb telepatia.
Deja vu erzesem a legtobbszor 20 es 30 eves korom kozott volt.
konkretan egy esetet tudok magam elott igazolni, hogy ezt mar megalmodtam elore. ez kb. 10 eves koromban volt egy ismeretlen epuletben, ahol szuleimmel jartunk vendegsegben. Emlekszem mennyire megdobbentem rajta, mert tisztan emlekeztem, hogy par hettal azelott reggel ebredes utan sokaig ezen az almon toprengtem.
Én azt érzem meg, ha karambolozni fogok. A legelső úgy volt, hogy reggel lukas bugyit vettem fel, de kicseréltem, mert arra gondoltam, mi lenne ha kórházba kerülnék. Aztán munkábamenet totálkárt csináltam.
Azóta mihelyst rossz érzés fog el, azonnal körülnézek, fékezek, és sok koccanástól menekültem meg így.
TV2-n fut egy Áll az alku nevű műsor. Egyik este anya épp azt nézte, nekem nem volt lelkierőm kiharcolni vmi más csatornát, ezért holtfáradtan lerogytam a kanapéra, és néha-néha felpillantva nagyjából követtem az eseményeket. Talán páran emlékeznek egy szőke fiatal nőre, aki egy gömbakváriumból cetliket húzott ki, így döntötte el, hogy melyik táskát nyissa ki. 5-6 választás után kihúzta a 12-es számot. Amint megláttam a papírt a kezében, tudtam, hogy a 20.000.000 lesz a táskában. Ez tényleg nem pesszimizmus vagy rosszakarat volt. Csak tudtam. És tényleg az volt benne... x.x
A barátaim már elhiszik hogy meg kell bizniuk a megérzéseimben. Nem egyszer be bizonyitottam.
Ha azt mondom hogy valami rossz dolog fog történni az egy pár napon belül be is következik. Sajnos nem tudom tul pontosan behatározni hogy mi fog történni csak annyit hogy van bennem egy kellemetlen érzés amitől addig nem tudok szabadulni amig meg nem történik az a rossz dolog.
A jokat nem tudom megérezni de ha valami rossz fog történni méghozzá elég nagy horderejű azt mindig megérzem.
Én is csak évek alatt tanultam meg hinni ezekben a megérzésekben és azota figyelmeztetem a barátaimat ha történni fog valami, sajnos áltlában nem tudjuk ki megelőzni a bajt....
Hát (még) nem vagyok tudós. Azonban ez tudományos, ha a többiben voltak apró tévedéseim, azonban ugyanezt mondta volna más is, csak sokkal frappánsabban, s tudományosabban. Nem vagyok tévedhetetlen, mint ahogyan senki sem az.
De ez, akár tetszik akár nem, igaz. Azonban ettől függetlenül elképzelhetőnek tartok egy nonantropomorf istent.
