A kötet fülszövege azt látja lényegesnek kiemelni, hogy a szerző munkáscsaládból származik, s emiatt igen lassan halad a szakmai ranglétrán. 1955. május 31-én egy Mazowsze típusú tengeri személyszállító hajót bocsátanak vízre az óbudai hajógyárból (a szerző magyarázata szerint a név annyit tesz: 'mazóviai tó'). Aranyos Béla ennek lesz az egyik gépésze. A könyv a Dunán történő lehajózásukat, a constanţai kikötőn át Odesszába való érkezésüket beszéli el. Egészen jó olvasmány.
Amikir az ember már szinte hiányolja a szovjet szerzőket a sorozatból... tessék, a világhírű bábművész angliai körúton szerzett tapasztalatai könyv formában.
Az útleírás az 1950-es évek Indonéziájáról szól, erős szocialista szellemben. Élvezhetőbb lenne, ha a szerző nem próbálna szellemeskedni, ami inkább idegesítő.
Szerzőnk Vyhnalek Károly néven született Szegeden. Egyetemi tanulmányait Nápolyban kezdte, de szülővárosában fejezte be 1929-ben. Költő, író, műfordító volt, szerette a különleges, groteszk képeket, kifejezéseket.
A prágai születésű szerző kötetei igen népszerűek voltak a két háború között, Magyarországon is több kiadást megértek (Röptében a világ körül, Panamától a Tűzföldig, Kivándorlók, Vidám napok barna emberek között stb). Katzot már csak a politika is ide-oda dobálta. Hitler hatalomra jutásakor Svájcba emigrált, majd négy évre rá -- Zweighez hasonlóan -- Brazíliába, ahol állampolgárságot szerzett. E munkája a "képzeletben utazhatsz, egyébként már nem annyira" elv jegyében látott napvilágot, két évtizednyi szünet után adták ki ismét magyarul (hogy van-e összefüggés e tekintetben, fogalmam sincs, de éppen az akkor 17 éves brazil "fekete gyöngyszem", Pelé berobbanásának évében).
A Kádárnál valamivel liberálisabb szemléletű, inkább Nagy Imréékkel rokonszenvező újságírót a szuezi válság forró pillanataiban küldték ki meglehetősen kényes helyszíni tudósításra a csatornaövezetbe és Kairóba. Olykor mulatságos, máskor veszedelmes élményeit, benyomásait örökítette meg e kötet lapjain.
Az indián származású amerikai festőnő, Anne Putnam nászútra indult Kongóba, ahol a pigmeusok igaz barátjukká fogadták. Velük lakott, vadászott, részt vett gyászukban és ünnepeiken – élményeit mély írói meglátással rögzítette.
„Valahányszor egy-egy eszkimó-történetem megjelenik, özönével kapom a leveleket, amelyekben azt kérdik, megfelel-e a valóságnak történetem háttere. Elöljáróban így hát le kívánom szögezni, hogy az eszkimók közösségi és szexuális életének szokásai, táplálkozásuk módja, vallásos babonáik, gyógyítási praktikáik és e könyvben leírt más erkölcseik és szokásaik, bár kitalált történet keretébe vannak illesztve – főleg az északi-sarki eszkimókra vonatkozólag –, tudományos tények. E tényeket olyan férfiak erősítik meg (kiegészítve a vidékenként és törzsenként változó szokásokkal), mint Fridtjof Nansen, Vilhjalmur Stefansson, Kai Birket-Smith, Knut Rasmussen, Peter Freuchen, Franz Boas, G. de Poncins és a sarkvidék más tekintélyes ismerői ... Az eszkimók túláradó életöröme és jókedve éppoly tagadhatatlan, mint amennyire megmagyarázhatatlan; némelyek élénkítő hatású táplálkozásuknak tulajdonítják.”
Egy évvel Hillaryék Mount Everest-expedícióját követően, 1954. július 31-én mászták meg első alkalommal a 8611 méter magas pakisztáni K2 csúcsot. Ez utóbbi történetét ismerhetjük meg a vállalkozás kemény kezű vezetője és szervezője, Artido Desio szemszögéből.
Zsidó származású, nemzetközi hírű orientalistánkat nem kell bemutatni. Szóban forgó kötete olyan, mint Hedinnél az Első utam Ázsiába: ebben meséli el, hogyan ismerkedett meg a keleti kultúrával, leírja első keleti útjait. Megelevenednek a Közel-Kelet vidékei, főként a török táj és városok, de eljutunk a mesés Indiába is. A klasszikus útleírások kimagasló darabja a kötet. Lebilincselő olvasmány, amely szórakoztatva tanít. A kötetet több tucat eredeti Germanus-fotó színesíti.
Zweiggal ellentétben a munkaszolgálatra behívott Berger Sámuel jócskán túlélte a világháborút. A sok nyelven beszélő utazó-tudósító, a máig egyetlen magyarországi zsidó napilap, a kolozsvári Új Kelet munkatársa még Epocha nevű kiadóját is átmentette a világégés utánra, legalábbis a 80-as években újraindította azt. Főleg erotikus, útleíró, avantgárd és szociográfiai jellegű irodalomban utazott. Írói álnevét, a Ben Amit (=a nép fia) hivatalosan is fölvéve, utónevét 1955-ben Sándorra cserélve számos művét átdolgozta, s újra kiadatta. Európától Ázsiáig c. könyve eredetileg 1925-ben jelent meg Bécsben (26 éves volt akkor), ennek újraírt változata a Táncsics kötete:
Az ismert történelmi személyiségek regényes, "lélektani" életrajzait megíró Stefan Zweig szellemiségében már közelebb állt a szocialista kiadóvállalathoz. A Földgolyót először körülhajózó portugál felfedezőről szóló regényét már 1937-ben, művei németországi betiltása után írta.
Érdekességként jegyezzük meg, hogy a zsidó szerző egy másik sajátos útleírását 1941/42 körül adta ki Brazília - A jövő országa címmel a Béta Irodalmi Rt. (nekem is megvan védőborítóstul). Akkoriban Zweig már a brazíliai Petrópolisban élt, s az elsöprő lendületű náci katonai sikerek hírére második feleségével együtt kiitta a magával hordott méregfiolát...
1957-ben a Horthy-korszak ünnepelt szerzőjének kötetével indult a sorozat. Ezzel akartak egy kis gőzt kiengedni a forradalmi események után, részben az író személye révén, részben hogy legalább képzeletben világot láthasson a nép (ez ugyanis inkább csak a sorozatban itt-ott szerzőként feltűnő kiváltságosoknak adatott meg). Így kétszeresen remélték kifogni a szelet a pórnép vitorlájából.
