Gondoltam, ebbe az irányba is küldök egy palackposta üzenetet.
Ez a topic már olyan érett, mint egy palack penészes hatputtonos egy hosszú pinceág legmélyén, de az indexfórum lelkiismeretesn őrzi az utóbbi 22 évben idetévedők bejegyzéseit.
Megtudtam ám, Laci, hogy Te vagy az! Elárulta nekem Judit az osztály facebook oldalán.
Sejthettem volna :))
Mostanra kiderült, tényleg, ez egy (tőlem eltekintve) Lakatlan sziget, ahol is én vagyok itt Robinson Crusoe, akinek még van egy nagy láda kiürült gines palackja, néha odasétál hát a pálmafa árnyékába, kivesz egy palackot, maradék papírfecnire írogat pár szót, aztán a palackot akkurátusan bezárva bedobja a tengerbe a
<Message In A Bottle>-t,
de már biztos benne, soha többé nem tűnik fel hajóvitorla egy másik user karaktereivel ezen a topicon, reménytelenül ő az egyetlen és utolsó, el sem fogja temetni senki sem.
Bizony-bizony, 2004-ben volt a 25 éves találkozónk.
Ha nem tévedek, a Huszár Panzióban - ez után indult be a Benedek-házas korszakunk.
Ez évben a 43 éves lett volna, ha lett volna... de ez most kimaradt. Majd jövőre!
Akik nálunk fiatalabbak ide írogattak, lassan ők is "öregdiákosodnak". De hát, lehet: ezek a bejegyzéseimet amolyan "message in a bottle" írogatom, el is engedem már a víz tetején, hátha kifogja valaki - kellemes hullámlovaglást, palack.
Kár, hogy a bejegyzésed nem igazán friss: 18 és fél éves.
Már leérettségiztek, akik akkor születtek.
"Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!"
Tartok tőle, sosem tudom meg, kit rejtett ez a nick - bár a legközelebbi osztálytalálkozón fölteszem a kérdést.
Kár ezért az oldalért. Kár, hogy így megszakadt a működése.
Mi, az elmúttnegyvenévben (1952-91) érettségizettek eleve páriák vagyunk a saját gimnáziumunk honlapján és közéletében. Néha úgy érzem, bármilyen remek dolog a lassan 500 éves múlt, de mi annak nem vagyunk megbecsült és elfogadott részesei.
Volt valaha egy, talán szerencsétlen körülmények között átnevezett és államosított Sárospataki Rákóczi Gimnázium, ami mégis ezer szállal kötődött az elődintézményéhez. De hiába vagyunk mi annak a kornak a kizárólagos pataki diákjai - olyan, mintha azt az intézményt bezárták volna és nyomtalanul eltörölték. A falak maradtak, mi is visszajárunk, de annak a Kollégiumnak, ami most ott működik, mi gyanús idegenek vagyunk. Nem hogy nem vagyunk az évszázadokon átívelő történet folytonosságának lácszemei, de a mi nyomunkat-létünket szeretnék abból végleg eltűntetni.
Lehet, tévedek.
Ha valaki egyszer még erre jár, és vitába száll velem - örömmel fogom venni.
Ha esetleg ez a címből nem is egyértelmű, ez a sárospataki öreg- illetve akármilyen diákok fóruma lenne. Én monjuk vállalom, hogy félévente egyszer felhozom:)
Na neeee...! A teósok vannak a Zrínyiben? Pedig pont azon gondolkodtunk, hogy 1-es kisszoba-találkozót kellene tartani, úgy látszik, ez kútba esett :-) Nyáron is ott vannak??
Egyébként 94-ben végeztem - csak nem Patakon, mert nekem is sok(k) lett a felfordulás, meg a tanári gárda körüli áldatlan állapotok. Úgyhogy két és fél év után elhúztam.
Tudok néhány régi emberkéről, ha valaki épp őket keresné: Papp Iza velem dolgozik egy cégnél, Vass Melinda kettővel mellettem ül, Balázs Eszterrel összefutottam egy búvártanfolyamon :-), illetve volt Zrínyisek biztos értékelik: egy emeleten laktam egyetem alatt a pesti koleszban Katona kofő unokaöccsével :-) - jó fej srác.
Szabados Lacival (osztálytársam volt), egyszer összefutottam Pesten, azt hiszem harmadéves volt éppen, de nem tűnt túl boldognak akkoriban.
Réthy Annát meg akartam látogatni, mikor az USA-ban voltam, de Mo-n volt éppen. Kocsis Gyuri, úgy hallottam, orvosit végzett Debrecenben.
Hajtós Helén New Yorkban van (hálistennek túlélte). Zsolcsák Edinával is találkoztam nemrég, Pesten tanul bölcsészetet.
Most hirtelen nem jut eszembe több minden. Azért lassan összejövünk, az osztalytarsak.hu-n is megy a levelezés. Írjatok!
hat gyerekek ezt nem hiszem el.
marmint hogy idekeveredtetek -tunk azert jo nehanyan... amikor megnyitottam a topicot, jo par honapig egyetlen madar sem szallt erre. aztan most egeszen veletlenul az osztalytarsak.hu-rol idekeveredek, es latom hogy az en jo oreg topicom kacsint vissza ram:))))))))) baromi jo erzes volt, nekem elhihetitek..:)
en amugy 97-ben vegeztem, D-s voltam, es most szegeden vagyok leendo 4eves magyar szakos a szte-n (anno jate). privatban radiozom, a www.clickradio.fm -en, nezzetek el oda, leginkabb kedd este 10tol, akkor vezetunk a sracokkal PsyPhone-t.. :)
a romeo es julias diakszinjatszasosdirol nem is hallottam, pedig igyexem tajekozodni a dolgok felol. mondjuk eleg nehez, senki nem tud semmit. most, hogy mar a honlapnak is nyoma veszett, kulonosen nagy a pangas. azert remelem ez negvaltozik..
udv!
Az se volt semmi, hogy amikor 89 őszén először beléptem a Kossuth koli előterébe, még teljes pompájában ott lógott egy hatalmas KISZ zászló.
Érdekes módon még jópár hétig ott volt tanévkezdés után is, aztán az egyik éjszaka valahogy nem elégett szegény... ;)
'93-ban végeztem az E-ben. Az osztŕlytŕrsaim között volt Szasza, Pancza, Zeka, Molnár Gyuri, Máriusz...stb.Mi lányok a Zrínyiben laktunk.
Erről jut eszembe, MENNYIRE szörnyű volt az érettségi után 2 évvel látni, hogy a Zrínyi már a teológusok felségterülete, és a szobánkban szemináriumokat tartanak és keresztek lógnak a falon... (ahol nálunk Alain Delon, Falco és Johnny Depp lógott :-)))
Na igen, és milyen nyerő volt a foncsolozott szemüvegében ami legalább ment a nadrágja színéhez. De Egri Károly tanár úrt semmi nem múlja fölül, azok a rikító sárga és rózsaszín kötött mellények, a lila ingek... . :-)))..de azért nagyon jó fej volt, és szerettük... :-)))
Tényleg szomorú, hogy ilyen kevesen látogatják ezt az oldalt. Az osztalytarsak.hu-n is legutóbb csak 15-en voltak feliratkozva...
Egy apróságot szeretnék megosztani Veletek, ami Kobráról olvasva jutott eszembe, és nem hiszem, hogy sokan feltételeznék az ilyesmit….:-)
Szóval, bizonyára más lányok is észrevették, milyen jól állt rajta némelyik színes nadrágja, főleg a piros és a világossárga...:-)
Mindenestre mi minden alkalommal ELÉGGÉ megbámultuk a megfelelő résznél, ami nagyon tetszett nekünk, hiszen elég jól látszott :-), és azt hittük, jól zavarba fogjuk hozni ezzel.
Ehelyett az ellenkező dolog történt: mi jöttünk zavarba, mert a tanár úr szemtelenül visszabámult, ő is a megfelelő részeket gusztálta, és így aztán szörnyűséges vihogásba csaptunk, és az egész visszafelé sült el...
Egyszer elég alaposan megszívattam magam. Vasárnap este mint mindig, rutinszerüen elkészültem otthon, bepakoltam ruhát, kaját és indultam a Keletibe a vonathoz. Olvasni akartam ezért nem jártam végig a vonatot, hogy megkeressem az ismerősöket, beültem egy fülkébe és szép nyugisan leértem Patakra. Mikor leszálltam a vonatról kicsit furcsa volt, hogy teljesen kihalt az állomás és alig száll le valaki a vonatról, de valahogy nem foglalkoztam vele, indultam a koli felé. Aztán mikor kiértem az iskolakertbe ahonnan már látszik a Kossuth, akkor jött a döbbenet.
Sehol nem világít egy ablak sem, töksötét az egész koli. Megyek közelebb és még mindig nem értem, mintha vmi misztikus élmény lenne úgy érzem magam. Odaérek a főbejárat zárva, sehol senki. Nézek magam elé egy kicsit és akkor belémcsap a felismerés. Az a hétfő valamilyen okból TANÍTÁSI SZÜNET volt! Mondták is az előző héten és teljesen kiment a fejemből :))
Na húzás vissza az állomásra, még éppen elértem az utolsó buszt ami a nagymamán falujába vitt.
Utána nem nagyon dicsekedtem a sztorival. Másnap bevonultam a koliba mintha mi sem történt volna, mikor kérdezték, hogy mért nem a vonattal jöttem, mondtam, hogy a nagyinál töltöttem a hétvégét.
