Keresés

Veszélyes vagy, mint a virág

illata: csábító. 

Neked csak az marad

amit másoknak adsz. 

nem szerettem aztán már senkit.

s a hinta lengett még utánad

mikor kihajoltál életemből

olyan friss még most is nézte a naplemente 

a kiszakadást üvöltésemet sajnálattal

nyelte a pad rései közt már éreztem semmi nem marad

átfolyok én is valahova nélküled ez egy lassú csobogás

gondoltam kiheverem majd így hát eljöttem újra a parkba 

mindenhova zöld borostyánt szőtt az szenvtelen idő 

de nem tudja megfojtani az emléked.

tedd, ami a szívnek kedves.

eltűntél, az beteggé tett. 

falevél hull alá 

a

szép reménytelenségbe. 

köszönet érte. 

hogy nincs idő emlékezni, az talán jó. 

és mire lenne, elfelejt az ember.

érzéketlen por ül a barázdába.

és csak az elme hal bele a magányba.

sejteni vélem, amit a Bari ír.

csendes szobában ég a lámpa,

hogy az értelem fénye-e, nem tudom.

a sok önvizsgálat mind hiába,

nem igazodok ki magamon.

szeretteimet se ismerem,

hisz olykor kétkedek bennük,

és végtére is magamban nem bízom.

ó, Isten nyújts kezet,

csendes szobában mintha eső csepereg,

apám könnye hull,

fiam jövőjéért.

Az utcák zsúfolásig;

kígyózik a magány.

már túl sokan vagyunk ahhoz,

hogy mindenkinek legyen valakije.

kiabál. mindig a konyha a legárvább,

ha elmegy az asszony.

igen, a góré, ma már nem áll ott.

a garázs vakolata is lemállott,

s ahol egykor a fán másztam el órák hosszat,

mert nekem sok-sok barátaim nem voltak,

az a fa sincsen má sehol.

majdnem minden hiányzik, ha rágondolok.

de mégse hiányzik úgy igazán semmi.

ollan élet volt az, amibe nem lehet gyökeret verni.

aha, és mi van a videjóval?

https://www.youtube.com/watch?v=Pgg3OZKSQyI

kimentünk a faluvégre

fakón szitált ott a csend

felmászott egy öreg fára

és ott végleg megpihent

kimentünk oda a faluvégre,

fakón szitált ott a csend,

felmászott az öreg fára,

s egy ág alatta megreccsent.

gyerekkoromat belakta a háza,

jó, volt, harsogó, de mégse siető.

elment, itthagyott, emlékét

benőtte az idő.

(emmég nem az igazi.)

nem igazi csend, ami megszólal.

“Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.” (Alexandre Dumas)

már alig-alig látlak titeket.

lila tüdőnk más levegőt szív.

Ti szabadok vagytok még

én már hármat lélegzem egy helyett.

Csendes utcán néha titkon hozzád járok.

Esténként a csend hangjait szeretem hallgatni.

szeretem hallgatni :)

Ha majd üt az óra

menni kell!

Készülj fel rá, ne hagyj

befejezetlen dolgot senkire!

Gyerek voltam, s szemem a látványt lesve csüggött
a függönyön, amely únt gát, előtte függött...
S feltárult végül a való hidegen: és

meghaltam, semmi több, és körülöttem állt a
rettentő virradat. - Mit? ennyi az egész?
A függöny felpördült, és én még egyre vártam.

Baudelaire

Szerettem a szárnycsapások zaját,

az öreg galambdúcot a völgyben.

Úgy kereslek azóta is mindenhol,

hogy egészen összetörtem.

Tatabánya szemétdombján

pöffeszkednek a galambok.

Az ember hajlék nélküli és pofátlan.

Ígérték, biztonságos lesz a város.

Ígérték, új lesz az állomás.

Nem kell új állomás, csak rend kell.

csak le kell mosni a galambszart

a járdáról, magunkról, egymásról.

Úgy két hete egy szombat hajnalon

álmomban egyesültem a mindenséggel.

Zavaros volt kicsit, tepmlomokba jártam,

halotti misékre magasztos érzésekkel töltődni fel.

Aztán beleszerettem egy lányba, akit majdnem elengedtem,

és végül a parton ráhulltam, de nem úgy, mint a szerelmesek,

hanem mint a haldoklók, és éreztem hogy eggyé válik a föld az éggel,

mikor is átcsapott fölöttem egy hullám.

Meggondolatlanul

Nem lehet már meggondolatlanul

hátat fordítani, mint régen.

Mert már ismerik a hátadat is,

a nyakcsigolyád zegzugát,

ismerik lüktetését a tarkódnak

és mögötte álmaidat is.

minden út oda....

vessző nélkül

Ó, mennyit írtunk az indulásról.

De odaérünk-e ebben az elnehezült fehérségben?

"Ha mindegy, hova mész,

minden út, oda vezet."

Könnyűléptű hideg van.

Barna- szürke levelek közt

piros sapkád újszülött bizalom.

Indulj, hogy ebédre odaérj

szeretett Jucusodhoz.

Most már minden egyre nehezebbnek tűnik,

ha magától megy is. Napok óta a súly, a teher, a kiló a nehéz légzés szavak

járnak a fejemben, bár ki se mondom őket.

Bár tudnám, mi a fenét cipelek.