Beszélgessünk a jelölt és díjat nyert filmekről, a filmes díjakról, fesztiválokról, elsősorban a legismertebb Oscarról, Golden Globe-ról, Cannes-ról vagy Velencéről.
Yeoh győzelmében színészi alakítása és harcművészeti tudása mellett azért is bíztak többen, mert már húsz éve csak fehér bőrű színésznő vette át a kategória aranyszobrát, illetve a színésznőnek ez a film egy hatalmas visszatérés. Korábban azt nyilatkozta, hogy már kezdte azt érezni, Hollywood nyugdíjazta őt.
Olyannyira nem volt igaz hogy MAR IDEN is olyan film nyert.,
Előre el volt döntve miután a média elkezdte nyomi az azsiai meg sosem volt propaganda a jelölésekkor es ugye a film témája is egy leszbikus lány és anyja kapcsolata.
Persze Cate Blanchett filmje is azon a "témán" nyomult a legjobb főszereplőért de hat esélye sem volt fehér ausztrál nőként, hiába nyomta a magyar média hogy de itt forgattak.
2024-től például csak olyan film nyerheti el a legjobb alkotásnak járó díjat, amely a fajilag/etnikailag nem fehér bőrű színészeket, női, fogyatékos vagy éppen LMBTQ irányultságú fő- vagy mellékszereplőket és az ezekből az alulreprezentált rétegekből kikerülő, a gyártásban dolgozó személyeket helyezi előtérbe. Emellett a jövő évtől az alábbi szabályoknak kell még megfelelniük a legjobb film kategória jelöltjeinek:
Az A kategória kifejezetten a színészekhez szól, és legalább az egyik pontot érintenie kell:
legalább egy, a fő- vagy kiemelt szerepet játszó színésznek faji/etnikai kisebbség tagjának kell lennie,
a további szereplők legalább 30%-a színes bőrű, nő, testi vagy szellemi fogyatékos vagy LMBTQ-tag kell, hogy legyen,
a fő- vagy kiemelt szerepet játszó személy történetének is ezen kisebbségek egyikére kell fókuszálnia.
A B kategória a kreatív vezetőkhöz és a projektet készítő csapathoz szól, és az egyik pontot érintenie kell:
színes bőrűnek, nőnek, fogyatékosnak vagy LMBTQ irányultságúnak kell lennie legalább kettőnek a következő pozíciókat betöltő személyek közül: szereposztó rendező (casting director), operatőr, zeneszerző, jelmeztervező, rendező, szerkesztő, fodrász, sminkes, producer, látványtervező, dekoratőr, hangmérnök, vizuális effektek tervezője, szerző/író,
legalább 6 másik stábtagnak (a felvételező gyakornokokat kivéve) valamely alulreprezentált csoporthoz kell tartoznia,
a stáb legalább 30 százalékának valamely alulreprezentált csoport képviselőjének kell lennie.
A C kategória a lehetőségekhez való hozzáférésre vonatkozik, és minden pontot érintenie kell:
az alulreprezentált kisebbség tagjainak fizetett gyakornoki státusz,
a nagy stúdiókban a gyakornoki producer, gyártásvezető, utómunka, zenei és vizuális effektek, pénzügyi és üzleti szektor, reklám és marketing pozícióban dolgozók,
a kis stúdiókban a legalább két kisebbségi gyakornok ezen pozíciókra,
továbbképzési lehetőségek és készségfejlesztés biztosítása a kisebbségi dolgozók számára.
A D kategória a közönségfejlesztésre vonatkozik:
képviselet a marketing, a nyilvánosság és a terjesztés területén,
a stúdió- és/vagy filmvállalatnak több belső vezetője legyen az alulreprezentált csoportok tagjai közül (marketing- és reklámszektor).
Az Oscar-gálát idén is élőben követjük az Indexen vasárnap éjjel.
Amíg a sok túl fizetett színész nem tiltakozik es szólal fel azért, hogy azÉLETÜKET VÉDŐ KASZKADŐRÖK egy nyamvadt Oscar díj kategóriátkaphassanak ez az egész sz@rt sem ér.
2024-től csak olyan film kaphat Oscar díjat, amelyben legalább egy ázsiai, latin, fekete afrikai, alaszkai, közel-keleti hawaii, csendes óceáni, vagy más, alulreprezentált kisebbséghez tartozó színész szerepel fő-, vagy fontos mellékszereplőként.
Ugyanezen kisebbségeknek prominens produkciós vagy marketing feladatban is részt kell venniük ahhoz, hogy a film részt vehessen a legjobb filmnek járó díjért való versengésben. Ez azonban még így is kevés: nők, LGBTQ, mentális vagy testi fogyatékos, süket vagy nagyothalló színészek alkalmazása a mellékszereplők 30 százalékában, a forgatókönyv ezen csoportokról történő megírása, a teljes stábban való legalább harminc százalékos részvételi arányuk, számukra fizetéssel járó gyakornoki állások felajánlása, és még jópár hasonló feltétel teljesülése is szükséges.
Megrázó film, egy minden szenvedés ellenére mégis mázlista emberről. Megint egy valós történet. Ez a film ismét elgondolkodtatja az embert arról, milyen élet lehetett ilyen kiszolgáltatottságban, s gyakorlatilag reménytelenül élni. Azt gondolom, hogy akik eleve ebbe a sorsba születtek, másként fogják ezt fel, mert számukra ez a világ nem jó, de természetes rendje. Teljesen aszerint szocializálódtak, hogy velük bármikor megtörténhet a komoly testi fenyítés, az érzelmi kegyetlenség. Valószínűleg a nézők elszörnyülködésére volt az anya gyerekeitől való megfosztása, ami sajnos minden bizonnyal előfordult, devalószínűleg sokan eleve megkeményedve álltak mindehhez, mert nem élhettek túl másképpen. Nem volt nagyon más esélyük mint az érzelmi elsivárosodás, minden bizonnyal a minden képzéstől és szociálisan megtanulható dolgoktól is sok esetben megfosztott emberek maguk sem voltak túl érzékenyek és együttérzőek, nem lehettek azok.
Ehhez képest más a szabadnak született és kifejezetten intelligens főszereplő helyzete, aki ebből fakadóan sokkal érzékenyebb, de talán ezért tud elszántabb is lenni, és más utat is választani, mint a reménytelenség, a beletörődés, az elérzéketlenedés. Persze mindehhez akkor is kellett egy mázli, tetszett, hogy Brad Pitt rövid szerepében egy hihető jó embert alakít, kicsit talán túlságosan is kihangsúlyozva az esendőségét és nem a klasszikus hősi mivoltát.
Kicsit erőltetettnek tűnt nekem a hosszú snitt a főszereplő arcváltozásáról, nem nagyon értem mi szükség volt a film elején lévő szeretkezési jelenetre. A jellemek hihetőek és életszagúak voltak, különösen elgondolkodtató a ház úrnőjéé, aki frusztráltságát a fekete kislányon vezette le, aki a film legnagyobb áldozata úgy, hogy szinte mindig mindent jól csinált.
A szerencsésnek mondható vég sajnos túlságosan könnyfakasztó és sírásra manipulálja a nézőt, nem kellene ennyire, de nyilván kell a bevétel is. Ettől függetlenül egy kifejezetten jó film a témáról, nagyon jók a szimbolikus jelek a hegedű összetörése, a félig felakasztott állapot, mégis, valahogy hiányzik belőle az ami az igazán nagyokra jellemző. Hiszen a téma már nem újdonság, csak egy újabb adalék.
Amerikai botrány
Hát számomra egy idő után már nem volt egyszerű követni a történet fonalát, s kissé hosszúnak, túlbonyolítottnak tűnt. A kritikák lelkendeznek a hetvenes évek nagyszerű felidézésétől, ami nagyjából valóban igaznak tűnik. Ez is igaz történet, mégha jelentős különbségek vannak is a valósághoz képest. Amy Adams csodálatos, el se hiszem, belegondolva, hogy mennyire hihetően tud közel 40 évesen konkurrenciája lenni a 24 éves Jennifer Lawrence-nek, aki azért nem volt kifejezetten elcsúnyítva, csak kissé tramplivá téve.
Érdekes az a játék amit a nyomozóval űz, sokáig az ember elhiszi, hogy valóban vonzódik hozzá, akkor derül ki, hogy nem, amikor fejbevágja. Meglepő a filmvégi fordulat és váratlan a sokáig húzódó szálat követően. Érdekes történet és sok szempontból tanulságos és élethű, de ennél se érzem a zseniális nagy alkotás illatát.
Mielőtt meghaltam
És megint egy igaz történet. A történetet itt se írom le, felesleges, utána lehet nézni. Egy texasi, nem túl szofisztikált rodeós, aki harcba keveredik a gyógyszerészügyi hatósággal az Aids-hisztéria idején a 80-as években, amikor ő is fertőzötté válik. Ez is egy érdekes és tanulságos sztori, a főszereplő színész és homoszexuális barátja is jól alakít, a főszereplő átalakulása nem emiatt, hanem a forgatókönyv miatt hiteltelen inkább. Nem érzem hitelesnek, hogy a kurvázó, drogos, káromkodó, a vitákat erőszakkal lerendező, a diagnózisnál az orvosokkal is alpári módon viselkedő, se családi, se iskolázottsági háttere miatt műveltnek, okosnak, érzékenynek nem tekinthető texasi ősbunkó, hirtelen beül a könyvtárba szakcikkeket olvasgatni számítógépen vagy mikrofilmen, majd a mexikói csempészetnél is majdnem hitelesen játssza el a jámbor papot. Ez a legnagyobb bajom vele, a valóság nyilván bonyolultabb lehetett.
A Wall Street farkasa
És persze ez miért is lenne kitalált sztori. Ez is valós alapú. Istenítik a filmet, főleg a macsó felfogású, a keménységet szerető emberek, hát persze, hogy pl. Puzsérék is. Szó se róla, nem rossz film, de közel sem olyan jó, mint amennyire odavannak érte. Ugyanis a népszerűségének pont az az oka, ami ellen látszólag üzen. Úgy gondolom, ez egy álszent film olyan szempontból, hogy állítólag, s Caprió is így nyilatkozott, a film célja, hogy bemutassa azt a sok rosszat, ami az ilyen életet élőket jellemzi, és hát ugye milyen borzasztó is az ilyesmi.
Hát szerintem meg a film végső kicsengése az, hogy a legtöbb ember kijőve a moziból sajnálja szegény Capriót, hogy lebuktatták, s úgy gondolja, hogy legszívesebben ő is ilyen életet élne, jöhetnek a pénz- és kurvahegyek.
Semmifél erkölcsi megbánásról, a főszereplő fölötti pálcatörésről nincs szó, valójában egy kedves Robin Hood-os, Rózsa Sándoros jellemet látunk, aki ugye milyen sok pénzt adott kölcsön vagy örökbe a kezdő kolléganőjének, megcsalta a feleségét, de esendő módon egy gyönyörű nővel, nincs férfi, aki ne nézné el neki. Soha nem agresszív a huzamosabban megismert nem kifejezetten ellenszenves szereplőkkel, csak ha nagyon felhúzzák, meg ha amúgyis megérdemli a másik, lásd a feleség visszapofozását vagy a dagi barát elleni kirohanását, akit persze szintén egyből megment, amikor komoly veszély fenyegeti. A drogozásai, apróbb tettlegességei pl. a komornyikkal, az orgiák inkább viccesek és a macsó jellemek elégedetten dőlnek hátra mindezt látva a moziban. Esendő, de alapvetően egy jó ember, s lám, milyen okos!
Nincsenek valódi dilemmák, kemény durvaságok. Nem mutatja meg a film, hogy mit éltek át és hogyan az általuk tönkretett emberek, mert az kellemetlenné teszi a a Caprio által megformált, bizony, hősi jellemet.
Az emberek nem azzal jönnek ki a moziból, hogy talán tényleg nem kellene ilyen gátlástalan élvhajhász módon élni, mert lám hova vezethet, hanem inkább azzal, hogy ezt kell csinálni csak ügyesen, hogy ne bukjunk le. Amit csinálnak, csupán hülye bürokratikus szabályok megszegésének tűnik, nem rabolnak, nem gyilkolnak, csak ügyeskednek. Miért is baj ez?
Pedig nem! Nagyon is durva dolgokat tettek a valóságban, sok-sok kisember megtakarításait csaklizták el, átverve őket, s nem véletlenül jogellenesen. Ez nemcsak élelmesség, de valójában a film ezt egyáltalán nem adja át érzésben és hangulatban.
Ez ennek a filmnek a legnagyobb baja, nincs benne kellő etikai tartás, a megalkuvó, könnyebb, mefisztói utat járja, s ezért messze nem léphet pl. a Keresztapa nyomába, amely valóban drámai, valóban elgondolkodtató, valóban erkölcsileg magasztosító.
Ez a film sajnos nem ilyen, pedig könnyen lehetett volna, ott volt a lehetőség a rendező kezében, de inkább az olcsó népszerűséget választotta, s ez a népszerűség az általam olvasott kritikákban is visszhangzik. Ezt az olcsóságot csak erősítik az olyan alpári dolgok, mint a dagi barát egyes megnyilvánulásai, a nyilvános lehugyozása a leveleknek, vagy amikor szintén nyilvánosan a terem közepén veri ki a farkát többtíz ember előtt egy pár méterrel arrébb álló nőre. Ezek már az Adam Sandler filmek altesti poénjait idézik tahóságukban és életszerűtlenségükben. Ugyanakkor az általam leírtakat ők se feszegetik, nem téma az erkölcsi példázat, s ez bizonyítja, hogy talán mégis igaz amit gondolok, talán ezért nem jött össze a Golden se.
Nagyjából a jelenben játszódó film, vagy csak egy kicsit később. A történet lényege, hogy ha beüt a gikszer, mennyire nehéz csak a technikára hagyatkozva életben maradni egy olyan környezetben, amely semmilyen szinten nem alkalmas az életre. Egy felrobbantott műhold törmelékei érkeznek nagy sebességgel egy űrhajó felé, ahol hárman éppen űrsétán vannak kint, megjavítani a Hubble űrteleszkópot. A hajót átütik a törmelékek, a bent lévők meghalnak, két kint lévő megmarad, de ők is elsodródnak. A cél eljutni egy űrállomásra, ahonnan egy mentőkabinnal vissza lehet térni a Földre.
Nem egyszerű az űrben lebegve mindez, s idegen nemzetek űrállomásainak a technikáját használni. A film önfeláldozásról, küzdőképességről szól, és persze arról, ha belegondol valaki, hogy mennyi mák kell egy ilyen helyzetben a túléléshez. Ami sok esetben nincs meg, mert sok feltételt nem lehet biztosítani. A két főszereplő Sandra Bullock és George Clooney. Nagyon tanulságos a film olyan szempontból, hogy az ember kicsit megtapasztalja, hogy miként is működnek az űrben lebegve a dolgok, mennyivel másabb az a környezet, ahol hiányzik a gravitáció, s ez csak az egyik hiányzó dolog. Szép látvány a szélesen elterülő bolygó amelyet a film első felében többször is hosszasan mutatnak.
Valószerű történet, de még így is náha túl soknak gondolható dolognak kell sikerülnie a túléléshez, a hozzáértők nyilván több dologt is kifogásolhatnak, de mégis tanulságos, sok dolgot megmutató film anélkül, hogy igazán jelentős tévutakra vinné el a nézőt.
A másik amit láttam az All is lost, Redforddal. Nos, nem kell az űrbe menni, hogy az ember extrém körülmények közé kerülhessen, ahol az élete igen kétséges. Az Indiai-óceánon egyedül hajozó főszereplő arra ébred, hogy a Yachtja összeütközött egy a felszínen lebegő, cipőket tartalmazó szállítótartállyal, s az szép nagy lyukat ütött a hajó oldalán. Betör a víz, eláznak a technikai felszerelések, segítségkérés nuku. Valahogyan betoldozza-foldozza a lyukat, láthatóan nem túl biztató módon, s természetesen időnként jönnek a viharok, amelyek egyre rontanak a helyzeten. Egyedüli szereplőként nincs túl nagy jelentősége annak, hogy szinkronizált-e a film, az összes beszéd ráfér egy oldalra. Hasonlóan az előzőhöz ez a film is megmutatja, hogy milyen kiszolgáltatott az ember egyedül a nem természetes környezetében, a technikai és egyéb a civilizáció által előállított dolgok meglététől mennyire függ. Itt is eljátszthatunk a gondolattal, hogy a valóságban még így is mennyi rosszabb esélyekkel kecsegtető helyzet is előfordulhat. A főszereplő rendkívül higgadtan, amerikai filmtől szokatlanul, nagy hisztik nélkül veszi tudomásul a bekövetkező eseményeket, a film végére láthatóan kezdi elveszíteni a józanságát (vagy a küzdőképességét?), de ezt sem lehet életszerűtlennek tartani. Ahogy az ember kicsit elveszíti a kedvét egy űrutazástól a Gravitáció megnézése után, úgy ennél a filmnél se igen vágyik egy ideig a magányos hajókázásra a nyílt óceánon.
Hát nincs nagy forgalom, de legalább mint egy naplóbejegyzésbe, írogatok ide a filmekről. Eddig láttam az animációs filmeket,
a Gru2 nagyon tetszett tele nagyon jó poénokkal, s a legelején még azért nem annyira nagyon kiszámítható történettel.
Ez volt a leghumorosabb.
A Jégvarázs se rossz történet, hercegnős, romantikus, s még a legvégén is volt olyasmi, ami meglepett, sokkal kevésbé volt sablonos, mint pl a zöld urai.
A Croodék is egy tanító jellegű történet a bátorságról, a világra való nyitottságról és a nézeteink felülbírálásának képességéről. Őskori történet, ez is viszonylag egyedi sztori.
A többi jelölt filmből a nem túl nagy visszhangot kapott Mielőtt éjfélt üt az órát láttam Julie Delpyvel és Ethan Hawke-val. Ez a 3. része az 1994-ben elkezdett történetnek a Mielőtt felkel a Napnak, amelynek a 2. része 2004-ben volt Mielőtt lemegy a nap címmel. A két főszereplő ugyanaz a 18 év alatt, saját valós öregedésük is a film része, a 2. és 3. résznek már forgatókönyvírói is voltak. Ez egy komolyabb filozófikusabb szerelmi történet, valójában szinte végig csak párbeszéddel, alig-alig történő eseményekkel. Aki nem fél kicsit szembenézni a szerelem mélyebb elemzésével, óhatatlanul saját életét is szemlélve ezzel, s van intellektuma végignézni egy filmet ami elsősorban gondolatilag érzelmes és nem ösztönösen, annak nagyon ajánlható. Állítólag a nagy közönséget nem érdekelte, de a kritikái nagyon jók a filmnek. Ugyanakkor az első két rész nélkül kár a 3. résszel kezdeni, pótolni kell előtte azokat is. Az első rész Bécsben játszódik, sokat mesélve a város hangulatáról is, a második Párizsban, a harmadik Görögországban. De vérre, nagy drámára, szexre vagy poénhegyekre ne számítson senki. Ez a film elgondolkodtat, nem kikapcsol a világunkból, hanem inkább elősegíti annak értelmezését vagy megváltoztatását. Ennek ellenére nem mondanám túlságosan elvont művészfilmnek, de akinek a filmezés csak szórakozást és kikapcsolódást jelent annak nem ajánlanám mert unná és fárasztaná. Én nagyjából egy generáció vagyok velük, ezért még inkább közelebb érzem magam a főszereplőkhöz, a három rész jól megjeleníti az adott életszakaszban élő emberek gondolatait, érzéseit, problémáit, s ilyen szempontból tanulságos lehet a fiatalabbaknak is. De még egyszer mondom, csak türelmes, érzelmileg nem kiégett és gondolkodásra hajlamosaknak ajánlom.
12 év rabszolgaság Gravitáció Hajsza a győzelemért Phillips kapitány Philomena – Határtalan szeretet
Legjobb film – Musical/vígjáték
Amerikai botrány Inside Llewyn Davis Nebraska A nő A Wall Street farkasa
Legjobb színész – Dráma
Chiwetel Ejiofor (12 év rabszolgaság) Idris Elba (Mandela: Long Walk to Freedom) Tom Hanks (Phillips kapitány) Matthew McConaughey (Mielőtt meghaltam) Robert Redford (Minden odavan)
Legjobb színésznő – Dráma
Cate Blanchett (Blue Jasmine) Sandra Bullock (Gravitáció) Judi Dench (Philomena – Határtalan szeretet) Emma Thompson (Banks úr megmentése) Kate Winslet (Nyárutó)
Legjobb színész – Musical/vígjáték
Christian Bale (Amerikai botrány) Bruce Dern (Nebraska) Leonardo DiCaprio (A Wall Street farkasa) Oscar Isaac (Inside Llewyn Davis) Joaquin Phoenix (A nő)
Legjobb színésznő – Musical/vígjáték
Amy Adams (Amerikai botrány) Julie Delpy (Mielőtt éjfélt üt az óra) Greta Gerwig (Frances Ha) Julia Louis-Dreyfus (Exek és szeretők) Meryl Streep (Augusztus Oklahomában)
Legjobb férfi mellékszereplő
Barkhad Abdi (Phillips kapitány) Daniel Brühl (Hajsza a győzelemért) Bradley Cooper (Amerikai botrány) Michael Fassbender (12 év rabszolgaság) Jared Leto (Mielőtt meghaltam)
Legjobb női mellékszereplő
Sally Hawkins (Blue Jasmine) Jennifer Lawrence (Amerikai botrány) Lupita Nyong’o (12 év rabszolgaság) Julia Roberts (Augusztus Oklahomában) June Squibb (Nebraska)
Legjobb rendező
Alfonso Cuarón (Gravitáció) Paul Greengrass (Phillips kapitány) Steve McQueen (12 év rabszolgaság) Alexander Payne (Nebraska) David O. Russell (Amerikai botrány)
Legjobb forgatókönyv
12 év rabszolgaság (John Ridley) Amerikai botrány (David O. Russell, Eric Singer) Nebraska (Bob Nelson) Philomena – Határtalan szeretet (Steve Coogan, Jeff Pope) A nő (Spike Jonze)
Az alábbi dologban szeretném a segítségeteket kérni:
A Cannes-i Filmfesztiválon díjazott filmeket keresgetve egy furcsa dologra lettem figyelmes, mégpedig hogy a fesztivál hivatalos honlapján feltüntetett díjakok felül az imdb-n található jó pár más díj is. Kutattam ennek oka után, a wikipédián a hivatalos honlapon nem látott díjak "egyéb díjak" néven vannak feltüntetve. A kérdésem csak annyi, hogy pl. a Tiszteletbeli Pálma, vagy a FIPRESCI beletartozik a hivatalos díjak közé, vagy nem.
05:02 Jajajaj, Barbra Streisand is belekezdett. Így ötkor ezzel vége lehetne az unalmas részeknek.
04:58 George Clooney bevezetésével in memoriam szekció, olyan nevekkel, mint Ernest Borgnine, Celeste Holm, Tony Scott, vagy Michael Clarke Duncan.
04:55 Tiszteletdíjak voltak[...] Bővebben!Tovább »
Láttam a Pi életét, a Djangot, A messzi dél vadjait, a Holdfény királyságot, de még van hátra pár.
A messzi dél vadjait tartom a legjobbnak, a Pi se semmi, a Tarantino film a nagyon jó színészi játékok és jó technika , meg néhány nagyszerű jelenet ellenére gyerekes történet. Amint Christoph Waltz kikerül a történetből, onnantól kezdve gagyi vérfröcsögéssé válik, hiteltelen happy end-szerűséggel, miközben egy normális ember humanizmusa is több helyen defektet kap. Meseszerű, amint a csúnya gonoszokat a mindent túlélő és mindenkit szét-, lelövő, felrobbantó főhős jól elintézi és az ember nagyszerűen kiélheti a felkeltett bosszúvágyát. Primitív ösztönökre hajaz a történet, bizony sokkal jobb, sokkal életszerűbb és hihetőbb történetet lehetett volna ebből csinálni, a feleslegesen sok vérengzés elkerülésével a történet hihetőbbé tételével, emberibb főhössel, s ez még nem is feltétlen akadályozta volna meg a pozitív végkifejletet. De ez így proliknak való két sör mellé.
Majd írok a többiről is talán, de most ez a legfrissebb.
A Hadak útja régi típusú, romantikus film, korrekten ábrázolja a háborút, megható a történet, de túlságosan. Sajnos, szentimentális, giccses fordulatokba csap át, hangulatában a 40-es 50-es években kaphattak ilyenek Oscart, de ma már nem. A némafilmes még mindig jobban elkerüli a hiteltelenséget, meg a happy ende-es befejezés a némafilmes kor hangulatához valahogy eleve hozzátartozóbb, s jobban megbocsáthatóbb, ha nem is tűnik annyira reálisnak.
A Hugo nekem a témája miatt érdekes, a filmtörténet miatt, és tetszik benne, hogy számunkra már egybemosódó két kor között próbálja felmutatni a különbséget, differenciálva a látókörünket. Mint film, a rendezés vagy a forgatókönyv nem tűnik elég feszesnek, néha unalmas. Most hirtelenjében a segítség még az a film, ami még mindenképpen megragadt bennem. Ez is jó teszt, hogy hirtelen mit tud az ember felidézni.
érdekes a hatalom árnyékában, a pénzcsinálók, a kezdők, de ezek kevésbé maradtak meg. Persze ebben már nagyon sok a szubjektum.
Szóval, ez van! Kicsit fáj az Utódok háttérbe szorulása, nem rossz film a Művész, illetve a Némafilmesnek fordított film, de az Utódokat én jobbnak tartom. De az Oscarra jellemző, hogy trendeket, gesztusokat értékel, és azért valóban nem rossz film, magam se gondoltam volna, hogy le fog tudni kötni másfél órán át.
Gondolkodtam, hogy kire emlékeztet a Cindy Crawford-os anyajegyet a szájánál viselő főszereplő csaj, s egyelőre az a nő jutott eszembe, aki a Last Christmas klipjében játszotta George Michael volt barátnőjét. A mimikájuk tűnik hasonlónak.
A Vaslady-t tegnap láttam, Mery Streep most se érdemtelenül kapta meg a díjat, nagyon jó volt benne, kár, hogy a film nem ér fel hozzá.
A díjakat átnézve, leszámítva a rövidfilmeket meg a dokumentumfilmeket láttam mindent, rajzfilmben a Rango itt is begyűjtötte a fődíjat.
Tegnap néztük meg a Kung-fu panda 2-őt. Az se volt érdemtelenül jelölve, van valamiféle üzenete, s még csak nem is volt erőltetett, elég jól következett az első részből a történet, s a végén már fel is csillant a 3. részre való utalás.
