1. A székelység rendelkezik saját nyelvvel, amely a magyar nyelv.
2. A székelység a világ azon kevés népének egyike, amely ősidők óta folyamatosan saját írással, a székely rovásírással rendelkezik.
3. A székelység önálló és kiforrott jogrenddel rendelkezik, amely a sajátos örökösödési jogtól, a közösségek életét szabályozó jogon keresztül a saját alkotmányig, a Székely Constitutioig terjed. Az Európa egyik első számú jogállamának nevezhető Magyar Királyságon belül is, a székelység teljesen önálló, saját jogrend szerint élt, amely az állam jogrendjéhez a Comes Siculorum, a Székelyek grófjának jogintézményén keresztül kapcsolódott.
4. Az 1509-ben Székelyudvarhelyen elfogadott Székely Constitutio a világot két évszázaddal megelőzve, először foglalta törvénybe a személy sérthetetlenségét, mely szerint székely embert, hatályos bírói ítélet híján tilos fogva tartani. Ugyancsak szentesítette Székelyföld területén a szabad kereskedelmet. A székelyek lakta területet, a Székelyföldet jelentős jogkörökkel rendelkező székekre bontotta. A székelyek székek szerinti területi-jogi szerveződését a XXI. századi, integrálódó Európa a székiség, azaz a szubszidiaritás elvében élteti tovább.
5. A székely nép ősnép. Különböző dokumentumaiban a székelyég ezredéve szkítának nevezi magát. A szkítákat az ókori görögök is ősnépnek nevezték. A székelység ősiségét elismerte és méltányolta a legújabb kori európai magyar államot megalapító Árpád-ház dinasztia is, amely minden székely embert születésénél fogva nemesnek nyilvánított, a Magyar Királyság egész területén.
6. A székelység ősidők óta saját maga által folyamatosan és máig többségben lakott területtel rendelkezik. A Székelyföld örök! konferencián több dolgozat egybecsengően vettette fel és bizonyította, hogy a székelység 8000 éve folyamatosan él saját területén, a Kárpát-medencében. A közelmúlt évtizedeiben lezajlott erőszakos román kolonizációs kísérletek ellenére a Székelyföldön, – egy Szlovénia nagyságát megközelítő területen – közel egymillió székely él, 86%-os többségben.
""A 10. századból kézzelfogható régészeti leletek tanúsítják a rovásírás jelenlétét a honfoglalók között. Nem tartozik közéjük a homokmégy-halomi emlék, amely a nagyszentmiklósi kincs és a szarvasi csont tűtartón található írás, a Kárpát-medencei rovás jeleivel van írva."
Volt olyan terminus, hogy "Kárpát-medencei rovások". Ide sorolták mindazokat, amiket nem sikerült még megfejtenünk. A felsoroltakkal együtt van vagy tíz különböző írásrendszer, aminek nyoma van nálunk. Ebből legalább három magyar nyelven szólalna meg. (jut belőle a kavaroknak)
Azt hogy egy felirat milyen írásrendszerrel íródott a jelek kigyűjtése után tudjuk meg. Hogy milyen nyelven, azt pedig ha elolvastuk. A tűtartó türk jelei török nyelvű szöveget adnak.
"... Magyarán, a székely és a türk írás között nem szülő-gyermeki, hanem közös őssel rendelkező unokatestvéri viszony áll fenn.""
Az arámi írásrendszer egyes elemei átmenetet képeznek a székely és a türk írásrendszer között, és mivel ez jóval régebbi korból maradt fenn, úgy gondolják, hogy előzménye a másik kettőnek. Érthető.
Türk rovásírásnak nevezhető pl. a szarvasi tűtartó felirata.
Előző linken:
"A 10. századból kézzelfogható régészeti leletek tanúsítják a rovásírás jelenlétét a honfoglalók között. Nem tartozik közéjük a homokmégy-halomi emlék, amely a nagyszentmiklósi kincs és a szarvasi csont tűtartón található írás, a Kárpát-medencei rovás jeleivel van írva.
"A rovásírás származásáról szóló „türk elmélet” szerint a székely-magyar rovás a belső-ázsiaitürk írással áll kapcsolatban. Az elgondolást Nagy Géza vetette fel (az 1800-as évek végén tartott előadásának nem maradt fenn a szövege), a vázlatos kidolgozása pedig Sebestyén Gyulától és Németh Gyulától ered. ...
A korábbi kutatásokat összegző Sándor Klára így foglalja össze a türk kapcsolatot: „a székely rovásírás nem vezethető ugyan le közvetlenül a keleti türk rovásírásból, de a kettő távolabbi rokonsága is nehezen cáfolható a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján.”[20] Magyarán, a székely és a türk írás között nem szülő-gyermeki, hanem közös őssel rendelkező unokatestvéri viszony áll fenn."
"... türk rovásírásuk is aggály nélkül eredeztethető a kavaroktól (kazároktól)."
Türk rovásírásnak nevezhető pl. a szarvasi tűtartó felirata. A székely rovásírás ettől meglehetősen távol áll. Alig néhány alakban és hangértékben egyező jelet találtak, a "kazár" feliratok jeleivel pedig semmilyen egyezésről nem tudunk.
Az első hiteles tudósítás a székelyekről jelzi, hogy a magyar sereg előhadjaként fungáltak, azaz a még nomád időkből megőrződött úzus csatlakozott népként jelzi őket. De miután kollektív nemességet is kaptak, nem lehettek közönséges "mezei" népek, sem a KM-ben talált sima hódoltatott népesség (pl. avar túlélők.). A források 1 db csatlakozott népről tudósítanak: a lázadó kazárokról, azaz a kavarokról. Az ő katonai érdemeik oly nagyok voltak, hogy ezek miatt "első törzsként" lettek kooptálva a magyar törzsszövetségbe. Ráadásul mind a mai napig a "keleti gének" a székelyeknél a legmagasabbak a magyar népességen belül. Csudás magyar nyelvük meg semmi idegen elemet nem őrzött meg, népi zártságuk ellenére sem, a kavarokról meg kifejezetten és hangsúlyosan adatolja a DAI, hogy a csatlakozás után megtanulták a magyar nyelvet. Törökös szervezetük és türk rovásírásuk is aggály nélkül eredeztethető a kavaroktól (kazároktól). Az Árpád-ház felvetődött kavar eredete is magyarázhatná kivételezett jogállásukat, stb.
Az aranyasszonyokat /mágus asszonyokat forrás is igazolja, ugyanis gót nyelven ők a haliurunnák (Orosius, Jordanes ), .. szláv mitológiában mint baba-jaga ( jagať ige - fénylik, fénylő),,
- Filimér gót király hatalmi-politikai okokból száműzi az aranyasszonyokat .....stb. , Ilyen szempontból érdekes az ugorok erős Aranyasszony kultusza, akár a hun tudatot is igazolhatja.
egy „kurd” vagy „gurd” nevű bolgár-török törzs által alapított várossal állunk szemben. Azt azonban még Alekperov sem teszi hozzá, hogy ez a „kurd” népnév a mondott helyen és időben nem nagyon lehet más, mint egyik honfoglaló törzsünk, „kürt” törzse! Alekperov azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy létezik még egy város, amelynek a neve ugyanerre a „kürt-ab” vagyis „kürt törzse” megnevezésre vezethető vissz.@
olyan magyar törzs nincs, h kürt.
itt Gorda (Ogurd Gourdasz - Kürt még máshogy Grod) kotrigur volgár hun fejedelemről van szó,
aki Muager testvére volt és áruló.
a volgárok hun nyelvűek voltak, de lehettek köztük szklávok. és mivel később nyelvet is váltottak, és Hudud al-Alam a 10.században élt, sokféleképpen értelmezhető a kijelentés.
Az 558-as besenyőfutásról szóló fejezetben idéztem egy fontos részletet Illig és Weissgerber könyvéből a „kutrigur honfoglalással” kapcsolatban. Ez a részlet indította el azt a gondolatmenetet, amely során feltűnt, hogy a magyar honfoglalás története egy az egyben[...] Bővebben!Tovább »
Az 558-as besenyőfutásról szóló fejezetben idéztem egy fontos részletet Illig és Weissgerber könyvéből a „kutrigur honfoglalással” kapcsolatban. Ez a részlet indította el azt a gondolatmenetet, amely során feltűnt, hogy a magyar honfoglalás története egy az egyben megtalálható 558-ban, mégpedig pontosan 104 évvel Attila 454-es halála után. Ezen idézet kapcsán még azt is észrevettük, hogy az 558-as kuturgur eseményekről pontosan olyan viták dúlnak tudósaink között, mint a magyar honfoglalás körülményeivel kapcsolatosan.
Ennek a vitának a legfőbb kérdése úgy szól, hogy vajon Levente (558-ban Kinialkh) al-dunai hadjárata és Árpád (558-ban Zabergan) honfoglaló hadjárata ugyanazon esztendőben történt-e, vagy sem. Illig ezzel kapcsolatban így ír: „Véleményünk szerint Avenarius szlovák történész találta meg a helyes megoldást. Nem egy, hanem két különböző hadjáratról volt szó, amelyeknek egymáshoz semmi közük sem volt. Az első hadjáratot, amely 558-ban zajlott le, Agathius és Menandrosz írja le. Itt a kutrigurok Zabergan vezetése alatti hadjáratáról volt szó (mindkét szerző megnevezte a népet és vezetőjét is), amely viszont nem Konstantinápoly ellen irányult. A kutrigurok Pannóniában telepedtek le. A másik Konstantinápoly ellen irányult hadjárat 559-ben történt. Erről Johannes Malalas és Theophanesz számol be. Ezekben a beszámolókban sem kutrigurokról, sem Zaberganról nem esik szó; ők a »Hunnoi« és »Sklawenoi« Konstantinápoly elleni hadjáratát mutatják be.”Ebben a fenti idézetben van egy érdekes megállapítás, amely további gondolatokat indított el bennem. Úgy olvastuk, hogy Johannes Malalas és Theophanesz beszámolói nem kuturgurokról szólnak, hanem a „Hunnoi” és „Sklawenoi” Konstantinápoly elleni hadjáratát emlegetik. Ez a Konstantinápoly elleni hadjárat felelne meg tehát Levente al-dunai hadjáratának 558-ban. De mit keresnek benne a szlávok? Az általános felfogás szerint az itt szereplő „sklav” volt a Bizánci Birodalomban a különféle szláv törzsek megjelölésére általánosan használt kifejezés, melynek a jelentése „szolga”. Érdekes azonban, hogy ez a „sklav” megnevezés nem csak Bizáncban volt ismert, de előszeretettel alkalmazták a muszlim és perzsa források is. A kutatók szerint az arabok éppen Bizánctól vették kölcsön ezt a szót és némi torzítással „Saqlab”, „Siqlab”, „Saqlabi” és „Saqaliba” formában használták.
Nemrégiben - internetes barangolásaim közben - rábukkantam Alekper Alekperovnak, az Azerbajdzsáni Egyetem munkatársának egy rendkívül érdekes okfejtésére, melynek megállapításait szinte lélegzetvisszafojtva olvastam. Alekperov alapvetően az azeri és örmény kutatók között kibontakozó egyik polémiához szeretett volna cikkével hozzászólni. Tanulmányának tárgya tehát még csak véletlenül sem az eltagadott magyar múlt feltárása volt, így a történész elvtársak nagy bánatára semmiképpen sem vádolható semminemű vadmagyarkodással vagy délibábkergetéssel. Alekperov nem kevesebbet állított, mint hogy ez a muszlim forrásokban gyakran felbukkanó saqlab szó valójában úgy keletkezett, hogy a „saqal” népnevet az arab nyelvekben gyakori „-ab” végződéssel látták el. Ez az „–ab” végződés pedig egyszerűen csak „törzset” jelent. Ugye még emlékszünk, hogy a Maghreb c. fejezetben említettük a núbiai magyarábokat, akik a török hódoltság idején az oszmán birodalom területére elhurcolt magyar foglyok leszármazottjai. Az ő nevükben ugyanezt az „-ab” végződést fedezhettük fel. Feltételeztük továbbá, hogy az észak-nyugat afrikai országok összefoglaló neveként ismert „Maghreb” ugyanezt a „magyar-áb”, vagyis „magyar törzs” elnevezést rejti. Alekperov szerint tehát a saqlabok esetében is egy saqal törzzsel, vagyis arabosan „saqal ab”-bal állunk szemben! Ez viszont értelemszerűen azt is jelenti, hogy az arabok nem Bizánctól vették kölcsön ezt a szót, mint ahogy azt a hivatalos nyelvtudomány ma tanítja, hanem a kölcsönzés iránya épp fordított lehetett! Úgy gondolom, hogy ezzel még nem állítottam semmi szokatlant, hiszen aki a múltban nem csak a finnugrász történelemhamisítók munkáit volt hajlandó tanulmányozni, az pontosan tudja, hogy a magyar nyelv szláv eredetűnek tartott jövevényszavainak döntő többsége is éppen hogy a magyarból került át a szláv nyelvekbe.
Alekperov szerint tehát a „saqlab-saqaliba” szó a saqal népnév „-ab” végződéssel való ellátása által keletkezett, s ezért jelentése: „sakal törzs”. Alekperov azonban tovább megy! Szerinte ez az saqlab eredetileg egyáltalán nem szláv népekre vonatkozott, hanem egy bolgár-török jellegű törzsre! Szó szerint így ír: „Some Muslim sources let to assert that as-Sakaliba ethnonims can be understood as Bulgar-Turks but not Slavs.”Vajon melyik lehet ez a rejtélyes „bolgár-török” sakal-ab, vagy sakal törzs, amelyet azeri atyánkfia emleget? A megfejtéshez először is tudnunk kell, hogy például a szír források ezt a bizonyos saqlab népet, „esqlawianu”-nak nevezik. Ez az „esqlaw” a saqlab mintájára szintén két részre bontható: „esql–aw” vagyis „eskl törzs”. Erről a „saql-ab” vagy „esql-aw” népről mondja Alekperov, hogy valójában bolgár török és nem szláv. Az „esql-aw”-ban tehát egy „e” betű jelenik meg a saqlab népnév előtt. Ez viszont így ebben a formában kísértetiesen hasonlít egy másik nép elnevezésére, amelyet valóban bolgár-törökként tart nyílván a történelemtudomány! Ez a nép pedig az úgynevezett „eszegel-bolgár” vagy „eszkil-bolgár” nép! A muszlim szerzők ezt a rejtélyes „eszkil-bolgár” népet éppen a magyarok szállásterületének meghatározásakor emlegetik: „A besenyők országa és a bulgárok közé tartozó ’.sk.l-ek országa között van a magyarok határai közül az első határ.” (Ibn Rusta)„A bulgárok országa és a szintén a bulgárok közé tartozó ’.s.k.l-ek országa között van a magyarok határa.” (Gardizi)„Ők a besenyők országa és a bulgárok közé tartozó .šk.l országa között vannak.” (Al-Bakri)„Az egyik író szerint a magyarok országa a besenyők országa s a bulgárokhoz tartozó al-ask.k országa között fekszik.” (Abu-l-Fida)Nehezen lehet tehát elképzelni, hogy ez az Alekperov által „bolgár-török”-nek tartott „saqal-ab” vagy sakal törzs, amelyet a szír források „esqlawianu”-nak említenek, ne lenne azonos a muszlim források által szintén bolgárnak tartott „eszegel” vagy „eszkil” néppel! Igen ám, csakhogy Nagy Gézától Boda Lászlóig kutatók egész sora vetette már fel annak a lehetőségét, hogy az eszkil-bolgárok valójában székelyek! Zimonyi István a „Muszlim források a Honfoglalás előtti magyarokról” c. munkájában például a következőket írja: „Az Äskäl nevet összekapcsolják a magyar székely etnonímával, amelynek középkori latin alakja Sicul. A kapcsolat bizonyítására három érvet szoktak felsorolni: nyelvtörténetileg a két népnév egymásnak megfeleltethető; a két népcsoport adózásának egyezése; az itt említett szomszédság kapcsán történeti kapcsolat, ráadásul a többi volgai bulgár törzsnév valamilyen formában megőrződött a magyar hagyományban.”S hogy ez a muszlimok által használt saqlab népnév eredetileg valóban nem a szlávokra vonatkozhatott, azt kitűnően érzékelteti Zimonyi néhány árulkodó sora: „Ugyanakkor nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben a muszlim földrajzi és történeti irodalomban a saqaliba terminus nem kizárólag szláv nyelvű népességet takar, hanem más, északon élő népcsoportot (Zimonyi 1990, 75).”S hogy melyik lehetett ez a „más, északon élő” népcsoport, azzal kapcsolatban segítségképpen ajánlom elolvasni Bihari Gábor: A népek országútján c. könyvét, melyben az ókori szkíta nép kései utódainak saka, sokác, szakál, szakoly és hát ugye székely, stb. névváltozatait sorolja végeláthatatlan hosszan kárpát-medencei helységneveinkben.
Alekperov azonban még tovább megy! Hudud al-Alam perzsa szerző földrajzi munkájára hivatkozik, amely azt állítja, hogy a Fekete-tenger északi partvidékén megtelepedett saklaboknak volt két nagy városuk. Az egyik Vabnit, a másik pedig Khurdab, ahol a forrás szerint a saklábok királyának székhelye volt! Khurdab nevével kapcsolatosan felveti, hogy ennek a szónak a végződése ugyanaz a „törzs” jelentésű „–ab”, mint amit a saqlab esetében is láttunk. Itt tehát – Alekperov szerint – egy „kurd” vagy „gurd” nevű bolgár-török törzs által alapított várossal állunk szemben. Azt azonban még Alekperov sem teszi hozzá, hogy ez a „kurd” népnév a mondott helyen és időben nem nagyon lehet más, mint egyik honfoglaló törzsünk, „kürt” törzse! Alekperov azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy létezik még egy város, amelynek a neve ugyanerre a „kürt-ab” vagyis „kürt törzse” megnevezésre vezethető vissza. Ez a város pedig merő véletlenségből éppen Hispániában van: Kordova, vagy spanyolosan írva: Cordoba. Ez a város Andalúziában, Cordoba tartományban található, vagyis pontosan ott, ahol a silingi vandálok (Attila hun serege) letelepedtek. De hogy a saqlab-ok nem feltétlenül szlávok, azt már az a tény is sejteni engedi, hogy Ibn Fadhlan egyik munkájában a volgai bolgárok uralkodóját Almis-t a saqlabok királyának nevezi! Ugyanezt teszi Yaqut „Az országok lexikona” c. földrajzi szótárában, ahol így ír: „Miután Almis ibn Šilki Baltawar, a saqaliba király levele al-Muqtadir Billah, az igazhívők parancsnoka részére megérkezett, amelyben kérte őt, hogy küldjön hozzá valakit, aki őt a vallásjogban kioktatná, az iszlám vallási törvényeivel megismertetné…”Álljunk meg tehát egy pillanatra és gondoljuk végig! Almis, akit a volgai bolgárok királyának tart a hivatalos történelemkutatás, akinek neve soha senki által meg nem magyarázott módon kísérteties hasonlóságot mutat honfoglaló fejedelmünk apjának, Álmosnak nevével, e fenti idézetben saqaliba királyként jelenik meg! Persze ha figyelembe vesszük mindazt, amit a bolgárokról szóló fejezetben leírtam, különös tekintettel Fóthi Erzsébet kutatási eredményeire, mely szerint a korai bolgárok és a honfoglaló magyarok feltűnő antropológiai egyezéseket mutatnak (értsd: azonosak!), és tudjuk, hogy a saqlab kifejezés eredetileg a székely hunokra vonatkozott, akkor rögtön érthetővé válik minden!
Persze nem Alekperov volt az első, aki a saqlab kifejezést a szlávok helyett a székelyekre vonatkoztatta. Fehér M. Jenő Besenyő őstörténet c. munkájában szintén Hudud al-Alam perzsa szerző egy másik állítására hivatkozva gyakorlatilag ugyanarra a következtetésre jut, mint Alekperov: „Ugyancsak a Sah Name époszgyűjtemény eseménytörténetéhez tartozik a Minorszky által kiadott "Hudud al Alam" (The Regions of the World- A Persian Geography") világhíres földrajztörténeti adattár K. u. 982-ből eredő kereskedelmi tájékoztató egy valósággal eldugott kis jegyzete: "In the Shah-Name K-nd-r is the name of a Saqlab hero fighting in the Turanian army on the right hand of the khaqan." (Oxford, 1937, 324. I. jegyzet.) Ez a kis híradás azért olyan jelentős, mert a név elemzésénél ahol a magánhangzók a perzsa kéziratban hiányzanak, a tudósok fantáziájára van bízva. Minorszky mindenesetre megkísérelte a helyes megoldást és ez megnyugtatóan hangzik: Künd-Úr. Az orosz tudós ui. összekapcsolta a kagán székhelyét jelentő Kündur-Taghi hegyet és a mellette folyó Kangajr folyó nevét. Így a turániakhoz átszökő "Saqlab" se tekinthető másnak, mint a székely népnév, hisz az angol átírásban a név első "a" betűje "é"-nek ejtendő s a törökös nyelvek mássalhangzós torlódásokat szívesen elkerülő gyakorlata alján a "q" és "I" közé beiktatott egy "e" betűt, illetve hangot és kikerekedett a "székely" népnév. Az már ui. régóta elfogadhatatlannak látszott előttem, hogy az arab és más keleti forrásokban - főleg angol nyelvű átírásban - szereplő "Saqlab" állandóan a magyarság egész közeli szomszédságában van számon tartva és érthetetlenül az összes indogermán és szláv írók egyszerűen "szláv törzs"-ként kezelik.” (Kiemelés tőlem!)Ha tehát a „saqlab” kifejezés mögött valójában a székely népnév bújt meg, akkor a bizánci „sclavus” sem vonatkozhat a szlávokra, sokkal inkább a székelyekre! A muszlim forrásokban felbukkanó saqlab, a szíriai esqlaw és ennek bizánci változata a sklaw eredetileg a székelyekre vonatkozott, nem pedig a szlávokra. Amikor tehát Johannes Malalas és Theophanesz a „Hunnoi” és „Sklawenoi” Konstantinápoly elleni hadjáratáról írnak, akkor valójában a hunok és a székelyek balkáni hadjáratát emlegetik. Így a „Sklawennoi” al-dunai hadjárata már akadálytalanul beleilleszthető a honfoglalásunk körülményeiről kialakult a történelmi képbe.
Fontos persze kihangsúlyoznom, hogy a magam részéről semmi olyat nem állítok, hogy a saqlab – saqaliba – sklavus - esqlawianu stb. megnevezéseket mindig, minden körülmények között kizárólag csak a székelyekre alkalmazták volna! Kétségbevonhatatlan, hogy ezt a megjelölést egy idő után már a szláv népekre értették. Én csupán annyit állítok, hogy ez a népnév EREDETILEG nem a szlávokat jelölte, hanem a székelyeket, és csak később – mintegy toposzként – ragadt át a szláv népekre! Valami olyasmivel állunk tehát szemben, mint amit már a „turk” megnevezés esetében is tapasztaltunk. Korábban már említettem Kánnai Zoltán „Néhány szó a kazárokról” c. munkáját, amelyben külön fejezetet szentel annak bizonyítására, hogy a „turk” megnevezés eredetileg az eftalita hunokra vonatkozott, nem pedig az altáji törökségre. Ám mivel az eftaliták nyugatra vándoroltak, a korábban általuk belakott teret pedig az altáji törökök töltötték ki, ezért egy idő után átragadt rájuk a „turk” megnevezés, míg az eftalitákat egyre ritkábban illették ezzel a névvel. Ugyanez a helyzet a saqlab-bal is. Eredetileg a székelységre vonatkozott sakal-ab formában, azonban amikor a székelyek Attilával a Kárpát-medencébe költöztek, majd Attila halála után a behúzódtak Erdélybe, korábbi szállásterületeiket pedig különféle szláv népek töltötték ki, a források lassan elkezdték a szlávokra vonatkoztatni a saqlab megnevezést! A tévesztést nagymértékben elősegítette, hogy azok a szláv törzsek, akik huzamosabb ideig éltek a székely „sakal-ab”-ok közvetlen környezetében, olyan masszív kulturális kisugárzásnak és olyan erőteljes nyelvi hatásnak voltak kitéve a székelyek részéről, hogy a külső szemlélők számára egy idő után elmosódott a különbség e két nép között, és a szlávokat is „saka-ab”-nak vélték! Ezért elsősorban a szövegkörnyezet dönti azt el, hogy ezt a népnevet a szlávokra vagy a székelyekre kell-e értenünk. Amikor például a források a magyarok saklabok elleni portyáit emlegetik és elmondják, hogy a magyarok mindig legyőzik a saqlabokat és foglyokat ejtenek közülük, ez nyilvánvaló módon a szlávokra vonatkozik és nem a székelyekre: „A velük szomszédos saqalibákat és rusokat legyőzik, foglyokat ejtenek közülük, a foglyokat Rumba viszik s ott eladják őket.” (Al-Marwazi)„A saqalibok és rusok ezekkel állandóan ellenséges viszonyban állnak. A harcaik és háborúik során ők a saqalibokat és rusokat mindig legyőzik, és közülük foglyokat ejtve Rum országába viszik és eladják.” (Muhammad Katib)„Az összes velük szomszédos saqaliba fölött győzelmet aratnak. Súlyos élelmiszer-ellátmány nyújtására kötelezik őket, és rabokként tartják őket.” (Ibn Rusta)„Állandóan legyőzik a saqlabokat. Súlyos élelmiszer-ellátmány nyújtására kötelezik a saqlabokat, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat (…) Meg-megrohanják a saqlabokat és rusokat, s onnan rabszolgákat hoznak, Rumba viszik és eladják őket.”„Várakat szoktak építeni, ilyenkor mindannyian összegyűlnek és így építik meg a várat, mert a magyarok gyakorta rájuk törnek és megtámadják őket. Amikor a magyarok jönnek, a saqlab-ok az általuk megépített várakban keresnek menedéket.” (Gardizi)„Télen a magyarok megtámadják őket.” (Al-Marwazi)Amikor azonban Szíriai Mihály krónikája X. könyvének 20. fejezetében az esqlawokról ír, igen valószínű, hogy a székelyekre gondol: „Tiberios 3. évében az esqwliane átkozott népe vonult ki, és Hellasba, Thessaloniqi-ba, valamint Thrákiába rontott pusztítva és gyújtogatva; az országot elárasztva elszéledt benne s a király méneseit lefoglalta. Ezek a barbár emberek, akik erdőkön és … kívül egyáltalában nem is mutatkozhattak és két három -on, vagyis dárdán kívül azt sem tudták, mi a fegyver, megtanultak harcolni és hosszú időn keresztül a rómaiak tartományaiban hatalmasodtak el.” (Kiemelés tőlem!)Vagy amikor Ázsiai János egyháztörténetének harmadik részében, annak is a huszonötödik elbeszélésében az esqlawianu nemzetéről ír, az kétségkívül a székelyekre vonatkozik és nem a szlávokra: „Három esztendővel Justinos király halála után a győztes Tiberios uralma idejében az esqlawianu átkozott népe kivonulva egész Hellason, továbbá Thessalonike, valamint egész Thrákia helységein száguldott végig, sok várost és castrumot gázolt le, pusztított, gyújtogatott, foglyokat ejtett, s az országban hódítók módjára elhatalmasodva, abba, mint magáéba, félelem nélkül ült bele, immár négy esztendő óta azért, mivel a király a perzsa háborúval lévén elfoglalva, egész seregét Keletre küldte. Ennek következtében ezek az országot elárasztották, beleültek s egészen mostanáig szétterpeszkedtek benne, amíg Isten ki nem dobja őket. Ezek pusztítanak, gyújtogatnak s egészen a külső falig portyáznak s a király összes, több ezer lovat számláló ménesét és más egyebeket hurcolnak el. S íme, egészen a mai napig, vagyis nyolcszázkilencvenötig, ott táboroznak és ülnek a rómaiak tartományaiban gond és félelem nélkül, foglyokat ejtve, gyilkolva és gyújtogatva. Meggazdagodtak, aranyra, ezüstre, ménesekre és csikófalkákra és sok fegyverre téve szert; sőt e barbárok még a rómaiaknál is jobban megtanultak harcolni; ezek, akik (valaha) erdőkön és rengetegeken kívül még csak mutatkozni sem mertek és két-három -n, vagyis dárdán kívül azt sem tudták mi a fegyver.” (Kiemelés tőlem!)A kedves olvasóban most nyílván felmerül a kérdés, hogy vajon miért gondolom úgy, hogy ezek az idézetek a székelyekre vonatkoznak és nem a szlávokra. Hiszen az „erdőkön és rengetegeken kívül még csak mutatkozni sem” merő esqlaw-ok leírása tökéletesen beleillik abba a képbe, amit az erdőlakó szláv népekről tudunk! Nos, pontosan az erdők és rengetegek emlegetése az, ami gyanússá teszi ezeket a krónikás idézeteket! Kmoskó Mihály „Szír írók a steppe népeiről” c. kötetében az itt használt „erdők és rengetegek” kifejezéshez a következő lábjegyzetet fűzte: „Hsihe d-qaise; Brockelmann szerint ’őserdő, rengeteg’; Schönfelder: „holzfreie Gegend”; azonban e fordítás nagyon valószínűtlen; a kifejezés előfordul MICHAEL SYRIUS-nál is; mint értelme biztosan nem állapítható meg. P. Cardahi szír-arab szótárában, Lubab, I, 433. 1. az arab hima-val adja vissza, olyan megerősített helyet értve alatta, ahova belépni tilos. Ez is csak etimológián alapuló találgatás, amelynek alapja mindössze az, hogy a hsiha főnév töve a hsah = ’visszatartani’. Nem lehetetlen, hogy olyan favárakról van szó, amilyenről Ibrahim IBN YAcQUB beszél a szlávok leírásában. [Pigulevskaâ 1941, 150: (…) ’…erdőkön és olyan helyeken kívül, amelyek nincsenek védve fák által’; Gracianszkij-Szkazkin 1952, 21: ’…az erdőkön kívül és fátlan helyeken.’ Ibrahim IBN YAcQUB idézett leírása: Kmoskó 2000, 241.]„Vajon mi lehet ez a különös „őserdő, rengeteg”, és ez a „megerősített hely, ahová belépni tilos”? Vajon miért nem tudják a kutatók megfejteni ennek a szónak az egzakt jelenését? Miért írnak olyanokat, hogy „e fordítás nagyon valószínűtlen” és hogy „értelme biztosan nem állapítható meg” továbbá hogy „ez is csak etimológián alapuló találgatás”? Nos pontosan azért, mert ők sajnos minden esetben szlávokat értenek az „esqlawianu” alatt! Ha tudnák, hogy itt valójában a székelyekről esik szó, egy csapásra megértenék ennek a különös „őserdő”-nek, „rengeteg”-nek és „megerősített hely”-nek a valódi jelentését! Mit is ír a Képes Krónika a székelyekről? „Maradt a hunokból még háromezer férfiú, ezek futással menekedtek meg Krimhilda csatájából, s elhatározták, hogy Csiglamezején szedelőzködnek össze. Féltek a nyugati nemzetektől, hogy hirtelen rájuk támadnak, bementek hát Erdőelvébe, s nem hívták magukat magyaroknak, hanem más névvel székelyeknek.” (Kiemelés tőlem!)Ez az „őserdő”, „rengeteg” illetve „megerősített hely” tehát nem más, mint Erdőelve, vagyis Erdély! Erdőelve, ahová a székelyek Attila halála után behúzódtak, már eleve a nevében hordozza az „erdő” szót! Innen jön tehát a szíriai forrásokban emlegetett „őserdő, rengeteg”. Viszont Erdély egy „megerősített hely” is egyben, hiszen a Kárpátok hegykoszorúja természetes erődítményként veszi körbe és védi az oda behúzódó népeket! Továbbá a szíriai források azt írják, hogy ezek az „esqlaw”-ok ezeken az erdőkön és megerősített helyeken kívül sokáig „még csak mutatkozni sem mertek”! Vagyis féltek! Félelemből húzódtak be ezekbe az erdőkbe és megerősített helyekre! Mit is ír a Képes Krónika a székelyekről? „Féltek a nyugati nemzetektől, hogy hirtelen rájuk támadnak, bementek hát Erdőelvébe…”És onnan bizony a magyarok második bejöveteléig nem is nagyon mertek előbújni! Amikor azonban 104 évvel Attila halála után Árpád megindult, hogy visszaszerezze atyai örökségét, a székelyek is előjöttek Erdélyből és a magyarokkal együtt hódították meg a Kárpát-medencét! „Ezen székelyek ugyanis a húnok maradványai, kik midőn megtudták, hogy a magyarok Pannoniába másodszor visszajöttek, a visszatérőknek Ruthenia határszélein eléjök menének s Pannoniát együtt meghódítván abba részt nyertek…” (Kézai)De valószínűsíthető, hogy a székelyek nem csak Pannónia meghódításában vettek részt, hanem már Levente al-dunai hadjáratában is! Mégpedig pontosan abból sejthető ez, hogy Johannes Malalas és Theophanesz beszámolói az 558-559-es események leírásánál a „hunnoi” és „sklawenoi” Konstantinápoly elleni hadjáratát emlegetik. A „hunnoi” vonatkozna tehát a magyarokra, a „sklawenoi” pedig a magyar hadivállalkozáshoz csatlakozó székely csapatokra! Sőt, Szíriai Mihály és Ázsiai János fent idézett leírása az „esqlawianu átkozott népének” balkáni pusztításairól is kitűnően beleilleszthető Levente al-dunai hadjáratának kontextusába! Mégpedig olyannyira beilleszthető, hogy még a dátum is stimmel! Ázsiai János ugyanis ezt írja: „S íme, egészen a mai napig, vagyis nyolcszázkilencvenötig, ott táboroznak és ülnek a rómaiak tartományaiban gond és félelem nélkül, foglyokat ejtve, gyilkolva és gyújtogatva.” (Kiemelés tőlem!)Persze tudom, hogy az „esqlawianu” balkáni hadjárata nem 895-ben kezdődött, hanem négy évvel korábban, hiszen Ázsiai János azt is leírja, hogy 895-ben az esqlaw-ok már negyedik éve dúlták Bizánc balkáni tartományait: „…az országban hódítók módjára elhatalmasodva, abba, mint magáéba, félelem nélkül ült bele, immár négy esztendő óta…” (Kiemelés tőlem!)Vegyük azonban figyelembe, hogy még a Képes Krónikában is megjelenik a honfoglalás datálásával kapcsolatban egy négy éves bizonytalanság:
„Az Úr megtestesülésétől számított hatszázhetvenhetedik évben, száznégy esztendővel Attila magyar király halála után, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében - miképpen meg van írva a rómaiak krónikájában - a magyarok másodízben jöttek ki Szittyaországból ..." (Kiemelés tőlem!)Néhány bekezdéssel lejjebb pedig:
„Az Úr megtestesülése utáni hatszázhetvenhetedik évben, száz évvel Attila király halála után, a nép nyelvén magyarok vagy hunok, latinul pedig ungarusok, III. Constantinus császár és Zakariás pápa idejében ismét benyomultak Pannóniába.” (Kiemelés tőlem!)Igen valószínű tehát, hogy a Szíriai Mihály és Ázsiai János által megörökített balkáni esqlaw dúlást a magyar honfoglalás eseménysorozatának kontextusába kell helyeznünk! Persze a hivatalos történelemtudósok most azt mondhatnák, hogy ebből a fent említett 895-ös (pontosabban 891-es) dátumból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mert ez a dátum nem Krisztus szerint értelmezendő! Igen ám, csakhogy a mi honfoglalásunk évszáma sem Krisztus szerint értelmezendő, amint azt a korábbi fejezetekben már részletesen kifejtettem!
Összefoglalva tehát kimondhatjuk, hogy a szíriai forrásokban emlegetett „esqlawianu”, a bizánci „sklawennoi”, a muszlim „saqaliba” és a szintén muszlim források által emlegetett „’.s.k.l” (eszegel- vagy eszkil-bolgár) megnevezés eredetileg a székelyekre vonatkozott és nem a szlávokra!
Ezen a pusztaszeri Nagyszalán részt vett mind a 24 törzs. A vezéri szállás körül 24
csoportban állították fel a sátrakat. Mind a 24 csoportnak 4-4 vezéri szavazata volt
és ezen kívül még a főtáltosnak, főbátnak, fősámánnak és főpapnak
szavazata. Ez együttvéve száz szavazatot jelentett. Madaj aranyasszony jelentését
egyhangúlag tudomásul vették. Álmos nagyfejedelem halála sajnálatot keltett. Örömmel
üdvözölték Kurszánt, az új fejedelmet. Kurszán megígérte, hogy a Magyar
törzsszövetség 8 törzsének elhelyezését
végrehajtani, a 2 tárkány-törzset pedig befogadja a városok lakossága és eredeti
. ... Az új birodalom megszervezésére 20 évet szavaztak meg. Zalán a székelység nevében
előadta, hogy a pannon, hun és avar szövetség főként azon bukott el, hogy a táltosok,
sámánok, bátok és papok az örökös szellemi vetélkedésben sehogy se értették meg
egymást. Most tehát rendelkezni kell az iránt is, hogy a lelki világ embereit
egységesen nevezzék el. A szavazáson a bevonuló 8 törzs, meg Eszék és Alpár törzse 42
szavazattal a táltos név mellett, a pannon és hun szövetség törzsei 31 szavazattal a
sámán elnevezés, az avarok törzsei 18 szavazattal a bát, a nyék, kasszu és szavárdi
beavatottak pedig kilencen a pateszi, azaz pap elnevezés mellett voltak. Mivel a
beavatottak a táltosokkal megegyeztek, a sámánok azonban a bátokkal nem: végül 51-49
arányban a táltos név mellett döntöttek.
ez a 892-es NagySzala (mivel a következő 992-ben volt)
A mainzi érsekség által összehívott 973. évi értekezlet után a magyar és besenyő-kun szövetség az elé a kérdés elé került, hogy mit fog mondani a 992. évi Nagyszala: fejedelem legyen-e vagy király.
(az előző meg 800-ban)
..................
Zalán széki-hun testőrparancsnok 790-800 Csák, Pelsőc és a csíki székelyek között Zalán maradt meg az avarok Égi birodalmának hite mellett, felvéve a kapcsolatot a jugurokkal. (mani izme?) 820-830 Pelsőc és Zalán azzal bízta meg Zoltán kistudunt, Nagy Károlynál jelentkezzen ő is. Ebbe Keszt aranyasszony belement. A római pápát elismerte egyházi fejének és Zotán tudun néven Szombathelytől a Duna menti Petronell városáig terjedő birtokot kapott.
Zotan bőt küldte Nagy Károlyhoz, aki a bűnbocsánatot kieszközölte a pápánál. Keszt aranyasszony unokái között még Pelsőcnek, Okánynak, Padánynak és Baracskának is volt Zoltán nevű unokája, sőt még 3 dédunokája is.
A frankok szerint Kr.u. 805 után még 4 Zotan tudun uralkodott a vasárnapos Petronell és a szombatnapos Szavária közötti határvédő birtokon.
Dacia Alpestris-ben(Havasalföldön) éltek 450-től 1100-as évekig- írja a Csiki-székely-krónika. A székelyek fogadják az érkező magyarokat és vérszerződést kötnek velük. Székelyföld területét hadizsákmányként kapják meg a magyaroktól. Kb. 100-150 év múlva veszik birtokba. Havasalföldön található az un. Csigla mezeje.
Kujak és zelegor ,Magyar Nemzet 2014.szept.13. 36.oldal
<<...Mikor Nagy Kàroly frank kiràly a mai Német-Francia- ésOolaszorszàg együttes katonai erejével 8 éves szörnyû harc utàn megtörte az avarok hatalmàt s elvette tôlük a mai Alsòausztriàt, a Dunàntùlt és a Dràva-Szàva közét,"
Nem voltak szörnyű harcok, mert megadták magukat.)
<< A székely-göcseji népazonossàg történeti hàtteréhez tudnunk kell, hogy Nagy Kàroly a 798-i gyôzelme utàn az Avarok egy részét a Duna balpartjàròl a Duna jobb partjàra (tehàt Pannoniàba) telepitette àt, amint azt CONSTANTIN közli. Ez azonban a székelységnek csak egy kis részét tette ki. A Göcsej vidékére került avarok viszont a mai napig is megtartottàk az Avar-Székelyekkel azonos faji-és mûvelôdéstörténeti azonossàgaikat. Igy: 1. a székely-göcseji népmûvészeti ornamentumok azonosak (MALONYAY szerint) 2. a székely-göcseji népzenei motivumok aonosak (BARTÒK Béla szerint) 3. a székely-göcseji nyelvjàràs etimologiai szòelei azonosak (HORNER szerint) 4. a székely-göcseji nép "faj-antropologiai"-és "szerologiai" (vérségi) index-szàma egy és ugyanaz (GÀSPÀR Mihàly szerint).>> [Szilvay Gyula]
Vesd össze:
<<...Mikor Nagy Kàroly frank kiràly a mai Német-Francia- ésOolaszorszàg együttes katonai erejével 8 éves szörnyû harc utàn megtörte az avarok hatalmàt s elvette tôlük a mai Alsòausztriàt, a Dunàntùlt és a Dràva-Szàva közét, akkor az avarokkal együtt a székelyeket is kivonta a nyugati részekrôl az avar hadvezetôség és odatelepitette, ahova a katonai szükségesség kivànta: az erdélyi àtjàròk védelmére, mert Krum bolgàr kàn màr készülôdött hàtba tàmadni a meggyengült avarokat. Ez be is következett, de nem Erdély, hanem az Alduna felôl. Ennek következtében a Duna balpartjàtòl a Kàrpàtok gerincéig terjedô része Avarorszàgnak a bolgàroké lett. Igy lettek az Erdélybe telepitett székelyek bolgàr alattvalòk. A nyelvjàràsuk, szolàsmòdjuk, amelyet magukkal vittek, ma is a hamisitatlan dunàntuli tàjszolàshoz hasonlit. Ha Erdélyben tanultàk volna meg a magyar nyelvet a honfoglalàs utàn, akkor a szilàgyi vagy a bihari nyelvjàràssal beszélnének magyarul, nem pedig a marcalvidéki, a ràbamenti, vagy a göcseji szòlàsmòddal. Ez megcàfolhatatlan tény s annyira igaz, mint az az àllitàsom is, hogyha a székelyek màs nyelvvel mentek volna Erdély elzàrt hegykatlanaiba, akkor még ma is azt a nyelvet beszélnék. Elzàrtsàguk miatt màs nyelvre megtanitani ôket nem lett volna lehetôség, amint nem tanultàk meg a szomszédos olàhok és szàszok nyelvét sem...>> [Dr. Nagy Sàndor]
Ha màr olyan üres ez a topik, talàn megengeded, hogy beirjak egy kis részletet
Szilvay Gyula: A magyar és testvérnépek ôstörténete c. mûvébôl.
«<< SZÈKELYEK vagy fehér-Avarok
...A Nagy Magyàk Kr.e. 11000 körül ketté vàltak. Egyik részük a turàni Alföldön keresztül a Kàrpàt medencébe került és « Székelyek » néven alkottak àllamot...Ök voltak a székelyeknek elsô idetelepült raja, akiket Aba Sàmuel fehér avaroknak nevez. A màsik részük a turàni Alföldrôl, Kis Azsiàn keresztül a Tigris és Euphrat közé került és ott élt együtt és ott fejlôdött tovàbb az ott kialakult és vàros-àllamokat alkotò « Madàkkal » (akiket késôbben Ma'garok, vagy Mada-suméreknek is neveznek) egészen addig, amig a Mada Sumérek az erôs semita nyomàs következtében ottani hazàjukat feladni voltak kénytelenek és Èszak felé vàndoroltak. Ekkor a fehér Avarok külön vàltak az ôket befogado Madàktòl és a mai Erdélyben telepedtek le, Kr.e. 2100 körül, ahol is egyesültek a màr Kr.e. 11ezer körül ott lakò Székelyekkel. Ettôl kezdve nevezik magukat ezek az ùjonnan érkezett és az Erdélybe települt fehér Avarok « Székelyeknek ».... A « Vàgvölgyi Székelyek » ….A Tudun néppel megerôsödött székelyek elsô ismert vezére Szoboszlo fia « BOGOMÈR » volt. Ök alapitottàk a Vàg-völgyi « nemes községeket »....I. Istvàn, hogy az àltala behozott és erôszakkal fejlesztett keresztény vallàst védje, német lovagokat hozott be az orszàgba, akiknek jutalmul a székelyektôl elvett birtokokat adomànyozta. A làzongò székelyeket pedig letelepitette Erdélybe és Biharba, az ottlakò székelyekhez. Tulnyomò részük azonban a Kàrpàtok bércei közé menekült és ott alapitott ùjabb községeket. BOGOMÈR vezér orszàgàt « SZIKLAMEZÖT » az ùjonnan behozott keresztény vallàs urai szerették volna véglegesen birtokba venni...ami ellen a birtokaikbòl kiûzött székelyek felkeltek. Ezeket a Felvidéki fehér Avarokat IV.Béla emliti kiàltvànyàban elôször székelyeknek. Aba Sàmuel törzsfô és késôbbeni kiràly még « fehér avaroknak » nevezi ôket.... CHLOPOFF Rora, Kiev volt càri katonai komànyzôja megemliti, hogy ezek a felvidéki székelyek egészen Kievig mentek a hon-visszafoglalò ALMUS seregei elé és segitették ôket a Kàrpàtok szorosain àtkelni. Ezek a fehér Avarok küzdöttek Aba Sàmul seregeinek a kötelékében a felkelô PÈTER szolgàlatàban àllott szàszok ellen. De Aba Sàmuel mellett küzdöttek Péter szàsz szeregei ellen a besenyôk is, THÙZ vezérük alatt.... A székelyek kényszerû àttelepitése II.Endre (1205-1235) alatt vett hatalmaz méreteket. II.Endre a zòlyomi uradalmàba a székelyek helyébe « kun » majd « besenyô » vadàszokat és halàszokat telepitett és gazdasàgànak vezetésével DETRE gazdasàgvezetôt bizta meg.... Hogy Detre uralmàt biztositsa, Tùròc, Liptò, Àrva és Szepes vàrmegyék még meglevô székelyeit is kitelepitette, mely területek ekkor még a DIVÈK nemzetség Visegràdi Vàràhoz tartoztak, amit kézôbben az 1265-ben kiadott szabadsàg-levél is megemlit. Különösen a Tùròc megyében honos székelyek alkottak népes községeket, mint pl. Gyulafalva, Draskòcz, Csepcsény, Divék, Ruttka, Kàrolyfalva, Bàlintfalva, stb.amelyeket a lakossàg ma is « nemes községeknek » nevez. Az erre vonatkozèo bôvebb adatok apai nagyanyàm fivérének, Draskòczy Istvàn gyöngyösi jàràsbirò irattàràban voltak megôrizve. Ezek az adatok egyébként Màlyusz Elemér « THUROCZ » -kialakulàsàròl ìrott könyvében is olvashatòk. II.Endre 1222-ben az egész Felvidéket « TURCH » néven nevezi, amelybôl késôbben TUROCZ »név lett és magàban foglalta Tùròc, Trencsén, Liptò, Àrva és Szepes vàrmegyéket....csupàn Tùròcot és Àrvàt vette ki késôbben és « Visegràd vàr tartozéka » cimen különböztette meg. Ezen a helyen kell különösen a « DIVÈK-GYUREK » nemzetség kiirtàsàròl és helyükbe a cseh kalandor « RECHK » betelepitsérôl megemlékeznem, akivel a szlàvsàg betelepitése a Felvidékre egy erôteljesebb lendületet kapott. A Sziklamezei Székely orszàg még megmaradt részének vezetésével a késôbbeni kiràlyok un. « procurator »-okat, fôleg cseheket, biztak meg, akikbôl késôbben a megyei 'Comes'-ek jöttek létre, amivel a Sziklàsmezô véglegesen elviszitette fügetlenségét és be lett olvasztva a «'magyar-nemzet-testbe'....A DIVÈK-GYUREK föld 1332-ben elôbb a nyitrvidéki plébània, majd az esztergomi érsek, mig végül a nyitrai püspök hatàskörébe került. Ezekrôl az eseményekrôl különösen ERNYEI Jòzsef közöl hiteles adatokat.... ...1945-ben GÀL professzor, a kolozsvàri Egyetem v.tanàra hivta föl a figyelmemet arra, hogy a Vàgvölgyi és az Erdélyi székelyek... rovàsiràsa, illetve annak betûi teljesen azonosak... ….A székely hitrege szerint Nimròd apja « TANA » vagy « THANUS » volt, akit Justinianus is megemlit a Skyha kiràlyok között... Prof. Ludwig KEIMER, a pràgai Egyetem egyiptologusa 1930-35 között nekem a következôket mondta el a mezopotamiai 'avarok' történetérôl (Ö a székelyeket 'fehér avaroknak' mondja): « Thanaus « fia « Nimròd » vezette ki Mezopotàmiàbòl a fehér avarokat, elôbb Egyiptomba, ahol sokàig maradtak és nagyobb településeket alkottak. Igy példàul « PELE » községet mely az én egyiptomi tartozkodàsom alatt (1935) màr komoly nagyközség volt, - most màr tiszta arab lakossàggal. Szerinte ebbôl a « Pele » eredetileg fehér avar községbôl szàrmaznak a magyarorszàgi Pele, Pelles csalàdok és Peles község nevei. Kutatàsai szerint az egyiptomi Pele községbôl szàrmazò Pele, Peles és Pelles nemzetség vonult a többi fehér avarokkal tovàbb, miglen Erdélybe érkeztek és ott a késôbbeni « SINAJA » vidékén kaptak szàllàsbirtokot. Bizonyitékul megemliti Keimer, hogy a sinajai Kastélynak a neve a mai napig is Peles kastély, (1935) késôbben pedig (1940) Peles Mùzeum a neve. 1935-ben egyiptomi szolgàlatom utàn Magyaorszàgra visszatérve, nagy meglepetéssel ...vettem tudomàsul, hogy a Borsod megyei Pelles csalàdok, igy id. Pelles Ferenc (Diòsgyôr) és ifj. Pelles Ferenc (Budapest) is büszkén emlegetik, hogy csalàdjuk ôseinek a kastélya Sinajàban van... Prof. Kreimer és a magyar Pelles csalàd adatai tehàt egyeznek. A fehér avarok elvàndorlàsa Mezopotàmiàbol Kr.e. 4000 körül kezdôdött, amikor is a hatalmas àrviz (özönviz) következtében kitört éhinség és a semita nyomàs miatt ezek a törzsek is (Prof. Keimer szerint) elôbb Egyiptomba, majd hosszabb ottartozkodàs utàn Kisàzsiàn és Görögorszàgon keresztül végül is a Ojtozi szoroson keresztül Erdélybe érkeztek.... …..Màr Hòman Bàlint is elimeri, hogy a székelyek Erdély legôsibb népe, akik « székekre » tagolva védték hatàraikat. Ibn Rosteh arab történész szerint a magyarok szomszédai egyik oldalon a bolgàrok, a màsikon pedig a « SZKL », tehàt székelyek voltak. Ebbôl az idôbôl nagyobb székely (fehér Avar) településeket talàlunk a Pozsony megyei Diosdon, a Baranya megyei Vàgyon, a Bihar megyei Székelyszàzad nevû 'centurionatus' faluban. TUDUN uralkodàsa alatt a Sziklamezôn àllami életet élt fehér Avarok késôbben a « Tizlàndzsàs székelyek » név alatt kerültek be a történelembe. Màr az ôskorban is kifejlett településeket talàlunk a Bàrcasàgon, a Sepsi és a Kézdi szék területén , a mai Hàromszék erdeiben, Biharban, Udvarhely vidékén, Szebenben Sebôs, Orbò vidékén. ...>>
