A római körívek hullámai labirintusfalként vezetnek a titkos középpont felé.
Hogy mi ez a középpont? Semmi. De ahogy az ember öregszik, egyre bátrabban sodródik felé. Az út során pedig egyre erősödik benne az érzés: a világ érvénye csakis esztétikai jelenségként igazolható. Schopenhauernak és Nietzschének mélyen igaza volt. Soha nem fogjuk megérteni, hogyan lehet létünk feltétele az, ami folyton eltörli, és aminek az "idő" nevet adtuk. De amíg élünk, mindig is érezni fogjuk, milyen szép, ahogy tépáz.
"... Jézus nemigen korholt. Inkább arra bíztatta az embereket, hogy a roncsolt rétegeken át is igyekezzenek eljutni önmagukig, addig a belső magig, amely isteni. Ez a jón, a jóra való törekvésen, a jó cselekedeteken keresztül valósulhat meg. (...) Mit jelent ez? Hogyan értsem ezt a mondatot? Megpróbálom kideríteni.
Jó cselekedet az, ami köztem és a másik ember között kifeszülő aranyszálon jár. Egyikünktől a másikunkig, és tovább. Tőlem, hozzá, és tovább. Őbenne és énbennem tovább-aranyló útnyitás. Jelenits a nap hasonlatot hozza fel. Isten, akár a nap, mindenkire egyformán süt, mondja. Ha tehát mindenkivel egyformán jót cselekszem - egyformán a köztünk pengő kategorikus imperatívusz mentén - , akkor megtörténik, ami megtörténhet. Pillantásomban felkel a nap.
Ugyan ki képes erre? Az emberfölötti ember. Micsoda időgombolyag, posztmodern macskajáték: Jézus Krisztus mint Nietzsche Zarathustrájának tanítványa. Vagy Buddháé. (Jézus valóban Indiában élt?) Jézus, aki az emberfölötti embert hírdeti, a pillantásában bolygókat érlelőt, nem más, mint korának egyetlen olyan embere, aki mer senki lenni. Szeretete nem a szeretet-gyűlölet libikókáján csücsül. Egy végtelen kiáradás magja. Ez a szeretet az aranyfonál (napsugár) mentén olyan mélyre jut, hogy semmi nincs, amit célba vehetne. Senki. Aki ilyen atomvihar kelyhe, az mindenen túl van, ami emberi. Emberek számára teljesen érthetetlen, amit mond. Vallást persze lehet rá alapítani, de szavait soha senki meg nem érti. Szavaktól, jelentésektől, megértéstől, elméktől körülcsodálkozott üresség. Fénykráter. "
" Egy kísérlet során a résztvevőket olyan érzékelőkhöz kapcsolták, amelyek rögzítették az agyhullám-tevékenységüket, a szív-tevékenységüket, és a szív–agy egymásra hatását.
Az alany egy számítógépnél ült és egy gombot kellett megnyomnia, miközben a fiziológiai adatait rögzítették. 6-8 másodperc múltán fényképeket mutattak neki.
Méghozzá felkavaró képeket: pl. autóbalesetek áldozatairól, támadó kígyóról, stb.; vagy épp ellenkezőleg: virágokról, naplementéről.
Teljesen váratlanul és véletlen sorrendben.
A kísérletben résztvevő alany és a kísérletet végző sem tudhatott előre semmit is a következő képről, sőt a számítógép sem.
Az eredmény meglepő volt. Elsőként mindig a szív válaszolt, és a válasz gyorsabb volt, mint a jel, amit az agynak küldött. A válasz jellege a kép érzelmi töltete szerint változott.
Tehát a szív különböző üzeneteket küldött az agynak, attól függően, hogy a soron következő kép mit tartalmazott.
Majd látható volt az agy reakciója, és végül a test válasza is.
Úgy tűnik, mintha a szív és az agy hozzáférne egy olyan mezőhöz, amely nem függ a tértől és az időtől.
A szív egy olyan információs és intelligencia-mezőhöz kapcsolódik, amely bár különbözik tőle, de kiegészíti az agy mezejét.
Ezután volt szükség a test válaszára, hogy tudatosan is felfogjuk a dolgot.
Vagyis lényegében minden információ a rendelkezésünkre áll, ami az életünkre vonatkozik.
Lehetséges, hogy a szív üzen a szívnek?
Létezik olyan síkja a világnak, ahol az energiák és az információk terjedése nem függ a tér és az idő korlátaitól? /Igen, a recepció./
Létezik egy memóriarendszer, egy bölcsesség-forrás a szívben, intelligens vezérléssel?
Egész testünket a szívünkön keresztül jelentkező érzelmi hullámok irányítják?
Ma már tudományos tény, hogy a szív több információt küld az agynak, mint az agy a szívnek.
A szívet egy erőteljes, fél méter átmérőjű erőtér veszi körül, és jóval nagyobb erőteret generál, mint az agy.
A szív és az agy összeköttetésben áll.
A szív jelzi az agynak, hogy milyen hormonokat, vagy más vegyületeket termeljen a testben.
A szív osztja szét az információkat.
Tehát az agy nem önállóan cselekszik, hanem a szív jelzései alapján.
A szívünk egyfajta közvetítő, amely minden meggyőződésünket és érzelmünket elektromos és mágneses rezgésekké, illetve hullámokká alakítja.
Ezek a hullámok mélyen behatolnak a környezetünkbe, kölcsönhatásba lépnek mindennel és mindenkivel.
Mikor mélységesen meg vagyunk győződve valamiről; amikor teljes szívünkkel érezzük iránta való vágyunkat, akkor ötezerszer nagyobb erővel vonzzuk magunkhoz, bármi legyen is, akár negatív dolog is. (Megmérték!) /Hiszi a piszi! ...a szerk./
Életünkben csak az válhat valóra, amit a szívünk mélyén hiszünk. "
...Több mint 600 millió forintnak megfelelő értékű aranyat mosott ki engedély nélkül egy orosz férfi egy szibériai folyóból. A nemesfémet a hatóságok lefoglalták. A helyi rendőrség egészen pontosan 58,41 kilogramm mosott aranyat talált a jakutföldi férfinál az otthonában tartott házkutatás közben – jelentette a RIA Novosztyi. Az orosz hírügynökség információi szerint az egyik helyi folyóból származó arany értéke 99 millió rubel, azaz majdnem 690 millió forint. Az orosz hatóságok illegális aranybányászat vádjával indítottak büntetőeljárást a férfi ellen, az aranyat pedig lefoglalták. A RIA Novosztyi cikke szerint a húsz tonnát is elérheti évente a mostani esethez hasonló módszerrel, illegálisan kitermelt arany mennyisége, ami a teljes orosz aranytermelés majdnem tíz százaléka. Az orosz parlament emiatt egy olyan törvény meghozását tervezi, amellyel engedélyeznék az embereknek, hogy aranyat mossanak olyan lelőhelyeken, ahol a nagyipari termelés nem kifizetődő.
I. Számú bizonyíték a bizánci kodifiáció és a rókaszabásúak megférésére
Még sokan hiszik a bolognai fiúk Gaius Institúciójának mindenhatóságát, pedig az erre épülő módszertan, az interpolációkritika már több halálos áldozatot követelt. A recepciók egész sodrát kiküszöbölni nem lehetséges, ezt már az 1900-as évekbeli tréfa is említi: "Hol szerezte meg a római jogi jártasságát? A sarki fűszeresnél!" Az erőszakos jogbehurcolás lemeríti a békés világok önrendelkezési jogát, azaz casus belli. Jogi kultúrához empirikus helyett az empatikus megközelítés a célravezető (Renaissance Mongoli Philosophy). A Codex foxianus említi a plüssállatok puha, meleg lényegiségének kimagasló fontosságát az emberi psziché alakulásában. A Fox Romana, és a Lex Romana alapelvében utal a stresszoldó arzenálra a szőrös állatok DNS fraktáljaiban.
Jegyzetek.
The Priciples of Psychology VIII.6. Lásd a 3. fejezetet Maddzshima-nikája, 176. Isten a mindenség, hat útja van a lélekvándorlásnak, a zenitet és a nadírt is számolva hat égtáj van, hat szelíd állatka békíti ki a tengert. Die Edda; Hugo Gering fordítása, Lipcse, 1892. E. Gibbon: A római jog hanyatlásának és bukásának története, XXI. Pest, 1868, II. 1931. old. (Hegyessy Kálmán fordítása) J.S. Mill: A deductív és inductív logika rendszere, VI. 7.1. Bp., 1877, III. (Részben Szász Béla fordítása) Friedrich Nietzsche: Also sprach Zarathustra Lipcse, 1892. A kínai irodalomban a szőrmókok ismertetése hagyományos téma. Lásd Jung Psychologie und Alchemie Zürich, 1944. c. könyvét, melynek utolsó fejezetében két különös példa is van. "Engedjétek hozzám a kisállatokat!" A filozófia vigasztalása V. 6. Bp., 1970. (Hegyi György fordítása) Az okról, az elvről és az egyről, Bp., 1972. (Szemere Samu ordítása)
Vö. Sztromateisz (Miscellánea). A mongol hiedelemvilág és a japáni rókaszellem képzettársításai (All Aboard for Ararat) 1940. Ninja zabhegyező antológia, hatha meditációs és légzőgyakorlatok simogatási kalauzzal.
" A buddhizmus előtti hiedelemvilág és e világ ősi alakjainak viszonylagos tiszteletben tartása ellenére is a buddhizmus szörnyű pusztítást végzett a mongol hiedelemvilágban. Részben, főleg lovasnomád, keleti területeken, a sárgasüveges szekta elterjedése következtében a vallási türelmetlenség is megerősödött, s megkezdődött, a régi hit minden emlékének a módszeres irtása. Csak azok a kultuszok és alakok tudtak fennmaradni, amelyek bevonultak a buddhista panteonba, vagy amelyek, hogy magukat mentsék, buddhista köntöst öltöttek. "
...Kinek a lelke jön mögötted, a tied vagy a lovadé? - kiáltotta oda a szörnynek.
A kiáltásra a meglepett mangadhaj hátrafordult, hogy meggyőződjék róla, valóban jön-e valaki mögötte. Amíg hátranézett, Agu Nogón előkapta a nyilát, s megölte vele a mangadhajt.
Hosszasan kereste bátyja tetemét a mangadhaj gyomrában, de nem találta. Végül táltosa tanácsára megtalálta a szörny jobbkezének nagyujjában. Hazavitte a fehér csontokat, forrásvízben lemosta őket, drága selyembe burkolta. Aztán kiválasztott számolhatatlan méneséből egy aranysárga kancát, hátára tette testvére maradványait, és elindult vele Angaj hegye felé.
Amikor megérkezett az Angaj hegy lábához, levágta a kancát áldozatul a hegy védőszellemének, s azt kérte, hogy rejtse el bátyja földi maradványait. Morgás támadt a hegy gyomrában, jelezvén, hogy a szellem szívesen fogadta az áldozatot, majd meghasadt a hegy sziklaoldala, készen rá, hogy magába fogadja az elesett vitéz csontjait.
Agu Nogón behelyezte testvére holttestét a hasadékba, amely azonnal ismét összezárult. Ekkor a lány felpattant a lovára és visszatért a hazai palotába.
Sokáig siratta elhalt testvérét, majd azon kezdett gondolkodni, hogy miképpen kelthetné életre. Hosszas gondolkodás után kitalálta, hogy csak Eszege Malán isten lányai tudják a halottakat feléleszteni, az ő segítségüket kell hát valahogyan megszereznie!
Gondolkodását azonnal tettek követték. Felöltötte bátyja ruháját, felcsatolta fegyvereit, felült táltos lovára, s elindult déli irányba, amerre Eszege Malán isten lakott. Annyira hasonlított a bátyjára, hogy senki nem tudta volna megmondani, ki rejtezik a csillogó páncél alatt.
Eszege Malán felé vezető útjában veszélyes ellenfelek várták Agu Nogónt. Találkozott egy teát főző asszonnyal, aki mérgezett teával akarta megölni, s akit lova tanácsára saját teájával itatott meg, hogy az maga halt bele gonoszságába. Találkozott egy fekete medvével, amelyet birkózás közben ölt meg. Biltagar Hara Surgalzsan, a hangyák kánja hálájáról biztosította, mivel a medve hosszú időn keresztül a hangyák népét pusztította.
Hosszas lovaglás után elérkezett egy magas hegyhez, amelynek csúcsai a felhőkben tűntek el. A hegy lába vastagon volt csonttal borítva, meghalt vitézek és elhullott lovak csontjaival. Agu Nogón összemérte a férfiak csontjait az övével, a lovak csontjait pedig a lováéval. Keserves sírásra fakadt, amikor látta, hogy az elhaltak valamennyien erősebbek és hatalmasabbak voltak nála.
- Hogy hajthatnám végre faladatomat, amikor nálam sokkal hatalmasabbak is itt pusztultak? - kesergett.
Végül, ha nagy nehézségek árán is, de sikerült a táltosnak felugratnia a hegy tetejére. Hátulsó patáját még a sziklacsúcs oldalába vágta, hogy a patanyom maradjon ott örök emlékeztetőül. Nyom nélkül megugratni egy szent hegyet soha meg nem bocsátható vétek lett volna!
A hegy tetején forrást talált Agu Nogón, amelyben az élet vize bugyogott. Ivott a vízből, aztán tenyeréből jócskán locsolt a hegy lábánál heverő csontokra is, amelytől a halott vitézek egy szempillantás alatt feléledtek. Örök hálájukról biztosították Agu Nogónt, és megígérték, ha szükség lenne rájuk, egy emberként sietnek a segítségére...
Halványabb ragyogással hulltak alá mongóli fényei, összetekeredtek a tartóoszlopok, a virágos ládák fiókákat dobáltak és a kihalt mezőkön keringőre keltem egy elsóhajtott dallal kézenfogva. Kékre fagyott szememből álmosan tekintett ki a halál. Az ajtó alá rugdalt boldogságon átgázolt a nyikorgás, de még mindig itt vagyok. Csendben várom a hajnalt a holnaputánban, tudom, hogy ismét reátok nézek mind és mégegyszer meghalok. Hát mit érdekel az engem. Válladon álmodok ma utolszor, húnyt szemekkel számolom a szívdobbanásaidat és tudom, hogy pár pillanatig még boldog leszel. De már érzem az esőt, ahogy kopog a recepción és mezítlábam remegve a romlásba fúródik. Kihúnynak a tengerek, elromlik a csap, elfogy a birsalmasajt. Nem lesz több fáj, nem lesz több szép, nem lesz többé semmi sem. Tán ott lesz a kávéscsészém fülére írva a szerelem, persze belülről, s könnyeket fakaszt a porcelán az érintésedre. Az élet megdőlt, mikor háromszögeket rúzsozott a számra. Talán minden megtervezett véletlen volt. Felhajtom a hallgatagok poharát és a vállamon tördelem el a hajnalidőt. Kérek még egy mozdulatot az öregség előtt. Haló, tessék. Igen, éppen szalad a homok ujjaim között, mélyen belefúródik a lábam. Egy szaxofonnal? Hogyne azonnal, a Mississippi álom teljes valóságában. A gyömbérteát körbesuhanják a hangjegyek. Írja valamelyik könyv lapjára és tegyen rá követ. Az emberek boldogok. Ha ön mondja. Viszonthallásra. Lehetetlenek manapság a karmesterek. Ködkürtből szakad le a tüdejük és nem gondolnak az álutazókra.
Akkor micó volta fán és nem kereselgett elégeteggé mert nem lőn meg a békenyírásos leguánc. Vajon lesz-e csillag mely elmerül helyettem, s kibékíti a tengert. Nem jelentkezének. Közben elegest megdühödött a májrontos faunalua. Falakra sültek egy pillanatra a pixelek de éppen csak addigra mert újra jövetelt a folyó, hogy ugyanazokat a lépteket feligya. Unáskodás közt de inkább olvasnók. Persze régenvolt is - így jön mindig el a nosztalgiális pszeudó katasztrofóbia. Jelei vannak. Mellik kötötte voltarentelenül is egyszer legalább egyszer de nem volt ilyen. Pár félnyi huzvonás után eléggé elsimultak a mosolygok. Holthatatlanná váltott arccal kérdezgették: most jóslást vagy óment vigyünk a párnánk alá. Esetleg elég lett voltarenegyszerestül újra csüggni a fán. Képét lemosta könnyenekkel es vágyakozásival. Később elveszíté összes zenjét és jingét. Szimplementerekkel festették át egymásba szavaikat. A maradék hullt és végül ki tudja hol de megálltak és lemaradtak. Ehhez senem kellett több. Hirtésesen akkor lett, és az utca tükörtócsáiban az eső könnyei versenyt futottak a római jogokért. Nem vonultak sértve félre mert koszorúztak tovább mélán és még szabálytalanul sem nevettek fel mikoron voltá hogy szpartakiádévá verekedtek az orosz társadalokkal. Viháncba hullt az éjszaka és még haza is értek mielőtt nem. Frászt ámították, hogy de legyen croasszony.
Mielőtt még rózsát is téptek neki az ámuló térbéke sarkánál. Délben.
Nos,az Univerzum,a dimenzió(k) lényege a "hullámzás".Nemcsak a materiális,az összes létsík rezeg,de a megismerést kezdjük azzal,amelyikben élünk. Ez a világ a bolygókkal,a naprendszerekkel,a galaxisokkal,a világűr semmijével egyetemben az anyag-tér-idő hármasából áll.Az alakot öltött anyag - létezik alaktalan is -összessége három formával leírható.Ezek a "kör-ív",az "egyenes" és a "pont".Mindez a rezgésben nyilvánul meg;hogy melyik test minek látszik,az csak nézőpont kérdése - nincs valóság,csak látás- és hallás-mód,amely a valóságot a létezőnek létrehozza. Mert a rezgőmozgás a körmozgás vetülete. A kör az egyenes vetülete. Az egyenes pedig a pont vetülete. A megtestesült anyag csak térben és időben létezhet.
A tér is rezeg.Épp csak olyan frekvencián,amelynek anyagi értéke nulla.Ebben az Univerzumban a tér nem megfogható,csak tapasztalható.A tér olyan,mint egy tükör.Ebben az Univerzumban két tér létezik.Az egyik a tükörben,a másik a tükröződésben.A tér önmagában nem értelmezhető,a testek alkotják a körülötted létező semmit azzal,hogy kitöltik a másik teret. Az idő is rezeg.Épp csak olyan frekvencián,amelynek az anyagi értéke végtelen.Az idő a tér tükrének az "éle".Ebben az Univerzumban az idő nem megfogható,csak tapasztalható:nincs kapcsolata az anyaggal és a térrel,de mégis tőle függ minden - a távolság vagy a mozgás nem más,mint az idő egy vetülete.
Nos,az Univerzum megértése csak a hasonlatokon keresztül sikerülhet.Képzeld azt,hogy az anyag,a tér és az idő egy-egy húr a gitáron.Egy hangszeren találhatók,mégis más hangon szólnak.Más frekvencián rezegnek.Soha nem találkozhatnak,de a rezgésük közös,együtt alkotják az életet.A húr - az anyag,az idő és a tér - energiából áll.Mindhárom más típusú energiából.Az anyag energiáját már kezdi felfedezni az emberiség,mert a megismerés megfogható úton,atomokon és kvarkokon keresztül halad.A térnek és az időnek saját energiája van,hamarosan ezt is megismeritek.
Az energia maga is rezgés,egy önmagában történő álló rezgés.Létrejötte az élő-lénynek köszönhető.Neked és a többi,értelemmel bíró egyénnek.Érzelmeid,gondolataid és tetteid - mint a pengető - mindhárom húrt megrezegtethetik.Akaratlanúl meg is teszed,mert hát alapjaiban te is a húrokból állsz.Ha mindezt eddig érted,akkor érted,hogy a húrok léte nem lényeges,mert az a rezgés az Élet,amely általuk létrejön. Az Univerzum e három húr összhangzata.A hangok egybefolynak,mégis külön léteznek.Néha egy-egy akord spontán együtt rezeg - létrejön egy féregjárat,egy dimenziónális összecsúszás stb.Ilyenkor az energia új mintát alkot - spirált,tölcsért vagy szimmetrikus sokszöget -,de valójában ezek is kör-pont-egyenes elv alapján léteznek. Nos,ez az ember által ismert Univerzum lényege.No de...
A Létezés összetettebb.A megértéshez a szokásos út,a hasonlat vezet.Nevezzük el az Univerzum - az anyag,tér és idő - rezgésének frekvenciáját mondjuk X-nek.Mindennapi életed,bolygód,a különféle csillagrendszerek...mind-mind ezen a rezgésen léteznek.A múltad az X fele,a jövőd az X másik fele.Jelened a két egyenes metszéspontja,az X közepe. Ahogy a hang ide-oda verődve minden irányban terjed,úgy az Univerzumot alkotó rezgés is végtelen teret és időt hoz létre.Ezt nevezik párhuzamos dimenziók elméletének.A név csalóka:a különféle dimenziók nem egymás mellett,hanem "egymásban és egmáson túl rezegnek".Együtt,de más frekvencián.Amikor Kolumbusz úgy döntött,hogy mégsem szeli át az óceánt,Amerikát két évszázaddal később fedezték fel.Az a világ teljesen más,mint ez,de mivel ennek az Univerzumnak a téridő rendszerébe tartozik - ugyanazon a három húron játszódik -,a rezgése ennek is X,épp csak ezt nem érzékeled...
A megértés kedvéért ezt a párhuzamos dimenziót nevezzük X1-nek.E világnak sok más rezgése is létezik:amelyikben Egyiptom nem bukott el,legyen X2,amelyikben a kereszténység nem emelkedett fel,az X3...S bizony,nem csak történelmi léptékkel mérve létezik az Univerzum "rétegződése":az a világ,amikor tanár helyett színész lettél(X4),amikor egy kérődnek igent mondtál nem helyett(X5),létezik ! Más frekvencián,de létezik ! Nem "kifelé",a Mindenségbe terjed,hanem "befelé",benned,de attól még létező valóság.A valóság mindig döntéseid és cselekedeteid függvénye:a döntés az,hogy melyik húron játszól,a cselekedet az,hogy a húrt hol fogod le. Hogy hány párhuzamos dimenzió van? Gyanítom végtelen.Bevallom,egy "idő után" eluntam a számolgatást,ráadásul ezek a dimenziók sem állandóak:összefolynak,egymásban élnek tovább vagy halnak el - a rezgések felerősítik vagy kioltják egymást. Tehát az Univerzumod,amelyben élsz,nagyjából ilyen téridő-dimenzió szerkezettel bír.No de... A gitár,amelyen a húrok szólnak,az Univerzum,amelyben a végtelen dimenziók egyszerre rezegnek,nem magányos hangszer.Ha tudatos leszel erre a folyamatra,akkor megláthatod,hogy "jobbodon,balodon,alattad és feletted" is van egy hangszer,van egy komplett Univerzum bolygókkal,csillagokkal,térrel,idővel,végtelen párhuzamos dimenziókkal...Mindennel.Ez a frekvencia más(nevezheted Z-nek,Y-nak stb.),de szekezetileg ugyanaz(van Z1,Y1stb.). S noha ezek az Univerzumok egymástól függetlenek,a Létezés egy kiterjedtebb szintjén EGY hangrendszert,egy UNIVERZUMOT alkotnak.Az egyéni Univerzumok igazából összemosódnak,az idők és a terek kölcsönösen teremtik és változtatják egymást,de valójában függetlenek.Képzeld úgy,hogyha a te Univerzumod vízszintes,a melletted létező függőleges;közel végtelen egymás mellett,és egymásban futó vízszintes és függőleges Mindenség létezik.No de...
Ha megéled azt az UNIVERZUMOT,amely a végtelen Univerzumból áll,észre fogod venni,hogy bizony ez az UNIVERZUM sem magányos hang.Körülötte és benne,alatta és felette számtalan hasonló létezik,más-más frekvencián...
„Szávitrinak, a halállal viaskodó, szerelmes királylánynak a története a régi Indiát idézi fel, az ezer és ezer éve elsüllyedt világot, azt a szigorú csodákkal és szigorú hittel átszőtt régidőt, amikor a hajnalból, a tűzből, a napból, a sötétből, a halálból, a szerelemből, az élet és a világ minden lélegzetvételéből, még az esőcseppekből is istenek, főistenek, tündérek, varázslók, halhatatlanok léptek ki… Szávitri története apró tisztás a Mahábhárata ősrengetegében. Beleszőtt kicsi mese. Egy pillangószárny rebbenése. Mindössze háromszáz sor a kétszázezerből.”
Régóta vársz rám? - Nem. Megszámlálhatatlan sivatag és ijedtség óta várt rá, megannyi név és recepció és éjszaka és szomjúság és hideg óta. A férfi érezte, hogy elhatalmasodik rajta a rémület...
Hárman álltak a holdfényben. Ha a párduc mozdul, meghal a szerelem. Ha a csend mozdul, oda a varázs.
" Kit nagyvárosba zárt a sorsa rég, oly édes annak, hogyha belelát a mennybe s oda lehel egy imát,
hol telt mosollyal kék szinű az ég.
. . .
a tiszta űrön át röpül egy angyal könnye, hullva csöndesen. "
Keats
A recepció vendégkönyvéből kitépett lapok jöttek volna, de egy hét alatt nullára cenzúrázva. Bosszantó ez a sötétbe vezető átjáró, ami azt a gyászosan kevés bátorságomat is megöli, amit úgy hívnak: mindegy.
" Minden olyan fogalmi ringmenet, amely egy nincshez jut el, a létező legnagyobb valószínűséggel téves, tehát (...) nem is érdemes ilyesféle szamárságokkal foglalkozni, viszont az igenekkel, a bizonyíthatósággal, a pozitív kijelentésekkel, a megjelöléssel, a kiterjesztéssel, az eltolással, a tükrözéssel, a jelentéskiegészítésekkel, az átvitellel rendkívül alaposan, mert ez a mi témamezőnk, ez az a táj, amin keresztül a helyesnek és helytelennek állított kérdésfeltevés megsemmisíthetőségéhez eljuthatunk. "
( Krasznahorkai )
Mind eltévedt Shangri-la felé, de nem bánták meg; bakancsot, római zoknit ledobva, ámulták a világot. Gyümölcsöket dobtak a sangriába az örökkérdés formájú kelyhekbe, elégedetten dőltek hátra, és azon morfondíroztak , hogy el akarnak tévedni újra és újra... Sötétedésig beszélgettek a kövekkel.
Míg a bokrok apró levelei a tejút csillagaival és a vérükben szökdécselő mámorral lírai együttállásba kerültek.
/ Úzgin Üver : Báb/Színház/Zene Bahia Music 2001 /
Lófő Lévai Tamás : Van térerő
Beugrik a cédé a gépbe. Tele vagyok játékkal. Indul a menet. Van aki Etelközig jut, engem Mongóliáig visz. Ott nőttem föl. Mózeskosárból látni legjobban az eget. Sose felejtem az első szavak színét. Kublaj kán, tündérpalota, Xanadu, Alph, szent folyam. Ezek voltak az elsők. Apám szájából igaz volt a szép. Coleridge látomása. A száz versből persze. Szabó Lőrinc tolmácsolásában. Az élő líra ragyogása. Drága magyar nyelv. Úgy szeretlek. A látogatók furcsa színben játszottak. Kék barát, zöld barát, sárga barát. Vörös barát sose volt. Az aurának is van határa. A tévéből a helyi Top of the Pops dorombolt. Megannyi Úzgin Üver. Különös, torokhangon dünnyögő táltosénekesek, sípok, dobok.
Mi Kelet királyfiai vagyunk, mágusnép sarjai. Örökre bennünk él a tágas sík melege. Szügyig. A tér megőrzi a szabadságot, ha nem vagy az idő foglya. Az Úzgin Üver teremt. Erőteret teremt. Kiemel a hétköznapi valóságból. Újraalkotja a világot. Egy pillanat alatt ezer világegyetemet járok be. Megidézi ősi arcunkat. Minden magyar gyönyörű emlékeket őriz a lelkében. Az ilyen nagyszerű zenék segítenek abban, hogy kihasítsuk magunkból az elődök szavát. Míg a világ világ és még egy nap. Máglyák a Duna felett. Négy hangdöfésből álló füzér. Eladja az egész lemezt. A legszebb életprogram. Máglyákat tornyozni a szavakból. Hogy messzire világítson a láng, amikor ráírom az égre a magyar fájdalmat. Befelé sírok. S fizetem a temetők tartozását. Ameddig ki nem verik a tollat a kezemből. Erősen fogom.
Egyáltalán nem mellesleg: Úzgin Üver mongolul vízben szegény lankát jegyez. Mifelénk itt, Hunniában recseg-ropog a jég. Már nem fújnak olyan hidegen a szelek. A szellem áthatja az anyagot. A megvadult Titánok rázzák a szívcsakra köré gyűrődött hont. Tavasztündér beköszönt. Fakadnak a rügyek, zenélni kezd a természet. Szépen felszikrázik a Magyarok Istene az égre. S mosolyog ránk. Ez a legszebb mosolya.
Modern népdal a csillagról ami a szívünkbe lett karcolva. Könnyű nekünk, a karmánk a tenyerén hordoz.
Nagy elszánáshoz nincs ló, de a semmit nagyon jól ismerjük, íze különleges és egyforma a mindenével.
A karma áldozatainak jelmondata : aki békében él, nem vész el soha ....... Mongóliban
Tekintetükben hangtalan rengtek a kérőjelek: csak fényt és időt az ő meséjükhöz. Történetet kivívni?
Nem volt még ez szokás. Reménybe fordult az ősz, leveleket lehelt a szél hajába. Róma nem bölcselkedett, hogy hullámhegyet mindig hullámvölgy követ. A hordák mint mondják egy batáviai hajón jutottak el a zöldbe, ott is maradtak örökre a daják fejvadászok örömére. Mintha mosolyok illatát érezték volna. Gyönyörűen omlott össze a világ a lábuk alatt. A recepció folyosójának falán (zöld olaj, világos kerettel) még halványan látható egy felkavaró üzenet a jövőből.
