"...hogy a világ felismeri, hogy egy jó fotós ugyanott..."
A Világ ezt már felismerte. A kérdés nem az, hogy egy jó fotonak mi a sorsa, hanem, hogy hogyan kezdjünk. Ebben az öregek egyetlen segítséget tudnak adni, ha elmondják, hogy ök, hogyan csinálták, milyen hibákat követtek el. Hiszen nincsen kiraposott út, csak mesgyék vannak. Ez a szakma. Sajnos indenki müvész akar lenni, kábítással, belemagyarázással... Jó fotós nincs, csak jó kép van. S az alkalmazott fotográfiában egy kép akkor jó ha el lehet adni. Fotoriporterkedés? Nehéz kenyér. Eseményen hatodrangúként irányítani a dolgokat, félszemmel végignézni egy foci meccset... Illusztráció? Ha téma van, minden van? "Müszakizás"? A specializáltság.
Illetve két út van, szervezetes/hierarchiás ahol az HR-os vesz fel, a képszerkesztő ítéli meg a munkádat, a fizetésedet a többihez igazítják és az igazgató rugat ki hamis indokkal, amikor az unokaöccse elvégzi a fotóiskolát. És van amikor a fotós és a megrendelő között nincs más. Ilyenkor a korábbi munkáid számítanak és kereseted arányban áll az ügyességeddel. Ez általában nem fotóriporterkedés hanem rendezvényfotózás. Van remény. :)
Engedd meg, hogy ezt megcáfoljam. Szerintem, és amennyire tapasztalom (nem árt), de egyáltalán nem feltétel a papír. Ismerek kollegát, akinek az eredeti szakmája hegedűkészítő, atuószerelő, stb... és ma a szakma stabil tagjai.
Szerintem kitartással (!!!), tehetséggel, és mégegyszere kitartással lehet érvényesülni. Persze ez nem két napos folyamat. Ha van hozzá még némi ismeretség is, az természetesen használ a dolognak.
A sulik jók. Mert alapképzést adnak, és ha valaki telejesen kivülről szeretne bekerülni a szakmába, akkor kapcsolatokra is szert tehet itt, mivel általában az oktatók, tanárok lapok szerkesztői, rovatvezetői, vagy egyszerűen a szakma jeles képviselői. Ha valaki nagyon rátermet, akkor szerencsés esetben, már az iskolapadból szert tehet valamilyen melóra.
Jó kérdés. Én alighanem vagy azt csinálnám, hogy fotóznék, és elküldeném a képeket újságoknak (raliversenyes képeket autós magazinnak, biciklis képeket kerékpármagazinnak, stb. stb.). Ennek a hatékonysága igen kicsi lehet, de valahogy meg kell próbálni. A másik út az ismeretségek szerzése, pl. tanfolyamokon, ahol feladat, hogy fotózni kell. Igen valószínű, hogy rémhamar éhenhalnék így, de gyanítom, hogy sokkal tehetségesebb és jobb fotósok szintén, a piac állapota miatt. Csak reménykedek abban, hogy a világ felismeri, hogy egy jó fotós ugyanott, ugyanolyan körülmények között sokkal jobb képeket tud csinálni, mint Ferike a legújabb, 1DVhS Mk.IV-el.
Engem is érdekelne későbbiekben egy hasonló képzés, igaz még egyenlőre a alap képzéshez keresek iskolát, Szeged környékén. A fotografus alapítványnak van egy iskolája Szegeden, egy OKJ képzést adó iskolát találtam Kecskeméten. Állítólag van egy iskola Békéscsabán is.. ezekután, ha még kedven van, elmennék egy fotóriporteri képzésre.. Igazán jó volt olvasni a tapasztaltabb emberek vélményét.
Esetleg ki lehetne tárgyalni az útat a fotóriporteri képzésig, vagy azon túl is, értem alatta kinek milyen tapasztalata van a kezdő tanfolyamokról, illetve ki hogyan kezdte a szakmát és hogyan folytatta. :)
Én meg eddig egyetlen kivételtől eltekintve kizárólag amcsiba szakadt ex hazánkfiától láttam olyat, hogy két vagy több nicken beszélgetett saját magával. :-D
(amiért jelen esetben valószinűtlen, hogy te társalogsz önmagaddal, az az, hogy a partnered egész értelmesen fogalmaz, ami rád messze nem jellemáz :-D )
Magyarországon a fotós szakma mindég az áskálódós szakmák közé tartozott. Ha nem tartoztál valamelyik sörgrupp-ba akkor nehezen érvényesültél. Sosem hallottam annyi rosszat mondani kollegákról, mint odahaza egyes helyeken. Itt sem vagyunk puszi pajtások, de soha nem jött vissza áskálódás, fürás. Három lépés távolság. Ez a legjobb.
Pár napja hozzászólás nélkül olvasgatom a topicot, és úgygondolom minden hozzászólában van igazság. Véleményem szerint egy kezdő nem tud (legalábbis annyit hogy meg is éljen belőle tuti nem) kérni a melójáért pénzt. Ez szerintem rendben is van, mert lássuk be. A rutinosabb fotósok/fotóriporterek tudják, habár kell egy bizonyos tehetség a szakmához, mindazonáltal tanulható is. Az ember rengeteget tud fejlődni az évek során. Egy tapasztalatlan emberke nem is állná meg a helyét, vagy legalábbis színvonalában, minőségében nem feltétlenül hozná a megfizethető kategóriát. Ez egy olyan szakma ahol (persze vannak kivételek), úgy lehet érvényesülni ha hosszú idő alatt kapcsolatokat építesz ki, és azokat ápolod is, ha kitartó vagy, ha hajlandó vagy az elején akár ingyen is dolgozni stb.
Én nem mondom azt hogy ez így jó, de én ezt látom. Magyarországon ma ez így müködik.
Sajnos, vagy szerencsére (ezt mindeki maga döntse el) ez egy divatos szakma, és nagyon nagy a konkurencia, nagyon sok a pályakezdő, és a pályaelhagyó(!!!). Sokan amikor elkezdik, vonzónak tűnik a "kötetlen munkaidő", a média világa. Igen csak hogy az éremnek, és ennek is két oldala van. Arról már nem is beszélnék, hogy hagyján az ha kapsz is valami pénzt, de mire az annyi lesz hogy meg is élsz belőle (lakás, gyerek stb.) az sok évbe is beletelhet. Ha ez nem így van szerencsés embrke vagy, de ez a ritkább.
Én ennyit szeretem volna hozzáfűzni a témához. jónak tartom hogy beszélünk(tek) róla.
Nem kellene tenni ezeket az élces "ámerikás" megjegyzéseket, s akkor - gondolom - elöbb utóbb meg is értenénk egymást. Ha van rá igény. Ne azt nézd, hogy ki és honnan írta. Maradjunk a témánál. Progresszíven.
Valaki bizosan megcsinálja ingyen. Vagy a riporter kezébe nyomnak egy 300D-t meg egy 28-135-öt, vagy a sofőrnek, vagy a kölkének. Ahol meg fizetnek érte, ott már biztosan van valaki. Szóval szerintem egy nemlétező kenyeret vesz el, aki ingyen fotózik, szivességből. És persze nem a "nagy cégeknek", hanem pl. öcséméknek akik egy 10fős tévét visznek szivesen fotózok ingyen. Az, hogy a szakma kihalt(?), kihal(?) egy másik dolog, az informatikában átéltük ugyanezt, csak számos cég rémhamar rájött, hogy az, amit a gyerek a számtech szakkörön tanul az kevés lehet.
Nem tudom, de ha jól emlékszem arröl volt szó, hogy hogyan lehet elkezdeni. Képzésröl volt szó ós nem karierröl. Ha rosszul emlékszem bocsánat. Mert - ha csak nem föszerk az apuka - akkor valahol el kell kezdeni. Parti sztoriját nem is folytatom. Period.
OK. Értem én eztetet. Óccsó Janinak meg felkopik az álla (is), úgyhogy jól felfogott érdekemben nem azonosulok vele... De mondok más területről példát: Rendezvényhangosítás területén megjelent egy pali, minden munkát elvállalt. Nevetségesen alacsony összegekért. Tönkretett mindenkit a környéken. De saját magát is. Mert ugye nem volt pénze fejleszteni (sem). Erről beszélünk ugye?
