Az 1968-72-es "eresztés" 4.C-sei vagyunk, még javarészt talpon, ki nyugdíjas, ki aktív, ki már elment... Osztályfőnök Bots Dénesné Éva néni (kémia), helyettes dr.Mohi Csabáné Emőke (biológia),- ebből nyilvánvaló, hogy kémia-biológia szakos (nagyrészt utált, kissé irigyelt) - osztály voltunk. Borbíró Elek (rajz), Szentkúti Kornél (ének - latin ; későbbi dalárda-vezető), Muci néni, Merkely Béla (testnevelés), Major István (magyar - világnézetünk alapjai), Biczó Károly (matematika - fizika) a leginkább emlékezetes tanáraink; DE futottak még Lizicsárné, az Izraelbe disszidált párttitkár történelemtanárnő... és többek is.
Pont "pályafutásunk" közepén 1970-ben költöztünk át a Németvölgyi úti barakkokba... Nagy élmény volt.
Lett belőlünk orvos (10+ ), fogorvos (1, de a felesége is az!) gyógyszerész (1), pedagógus (4), építőmérnök (1), agrármérnök (2), vegyészmérnök (1), biológus kutató (1), kémikus (1), kertészmérnök (1 + 1/2), gyógypedagógus (1), üzemmérnök (1), főrendőr (1)... és még ki tudja!
Azt hiszem, ebben a tzekintetben is rendkívüliek vagyunk. Nekünk már csak volt iskolánk! (Már nincs, csak Budai Kéttannyelvű Középiskola).
Talán egy jóízú ISKOLAtalákozót kéne szervezni ?- aki hallja, adja át!
71-ben értem, rég volt. Dr. Mohi Csabáné volt az oszifőnk, akkor született kisbabája. Homoki Béla tanár úr volt az orosz tanárunk, mi pedig az általa sokat szidott IV.d. III. félévben kerültem a suliba, a Piaristáktól. Ott bukdácsoltam, itt olyan gyenge 4-es lettem, bár nem sokat tanultam. Milus tanár úrra emlékszem, s utódjára, a negyedikben minket kezdő tanárnőre, ha jól emlékszem Éva nénire. Az első felmérő után ijedten konstatálta, mennyire nem tud semmit az osztály, s neki kezdett felzárkóztatni bennünket, majd' 4 évi anyagot tanított meg nekünk a hátralevő időben.
Szegény Homoki tanárúral esett meg az a dolog, hogy - mivel földszinten voltunk - valamennyien kimásztunk az ablakon, s óra kezdéskor csak az üres osztályterem fogadta. Igaz, mikor megtudtuk, hogy meghalt édesanyja, pár órán keresztül olyanok voltunk, mint a kisangyalok.
Sajnos a történelem tanárnő nevére nem emlékszem, vele is van egy sztorim. Lenin volt a téma, és a NEP, azaz Novaja Ekonomicseszkaja Politika. Új anyag, előtte való órán feleltem, lazítottam hát egy kicsit. A tanárnő felszólított, kérdezett, én bölcsen hallgattam. Karó. A következő órára megint nem készültem, hisz előtte való órán kaptam osztályzatot, olyat, amilyet, de mégiscsak kaptam. Nyugodtam ültem hát, míg fel nem szólított, hogy számoljak be, mit tanultam a NEP-ről, és Leninről. Dacos hallgatásom után ismét egy egyessel gyarapodtam. Na, a következő órán, amire megint nem készültem, kiültetett az első padsorba kisdolgozatot írni. Téma: Lenin és a NEP. Újabb karó. Jobb későn, mint soha alapon ezek után megtanultam a témát, fújtam előlről hátra, hátulról előre, mint a vízfolyás. Hát, ha ez a heppje, muszáj megtanulni, gondoltam. A tanárnő viszont elismerte, én és a NEP tősgyökeres ellentétben állunk, úgyhogy soha többé nem is érintette ezt témát. Nyugodtan megvoltunk hát így egész érettségiig. Mert ott milyen tételt húzok, persze, hogy Lenin, és a NEP címűt. Láttam a tanárnőn, hogy lesápadt, szinte rosszul lett ettől. Mikor visszamentem a helyemre, elindult egy kis egészségügyi sétára, történetesen mögém, s minden alkalommal, mikor elment mellettem, pár szót, évszámot súgott, teljesen feleslegesen, hisz tán csak épp e témát, de elég jól tudtam, meg is kaptam érte a négyest.
Érettségi? Hát így kell csinálni! Aznap reggel olvastam át egy tételt, történetesen az Arany és Petőfi költészetét elemzőt. Persze, hogy azt kellett kidolgozni.
Matekből már csak arra emlékszem, a Pitagorasz tétel bizonyítását kaptam, amit elég jól tudtam, de a tanárnőnk megnyugtatott bennünket, hogy csak folyamatosan beszéljünk, földrajz szakos elnökünk van, mindenki át fog menni.
Biológiából Mohi tanárnő tanított bennünket, ő is enyhe vizsgát ígért, lehet, ebből az egyből lettem ötös.
Ja, és a latin! Nem volt latinos osztály beiratkozásomkor, így év végén vizsgáznom kellett. Csakhogy ezt pár nappal a vizsga előtt tudtam meg. Ki is preparáltam egy olvasmányt a könyvben, s mit tesz Isten, azt kellett elemeznem. Ha jól emlékszem, Ferenczy tanárúr előtt. Sikerült, s hadd adjak itt is hálát valamikori latin tanárom, Galambos László tanárúrnak, hogy oly jól megtanította nekem a különböző ablativusokat.
Én 81-85-ig jártam oda, úgy láttam, ebből az évfolyamból senki nem jelent itt meg.
Székely Márta néni volt az ofőnk, C-s voltam. Muci nénit ki nem állhattuk... Danyi nem tanított, Szabadi 1 évig, az maradandó volt :) Simor András, ő volt a MINDEN számunkra, a világ legjobb tanára, spanyolt tanított, negyedik végére mindenkinek volt nyelvvizsgája. Holicsnét többen szidták itt, nekem csak jó emlékeim vannak róla. Például néhányunknak elmagyarázta a matekot, amiben nem nagyon mozogtunk otthonosan... Senki nem emlegette itt Kovács ANdrásnét, aki törit és filozófiát tanított, és nagyon zokon vette, hogy vízilófiának hívtuk ezt a szeretett tantárgyat :) Márkusné? Sajnos ő is tanított nekünk törit, bár ne tette volna. A neveket képtelen volt megjegyezni, azért saját maga által kreált illetve átalakított néven szólított minket. Borbíró Elek rajzóráin mi általában törit tanultunk, sőt, minden órán törit tanultunk, úgy emlékszem... LÁttam, páran emlegették Markó Olgát, sose felejtem el, ahogy bejött az első oroszórára és oroszul akart velünk beszélni :) Aztán nagyon hamar rájött, hogy jobb, ha békén hagy minket, és inkább azokkal foglalkozik, akiknek muszáj ebből a nyelvből érettségiznie. A banketten az osztálytársam elmélyülten fogdosta tánc közben a fenekét :) Holczer mami föcit taníott, minden órán jól szórakoztunk, mert vevő volt mindenféle humorra :) Bödöcsöt is említette valaki... Na, vele jobb lett volna nem találkozni! Jól tette, hogy lelépett Angliába, rettentesen unalmas órái voltak, kilométer hosszú vázlatokat diktált magyarórán, amit visszaolvasva fel sem ismert és kikérte magának, hogy ilyet mondott volna (naná, mert semmi értelme nem volt). A Géza minket is tanított, nagyon jó fej volt, inkább haver, mint tanár, szerettük :) Iskolaigazgató lett, úgy tudom és vagy négy gyereke van. Bőszéné, az csúcs volt! Folyton a melleit simogatta órán :)
Ildikó néni, a másik tesitanár sajnos csak egy évig volt amienk, őt mindenki szerette, talán azért :(
Valaki emlékszik arra az évfolyamra, amiben két jóbarát járt, Varga Laci és Dergács? A nővérem évfolyama volt. Nem tudom, ki volt az ofő, de 66-70-ig jártak a gimibe.
Major István, Domonkos franciatanár volt, Hinoráné, Bocsné, Milus László, aztán volt egy magas barna orosz tanárnő, a férje is ott tanított egy csinos, tök ősz pasi volt.
Teljesen egyet ertek BC Rich-csel. Szabadi nem volt semmi. Nekem sajnos osztalyfonokom volt 2 evig (1990 es 92 kozott) es egyben fizika tanarom is. Az orakra legalabb 10 perces kesessel erkezett; mindig a nagy "BOSS" feliratu bogrejevel vonult be, nomeg elol a koldokeig legombolt ingevel, amin keresztul omlott ki a mellszorzete. Fantaszikus latvany volt a pasi a maga 150 centijevel. Ezek utan 30 perc alatt lenyomta az egesz ora anyagat ugy, hogy mindenki csak irt-irt hogy majd belefajdult a kezunk - magat az anyagot nem sokunknak volt ideje es lehetosege felfogni. Mindezt azert, hogy 5 perccel kicsongetes elott kesz legyen, hogy elmondhassa a napi szexualis viccet. Akkor ez persze poenosnak tunt, de visszanezve... tenyleg erre megy ki az oktatas? ...Na mindegy... Aztan amikor felevben 2esre alltam es mamam a szuloi ertekezleten megkerdezte tole, hogy a jovoben megis mire kellene fokuszalnom, hogy javuljon az eredmeny, a valasza az volt, hogy "semmire, mert valakinek kettesnek is kell lenni". Anyam nem hitt a fulenek...
Arra is felejthetetlenul emlekszem, amikor golya evben mar elso oran azzal nyitott, hogy felult torokulesben a tanari asztalra, korulnezett az osztalyban es kijelentette: "szoke lanyok mind megbuknak". Szoval vicces volt a pasi a maga modjan, de nem volt tanarnak valo. Meg vagyok gyozodve rola, hogy esze agaban nem volt a tanulok java es erdeke es tanarkent ez hatalmas felelotlenseg. Engem a matek eppen elso altalanostol erdekelt, a fizika meg 5.tol amikor elkezdtuk, ugyhogy nagyon zavart a helyzet akkor. Sajnos a Tanar Urat nem. Neki inkabb mar a kovetkezo Dunaival valo sorozesen jart az esze meg a vicceken. Felnitt fejjel nezve, mindezzel csak az a baj, hogy menet kozben eltossza par gyerek jovojet. Szerencsere az enyemet nem, mert 2 ev utan elkoltoztunk kulfoldre es azutan minden helyrejott, a vegen meg amugy is villamosmernok lett belolem. :)
Furcsa volt elolvasni az elöző hozzászólásokat. Nagyon sok olyan emlék jött elő, amiről már el is feledkeztem. Én 1977 és 1981 között koptattam a padokat, mint kémia-biológia tagozatos emberke. Az of. Székely Györgyné volt /matek/. Az egyik osztálytársam Bots tanárnő egyik fia volt.
Milyen a sors! A munkahelyemen több mint 10 évi napi munka kapcsolatban vagyok egy hölggyel, s csak most egy hete derült ki, /IWIW segitségével/ hogy ő is Táncsicsos volt 77-81 között, csak egy másik osztályba melynek Porpáczi Mária volt az of.-e!
Mellesleg a feleségem is Táncsisos, én kémia, ő a biológia tagozatra járt. Ezt nevezik diák szerelemnek!
Sziasztok! Teljesen véletlenül találtam ide, de rögtön rájöttem, hogy Pingyivel évfolyamtársak voltunk. A b-be jártam 83-87 között.
Végigolvastam a történeteket és nagyon sok minden ugrott be. Sajnálom, hogy megszűnt a ketrec. Egy csomó tanárnak már nem jut eszembe a neve, pl a töri tanárunk aki a Danyi után volt. 3-4-be tanított minket, nő volt. Volt valami zűrös dolgozat jegybetiktálás, több évfolyamot is érintett, elég ciki dolog volt.-)
Amikor harmadikos voltam a szalagavatón előadtak egy Vérszipoly nevű zenés darabot, szerintem a Pingyiék . Jól emlékszem? Ha valakinek beugrik szóljon, betegre nevettük magunkat az előadáson.( óriáskifli madzagon végighúzva az aulában mint hold, valaki pedig nagyon ügyesen verte a zongorát és az énekesek is nagyon jók voltak.)
Egyelőre ennyi,remélem idetalál valaki mert látom nem nagyon pörög a topic.
Engem tanított ez a Szakács, nem nagyon kedveltem, nagyon gyenge humora volt. De annak ellenére, hogy mindig szarul álltam nála, nem úgy emlékszem rá, mint valami ellenségemre.
Az Ács Kató pedig egy igazi büdös kommunista, rossz ember.
Őszintén szólva már az én időmben (1976-80) sem volt az a világnagyság középiskola. Azt hallottam hogy utána csak szarabb lett. Bár a jelenlegi igazgatót (Szakács Péter) jól ismerem és egy becsületes, rendes embernek ismertem meg. Talán helyreáll a renoméja a sulinak az ő vezetése mellett. (Bár az Ács a főcsővezető de őt nagyon nem ismertem, nem tanított)
Én kerek másfél évig jártam ebbe a 'remek' gimnáziumba, ha jól emlékszem '97-től. Meg kell mondjam, kevés szép emlékkel lettem gazdagabb ezidő alatt, ez elsősorban a tanári karnak köszönhető, közülük is kiemelten Kókai Sándor tanár úrnak. Az első benyomások megalapozták kettőnk kapcsolatát, ezekből kiragadnék egy példát: édesanyám elmondása alapján az első szülői értekezleten, amit Kókai osztályfőnök úr tartott egyszercsak megjelent az igazgatónő. Látván ezt az öreg harcos illedelmes "Jó estét Elvtársnő!"-vel köszöntötte. Itthon döbbenten mesélte nekem anyám, és én már ekkor tudtam, elhibáztuk az iskolaválasztást.
Továbbá furcsának tartotam, hogy míg a nagy tanári körülbelül 30 négyzetméteres, amin a tanári kar nagy része osztozott, addig az osztályfőnökünknek rajztanár létére egy majdnem ekkora saját szertár jutott, külön asztallal, heverővel, szekrényekkel.
Sosem voltam példás magaviseletű gyerek, de azt tiszta lelkiismerettel állítom, hogy órai beszélgetésen és padfirkáláson kívül egyebet itt sosem követtem el (ezeket persze annál gyakrabban). Mégis, ha az un. ketrecben csikkek voltak elszórva, akkor azt velem akarta felszedetni, stb. Természetesen nem csak én voltam kiszemelt, rajzórán a padtársamat székkel dobta meg, mikor a tónusozást nem végezte el hibátlanul a retek lerajzolásánál. Eljött az év vége, osztálykirándulás helyett egy közel 20 napos törökországi kirándulásra ment az évfolyam. Osztályfőnökünk összekötötte a kellemest a hasznossal, elhozta az egész pereputtyot (asszony+ lánygyermek), én már azt sem értettem, hogyan tellik rá, de elképzeléseim voltak, hogyan finanszírozta (tanár haverom anyagi helyzetéből kiindulva asszem ezzel senkit sem sértettem meg). Délután indultunk, az éjszakát buszon töltöttük. Este 10 felé közölte 40 kirándulási lázban égő fiatallal, hogy mostantól kuss van, aludni akarnak. Természetesen ez senkit sem érdekelt, halkan beszélgettünk tovább. Erre hátrajött kicibált az ablak mellől és előre ültetett, ahol a buszvezetők végig nyitott ablaknál cigiztek. Egy szál póló volt rajtam, reggelig ott kellett ülnöm. Pár nappal megérkezésünk után egyik osztálytársam állítólag elhagyta a pénztárcáját, Kókai tanár úr, nem volt rest, egyből gyűjtést szervezett. Ezzel semmi gondom nem lett volna, de nem tetszett, hogy az adomány összegét meghatározta és ez egy eléggé nagy összeg volt, nagyságrendileg az 'ajánlott költőpénzmennyiség' 5%. Persze fejenként. Én ezért nem adtam, rajtam kívül azt hiszem még egy srác nem adakozott. A pénzt a pénztárcáját elhagyó osztálytáram nem kapta meg egyben, ha kellett valami, akkor szólt a nagymesternek, aki addigis nagylelkűen őrizte. nem fogom elfelejteni, a srác bóvli laser pointereket vásárolt az adomány rá eső részéből.
A kirundulás folyamán egy alkalommal még egy köztéren combon rúgott, más alkalommal pedig este a mosdó alá nyomta a fejemet, mert nem tetszett neki valami.
Hazaindulás előtti utolsó vacsorán egy kifogástalan magaviseletű osztálytársam fejét halk beszélgetés miatt (egy utolsó csöves büfében, ahol a törökök hangosan fingottak) a vasbeton falba verte.
Hazaértünk, én csináltam ebből különösebb ügyet, és más sem. Megbuktattak kémiából, a pótvizsgára tökéletesen felkészülten érkeztem, a dolgozatot érzésem szerint tökéletesen írtam meg. Anyám az előtérben várakozott, mikor odament hozzá ez az ősparaszt és megmondta neki a nagy bölcsességet: fifti-fifti. Miután jelen volt a dolgozat értékelésénél. Valami miatt nagykegyesen átengedtek.
Telt-múlt az idő, valahogy előkerült az ügy, nem általam. Műbalhé lett a vége, a tanárúr ellen ál-fegyelmi tárgyalás indult és felfüggesztették. Ezidő alatt ugyanúgy bejárt az iskolába. Jegyzőkönyveket vettek föl, tanúkat kerestek. Mindekközben a tanári kar többi tagja lépten-nyomon tudtomra adta, hogy undorító mindaz a hazugság, amit kitaláltunk, és szar emberek vagyunk. Rejtélyes oknál fogva félév vége előtt HÉT tantárgyból álltam bukásra. Aztán értesítettek, hogy fegyelmi tárgyalás indul ellenem az igazolatlan órák miatt (egyszer fordult elő összesen másfél év alatt, hogy kémia óra helyett a könyvtárban ücsörögtem). Bementünk számonkérni anyámmal Ács Katalin igazgatónőn, aki közölte vele, hogy tulajdonképpen nem is nagyon van ott igazi igazolatlan óra, inkább csak vigyen el az iskolából. Negyedmagammal ki lettűnk gyakorlatilag rúgva, majd másnap Kókai tanár úr ott folytatta pályafutását ahol abbahagyta.
Ami a legszomorúbb az egészben, hogy volt két tanárom ott, akikről tudtam, hogy mellettem állnak, de állásuk védelme érdekében inkább ezt nem hangoztatták, sőt. Így utólag megértm őket, munkanélküliként nagyon nehéz éhes szájakat betömni.
Utólag több okből nem bánom, hogy elkerültem onnan, de amit ott műveltek, azt nem fogom elfelejteni.
Sziasztok! Egy meroben uj hir, hogy a Tancsics a regi teljes valojaban nincs tobbe.. Most mar Budai Kozepiskola lett es osszevontak a Szigetivel meg a Kossuthtal.. Oldaluk cime: http://www.budaikozepiskola.hu Es ajanlanek rogton megegy oldalt, amit mi diakok csinaltunk.. A cim: http://tmg.wsb.hu
