Ügyes, úgy tűnik, mindenre van válaszod, de azért én megnézném részletesebben.
A szaporítás szövettenyészetben jól hangzik, aki ért hozzá, némi kísérletezéssel stabil technológiát fejleszthet ki. A vírus szövettenyészetből való kinyerésének módját nem látom.
A röntgensugárzás jó, lehet irányítani, szabályozni, ki-bekapcsolni, de a vírusok nem fognak még így sem egyenletes sugárterhelést kapni. Akármennyire igyekszünk is, a vírusaink nem lesznek szép egyformák.
Az "ész nélkül előállított" mutánsok nem csak a sérülés mértékében térnek el egymástól, hanem az azonos mértékben sérültek is különbözőek lehetnek, némelyik bizonnyal megfelel a célnak (azaz kötődik de nem bánt) ettől függetlenül mások akár az eredeti vírusnál is durvábbak lehetnek.
Ha a normális vírusokat ki akarjuk szorítani, akkor az kell, hogy ne legyen számukra szabad receptor, vagy legalábbis olyan kevés, hogy ne legye komoly esélyük megtalálni azt. Egy közönséges AIDS-fertőzött receptorainak hány százalékát veszik igénybe a vírusok? (Mármint eleinte, a fertőzés után) Ebből lehet kikalkulálni, hogy mekkora adag mutánst kell az illetőbe nyomni.
Aztán nézni, hogy az iszonyatos mennyiségű lebontott testidegen fehérje (=genny) mere kering benne, hol talál utat, és addig mit csinál.
Így elsőre nekem úgy tűnik, a paciensed halála se szebb, se távolibb nem lesz, mintha kezelés nélkül maradna, sőt. Ám ettől az alapötlet még akár jó is lehet, "csak" a részleteket kell kidolgozni.
Egy dolog azonban az ötleted ellen szól: nyilván eszébe jutott ez már olyannak is, aki nálad (és nálam, természetesen) sokkal jobban ért a témához, és mégsincs ilyen alapon működő terápia.
"- honnan veszünk vírust a testen kívül, számottevő mennyiségben? (mert az nem tűnik jó ötletnek, hogy a már benne levő vírusokat sugározzuk be - értelemszerűen vele együtt)"
Szaporítjuk őket szövettenyészetben.
"- aztán besugározni, pont megfelelő módon, mértékben (hiszen nem a felületét akarjuk összekócolni, s nem teljesen ronccsá veretni, csak mutáltatni) Ha van elég vírus, lehet vele kísérletezni, kideríthető, mekkora a jó adag."
Röntgensugárzással, mert annak nagy az áthatolóképessége.
"- ám a már bent levő vírusokat mennyiben fogják zavarni a mutánsok? "
Oda kötődnek, ahová a normális vírusok, ezzel kiszorítják őket.
"az ész nélkül előállított mutánsok garázdálkodásától mi védi meg?"
Akkora röntgendózist kell kapjanak ezek a mutánsok, hogy túl veszélyesek ne legyenek.
"A sok selejtfehérjével mit csinál a szervezete?"
Lebontja vagy kiüríti, mint minden testidegen anyagot.
- honnan veszünk vírust a testen kívül, számottevő mennyiségben? (mert az nem tűnik jó ötletnek, hogy a már benne levő vírusokat sugározzuk be - értelemszerűen vele együtt)
- aztán besugározni, pont megfelelő módon, mértékben (hiszen nem a felületét akarjuk összekócolni, s nem teljesen ronccsá veretni, csak mutáltatni) Ha van elég vírus, lehet vele kísérletezni, kideríthető, mekkora a jó adag.
- beadni nem ügy, erre bármelyik drogos képes
- ám a már bent levő vírusokat mennyiben fogják zavarni a mutánsok? Ha olyan koncentrációt adok be, és ezt tartósan fenn is tartom, hogy a szervezet az eredeti vírusfehérje szintézisét képtelen végrehajtani, akkor lehet, hogy a mutálatlan HIV kidöglik a paciensből, de az ész nélkül előállított mutánsok garázdálkodásától mi védi meg? És saját fehérjéinek szintézisét hogyan tartja fenn? (hogy ne legyen igazam, és ne pusztuljon el a paciens a HIV-jével együtt) A sok selejtfehérjével mit csinál a szervezete?
Azért leginkább a biológiai fegyverkutatók szeretnének újabb mutáns vírusfajtákat kifejleszteni, ha hagynák őket. Az AIDS vírus speciel őket sem nagyon érdekli, mert nem elég fertőzőképes, és lassan fejlődik ki a betegség.
Az élővilágban a túl magas és túl alacsony mutációs ráta egyaránt kedvezőtlen. A HIV vírusra különösen igaz, hogy megtalálta a megfelelő mutációs rátát. Ha ezt elrontjuk, akkor lehet legyőzni. Meg kell tehát mérni a beteg vírusszámát a szervezetében, és minél több mutáns vírust beadni, hogy felborítsuk a rátát.
Ha a vírus felületét mutáljuk, szerintem keveset érünk el. Ha a magját verjük szét valamilyen sugárzással, akkor sokkal többet, mert az hosszabb távú hatást nyújt a részekre szakadt RNS molekulák miatt.
