Hosszasan böngésztema fórumot, de nem találtam semmilyen topicot a kínai történelemről -holott van nekik, ráadásul meglehetősen gazdag.
Kezdetnek itt van ez a Múlt-kor cikk, európai őslakókról a Tarim-medencében.Északról érkezett birodalomegyesítők, nyugatról jött hódítók...ópium, császárok, elvtársak, miegymás.Hajrá!
Tajvan a legnagyobb kínai sziget, ahova a polgárháború végén 1,3 millió kuomintangista menekült a kommunisták elől. A nagy szigethez sok kis sziget tartozik, közülük néhány 20 km-en belül van a szárazföldi Kínához, amelyeket 1954-ben el kezdtek lőni, az USA pedig atomcsapással fenyegette meg Maot, s mivel Hruscsov nem vállalt válaszcsapást inkább befejezték a mini háborút.
Pu Ji, az utolsó kínai császár ezen a napon született, s Bertoluccinak köszönhetően a fél világ ismeri, pedig 3 évesen került trónra és 6 évesen már le is taszították...
Arra talán még az iskolai történelemórákról is emlékezhetünk, hogy az időszámításunk előtti 3. században uralkodó Csin Si Huang-ti volt Kína első császára, ő tudta az óriási területen először egyesíteni a különböző királyságokat a saját hatalma alatt. Az alábbi történet az ő édesanyjához, Csao-csi királynéhez kötődik, de nem független az első kínai császártól, pontosabban a származásának kérdésétől sem.
Csao-csi ugyanis fiatal lánykora óta szeretője volt a kor egyik gazdag kereskedőjének és befolyásos politikusának, Lü Pu-vejnek. Lü Pu-vej később fontos szerepet játszott abban, hogy egy fiatal pártfogoltja, Csuang-hsziang megszerezhesse a hatalmat a Csin királyságban, és amikor a pártfogoltól király lett, Lü Pu-vej királyi tanácsnokká vált.
mutatta be őket egymásnak, és a nem bizonyított történelmi szóbeszédek szerint ezt azért tette, mert a szeretője ekkor már terhes volt.
Igen, a későbbi Csin Si Huang-ti császárral, akinek így nem Csin királya, hanem Lü Pu-vej lehetett az igazi apja, de ez utóbbi nyilván nem biztosított volna lehetőséget olyan politikai karrierre, mint az előbbi, és Lü Pu-vej gyermekeként sosem válhatott volna belőle az első kínai császár. A történet szexbotrány része viszont akkor esett meg, amikor Csin királyának halála után már Csin Si Huang-ti volt az uralkodó, az apja királyi tanácsnoka (vagy a saját apja?), Lü Pu-vej pedig természetesen őt is segítette a háttérből. Közben pedig újrakezdte a viszonyát Csao-csivel, az időközben anyakirálynővé lett egykori szeretőjével. Csakhogy ez a szerelmi viszony egyrészt kockázatos volt a lebukás miatt, másrészt pedig Lü Pu-vej a politikusi elfoglaltságai és az idős kora miatt már nem igazán tudott folyamatos kielégítő élményt biztosítani a szerelmének, így született közöttük egy megállapodás.
Lü Pu-vej önzetlen partnerként beszerzett egy fiatal, jóképességű ágyast Csao-csinek: azt a Lao Ait, akinek a legenda szerint akkora pénisze volt, hogy látványosságként fel tudta tekerni egy kerékre.
Nyilván ezt az ágyasi viszonyt is titokban kellett tartani, és itt jött a vezércsel: az anyakirályné és a tanácsnok megszervezték Lao Ai kamu kasztrálását, utána leborotválták a haját és a szőrzetét, és mint eunuchot tették meg Csao-csi szolgájának.
Így az anyakirálynőnek állandóan a keze ügyében volt a szükségletei kielégítét szolgáló ágyas a méretes szerszámával, mindenki más meg nyugodt volt, mert nem tudtak semmiféle szerszámról.
Akkor fajult el aztán viszont a helyzet, amikor az anyakirálynőnek titokban két gyermeke is született Lao Aitól, az ágyas pedig elkezdte befolyásos politikai szereplőnek érezni magát, és összeesküvést szőtt Csin Si Huang-ti megbuktatására — nyilván azért is, hogy majd az ő királyi vérből is származó egyik gyermeke lehessen idővel az utód. Az összeesküvés megbukott, a nagypéniszű eunuch lebukott, büntetésképp pedig nem csak őt végezték ki, de a családját is harmadíziglen (igen, a gyerekeit is). A nagyétvágyú anyakirálynő viszont egész jól megúszta az ügyet: Csao-csit csupán száműzték. Lü Pu-vej kevésbé végezte szépen: az örök szerelméért furcsa dolgokra is képes királyi tanácsnok a halálbüntetés elől öngyilkosságba menekült.
Mikor a hercegnő vu-szun államába érkezett szállásául készített épületeket kapott. Egyszer vagy kétszer egy évben találkozott a K'un-móval, mikor egy fogadást rendeztek és selyemmel és értéktárgyakkal ajándékozta meg a király elé járuló nemeseket. A K'un-mo öreg volt és [ő meg a hercegnő] nem kommunikált szóban. Nagy bánatában a hercegnő komponált egy dalt magának mely így hangzik:
Családom elküldött, hogy a Menny túlsó felén házasodjak; Hosszú útra küldtek egy idegen országba vu-szun királyához. Boltozatos a hajlékom, nemezből vannak a falai; Hús az étkem(*402), és erjesztett tej(*403) a szósz hozzá. Állandóan otthonomra gondolok, szívem telve szomorúsággal; Bárcsak arany hattyú volnék(*404), hazatérő hazámba.
Mikor a Menny Fia meghallotta ezt szánakozott miatta, és minden második évben követeket küldött szövettel, brokáttal és hímzésekkel a szükségleteit kielégítendő. A K'un-mo öreg volt és azt akarta, hogy unokája a Cen-cu vegye feleségül a hercegnőt. Azonban ő nem egyezett bele ebbe, és írott üzenetet küldött [a császárnak] az ügy állásáról. A Menny Fia így válaszolt: „Követned kell az állam szokásait. Szövetkezni akarok a vu-szunnal, hogy legyőzzem a hsziung-nut.” A Cen-cu ezután feleségül vette a hercegnőt; és mikor a K'un-mo meghalt a Cen-cu lépett a helyére.
Azt mondják: „A Cen-cu [kifejezés] hivatali méltóság és az embert Csün-hszü-minek hívták.(*405) A K'un-mo [kifejezés] a király címe, akit Lieh-csiao-minek(*406) hívtak. A továbbiakban a [kifejezést] K'un-minek írjuk.(*407)
A Cen-cu Csiang-tu hercegnőjével volt házas, aki egy Shao-fu(*408) nevű leányt szült neki. A hercegnő halálát követően a Han másodszor is kijelölt egy hercegnőt Cen-cu feleségéül Csu(*409) királyának, Vunak az unokája, Csieh-ju személyében. Ni-mi(*410), a Cen-cu nomád feleségétől való fia még kicsi volt, s mikor a Cen-cu halála közelgett Veng-kuei-mire, atyja öccsének, a Ta-lunak a fiára bízta államát, mondván, hogy Ni-mié legyen az uralom, amint eléri a nagykorúságot. Trónra lépése után Veng-kuei-mit Fei (a kövér)(*412) királynak nevezték, Csu hercegnőjét Csieh-jut vette aztán feleségül, aki három fiút és két leányt szült neki. A legidősebb fiút Jüan-kuei-minek(*413) hívták; a másodikat Van-niennek, ő Szo-csü királya lett; és a harmadik, Ta-lo(*415) nevű a Bal legfőbb vezetője lett. Ti-sih(*416) az idősebbik leány Csiang-pin(*417), Csiu-cu királyának felesége lett és Szu-kuang(*418) az ifjabbik leány Jo-hu(*420) hszi-hué(*419).
Vu császár haladéktalanul(*390) utasította [Csang] Csient, hogy menjen [a vu-szunhoz] ajándékul szánt arannyal és értéktárgyakkal. A K'un-mo olyan ünnepélyességgel fogadta [Csang] Csient, amilyennel a san-jüt [szokta fogadni]. Igen sértődötten [Csang] Csien így szólt: „A Menny Fia ajándékot küldött, s hacsak a király nem hajol meg, visszatérek vele [a Hanhoz].” A K'un-mo fölállt és meghajolt, és a ceremónia [a továbbiakban az előzőekhez hasonlóan] folytatódott. Először, a K'un-mónak több mint tíz fia volt. A Ta-lu, akinek a helye ennek a csoportnak a közepén volt, vitéz és ügyes vezető volt. A Ta-lu idősebb fivére volt a [K'un-mo] kijelölt örököse és volt neki egy Cen-cu(*392) címet viselő fia. A kijelölt örökös, aki még fiatalon meghalt, azt mondta a K'un-mónak: „Haladéktalanul ki kell nevezned a Cen-cut örökössé”, és bánatában a K'un-mo meg is ígérte ezt. Földühödve erre a Ta-lu egybegyűjtötte fivéreit és a nép nagy részét fölkelésbe hívta, hogy megtámadja a Cen-cut. A K'un-mo utasította őt, hogy külön szállást üssön föl; a K'un-mo maga visszatartott tízezer lovast önvédelmi intézkedésül. Az államot három részre osztották, ami egészében a K'un-móhoz kötődött, és az ő alattvalója volt. A [császári] ajándékok átadását követően [Csang] Csien közvetítette a Han császár útmutató üzenetét [a K'un-mónak] mondván: „Ha a vu-szun [nép] keletre tud jönni és a régebbi lakóhelyére költözik, akkor a Han küld egy hercegnőt, hogy [K'un-mo] felesége legyen és testvéri szövetség alakul; együtt lépünk föl a hsziung-nu ellen, akiket nem lesz nehéz legyőzni”.(*393) A vu-szun azt gondolta, hogy a Han messze van, és nem volt információkon alapuló elképzelése annak méretéről. Továbbá [a vu-szun] közel volt a hsziung-nuhoz, akiknek régebben hosszú ideig alattvalója volt. A vu-szun főméltóságok közül senki nem akart elindulni. A K'un-mo öreg volt; az állam pedig megosztott, így képtelen volt teljes és egyszemélyi hatalmat gyakorolni. Ezért hát követeket küldött [Csang] Csien kíséretében [vissza], és kihasználta az alkalmat arra, hogy lovakat küldjön a császárnak ajándékul, szám szerint tízet, és hogy kimentse magát válaszában. A K'un-mo követei hazatértek államukba miután megszemlélték a Han nép sokaságát és Han gazdagságának bőségét; ezután Han megbecsültsége az állam részéről jelentősen nőtt. Értesülve arról, hogy a vu-szun kapcsolatba lépett Hannal a hsziung-nu földühödött és támadni készült. Továbbá, amikor(*394) a vu-szunhoz küldött Han követek távozni készültek onnét délen keresztül, Ta Jüanba és a jüe-csihez mentek zavartalanul megszakítás nélkül.(*395) A vu-szun ekkor nyugtalanná vált és követeket küldött [a császárhoz] ajándékul szánt lovakkal abban a reményben, hogy hercegnőt kapnak házasságba és testvéri szövetségre lépnek. A Menny Fia megkérdezte a jelenlévő hivatalnokait a véleményükről. Azt tanácsolták, hogy [a vu-szun kérést] teljesíteni kell, azzal a kikötéssel, hogy csak akkor küldik a lányt, ha a házassági ajándékokat már leszállították az udvarba. A vu-szun ezer lovat adott házassági ajándékul; és a Jüan-feng időszakban [Kr. e. 110-105] a Han elküldte Hszi-csünt(*396) Csiang-tu királyának(*397) [Liu] Csiennek a lányát hercegnőként, [hogy] feleségül [menjen K'un-móhoz]. Az ajándékok magukba foglaltak császári járműveket, császári használatra való ruházatot és fölszerelést. Fölállítottak a számára ott egy hivatalt és egy több száz eunuchból és szolgálóból álló részleget(*398), továbbá nagyon gazdag ajándékkészlettel indították útnak. A K'un-mo a Jobb úrnővé(*399) nevezte ki őt. A hsziung-nu hasonlóképpen küldött egy lányt a K'un-mo feleségéül, akit ő a Bal úrnővé nevezett ki.(*400)
Csang Csien diplomata javaslata a si-csi följegyzésében
„Mikor a hsziung-nu közt éltem hallottam, hogy a vu-szun királyát k'un-monak nevezték. Kun-mo atyja a hsziung-nu nyugati határai mentén egy kis ország (fölött uralkodott). A hsziung-nu megtámadta és megölte atyját. Kun-mót élve magára hagyták a vadonban. Egy varjú húst hozott a csőrében és fölötte röpdösött. Jött egy farkas és megszoptatta. A san-jü csodálkozott, szentnek gondolta és magához véve fölnevelte. Mikor felnőtté cseperedett (a san-jü) csapatok élére állította. Gyakorta kitüntette magát. A san-jü Kun-mónak visszaadta atyja népét és utasította, hogy mindörökké védelmezze a Nyugati Területeket(?)(*4). Kun-mo egybegyűjtötte és istápolta népét, majd a környező kis országokat támadgatta. Többtízezer harcban gyakorlott íjásza lett.
Mikor a san-jü meghalt, Kun-mo népét vezetve messzire vándorolt. Függetlenítette magát és nem volt hajlandó többé a san-jü udvarába menni. A hsziung-nu válogatott csapatokat küldött ellene, de nem tudták legyőzni. Szentnek tekintették és elkerülték. Így továbbra is vazallusként kezelték, de nem indítottak ellene nagyobb hadjáratot.
Most tehát újabban a Han súlyosan szorongatja a san-jüt és a hun-ja (király) korábbi területe üres és néptelen. A barbárok természetük szerint sóvárognak Han javai után. Ha most kihasználjuk ezt az alkalmat és megvesztegetjük a vu-szunt, hogy keletet betöltsék és a hun-ja (király) régi területén élve testvériségre lépjenek a Hannal, akkor valószínűleg beleegyeznek. Ha beleegyeznek, az lemetszi a hsziung-nu jobbját. Ha szövetséget kötünk vu-szunnal, a Ta-Hszia körüli népek nyugaton mind meghívhatókká válnak, hogy eljöjjenek és külső alattvalóink legyenek.”
Szinte biztos nem. Főleg, hogy a "Scythian" az angol szó.
A görög szküthoi (Σκύθοι) és szküthes (Σκύθης) szavakból ered. Hérodotosz szerint a szkíták önelnevezése 'szkoloti' volt ("i" mint többesszám ugye...).
A görögből vették át a rómaiak mint 'scythae'. Bár a görögök még a pontiuszi steppén élőket hívták így, a rómaiak pedig az összes közép-ázsiai nomádot.
Keleti forrásokban számtalan nevet ismerünk ezekre. Perzsáknál 'saka paradraya' ('tengeren túli szakák' ezek Hérodotosz szkítái a Fekete.tengertől északra) de megneveztek más szakákat is mint 'saka haumavarga' (hauma ivó szakák), 'saka tigraxauda' (csúcsos süvegű szakák), 'saka para sugdam' (Sugda-n túli szakák - vagyis a Jaxartes-en). Ezek mellett óperzsa forrásokban feltűnik az 'askuzai' vagy 'iskuzai' elnevezés is. Egyébként a keleti steppe nomádjaira a görögök és rómaiak is átvették az elnevezést mint 'sacae'.
Kínai forrásokban a szkíták elsősorban mint 'sai' futnak. De vannak bizonytalanságok is pl. többen is a szkítákhoz igyekeznek kötni Nyugat Zhou fővárosának, Haojin-nak az i.e. 770-es feldúlását (ahol az aktuális királyt is megölték...). A kínai forrásokban a támadók viszont úgy vannak megnevezve 'quanrong'. (A 'rong' kifejezésről és az egész fogalom bizonytalanságáról gondolom hallottál már ha kínai topikban sertepertélsz.)
A mostani hatalmas robbanás Tien-csinben történt. Ez volt az a város, amelynek egy része egy évszázaddal ezelőtt osztrák-magyar koncessziós terület volt.
Mencius folytatta, "Tehát amit Felséged igen vágyik ismerhető. Meg kívánod nagyobbítani a területeid, hogy Ch'in és Ch'û udvarodban várakozzék, hogy urald a Középső Királyságot és hogy a körülötte élő barbár törzseket magadhoz vonzd. De amire vágysz, annak megtétele olyan mint fára mászni halat fogni.
17. A király mondta: "Ennyire rossz volna? "Még ennél is rosszabb," szólt a válasz. "Ha fára mászol halat fogni, bár nem szerzed meg a halat, de semmi további nyomorúság nem fog érni. De ha vágyad kielégítendő megteszed, amit óhajtasz, ráadásul teljes szívvel, akkor egész biztosan nyomorúságokkal fogsz találkozni utána." A király megkérdezte "Hallhatnám tőled az erre vonatkozó bizonyítékokat?" Mencius azt mondta "Ha Tsâu népe harcolni kezdene Ch'û népével, Felséged mit gondol, melyikük győzedelmeskedne?" "Ch'û népe győzne". "Igaz, -- s így bizonyos, hogy a kis ország nem vetélkedhet a naggyal, a kevés a sokkal, a gyenge az erőssel. A négy tenger közti terület kilenc részre oszlik, valamennyi ezer négyzetli. Egész Ch'î együtt csak egy ezek közül. Ha egyetlen résszel megkísérled alávetni a többi nyolcat, akkor mi a különbség eközött és aközött, ha Tsâu vetélkedik Ch'û országával? Ezért aztán, erre vágyva, vissza kell térned célod megvalósításához a helyes útra.
"Hajóépítéshez használatos eszközök százait rejtő építkezési terület vált ásatások helyszínévé a kelet-kínai Nanking városában, s szakértők arra következtetnek, hogy a munkások annak a hajógyárnak a nyomaira leltek, amely egy időben a "kínai Kolumbusz", Cseng Ho admirális flottájának hajóit is készítette."
A Nyugat népei a Vejlüe (Weilüe – vagyis a Vej dinasztia rövid története című,Jü Huan Kr. u. 239-265 között szerkesztett) szövegéből, ami a Szankuocse csuan 30 (Sanguozhi zhuan 30 – megjelent Kr. u. 429-ben) idézetében maradt meg.
2. szakasz – A celu (Zilu) törzsek
A celuk a hsziungnuk (xiongnu) közül származnak. A hsziungnuk a ce [zi] nevet használják a rabszolgákra. Korábban a Csienvu időszakban (Jianwu – Kr. u. 25-55) a hsziungnu gyengévé vált és szétszéledt. Rabszolgáik elfutottak és a Csincseng (Jincheng), Vuvej (Wuwei) és Csiucsüan (Jiuquan) (parancsnokságok) területén rejtőztek el, a Hej Suj (Hei Shui – 'Fekete folyó') és a Hszi Ho (Xi He – 'Nyugati folyó') területétől északra.
Keletről nyugatra vándorolva nyájaikat gondozzák víz és legelő után kutakodva. Betöréseket hajtanak végre Liangcsou (Liangzhou) területe ellen. Törzseik folyamatosan gyarapodtak amíg számuk több tízezer emberre nem szökött.
Nem olyanok mint a keleti törzsek, akik a hszienpik (xianbi). Nem egyetlen fajtához tartoznak mindannyian. Vannak köztük tahuk, tinglingek és ugyancsak nagy számban élnek köztük csiangok is. Ez azért van így, mert eredetileg a hsziungnuk rabszolgái voltak.
A Han korszak (végének) és a Vej időszak (kezdetének) ideje alatt (kb. Kr. u. 220) az egyik nagyfőnöküket Tantónak (Tantuo) hívták. Halála után néhány nagyfőnökük, az ő leszármazottai, délen éltek a Kuangvej (Guangwei) (parancsnokságbeli) Lingcsü (Lingju) (prefektúra) határának közelében. Egy bizonyos Tukuj (Tugui) (megtámadta a területeinket) és több alkalommal is föllázadt. Liangcsou (prefektusa) ölte meg őt. Most Saoti (nevű főnökük) van.
Időnként ezek a törzsek eljönnek hódolni, máskor azonban visszahúzódnak és bujkálnak. Gyakran okoznak gondot a nyugati tartományokba vezető utakon.
10. szakasz – korábbi tévedések
Régebben tévesen gondolták, hogy Tiaocse (Tiaozhi – Harakené és Susiana) nyugatra van Ta Csintől (Da Qin – római terület). Most tudjuk, hogy keletre van. Régebben azt is tévesen gondolták, hogy erősebb Anhszinál (Anxi – Parthia), de függő terület lett, melyről azt mondják, hogy Anhszi nyugati határát jelöli. Régebben azt is tévesen gondolták, hogy a Zso suj (Ruo Shui – 'Gyenge folyó') Tiaocsétől nyugatra van. Most úgy (gondolják), hogy Ta Csintől van nyugatra. Régebben azt is tévesen gondolták, hogy ha elhagyod Tiaocsét, és több mint kétszáz napig mész nyugatra, akkor eléred azt a helyet ahol a nap lenyugszik. Most (úgy gondolják), hogy Ta Csintől nyugatra utazva éred el azt a helyet, ahol a nap lenyugszik.
30. szakasz – Jü Huan (Yu Huan) megjegyzései
Jü Huan (a szerző) mondja: Úgy tartják, hogy a kis patakban élő hal nem ismeri a Csiang (Qiang – Jangce folyó) és a tenger méretét. A kérész pedig nem tud a négy évszak váltakozásáról. Miért van ez? Mert az egyik túl kicsi helyen él, a másik élete pedig túl rövid.
Jelenleg aktívan vizsgálom Ta Csint (Da Qin – a Római Birodalom) és a többi idegen királyságot. Mégis úgy tűnik nekem, hogy elmulasztom (teljes körűen) tájékoztatni az ismeretekkel nem bírókat.
Továbbá ami Cou Jen spekulációit és a Tajitaj hszüan [Dayitai xuan] „ A nemes Ji (-csing) nagy rejtélye” feltételezéseit illeti, ó jaj, gyalogszerrel való utazásra vagyok korlátozva, s egy ökör lábnyomába gyűlt pocsolyában élek. Emellett nem rendelkezem Peng Cu hosszúéltűségével sem.
Nem az én sorsom, hogy első kézből lássak dolgokat, a sebes szelekkel utazzak, vagy hogy gyors lovakat vegyek igénybe nagy távlatokat bejárandó. Ó jaj, erőmet megfeszítve kell vizsgálnom a három mennyei testet (a Napot, Holdat és a csillagokat), pedig hogy szállnak gondolataim a nyolc idegen terület felé!
Kr. u. 518-ban Huj-sent (慧深) és Szung-jünt (宋雲) elküldte az Északi Vej dinasztia királynője a Pamíron keresztül Indiába, hogy gyűjtsenek ott könyveket és relikviákat. A buddhista szerzetesek beszámolója a Pamír térségéről:
„A nyolcadik hónap első dekádjában léptük át Hanpanto (Hanbanduo) ország [Taskurgán] határát, s hat napig nyugatnak tartva másztunk föl a Cungling-hegységre; tovább haladva még három napig nyugatnak elérkeztünk Csüejü (Jueyu) városába [egy török törzs otthona, valószínűleg hunok]; majd további három nap után a Puhoji (Buheyi) hegységhez [Musztág vonulat?]. Ez a rész rendkívül hideg. A hó egyaránt gyülemlik télen és nyáron. A hegység közepette van egy tó, melyben egy bajkeverő sárkány lakozik. … Ettől a ponttól nyugat felé az út folytonosan, a legmeredekebb módon emelkedik ezer li hosszan, kiugró, tízezer öl magas szirtekkel, melyek egészen a mennyig tornyosulnak. … A Cungling-hegységbe érve lépésről-lépésre másztunk fölfelé négy napig, míg elértük a vonulat legmagasabb pontját. Ebből a középpontból lefelé tekintve úgy tűnik, mintha az ember a levegőben lebegne. Hanpanto királyság addig nyújtózik, ameddig ennek a hegységnek az íve ér. Az emberek azt mondják, hogy ez a hely a menny és a föld közepe. Ennek a területnek a népe a folyók vizét használja földjei öntözésére; s amikor azt mondtuk nekik, hogy a Középső Országban [Kínában] a mezőket az eső öntözi kinevettek minket, s azt mondták: “Hogyan adhat a menny elég esőt mindenkinek?”
Nem találtam jobb topicot egy dilemmámnak amit meg akarok osztani.
Ahogy létezik élő emlékezet ami a legidősebb élő embertől számítódik a Földön, úgy lehet az emberi civilizációnak is élő emlékezete ahonnan a legmélyebbek a Földi kultúra gyökerei.
Tegyük fel felfedezünk egy nagyon ősi civilizációt, az írásos emlékeikkel meg freskóikkal, de mondjuk 50ezer év választ el a jelenlegi világunktól. Semmi kötődést nem éreznénk és nem tudnánk folytonosságot felmutatni a mai kultúrákkal. Ezek az elért vívmányok a feledésbe vesznek és nem élnek együtt a ma emberével.
Elkezdtem a magam infantilis módján keresni a folytonosságot a ma és a régi korok emberével.
A következőt kötöttem ki: találmányok, eszközök használata nem számít bele mert függetlenül is létrejöhetnek az ötletek, tehát a belőlük képzett szó hiába régi nem formálja a mai ember személyiségét.
Folyamatos használatban legyen a nyelve vagy a kulturális örökség, újra felfedezések már a felfedezéskori kor személyiségét tükrözik. A civilizációhoz tartozó kultúra írásban, ezáltal régészetileg bizonyítható módon folyamatosan létezzen.
2 ilyen civilizációt vagy kultúrát találtam ami igen régre vezethető vissza:
- a kínait, melynek lefordítható írásos emlékei K.E. 1200-tól kezdődnek és az ősi kínai vallás is létezett már ekkor amely még a ma emberére is hatnak, nem beszélve a nagy uralkodókról, melyek létezése régészetileg bizonyított.
- a zsidó-keresztény gyökerű európai (nyugati+ortodox) kultúrát melynek a legrégebbi (írásos+régészeti) gyökereit K.E. 900-1000 körülre teszem. Igen sok személyiség és történelmi esemény eredeztethető az Ó és Újszövetségből ami a mai napig benne van a közbeszédben pl. Dávid király, vagy a babiloni fogság.
Ismerem a sumer civilizációt, de az összes emléke róluk újra felfedezés (mint a példacivilizációm) eredménye az elmúlt évszázadokban. Hasonlóképp a görög vagy a római kultúra ami esetleg meghosszabbítná az európai kultúra korát a középkori írástudók felfedezése által ivódott bele a mai korba, volt vagy 400 év űr az ókori Görögország és a keresztény Görögország váltásakor amikor a régi filozófusok, királyok és csaták nem forogtak a közbeszédben és nem olvasták akik olvasni tudtak.
Ezért jelentem ki a kínai civilizációt a legősibb élő kultúrának, emlékezetnek ami gyakorlatilag mára részben az információterjedés okán mindenki öröksége.
Ha tudtok bármilyen kiegészítést vagy információt vagy véleményt akkor szívesen vegyem, biztos vagyok benne többet tudtok a témáról mint én.
A (23)-as számú hozzászólásodban nem kínai, hanem japan szavakat soroltál fel, ez lehetett a kavarodás oka, rossz helyen nézted elsőre.
A shibing katonát jelent, az összetétel mindkét tagjának is ez a fő jelentése. Belinkelem két megbízható angol-kínai szótár a shibing szócikkét, ahol megnézheted magad is: iciba nciku
Afrikában,az egyetlen "európaias" ország a Dél-Afrikai Köztársaság. Pedíg ott is igencsak kemény gyarmati múlt volt látható. Tehát nem ezen múlik. Sajnos talán Észak-Afrika kivételével elég szegényes a városi kultúra.Míg Ázsiában több nagy nép is található,melyeknek régi,akár,ősi városias kultúrájuk volt-van.
Számomra az egyik maga a térkép túl alapos volta -ezt képtelenség egy expedíció alatt így összeollózni a korabeli módszerekkel, főleg a hosszúságmeghatározás nélkül- ráadásul maga a flotta ugyebár szétoszlott a legenda szerint valahol Brazíliánál, tehát tényleg úgy kellett összeilleszteniük a darabokat.
Grönland, Új-Funland, Antarktisz...mégis mivel, jégtörőkkel?Grönlandról nagyjából ekkor haltak ki a norvégok.
A térképnek egyértelműen politikiai vetülete van.
Továbbá:ha ezt a térképet másolták le a nyugatiak, akkor miért keresték megszállottam a nagy délikontinenst?Kolombusz miért hitte, hogy Indiában van, amikor a térképről világosan kiderül, hogy nem?
És ahhoz képest, hogy Amerika milyen szépen fel van térképezve, Ázsia egyáltalán nem precízen, holott ugye azt kisebb kunszt lett volna
ui:Egy közös remek ismerősünk, N ismét hazánkban van.Akár véletlenül majd össze is futhatunk egy kis oroszos sörözésre:)
Én meg szinte biztos vagyok benne, hogy hamisítvány lesz a térkép. Amilyen gagyikat gyártanak manapság arrafelé, semmin sem lepődnék meg. Kiváncsi vagyok, hogy rájön-e valaki, hogy miért gondolom hamisítványnak. Két főoka van (és számtalan kisebb).
Angolát az elmúlt években gyarmatosították. Úgy 10e kínai dolgozik ott és kínai tőkével rendbehozták a nyersanyag-kitermelést. Ennek hasznából és kínai hitelekből óriási infrastruktúrális beruházásokat hajtottak végre (pl. többezer iskola).
A gazdasági növekedés évek óta 20 %-hoz közeli és Angola már megelőzte (!) Nigériát az olajexportban. Afrika legnagyobb nyersanyag-kincsével rendelkezik (rengeteg olaj, földgáz, gyémánt, arany, urán, stb.).
Izé...a Kon-Tiki (amit volt is szerencsém látni Oslóban) azért egy egy irányú valami volt két pont között.Azzal nem keringtek Grönlandtól a Jóreménység fokig mindenfelé a derék polinézek:)
Amúgy a kínaiak viszonylag szívélyes fogadtatásában biztosan van szerepe annak, hogy ők nem fehérek..Bár nem hiszem, hogy kevésbé karvaly a kínai tőke, de ez már legyen az ő bajuk.Kissé unom már, hogy az afriakaiak minden bajukat a gyarmatosítóktól eredeztetik, holott éppen az ázsiaiak mutatták meg, hogy azért gyarmati múlttal is lehet nagyot alkotni.
