Keresés

"...de koránt sem élet-halál kérdés."

Hát ez lejött. =(

Nem baj az, inkább legyen sűrű, mint elfolyós.

Akkor jó, ha átjött. :) Szóval kedvenced az Illegál, hát tényleg köszi, bár már rég átköltöztem az alkesz topikba - mondjuk jó lenne feléleszteni ezt is, talán, de koránt sem élet-halál kérdés. 

Szia Másick! De örülök neked :) Csodálatos dolgokat olvastam a minap modern fizika-témában, lassan összeállnak a dolgok. Olvastam az írásod, fogok reagálni, csak kissé sűrű az élet mostanában, bocsánat.

:) Tehetem.

Köszönöm.

Itt vagyunk, itt vagyunk, tán még a következő téli álom előtt.

Én épp itt voltam, de biztos mások is jönnek, akik most nincsenek gépközelben. Úgyhogy, ha teheted, ne menj messzire! =)

Szia! Négy évet kihagytam az indásítás miatt, 'nemrég érkeztem vissza'.

A kedvencek között volt, s most felugrott.

Utolsó Utóbbi szavaid érezni is lehetett a versben.

Szia :-D

Nem számítottam ily gyors reakcióra, sőt semmilyenre, csak elcsordult a szívem. 

Hosszúra nyúlt téli álom,

kávémat meg nem találom... =)

Soxeretettel.

Tállya song

Itt a lélekajtó halkan nyílik

itt megbékélek most minden mással

és a léleklyuk is megtelik színig

a vízözönt hozó felhőszakadással

A nyár végre reccsen nyílnak a felhők

s a nehéz kovácsoltvas kapualjak

kisgyermek szívem mára felnőtt

kiáltanom kell hangom hogy halljad

Ott ér az éj hol ágyamat bontják

az ablakrésben a zempléni dombok

s kiből mostanra kőszobrot formált

a társtalanság a mindennapi gondok

tányéron kínálja életét mégis

nekünk itt idegen zarándokoknak

(és azokkal vágyom már élni én is

kik torz békatetemek fölött zokognak)

Itt a lélekajtó koppanva zárul

és koppan az asztalon a palackdugó

és az augusztus a tenyerünkre ráhull.

A Holdon landolunk mind. Tállyán lenni jó.

ezermillió bocsánat, Másick, egyelőre még téli álmot alszom...

(De lehet, hogy több, erről nem tájékoztattak, csak bemutatták a cechet.)

Ez konkrétan egy lebukás, csak 5 év alatt annyira dagadt, hogy most majd' félévig fizetem. Jó nagy cipó lett.

Légy képes, légy szíves! Ebben a dzsuvában nem szívesen bringázom Kőbányáról Békásra. Nem merek.

Igyekszem pénzt keresni. :)

Azt hittem, ügyesebb vagy. Ennyiszer buktál le?

A külső körútnál beljebb nem nagyon járok, de érted még erre is képes lennék. :)

Jó, jó!

Csak találjak el hozzád... :) Mikor lenne jó neked? Valamelyik hétvégén? De találkozhatunk is a szitiben, akkor nem kell jegyeket vásárolnom drágáért. :-] (Letiltás áldozatává váltak épp a fizetéseim harmadai, sokéves szegedi bliccelős lebukásaim bírságaiként.) Mit csinálsz Szegeden?

szólok, szólok :-)

Igen, ott. Mikor jössz? Vannak érdekes mesélnivalóim, és terád is nagyon kíváncsi vagyok!

Jövő héten meg megyek Szegedre. :)

Remélem szólsz, ha megjelensz.

köszönöm szépen, Sneci :-)

Gratulálok!

Jó :-)Ott laksz, ahol régen? (Ahol beszlopáltam a repi-piákat? :-))

Köszönöm a méltatást. :-) Úgy tűnik, hogy idén már összeáll a könyv.

Te egyre nagyobb költő vagy, komolyan. Mikor lesz megint kötet?

Azért még eljöhetnél a szőnyegért! Legföljebb nem viszed el.

kedvences.

Ez jó volt!

Gyönyörködj. Küldök verset neked szeretettel. (Meg persze mindnyájatoknak.)

Földerengés

(A 2012-es olaszországi földrengés emlékére)

Hajdanán, a krízis-korban, nehéz ’12-es évben

szeles völgyben élt Giacomo Emilia Romagnában.

Ott játszott a szurtosképű komoly kezű tudósok közt,

ünnepelvén előbukkant Bartók-szvitet, táncjátékot.

Ám a kotta hangfej-bábok játékával nem kecsegtet,

csak tizenkét maszatos folt: borpecsét és tintapacni

rajzolódott ki a könyvben. Tanácstalan búvárarcok

hajoltak a szakadt szélű, szamárfüles palimpszesztre.

Halk moraj tört fel a földből, rázva asztalt, mintha szellem-

járás indult volna meg a fojtott nyárban Taljánföldön,

lengő csillár, omló házfal törte meg az ünnepséget.

Lóhalálban menekültek csapot-papot-táncjátékot

elfeledve mind a súlyos tudományok birtoklói.

Egy akadt, ki ott maradt, ki ujjain a foltokat

hangjegyekké zabolázta, s zongorához térdepelt

(nem ért volna fel különben hangszeréhez csepp keze):

Giacomo volt, a ragazzo, ki olvasni sem tudott.

És csak zenélt, amikor már senki nem hallhatta őt,

futamokat játszott, míg kint roppantak a háztetők.

Sűrű éj lett: holdtalanul ráomlott a kis zenészre,

körbefolyta, mint a láva Etna-kráter forró mélyén.

Emilia Romagnában felizzott a völgylakóknak

ujjain pár ránc a tánchoz, s hull, csak hull a pernye róluk.

Kint álltak a kőesésben mind, kik akkor hátrahagytak

bútort, házat, házastársat biztonságukért cserébe,

mindazt, ami eltalálta életröggel egykor őket,

gőzlő ronggyá változtatva ingüket a forró mellen.

Giacomóra jön a reggel, viharmadár-forgataggal

csapkodja a tenger felől érkező szél. Beleborzong.

Összesöpri a sok mocskos lapot, mit a szél kihordott.

Érkeznek a görög partról őszvidéki, hűvös éjek.

hát komoly szellemi kapacitást igényel átvergődnöm ezen a betűtengeren, de megoldom valahogy. ó, a szőnyeg! azóta már máshol lakom, ahol nincs szőnyeghiány, de még bármi előfordulhat :) jó látni benneteket, ölelésem küldöm.

De én gyönyörködnék benned!