A BL döntőben a Barcelona minden tekintetben jobb volt a Veszprém csapatánál, ezt bizony el kell ismernünk. A kép nagyon azt mutatta, hogy a mieink a tegnapi elődöntőn lényegesen jobban elfáradtak mint az ellenfél, így az első néhány perctől eltekintve a Barcelona végig magabiztosan vezetett és őrizte az előnyét, majd nyerte meg a küzdelmet.
A mezőnyjátékosaink közül egyedül Nagy Laci tudta a tegnapi formáját megismételni, a többiek kivétel nélkül gyengébbek volt (Ilics pl. kifejezetten gyenge volt) és ráadásul sajnos a kapusaink is. Miklernek egyáltalán nem ment ma sem, de Alilovics sem tudta a tegnapi teljesítményét megismételni, ezzel szemben az ellenfél kapusa remekül védett.
Ettől függetlenül szégyenkezésre semmi okuk a fiúknak mert végig becsületesen és nagy akarással küzdöttek. Erre volt elég. Örüljünk az ezüstéremnek, hiszen tavaly a döntőbe sem sikerült bekerülni, tehát egy lépéssel már előrébb jutott a csapat! Majd jövőre!!! :)
A férfi kézilabda BL-ben ma játszották a final fourban az elődöntőket és nagyon meg lehetünk elégedve az eredménnyel, mert a Veszprém 31:27 arányban legyőzte a hazai földön játszó Kiel csapatát. (Kölnben került megrendezésre a végső küzdelem.)
Igaz, hogy a meccs elején nagyon ráijesztett a Veszprém a magyar szurkolókra, hiszen szinte semmi nem jött be támadásban, viszont a német csapat villámgyors letámadásokkal elhúzott négy góllal. Ebben közrejátszott az is, hogy míg Mikler Roland egyetlen lövést nem tudott hárítani, addig a németek kapusa fantasztikusan védett, számos ziccert hatástalanított igen nagy bravúrokkal. Ráadásul az első két büntetődobásunkat is kihagytuk. Szerencsére idővel megnyugodtak a fiaink, a kapuban pedig csere történt, Mikler helyére Alilovics állt be és az ő kapusteljesítménye már lényegesen jobb volt. Főleg a II. félidőben védett nagyokat. A 22. percben már a Veszprém vezetett, igaz a szünetre 13:13-as döntetlen állással vonultak a csapatok.
A szünet után aztán gyökeres változás állt be a mérkőzés képében, mert a Veszprém ugyanúgy elhúzott ellenfelétől mint az elején a Kiel, azzal a különbséggel, hogy viszont nem engedte már ki az előnyt a kezéből. Volt néhány perc, amikor már hat góllal vezettek, pedig még ekkor is kihagytunk egy büntetődobást, ráadásul Szulics a végleges kiállítás sorsára jutott háromszori kétperces büntetése miatt. Viszont minden jó ha a vége jó, tehát nagy izgalommal és várakozással nézhetünk a holnapi döntő elé, ahol nem kisebb csapat lesz az ellenfél, mint a Barcelona.
Az elmúlt hétvégén a csehországi Račice adott otthont az idei kajak-kenu EB-nek. A mieink tisztán az utánpótlás csapattal vettek részt a versenyen, mivel az élversenyzőink még csak a felkészülés bizonyos hányadában tartanak változó mértékben. Így pl. még a hazai válogatóversenyek sem zajlottak le, ezek is majd csak kb. egy hónap múlva kezdődnek. Ennek oka, hogy az idei fő cél az augusztusi milánói VB-n való jó szereplés különös tekintettel arra, hogy ez a verseny a jövő évi olimpiára való kvalifikációs verseny is egyben.
Ehhez képest fiataljaink tisztességesen helyt álltak és jelenlegi képességeikhez mérten igen jól versenyeztek. Két ezüstérmet még így is sikerült begyűjtenünk, pedig a többi nemzet szinte kivétel nélkül a legjobbjait indította.
Bár nem hosszú a lista, de azért következzék a pontszerzők felsorolása:
A mai napon a férfi kézilabda BL negyeddöntőjének visszavágó meccsei zajlottak és egyik szemünk sírhat ugyan, de a másik nevethet.
Ami elszomoríthat, hogy nem sikerült a csoda, ui. a Szeged csapata, mely egy héttel ez előtt itthon 31:29-re legyőzte a Kiel csapatát, mely csapat az egyik fő esélyese a Kupa megnyerésének, ma sajnos Németországban nem bírt az ellenféllel és bár nem tragikus, de azért viszonylag súlyos vereséget szenvedett 31:23 arányban.
Sajnos már a mérkőzés elején eldőlt a továbbjutás sorsa, tehát izgulni valónk igazán nem volt. Nem tudni miért - önbizalomhiány? -, de lényegesen gyengébb teljesítményt mutatott a szegedi gárda minden tekintetben, mint az első meccsen. Sem a védekezés sem a támadás nem ment és nem voltak igazán jó egyéni teljesítmények sem, sőt.
Ettől függetlenül az, hogy a Szeged a BL Final Four kapujába eljutott már szép eredmény, ezért mindenképpen jár nekik az elismerés!
A másik meccsen viszont teljes mértékben meg lehettünk elégedve, hiszen a Veszprém hazai pályán magabiztosan, 34:28 arányban nyert a Paris Saint Germain ellen azok után, hogy egy héttel ez előtt Párizsban szó szerint az utolsó másodpercben mentették a franciák döntetlenre (24:24 lett az eredmény) a meccset annak ellenére, hogy a mi fiaink ott is vezettek már egy rövid ideig 5 góllal is. Igaz, ma is kissé idegölően kezdődött a dolog, mert a párizsi csapat ragadta magához a kezdeményezést, de szerencsére Nagy Laciék időben ébredtek és a 10. perc tájékán már egyenlítettek 6:6-ra. És ekkor volt utoljára döntetlen az eredmény, ettől kezdve a Veszprém nem engedte ki kezéből a vezetést. Igaz, a második félidő második harmadában megint volt kb. 5 percnyi bizonytalankodás és már úgy látszott, hogy a végén még nagyon kell majd izgulnunk, de aztán ismét magukra találtak és innentől kezdve nem volt kérdéses a továbbjutás sorsa.
A Final Four mezőnye ezek után így alakult: Barcelona, Kiel, Kielce, Veszprém.
Remélhetőleg a Veszprém a döntőben bosszút áll majd a Kiel csapatán a Szeged kiejtéséért!!! :)
A női kézilabda BL címvédői, a Győr nem jutott be az idei Final Fourba!
Ma játszották a visszavágót a Vardar Szkopje ellen, de 13:12-es félidei eredmény után csak 27:27 arányú döntetlent sikerül elérni.
Szkopjéban az első meccsen 6 gólos vereséget szenvedett a csapat és az I. félidő 20. percéig minden rendben is volt, hiszen már négy góllal vezettünk. Viszont innentől kezdve teljesen érthetetlen módon nem sikerült semmi. NEM ÉRTEM!!!
A második félidő tiszta horror volt. Nagyon szomorú vagyok! Főképpen azért, mert el kell ismerni: az ellenfél jobb volt..
Ettől kezdve a budapesti rendezésű Final Four számunkra érdektelen, sajnos!
Sajnos meg kell állapítanom, hogy ez a hétvége a női kézilabdacsapataink számára igen szomorúra sikeredett. A Győr tegnapi szkopjei veresége után ma jött az igazi feketeleves.
Az EHF kupa elődöntőjének első mérkőzésén az Érd az orosz Rosztov Don együttesét fogadta és 11:13-as félidő után a végén 24:28-as eredménnyel zárt. Az igazság az, hogy az orosz csapat a legnagyobb esélyes a kupa végső megnyerésére, de azért hazai pályán reménykedtem egy kicsit jobb eredményben. Sajnos nem jött be. Az oroszok minden tekintetben jobbak voltak. A visszavágón Rosztovban azt hiszem nincs esélye az érdi csapatnak, bár azt meg kell hagyni, hősiesen küzdöttek a lányok, de hát ez van.
Ami viszont nagyon szomorú, hogy a KEK-ben az FTC-ről még az sem mondható el, hogy hősiesen küzdöttek. Ők is itthon játszottak a dán Mydtjylland ellen szintén elődöntőt és 13:15-ös félidő után csúnya, 23:30 arányú vereséget szenvedtek, pedig azért az ő esetükben ez nem volt várható. Ha nem is fergeteges, de egy kis gólarányú győzelem elvárható lett volna hazai pályán. A dán csapat már a mérkőzés kezdetén lerohanta a Fradit és a csapat egyszerűen képtelen volt felállni. Itt is megtörténtek büntetők kihagyásai (három darab), aztán volt olyan is, hogy kettős emberelőnyben sem tudtak eredményesek lenni. Az igaz, hogy az ellenfél kapusa bravúrok sorozatát mutatta be, míg a mi kapusaink - hiába cserélgette őket a kapitány, Elek Zoltán -, bizony gyenge teljesítményt nyújtottak. De igaz ez az egész csapatra. Az egyetlen játékos, akit dicsérni lehet, az Szucsánszki Zita volt, de hát ez csapatjáték, így egy percig nem volt esély a sikerre. Azt hiszem Dániában ekkora hátrányt lefaragni egyenlő a lehetetlennel.
Ma volt a női kézilabda BL-ben a négy közé jutásért folytatott párharcok első mérkőzése. A győri lányok Szkopjében léptek pályára a Vardar ellen és nagyon nagy szomorúsággal kellet tapasztalnunk, hogy nagyon nem ment a játék nekik. Az eredmény 14:10-es félidő után 24:18 arányú vereség lett. Támadásban szinte semmi nem sikerült és ennek következtében viszont igen sok labdát elvesztettek, amikből az ellenfél le tudta rohanni őket és többnyire góllal fejezték be az ilyen akciókat. A csapatból ma senki nem tudott kiemelkedőt nyújtani, ráadásul ma Grimsbönek sem ment a kapuban. Ezen felül kihagytak nem kevesebb mint 5 (!) hétméterest. Ez ilyen ellenfél ellen már luxus! Hozzá kell még tenni azt is, hogy a francia játékvezetők érezhetően részrehajlóak voltak jó néhány ítéletük meghozatalakor a hazaiknak kedvezve. Kettő gól bizonyíthatóan az ő lelkükön szárad.
Ilyenformán az egy hét múlva sorra kerülő visszavágón nagyon nehéz lesz a továbbjutás kiharcolása, bár azért nem lehetetlen. Mindenesetre sokkal-sokkal jobb támadójátékra lesz szükség Győrben! Az mellett, hogy a hat gól különbség elég számottevő, az idegenben lőtt 18 gól viszont nagyon kevés arra az esetre, ha netán itthon mi is hat góllal nyernénk, nehogy pont ez döntsön!
Ezen a hétvégén ismét férfi kézilabdacsapatainkon volt a sor, bár izgulni valónk csak a mai napon akadt.
Kezdődött a program pénteken a Balatonfüred - IF Guif EHF-kupa találkozóval. Itt sajnos azért nem kellett izgulnunk, mert a Balatonfüred már az eredménytől függetlenül kiesett csoportjából, így csak a tisztes helytállás volt a tét. Sajnos az sem sikerült igazán, mivel a svéd csapat a Füred félidőbeli 11:8 arányú vezetéséből is magabiztosan fordított és 25:23-ra legyőzte csapatunkat. Ennek ellenére nem kell szégyenkezniök a Balaton-partiaknak, mert már az idáig való eljutás is szép volt tőlük! Majd ha több nemzetközi rutinjuk lesz, esetleg komolyabb játékosállományuk (jelenleg jószerivel tapasztalatlan fiatalokból áll a csapat), biztosan fognak elérni még komolyabb eredményt is.
Szombaton a Veszprém fogadta azt a spanyol La Rioját a BL nyolcaddöntőjében a visszavágón, melyet Spanyolországban már magabiztosan vert meg és bár a spanyolok szinte mindent egy lapra tettek fel, most is kidomborodott a veszprémiek nagyobb tudása. A spanyolok azzal a meglepetéssel álltak elő, hogy az első pillanattól fogva 7 mezőnyjátékossal támadtak, tehát üres volt a kapujuk a támadásaik ideje során. Erre többször rá is fizettek, mert egy-egy sikertelen támadásuk után a veszprémiek ezt kihasználva azonnal gólt értek el egyetlen távoli dobással. Így fordulhatott elő pl. az is, hogy még a veszprémi kapus, Alilovics is szerzett gólt a mérkőzésen. :) A végeredmény 37:31 (18:15) lett, tehát kettős győzelemmel jutott a Veszprém a negyeddöntőbe.
Ugyanezt a komoly fegyvertényt tette meg a Szeged csapata is, hiszen a német Rhein-Neckar Löwent nagy meglepetésre odakint Németországban is le tudta győzni 34:30-ra és ma a hazai meccsüket is megnyerték 18:15-ös félidő után 31:29 arányban. Ez a mérkőzés azért tartogatott izgalmakat, főleg a félidők elején. Mind a mérkőzés kezdetén, mind a második félidő első perceiben a németek hatalmas lendülettel, ráadásul igen sikeresen támadtak és rövid ideig némi előnyre is szert tudtak tenni, de aztán mindkét játékrészben még időben felébredtek a szegediek és visszavették a játékuk - s főleg a csapatjáték - alapján teljesen megérdemelt vezetést és ezzel végeredményben a győzelmet. Valljuk be, a párharc előtt nem ők voltak az esélyesek.
Ezek után azzal is büszkélkedhetünk, hogy a férfi BL legjobb nyolc csapata között egyedül Magyarországnak van két csapata. De szép lenne, ha majd ugyanez elmondható lenne a legjobb négyről is!!! :)
A Győr női kézilabdacsapata ma befejezte a csoportküzdelmeket. Egy számukra már tét nélküli meccsen simán győztek a francia Metz otthonában 27:20 arányban (a félidőben 12:8 volt az állás). Nem volt azért sétagalopp ez a mérkőzés sem, hiszen a Metz csapatának élet-halál kérdés volt az eredmény és ennek megfelelően meg is kíséreltek mindent, de eredménytelenül, mivel a fő riválisuk, a román Baia Mare odahaza 32:22 arányban legyőzte a dán Viborgot, így ez a két csapat jutott a legjobb nyolc közé a Larvik és a Győr mellett a csoportból. Az természetes volt, hogy lányaink nem fogják agyon hajszolni magukat, pláne nem kellett esetleges sérüléseket kockáztatni. Ennek ellenére a kapus Grimsbö egy kisebbet azért összeszedett, így az utolsó szűk negyedórára Herr Orsi váltotta őt a kapuban. Ez egy picit módosította is az eredményt, mivel Grimsbö ragyogóan védett mindvégig amíg játékban volt, Orsinak pedig azért olyannyira nem ment, bár azért ő is elég jól teljesített. A csapat játékában ma a védekezés volt határozottan remek (főleg az első félidőben), a támadásokba viszont bele-belecsúsztak mind taktikai, mind technikai hiányosságok. Ettől függetlenül az összkép jónak mondható. Egyénileg Grimsbön kívül a csapatból Kovacsics Mónikát lehet kiemelni ( most már sokadszorra Görbicz távolléte óta), valamint Hornyák Ágit, aki azért valljuk be, nem sorolható igazán a klasszis játékosok közé, de ma nagyon nagyot alakított mind védekezésben, mind támadásban. És most jön majd a komoly feladat: bejutni a Final Fourba, amihez a Vardar Skopjet kell legyőzni oda-visszavágó mérkőzésen. Remélhetőleg nem fog nagyon nagy gondot okozni, bár könnyűnek azért nem mondható a feladat. Bízzunk a lányokban! Hajrá!!!
Remek! Újabb sikerről számolhatok be, ui. a Veszprém ffi. kézilabdacsapata idegenben magabiztosan győzte le a spanyol La Rioja csapatát 15:10-es félidő után 31:23 arányban. Az egész meccsen nem volt kétséges, hogy melyik a jobb csapat, bár a második félidőre még egy kissé álmosan vonult ki a Veszprém és 3 perc alatt a spanyolok felzárkóztak egy gólra, de miután felébredt a csapat, egy pillanatig nem volt kétséges a győzelem, mindössze az arány. Ez azt jelenti, hogy a jövő szombati visszavágó Veszprémben szinte már csak formaság lesz.
Már ma megkezdődött a kézilabda BL-hétvége, méghozzá igen jól. Azt történt ui., hogy a Szeged csapata Mannheimbe látogatott a német bajnokaspiráns Rhein-Neckar Löwen otthonába és 30:34 (17:16) arányú eredményt ért el, vagyis idegenben sikerült legyőzni a német csapatot, pedig legyünk őszinték, nem a mi csapatunk volt a mérkőzés esélyese.
Nagyon remek, taktikus, igazi csapatjátékkal érték el sikerüket a fiúk. Az első félidőben is nagyon jól játszottak az utolsó nyolc perc kivételével, de a második félidőben kétség nem fért a sikerhez. A mérkőzés első 22 percében 3-4 góllal vezettek a szegediek, aztán az utolsó nyolc percben valahogy alábbhagyott a koncentráció és a szünetre már egygólos hátránnyal kellet az öltözőbe vonulniuk. Viszont a második félidőben ismét a meccs elején látott rendkívül taktikus harcmodorát vette fel a csapat és ennek lett megérdemelt jutalma az idegenben aratott négygólos győzelem. Ezek alapján joggal reménykedhetünk a legjobb nyolc közé kerülésben, hiszen itthon most már "csak" vigyázni kell erre az előnyre!
Holnap a Veszprém meccsén drukkolhatunk, akik Spanyolországba látogatnak egy verhető csapat, a La Rioja otthonába, vasárnap pedig a győri lányok játszanak Franciaországban a Metz vendégeként. Ez utóbbinak már semmilyen tétje nincs, hiszen a csoportból való továbbjutásukat már régen bebiztosították, tehát mindössze a szép játékra kell törekedniük. Remélhetőleg ezen a két mérkőzésen is maradéktalanul örülhetünk majd!
Atlétáink nem kényeztettek el bennünket az utóbbi években néhány sportoló kivételével.Ezért kell itt megjegyeznem, hogy Márton Anita súlylökésben a prágai fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon aranyérmet nyert.
19,23 méteres országos csúccsal visszavette a vezetést, és erre már nem volt válasza Leancjuknak.
Az eddigi tető alatti magyar rekordot Horváth Viktória tartotta, aki 1989. március 8-án 19,20-t lökött.
Márton előtt magyar versenyző legutóbb 1985-ben nyert aranyat fedett Eb-n - akkor Bakos György 60 méter gáton és Pálóczi Gyula távolugrásban győzött -, érmet pedig 13 év szünet után szerzett ismét magyar sportoló.
Márton Anita (Szeged, 1989. január 15. –) fedett pályás Európa-bajnok magyar súlylökő. A Békéscsabai AC versenyzője.
A nemzetközi nőnapon a női kézilabdáé volt a főszerep a magyar kupacsapatok háza tájékán és örömmel mondhatom, hogy mindhárom csapatunk sikerrel vette az akadályt.
A ráhangolódás már szombaton megkezdődött az FTC és a német Blomberg együttesének KEK mérkőzésével. Igaz, hogy a Blomberg a német bajnokságban csak a középmezőnyben foglal helyet jelenleg, de azt soha nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy német csapatot ebben a sportágban soha nem szabad félvállról venni. Szerencsére a Fradi ezt nem is tette és bár kissé döcögősen indult a meccs, de a végén 34:25 (18:11) arányú, megérdemelt győzelmet aratott. A csapat legjobbja magasan Szucsánszki Zita volt, aki a remek irányító játéka mellett 11 gólt is lőtt, mondhatni a vállán vitte a csapatot az elejétől a végéig. Az eredmény annál is inkább örvendetes, hogy hiányzott az egyik kulcsjátékos, Nerea Pena, aki februárban súlyos térdsérülést szenvedett. Ami viszont negatívumként ismét feltűnt, hogy Tomori Zsuzsa még mindig - most már nagyon hosszú ideje - árnyéka önmagának. Összesen két gólra volt képes, ebből is az egyiket büntetőből dobta. Nagy a valószínűsége, hogy ez a kilenc gól előny elég lesz a németországi visszavágón a továbbjutáshoz.
A mai napon az EHF Kupában az Érd csapata fogadta a dán bajnokaspiránst, a különböző nemzetek válogatottjaival megtűzdelt Esbjerget és hősies küzdelemben 28:20 (14:13) arányú győzelmet szerzett úgy, hogy a második félidőben súlyos sérülést szenvedett két igen fontos védőjátékosuk, Mariama Signaté és Sara Vukcsevics. Utóbbit még a mérkőzés ideje alatt kórházba is kellett szállítani. Az első félidő hatalmas küzdelmet hozott és fej fej mellett haladt a két csapat mindvégig, de a második félidőben az Érd remek játékot tudott produkálni az említett sajnálatos esetek ellenére és igazi csapatként harcolt, aminek meg is lett a megérdemelt gyümölcse. A mezőnyjátékosok közül külön nem lehet igazándiból senkit kiemelni, de a csapategység remek volt. Személy szerint a legjobb a kapusuk, Janurik Kinga volt. Ő nagyban hozzájárult a sikerhez. Remek eredmény, de a dániai visszavágón bizony még nagyon kell harcolniuk a továbbjutásért, lényegesen nehezebb dolguk lesz, mint a fentebb említett FTC-nek.
A BL-ben az utolsó előtti csoportmérkőzéseket játszották a nyolc közé jutásért. Ennek során a Győr a román Baia Mare csapatát. A Győr számára ez a meccs már teljesen tét nélküli volt, hiszen mindenképpen a 2. helyen jutottak tovább, a román csapatnak azonban még nagy küzdelmet kell vívnia az utolsó mérkőzésén, ha tovább akar jutni. Ennek megfelelően is kezdődött a meccs, bár az első gólt ismét - mint már többször - Kovacsics Anikó dobta, de aztán a románok foggal-körömmel küzdöttek és bizony a győri lányoknak ez nem nagyon ízlett. Ráadásul ismét kimaradt az első két büntetőnk, ami megint - akárcsak a Larvik ellen Norvégiában - eléggé rányomta a bélyegét a játékukra. Be kell vallani, hogy Görbicz, Lunde és Amorim nélkül azért ez nem egészen az a világverő csapat, ami a tavalyi szezonban volt. A második félidőre azért ők is felébredtek és végül javuló játékkal 29:23 (12:10) arányban biztosan nyertek, pedig a vége felé Ambros Martin már teljesen újoncokat is bedobott a mély vízbe.
Alkalmam volt megnézni a legnagyobb rivális, a Larvik dániai meccsének második félidejét is a Viborg ellen. Igaz, hogy félidőben még a Viborg vezetett 14:12-re, de a szünetben valószínűleg kaphattak a norvégok egy kis fejmosást (az első félidőt nem láttam, tehát nem tudom, hogyan tudtak a dánok előnyt szerezni), mert a második félidőben ellenállhatatlanok voltak és a végén ők nyerte 29:23-ra.
Van sajnos egy olyan érzésem, hogy az idei végső diadalra nem a Győr az első számú esélyes, hanem a Larvik. Persze ahogy mondani szokás, a mérkőzés az utolsó sípszóig tart, tehát azért drukkoljunk nagyon a lányainknak és bízzunk bennük!
Még zárójelben meg kell jegyeznem valamit. Ez pedig az, hogy mekkora különbség van két sportág szurkolóinak sportszerűségében. Emlékezzünk, micsoda atrocitások volt a focistáknál, amikor válogatottunk a románokkal játszott Bukarestben! Itt viszont igen jó érzéssel lehetett tapasztalni azt, hogy amikor a győri közönség a mérkőzés kezdete előtt elénekelte a magyar Himnuszt (ez náluk minden nemzetközi mérkőzésen hagyomány, akár itthon, akár külföldön játszik a csapat), az addig a csapatukat biztató román közönség saját vezérszurkolóik felszólításának eleget téve elnémult és felállva hallgatta azt végig. Sőt még egy érdekesség: volt egy Baia Mare csapattag is, aki szintén énekelte . Igaz ez Szűcs Ibolya Gabriella volt, a korábbi magyar válogatott, tehát nem annyira rendkívüli a dolog, de azért az ellenfél csapatában állva ez nem minden nap történik meg. :)
Tegnap sajnos nem volt öröme a magyar kézilabdát szerető közönségnek. Két csapatunk volt érdekelt a nemzetközi színtéren, de sajnos sikernek nem örülhettünk.
A Balatonfüred férfi csapata itthon fogadta az EHF kupában a német Melsungen csapatát és 24:30 (9:16) arányú vereséget szenvedett. A mérkőzés első percétől kezdve látszott, hogy nincs esélye a rutintalan fiatalokból álló csapatnak és így természetesen a jövőt illetően a továbbjutásra sem a csoportból. Küzdöttek a fiúk, de sajnos az eredmény hűen tükrözi a két csapat közti tudásbeli különbséget, ezt kell ismerni.
Ami fájdalmasabb volt, az a győri lányok norvégiai meccse volt. Határozottan jól kezdte a Győr a meccset és kb. 20 percig nagyjából rendben is voltak a dolgok. Azonban még az elején az első három hétméterest kihagytuk, s ez bizony nagyon elbizonytalanította őket, főleg Kovacsics Anikót, aki a háromból kettőt nem tudott értékesíteni (a másodikat Müller rontotta el) és így az helyett, hogy az első perctől fennálló egy gólos előnyt növelni tudták volna, a Larvik átvette a vezetést és ettől kezdve már ki sem engedte a kezéből. Ha az új kapusunk, Grimsbö nem úgy véd ahogyan, akkor bizony elég nagy zakó is lehetett volna a végén. Löke gyakorlatilag negyven percen keresztül mintha a pályán sem lett volna, annyira semlegesítette az ellenfél védelme - pedig küzdött foggal-körömmel, de sajnos eredmény nélkül. A mezőnyben egyedül Korsós Dorina dicsérhető fenntartás nélkül, ő volt az egyetlen, aki merte vállalni a kockázatokat és viszonylag eredményesen is tette ezt. A második félidőben némileg harcosabbak lettek a lányok, de ez már csak arra lett elég, hogy a félidei 9:12-es arányhoz képest nem nőtt a különbség a meccs végére, s így a végeredmény 19:22 lett. Igaz, hogy különösebb tétje nem volt a mérkőzésnek, hiszen a továbbjutás már korábban biztossá vált, de azért nagyon jó lett volna visszavágni az itthon elszenvedett egygólos vereségért. Sajnos nem sikerült, de bízzunk a lányokban, hiszen minden jó, ha jó a vége! Mivel az majdnem biztos, hogy ott lesznek a Final Fourban, majd ott revansot vehetnek! :)
Ma befejeződtek a férfi kézilabda BL-ben a csoportmérkőzések, ahol már sem a Veszprémnek, sem a Szegednek nem volt semmilyen tétje a mai találkozóknak, hiszen mindkettő már korábban bebiztosította a továbbjutását a 16 közé, a Veszprém csoportelsőként, a Szeged pedig a második helyen. Ám ennek ellenére megint felemásra sikeredett a nap.
A Veszprém Franciaországban a Montpellier ellen lépett pályára és nagy fölénnyel biztosan verte a franciákat 14:9-es félidő után 34:20-ra. Tette ezt annak ellenére, hogy a védelem egyik oszlopát Schuck Limuzsint röpke negyed óra alatt kiszórták a játékvezetők, mivel háromszor ítéltek ellene 2 perces kiállítást. Tegyük hozzá, hogy a háromból kettő túlságosan szigorú ítélet volt. Az is igaz, hogy a Montpellier részére sem volt tétje a meccsnek, mivel ők is már tovább jutottak a 4. helyen a csoportból. Ennek megfelelően tulajdonképpen egy barátságos mérkőzés volt, de azért a gólarány hűen tükrözi a két csapat közötti különbséget. A Veszprémnek igen jó esélye van akár a kupa elnyerésére is szerintem, persze ehhez először el kell jutni a Final Four-ig, hiszen most egyenes kiesési rendszerben következnek a meccsek.
A Szeged viszont ott folytatta, ahol egy héttel ez előtt Svájcban abba hagyta. Ugyanolyan elképzelés nélküli játékot produkáltak főleg támadásban, mint ott. Pedig most ők itthon játszottak és a hazai közönség azért mást érdemelt volna. Ami azt illeti, a törzsszurkolók egy gesztusukkal jelezték is rosszallásukat a múltkoriért, mert a mérkőzés első tíz percéről tüntetően kivonultak a nézőtérről székeikre helyezve a csapatmezeket. Az ellenfél az a dán Aalborg volt, amelyiknek viszont élet-halál kérdés volt a mai meccs, ugyanis a továbbjutásukhoz legalább döntetlent kellett elérniük. Nos, ez sikerült is nekik és azt kell mondjam, hogy meg is érdemelték, mert ők viszont mindent beleadtak, ami tőlük tellett. Az eredmény végül 10:10-es félidő után 23:23 lett, de ha az első félidőben a Szeged kapusa Wyszomirski nem úgy véd, ahogy tette, nagy a valószínűsége, hogy hazai vereség lett volna a vége. Az a véleményem, hogy ilyen játékkal a tavalyi EHF kupanyertes Szegednek túl sok esélye nincsen a továbbjutásra a következő fordulóban. Remélhetőleg addigra felébrednek.
A hétvégi kézilabdameccsek magyar szempontból kissé felemásra sikeredtek.
Igaz hogy az érdekelt négy csapatunk közül három biztosította a továbbjutását, de a játékot tekintve azért akadtak kívánni valók.
A Dunaújváros női csapata fogadta az orosz Rosztov csapatát az EHF kupában és a kinti 28:19 arányú vereség után itthon sem tudott legalább egy kis szépségtapaszra szert tenni, ui. ismét kikaptak, igaz csak egy góllal, 29:28-ra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nemzetközi színvonalhoz még sokat kell fejlődniük, hogy igazán eredményesen vehessék fel a versenyt.
Szintén az EHF kupában az Érd női csapatát viszont szinte maradék nélkül lehet dicsérni. Mivel az ellenfél, a spanyol Rocasa Gran Canaria lemondott a pályaválasztói jogáról, tegnap és ma lejátszották mindkét meccsüket és ezeket egyaránt 8 gólos különbséggel (szombaton 30:22, ma pedig 31:23 arányban) magabiztosan nyerték, pedig a spanyolok kapujában a világ egyik legjobb kapusa, Silvia Navarro állt. Igaz, az érdi kapusok is remekül teljesítettek. Szombaton a meccset végig védő Janurik Kinga számos bravúrt produkált, ma pedig a második félidő egy részére beállt Oguntoye úgyszintén, Gridnyeva pedig nem kevesebb, mint 4 büntetőt hárított. A mezőnyjátékosok közül szombaton Krpez, Klivinyi és Kisfaludy nyújtottak nagyon jó teljesítményt, ma pedig ehhez még hozzájárult Kovács Anna remek játéka is, akinek egyébként tegnap nem ment igazán. A mai győzelem aránya akár nagyobb is lehetett volna, de a biztos győzelem és továbbjutás birtokában az edző, Szabó Edina a II. félidő jó részében lehetőséget adott az egészen fiataloknak is, akik egyébként szintén szereztek néhány nagyon szép gólt.
A BL-ben női vonalon a Győr volt érdekelt természetesen és itthon 31:27 (15:11) arányban verte a francia Metz csapatát. Nos, ezen a meccsen bizony volt olyan érzésem, hogy a lányok csak félgőzzel küzdöttek, valahogy úgy, mint a múltkor a szegedi fiúk Svájcban. Még az általam már többször méltán dicsért Kovacsics is tudásának csak töredékét nyújtotta. Talán egyedül Heidi Löke volt az, aki teljes elánnal vetette magát a küzdelembe. Győztek az igaz és így már mindentől függetlenül a legjobb nyolc között vannak, de azért hazai közönség előtt többet vártam volna tőlük. Két hét múlva a Larvikhoz utaznak Norvégiába és ilyen játékkal bizony ott akár csúnya vereség is lehet a dologból. Pedig nagyon jó lenne visszavágni az itthon elszenvedett egygólos vereségért! Arról nem is beszélve, hogy ha ez sikerülne - végül is nem lehetetlen -, akkor nem 2., hanem 1. helyen jutnának a nyolc közé a csoportból.
A nap záró találkozója a Veszprém férfi csapatának itthoni, a már egyébként kiesett szlovén Celje elleni BL meccse volt. Itt is azt éreztem, hogy mivel már biztos továbbjutók (sőt az is biztos, hogy az első helyen), nem igazán tudtak felpörögni az eseményre, míg az ellenfél annak dacára, hogy ők már kiestek, küzdöttek az utolsó pillanatig mint az oroszlánok. A győzelem ugyan nem maradt el így sem, hiszen a Veszprém nyert 29:26 (15:10) arányban, de azért tőlük is többet vártam és gondolom nem vagyok ezzel egyedül.
Tehát ezek történtek kézilabdafronton ezen a hét végén.
Tegnap és ma a férfi kézilabdacsapataink nem tudtak örömet okozni sajnos a sportág hazai kedvelőinek.
A mai napon a Balatonfüred fogadta az EHF Kupában a horvát RK Nexe csapatát és súlyos, 19:31 (8:13) arányú vereséget szenvedett. A mérkőzés első pillanatától kezdve nem volt esélye a magyar csapatnak a sikerre - egyszerűen nem egy súlycsoportba tartozik a két együttes. Az első magyar gól csak a 8. perc végén született, az is 7 méteresből, az első füredi akciógólra pedig több mint negyed órát kellett várni. Mind védekezésben, mind támadásban lényegesen gyengébb volt a magyar csapat ellenfelénél. Igazi helyzetet az ellenfél kapuja előtt alig-alig tudtak kialakítani, többnyire inkább távoli átlövésekkel kísérleteztek, de ezekből viszont igen sokat hárított Lelics, a horvát kapus, aki ráadásul a meccsen összesen részünkre megítélt 6 büntetőből is négyet védett. Mindent összevetve, nem sok esélyt látok a legjobb nyolc közé kerülésre, bár a csoportbeli másik két ellenfelet a német Melsungent és a svéd Eskilstuna Guifot nem ismerem. No, majd meglátjuk.
A tegnapi napon a Szeged BL meccsén elégedetlenkedhettünk, amelyen Svájcban a Schaffhausen vendégeként szenvedett 29:32 (15:19) arányú vereséget a magyar csapat. Itt nem is a vereség ténye volt az elszomorító, hanem az a teljesen lélektelen, minden elképzelést nélkülöző játék, amit mutatott a teljes csapat. Az igaz, hogy a csoportból már mindenképpen a második helyen jutottak tovább, a svájciaknak viszont meg éppen élet-halál kérdés volt ez a meccs, de ennyire félvállról venni egy BL mérkőzést nem szabad. Ez az én szemeben még a sportszerűség kérdését is felveti.
Bízzunk abban, hogy a győri lányok holnap jobb kedvre derítenek, hiszen a francia Metz csapatát fogadják itthon, s így azt mondanom sem kell, hogy a tartalékos összeállításuk ellenére is toronymagasan ők az esélyesei a mérkőzésnek!
Női kézilabda szempontjából igen eredményes hétvégénk volt.
A KEK-ben az FTC máris tovább jutott, mivel az ellenfél, a norvég Tertnes Bergen lemondott a pályaválasztói jogáról és így mindkét mérkőzést itt Budapesten játszották le tegnap és ma, mégpedig lehengerlő különbségű fradi győzelmekkel. Tegnap 44:27, ma pedig 41:26 arányban nyert az FTC. A két csapat nincs egy súlycsoportban, ami azért is furcsa egy kissé, mivel a szintén norvég Larvik múlt héten Győrben nyert (igaz csak egy góllal és a korábban már általam taglalt körülmények között), ezen kívül nem oly régen, decemberben a norvég válogatott nyerte a női kézilabda EB-t. No de ez legyen az ő bajuk! :)
Mindkét meccs egy-egy flúgos futam volt, hiszen statisztikailag átlagban kb. 50 másodpercenként estek a gólok. A mai meccsen a fradi egészen fiatalokat is bevetett már a küzdelembe, pl. Háfra Noémit, aki még nincs egészen 17 éves, ennek ellenére ötször vette be az ellenfél kapuját. (A legeredményesebb FTC-játékos Pena is "csak" nyolcszor, Tomori pedig szintén ötször.) Noémi annyira új a csapatban, hogy nem is volt a mezén még a neve.
Szintén a KEK-ben a Siófok is remek teljesítményt nyújtott, mivel 25:20 arányban verte azt a Hypo Niederösterreichet, amelyik már nyolcszoros BL, kétszeres EHF kupa és egyszeres KEK győztes csapat. Igaz, nekik még a visszavágó hátra van jövő hét végén Bécsben. Nem lesz könnyű, de szerintem minimum egyenlőek az esélyek.
A BL-ben a Győr ma már majdnem úgy játszott, ahogy azt kell, pedig ugyebár Görbicz, Lunde és Amorim hiánya minden csapatot megviselne. Viszont van egy Kovacsics Anikó, aki - ezt talán már korábban említettem -, szerintem méltó utóda lesz Görbicz Anitának. Igaz, hogy akcióból ma csak kettő gólt lőtt, de a büntetőket 100 %-osan értékesítette ismét (ahogy ezt a Larvik ellen is tette múlt héten) és mesterien irányít, ezen kívül remek szélső és még átlövőként is tud nagyot mutatni. Ma is volt egy gyönyörű átlövés gólja, márpedig a termete nem kifejezetten erre a posztra predesztinálja. :) Na és védekezésben meg fantasztikus! Szerencsére ma társakra is talált, mert Herr Orsi nagyon remekül védett, nem egy egészen fantasztikus bravúrt is bemutatott, valamint végre Susann Müller is megmutatta az oroszlánkörmeit - szerencsére a Larvik elleni meccsen szenvedett sérülése nem bizonyult súlyosnak. Az ellenfélről még nem esett szó. Nos, ez a román Baia Mare volt, ahol azért olyan játékosok vannak mint a kapus Ungureanu, meg a világbajnok Nascimento. Ez utóbbit viszont a győri lányok ma levették a pályáról, mindössze három gólra volt képes, ebből is kettőt csak büntetőből sikerült szereznie. A meccs egyébként odakint Romániában zajlott és 26:18 (13:9) arányú győri győzelemmel zárult.
Azt azért megint megemlítem - és ezzel nem kívánok ünneprontó lenni -, hogy emberelőnyből egyszerűen nem sikerül pozitívan kijönni a lányoknak, sőt ők kapnak ilyenkor gólt, legjobb esetben döntetlennel végződnek az ilyen szituációk. Ez számomra egyszerűen érthetetlen. Pedig lehet olyan szituáció, amikor ez eldönthet egy meccset. (Lásd a múlt heti is.)
Az összkép tehát kellemes volt ezen a hétvégén és ez a lényeg!
Igen szomorú vagyok, mivel tegnap este a győri kézis lányok elszenvedték több mint másfél év után az első vereségüket a BL-ben. Az ellenfél a norvég Larvik volt és a végeredmény 11:14-es félidő után 25:26 lett. Bizony nagyon meglátszott a csapaton, hogy a közelmúltban sorozatosan vesztette el a csapat kulcsjátékosai egy részét. Lunde és Görbicz ugyebár gyermeket várnak - ez persze nagyon örvendetes -, Amorim és Grubisics viszont igen komoly sérülést szenvedtek, sőt ehhez még hozzájött, hogy Susane Müller, aki most épült fel legutóbbi sérüléséből, ezen a meccsen újból megsérült.
Leginkább a kapusposzton vannak problémák, mert bár Herr Orsi mindent megtesz a siker érdekében, azt be kell látnunk, hogy nem veheti fel a versenyt a világszínvonalú többi kapussal, az új szerzemény, Grimsbö pedig még nem szerepelhetett ezen a mérkőzésen. Az akarással és a küzdeni tudással nem volt probléma, de valahogy nem volt úgy egységes a csapat, ahogy azt az elmúlt két szezonban megszokhattuk. A koncentráció és az összhang nagyon hiányzott. Erre jó példa, hogy az első félidőben 11 labdát adtak el egyszerűen rossz, pontatlan átadások miatt, aminek nagy részéből gólt is kaptunk. Továbbra sem értem, hogy az emberelőnyöket miért nem tudjuk kihasználni. Kétszer is volt dupla emberelőnyünk és nemhogy gólelőnnyel jöttünk volna ki belőle, még mi kaptunk gólt!!!
Az egyetlen akit minden fenntartás nélkül dicsérni lehetett, az Misike, azaz Kovacsics Anikó volt. Ő mindent megtett mind védekezésben, mind támadásban, remekül játszott. Az ő 10 gólja (ezzel a teljes mezőny legeredményesebbje volt) nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy csak egy góllal kaptunk ki.
Tragédia persze nincs, hiszen a nyolc közé jutást azért valószínűleg nem veszélyezteti semmi, mivel a Larvik a legerősebb ellenfél a csoportban, tehát a többiek ellen - persze jobb összhanggal - minden bizonnyal sikeresek lesznek a lányok, de azért kár volt ezért az eredményért!
Én a téli sportokban egyáltalán nem vagyok járatos és nem is követem, de ez tényleg óriási siker, hiszen ez a harmadik hely, az alpesi sí első magyar dobogós helyezése egy világkupa versenyen. Nagy gratuláció és köszönet érte Editnek!
Ma pedig az idei év első nemzetközi labdasportos sikere esett meg a vadonatúj győri sportuszodában, amikor is a magyar női vízilabda válogatott 14:5 (3:2, 2:0, 4:2, 5:1) arányban legyőzte a francia csapatot a világliga selejtező csoportban. Igaz, hogy a francia vízilabdasport a mienkhez képest még hátrébb van a rangsorban, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mai magyar csapat meglehetősen tartalékos összeállításban volt kénytelen a vízbe szállni. Az első pillanattól kezdve mi uraltuk a medencét, bár az első negyedben még a franciák igyekeztek igen keményen ellenállni, de a végeredmény hűen tükrözi a két csapat közötti különbséget, sőt még akár nagyobb is lehetett volna ez, valamivel gyorsabb, lendületesebb játékkal. Mindenesetre így az idény elején biztató volt a meccs.
Miklós Edit ma St. Moritzban a lesiklásban 3. helyezést ért el.
Miklós Edit (Csíkszereda, 1988. március 31. –) olimpiai 7. helyezett magyar alpesi síző. 2011-ig Románia színeiben indult, majd a magyar állampolgárság megszerzése után, 2011 januárjától Magyarország színeiben versenyez.
2013 novemberében az MTK sportolója lett. Decemberben a Val d'Isere-i lesikló világkupa futamon 12. helyezett lett.
A 2014. évi téli olimpiai játékokon 7. helyezést ért el lesiklásban, ami az alpesi számban, illetve az összes síszakágat tekintve is minden idők legjobb magyar olimpiai eredménye. 2014. március 2-án a svájci Crans Montana-i világkupa-versenyen ötödik helyezést ért el lesiklásban.
Sdunek az NDK területén fekvő Lüssowban született, Mecklenburg-Elő-Pomeránia északkeleti részén. Ökölvívó-pályafutását a BSG Lokomotive Greifswald egyesületénél kezdte 1963-ban, majd 1969-ben az SC Traktor Scherinbe igazolt, amely egyesületnél a karrierje befejeztéig, 1972-ig bokszolt. Aktív időszaka alatt 129 mérkőzésből 99-et nyert meg, a legnagyobb sikere egy NDK-diákolimpia megnyerése volt.
1994 márciusától főállásban volt edző a hamburgiUniversum Box-Promotionnál. Kezdetben erőnléti trénerként dolgozott, majd 1996-tól főedzői rangban tevékenykedett. A 2000-es évek egyik legsikeresebb német bokszedzője volt. 2009 januárjában Magdeburgban Balzsay Károly lett a 11. világbajnok, akit Sdunek edzett., valamint rákbetegsége miatt legyengült, ezért orvosi tanácsra 2009 októberében felhagyott az edzősködéssel. Noha 2010-ben befejezte az Universum Box-Promotionnél edzői pályafutását, továbbra is edzette Vitalij Klicskót és a korábbi WBA világbajnok Felix Sturmot. 2013-tól Sdunek a feltörekvő középsúlyú Jack Culcay-t edzette.
Sdunek házas volt és három gyermek apja. 2009 őszén Sduneket szülőhelye, Lüssow (2010 óta Gützkow városához tartozik) díszpolgárává választották. 2014. december 22-én egy hamburgi kórházban hunyt el második otthonában, Gran Canarián elszenvedett szívinfarktust követően.
Sajnos nem sikerült pozitív élménnyel zárnunk a női kézilabda EB-t, ui. az 5. helyért lefolytatott meccsen egy góllal, 25:26 arányban vereséget szenvedtünk a franciáktól, így végeredményben a 6. helyen zártunk.
A tegnapelőtti nagyszerű, norvégok elleni siker után valahogy leengedett a csapat. Az akarással most nem volt baj, de nem ment igazán a játék. Az első perctől kezdve a franciák voltak, ha nem is nyomasztó, de magabiztos fölényben. Az elején főleg a védekezésünk hagyott sok kívánni valót maga után. Később ez némileg feljavult és cca. 6-7 perccel a vége előtt felcsillant egy kis halvány reménysugár, hiszen átvettük a vezetést egy nagyon rövid időre egy góllal, de a végjátékban megint három hatalmas hibát vétettünk, aminek aztán meglett a végzetes következménye.
Kiss Évának ma nem ment úgy, mint az ezt megelőző meccseken, így Németh András le is cserélte a fiatal Bíró Blankával, aki viszont időnként szenzációs bravúrokat mutatott be. Ha csak rajta múlott volna, minden bizonnyal meg is tudjuk nyerni a mérkőzést, de sajnos a védelemben rajta kívül egyedül Szucsánszki Zita teljesítménye volt megfelelő. Támadásban Triscsuk Krisztina dicsérhető. Tomorinak ma sem ment - most már nagyon hosszú ideje - és ma Tóth Gabi sem tudott csodát tenni. Gabi igyekezett ugyan, de ma nem járt olyan sikerrel, mint az előző két meccsen.
Ettől függetlenül végső soron nem kell szégyenkezniük a lányoknak, mert tisztességesen harcoltak.
Legyünk őszinték, a végeredmény nagyjából reális, ha a nemzetközi erőviszonyokat tekintjük. Ettől függetlenül a dánok elleni lélektelen, enervált játék nagyon sajnálatos, annál is inkább, mert ha ott sikerrel jártunk volna, akkor éremért küzdhettünk volna a fináléban. Ez van! (:
