Pont ezért írtam, hogy bár minden tiszteletem az eddigi munkáik iránt, Sharon sokkal összetettebb zene és hangszerelés mellett is tökéletesen megállná a helyét. Ezért sajnálom, hogy a "trendi" nu-metálos hangzás felé fordultak :-( Jó, nem kell 170 fős stábbal Therion-albumot csinálni, és az első három lemezükkel sincs semmi gond de azért (talán profibb zenészekkel) ennél sokkal többet ki lehetne hozni az új lemez előtti stílusukból is.
Én csak pár napja láttam a Silent Force turnéról készült DVD-t és eléggé tetszett. Mostanában sokat hallgatom a zenéjüket, mert olyan mértékben fülbemászóak a dallamok és annyira szép az énekesnő hangja, hogy szinte nem lehet megunni.
Zeneileg ugyan nem nyújt valami sokat az együttes, mivel kicsit egyszerű és monoton gitár riffek alapozzák meg a számaikat, és technikásabb szóló részek csak elvétve vannak bennük. A klasszikus hangszeres részek, népzenei motívumok azért hangulatosak. Viszont az énekhang annyira elviszi pozitív irányba az egészet, hogy igazából nem is számít, hogy mit játszanak alatta.
Nekem igazából az első lemezük lassú, melankólikus, darkos hangzása nem jön be annyira, és nem szeretem a hörgést sem. Viszont a Mother Earth lemezük már jobban tetszik. Erről az Ice Queen a nagy kedvencem, főleg a koncert változat.
Lemezeik közül a Silent Force a kedvencem. Sok gyors, dallamos szám van rajta, amelyekre még a süketek is rázzák a hajukat. A koncerten akkora hangulatot tudnak csinálni, hogy az brutális.
A zúzós, gyors számokon kívül nagyon bejönnek a lírai, érzelmes dalok is. mint pl. a Memories. Ennyire mély átéléssel énekelni még nem hallottam embert. Számomra annyira átjönnek az érzelmek a dalokon, hogy magam is ledöbbentem, hogy ilyen létezik. Talán azért, mert annak ellenére, hogy nagyon tisztán énekel Sharon, nem olyan steril a hangja, mint a képzett énekesek nagy részének. Ráadásul valami angyali ártatlanság és őszinteség árad a hangjából. Tényleg őszintén mondom, hogy nem halottam még az ő hangjához foghatót.
Na, azért annyira nem rossz a helyzet :-) A régebbi albumaikat (nincs olyan sok... :) ) azért lehet hosszabb távon is élvezni. De ez az új valahogy tényleg nem gyere be... Pedig érdekes módon (talán nem is olyan érdekes) a "hivatalos kritika" elég pozitív. Persze ez legtöbbször a trendet tükrözi. Én meg pont azt bánom, hogy a banda elmegy a trend irányába. Tehát tényleg pozitív a változás a zenéjükben, csak nem nekem.
Nem találtam velük foglalkozó topicot, pedig megérdemelnék. Legyen hát Within Temptation topic is! :-) Bárki, aki meg akarja osztani véleményét, gondolatai vagy híreit az együttessel kapcsolatban, ne kímélje magát és a topic-társakat!
Témanyitóként kezdeném a sort: Igazság szerint nem olyan rég találkoztam a bandával, és az általuk játszott zenei stílus is elég távol áll tőlem. A hozzájuk leginkább hasonló kedvencem, a Nightwish vegetálása miatt kezdtem felkutatni az albumaikat, mivel sokan vonnak párhuzamot a két banda között és ez kíváncsivá tett. Bevallom először hatalmas csalódás volt. Annál is inkább, mert egyrészt sokkal „keményebb” zenére számítottam, másrészt valahogy zeneileg is sokkal egyszerűbbnek, populárisabbnak tűntek az NW-hez képest. Amiért mégis beléjük szerettem, az egyértelműen Sharon hangja és karaktere. Bármennyire is szeretem a Nightwisht és Tarja hangját, Sharon valahogy sokkal őszintébben, sokkal több átéléssel adja elő a dalokat. Való igaz, hogy sokkal „kedvesebb” a hangja. Az albumok közül leginkább a Mother Earth tetszik, és utána a Silent Force következik. A Caged és a The Promise opera-szerű énektémái félelmetesek. De ugyanígy óriási a Mother Earth vagy a Deceiver of fools nyers, kirobbanó energiája. Ami viszont nem igazán tetszik, ahogy a stílusuk változik lemezről lemezre. A Silent Force még hozza a színvonalat, bár a számok már kicsit hasonlóbbak, egyhangúbbnak tűnnek de persze csak a Mother Earth-höz képest. Viszont az új albumukkal nem tudok megbarátkozni. Annyira sok benne a populáris nu-metal elem, hogy az már zavaró, és Sharon is sokkal egysíkúbban énekel. Néhol már szinte idegesítő az énektéma. Korábbi lemezeiken sem viszik túlzásba a virtuózitást pl. a gitárokon, de az új albumon ez gyakorlatilag minimális szintre süllyed, gyakran ugyan azt a riffet ismételgetik perceken át. Egyébként is ez az ami miatt mindig hiányérzetem van kicsit amikor az albumaikat hallgatom. Jól megkomponált dalok, csodálatos énekhang, de mindig az az érzésem hogy ebből sokkal többet ki lehetne hozni. Sehol egy gitárszóló, sehol egy kis spontaneitás. Kicsit kevesebb sampler, több élő hangszer, egy-két bonyolultabb gitártéma és számomra tökéletes lenne :-) Félek hogy elindultak egy olyan úton, aminek a vége a tucat-együttessé válás. Pedig kár lenne értük.
Bocs hogy kicsit hosszúra sikeredett ez a hozzászólás, és remélem senkit nem bántottam meg a kicsit kritikus hangvétellel. Annál is inkább, mivel ez csak az én véleményem és elsősorban vitaindítónak szántam.
