Ugye az ő feladata a nevettetés. Vannak orvosbohócok is. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy - ha nem is mindenkinél - egyfajta félelem övezi őket. Gondoljunk a filmekre, történetekre: a S. King féle horrorra (AZ), az éjszaka megelevenedő bohócbábúra. Én biztos nem tartanék a szobámban ilyen babát. Az egyik magyarázat, hogy sosem látjuk a valódi arcukat, így akármilyen is lehet a természetük. Vélemény?
..én az orvosoktól is úgy félek mint a VILÁGVÉGÉTŐL, a bohóctól is félek of course, de bohócot élőben csak gyerekkoromban láttam, és nem is nagyon emlékszek rá.
Új elmélet: az embereknek ősi rémálma az, hogy akit ismernek, szeretnek, megbíznak benne, az másképp viselkedik, mint az megszokott tőle (pl. egy családtagja gonosz vele szemben, pedig valójában kedves szokott lenni), ezért kedvelt téma a horrorfilmekben is. Vagy az, hogy kedvesnek, sőt, egy létező kedves személynek adja ki magát valaki, miközben gonosz. A bohóc a nevettető. A bohóc nem lehet gonosz vagy rossz. A bohóc nem bánt, ő kedves. És mégis: rémálmainkban gonosszá válik, emiatt a valóságban is fél(het)ünk tőle. A rémálmok mindig azért ilyesztőek, mert felborítják a világról alkotott képünket. Nincs bennük az a rend, amit a valóságban megszoktunk. A horrorfilmekből is hiányzik ez a fajta megszokott rend. És a filmek meg is változtathatják a képet a valóságról: félni a bohóctól. Ami abszurd, az a valóság? Ugye, a rend, az hiányzik, amit megszoktunk. Mert hogy nem bízhatunk senkiben, semmiben, ezt érezzük, mikor a megszokott, ismert dolgok, emberek nem úgy viselkednek, ahogy azt elvárnánk tőlük. Egyszerű, nem? Bohóc+gonoszság=nem normális=félelmetes.
Mert Stephen King atyank erre tanitott minket:D Vagy talan az elet tanitott ra... Az ember termeszeteben benne van, hogy megbizhatatlan, valamifele hatso szandekkal jon, kivaltkepp, ha nevet, de kozben maszkot hord, mint a bohoc... ha meg neveto maszkot, az meg rosszabb.
Szerintem ha az éjszaka közepén arra riadsz fel, hogy a sötétben valami/valaki mászkál, mindegy, hogy bohóc, űrlény, mumus, sárkány, vagy jeti, kb. mindegy, mi az, minden nem szokványostól betojna kicsit az ember! Az mondjuk igaz, hogy a bohóchoz nem úgy viszonyulunk, mint a kéményseprőhöz, de bizonyára többen félnek a gonosz matektanártól, mint a gonosz bohóctól! :-)
Belemehetünk mély művészeti elemzésbe, de fölösleges.
A válasz 1*ű:
Az ellentét vonzása.
A cirkusz kedvenc figurája a bohóc volt valaha, akit imádtak a gyerekek, mert mindég megnevettette, elvarázsolta őket. /Sokkal többet tudott, mint más artisták./
Épp ezért lett egyes krimik, horror-fantazi filmek főgonosza Joker.
Nekem a bohócokról nem feltétlenül a cirkusz porondján szereplö elcsépelt vicceket mesélö ember jut eszembe. A bohóc számomra egy szimbolizáló dolog. Én például szeretem öket. A szobámba is akad pár bohóc szobor és a telefonom témja és egy gonosz bohóc. Ugy érzem témánál is vagyok... szomorú, vidám, gonosz stb stb. az arcuk mindig más milyenre van festve, és hát nem tudom...jelentöség. én sokszor érzem magam bohócnak, kb 1000 féle arcom van, 1000 féle hangulatom. rajtam is sokszor álarc/smink van, mikor szomolru vagyok sokszor látnak vidámnak, és nem néznek a mosoly mögé. relativ dolog.
Úgy alapjában véve rühellem a bohócokat. Mindig is utáltam őket. AZ idétlen poénjaik sosem jöttek be, még gyerek koromban sem. Sosem értettem, mit lehet rajtuk nevetni. Nekem a bohóc szóról egyből a depresszió jut eszembe. Ennél jobban nem is tudnám jellemezni, hogy mit tartok a bohócokról. Hozzáteszem, sosem volt se negatív, se pozitív tapasztalatom a bohócokról, tehát ilyen gyerekkori benyomásra alapozva nem lehet megmagyarázni az útálatomat irántuk.
Érdekes egyébként, hogy erről másokkal is beszélgetve hasonlóan éreznek. Sokaknak nem jutott eszükbe a depresszió szó, inkább csak körül írták. De mikor imondtam, akkor egyből azt mondták, azaz, az a legtalálóbb kifejezés rájuk. Hogy miért, nem tudom, de nem szeretem őket.
Én pl nem félek a bohócoktól. Én utálom őket. Főleg azokat, amelyek egészen közelről a képembe fújják a kurva sípjukat. Vagy hülyét csinálnak belőlem sok ember előtt. Sajna ilyenből nem kevés van. Az ilyeneknek pite helyett téglával törölném le az arcukról a vigyort.
Nemcsak King, hanem a Fűrész alkotói is bohócálarcba bújtatták a gonoszt. Az biztos, hogy ha egy bohóc szélesre húzza a száját, az nem annyira barátságos mosoly, sokkal inkább sátáni vigyor. Brrr...
Nézd, az hogy te az esetleges konfliktusaidat így oldod meg, az még nem kötelezően elsajátítandó gyakorlat mások számára, de neked kívánok sok sikert ehhez a gyakorlathoz!
Én egyedül az az-t ismerem, ahol bohóc a főgonosz, de ha olvastad, akkor tudod, hogy ő sem bohóc, és pont azért bohóc formában jelenik meg, hogy ne féljenek tőle a gyerekek.
Ugye az ő feladata a nevettetés. Vannak orvosbohócok is. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy - ha nem is mindenkinél - egyfajta félelem övezi őket. Gondoljunk a filmekre, történetekre: a S. King féle horrorra (AZ), az éjszaka megelevenedő bohócbábúra. Én biztos nem tartanék a szobámban ilyen babát. Az egyik magyarázat, hogy sosem látjuk a valódi arcukat, így akármilyen is lehet a természetük. Vélemény?
