Termesztes hogy a kommunista államfő Szakasics dédunokája védi Pozsgayt. :-((
Szépen kimazsolázva a Pozsgay 56 gyalázó szövegéből a kínos részeket es úgy mutatva be mintha szegény megyei AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA vezető (ez is kimaradt isteni véletlenek folyamán) a kapitalizmus ellen szólalt volna fel.
Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? – (Mondtuk, hogy a forradalom ezt jelenti.) Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom.”
Kinyújtotta volna a kezét a földért, a gyárért. Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött több úri bitanggal, megcsinálta az "Első Hazai Nemzeti Forradalmat". Hogy mégis nem "Nemzeti Szocialistának" keresztelték vivmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy a két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes embernek. A „nemzeti Forradalom” olyan nevezetesen renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehér-terror napjaiban..... A Horthy-féle fehér-terror bajnokaimég szemérmetlenül ki merték mondani, hogy ők ellenforradalmat csinálnak.
nézd mar Orban takolmanyozojanak szöveget mondjak a ruszkik is...
1956-ban, amikor a magyarokat térdre kényszerítették, a nép fellázadt – és ami lényegében népfelkelés volt, az szinte azonnal a volt nácik jobboldali felkelésévé változott, amelynek során az utcákat elárasztotta a lemészárolt kommunisták és „kollaboránsok” vére. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés szervezetének válasza is lenyűgöző volt,de mintha a magyarok megijedtek volna.
[...] Lehetett-e nálunk forradalom 1956. októberében? Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? – (Mondjuk, hogy a forradalom ezt jelenti.) Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ELLENFORRADALOM
Miért kellett mégis forradalomnak álcázni azt, ami annak éppen az ellenkezője volt?
Nagyon egyszerű ennek a magyarázata. Tudjuk jól, hogy a szocializmus vívmányai, minden elkövetett hiba ellenére, mély nyomokat hagytak a dolgozó nép gondolkodásában. A magyar munkásosztályt és a parasztságot nem lehetett volna nyílt rábeszéléssel a gyárak, vagy a föld visszaadására rávenni. Ez ellenforradalom, először szociális demagógiával, félrevezetéssel, hatalomra akart kerülni és ebből a hatalmi pozícióból aztán fellépett volna a dolgozó milliók érdeke ellen.
Kinyújtotta volna a kezét a földért, a gyárért. Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött több úri bitanggal, megcsinálta az "Első Hazai Nemzeti Forradalmat". Hogy mégis nem "Nemzeti Szocialistának" keresztelték vivmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy a két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes embernek. A „nemzeti Forradalom” olyan nevezetesen renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehér-terror napjaiban.
Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető, pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenty és a hozzá hasonló „forradalmárok” fújták. Hiába, sokat fejlődött a világ! A Horthy-féle fehér-terror bajnokai még szemérmetlenül ki merték mondani, hogy ők ellenforradalmat csinálnak. Ma már nem merték ezt megtenni, hiszen ha nyíltan vallottak volna céljaikról, akkor nem sikerült volna nekik egy pillanatra sem félrevezetni a dolgozók egy részét. Csak a nacionalizmussal fűszerezett ál-forradalmi, ál-szocialista jelszavak segítségével sikerült elérniük, ha csak néhány hétre is, hogy hiszékeny embereket félrevezessenek.
De kérdezzék meg azt a parasztot, aki meghallgatta Mindszenty „szózatát”, vagy azt a munkást, akit haladó nézetei miatt a terroristák meghurcolták, mi volt itt a múlt év őszén, biztos vagyok benne, hogy helyes választ adnak és megmondják: itt bizony ellenforradalom volt. (Kivált ó, ha emlékeznek még az 1919-1920-as évekre.)
Index 2002.05.30. Orbán Viktornak a két választási forduló között elhíresült jelszavát, a "Mindenki menjen el szavazni, s hozzon magával még egy embert!" először a keményvonalas kommunista Marosán Györgymondta, aki így akarta elérni, hogy az 1957-es május elsejei ünnepségen mind többen vegyenek részt.
Péntekre virradó éjjel/hajnalban elkezdték elbontani a Vértanúk terén álló Nagy Imre-szobrot, közölte egy hallgatói fotó alapján a Klubrádió. A szobor helyén a Horthy-éra alatt avatott, a vörösterror áldozataira emlékező Nemzeti Vértanúk Emlékművét állítják vissza.
Kinyújtotta volna a kezét a földért, a gyárért. Az ellenforradalmi porhintést elősegítették a párton belüli árulók és revizionisták is. Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött több úri bitanggal, megcsinálta az "Első Hazai Nemzeti Forradalmat". Hogy mégis nem "Nemzeti Szocialistának" keresztelték vivmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy a két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes embernek. A „nemzeti Forradalom” olyan nevezetesen renegátot sorolhatott „vezetői” közé, mint Nagy Imre, akinek szellemi képességeit ugyan csak egy adóvégrehajtói karrierhez szabták, de jellemtelensége biztosította, hogy miniszterelnök legyen a legdühöngőbb fehér-terror napjaiban.
Legérdekesebb a dologban, hogy végig azt hitte, ő a vezető, pedig csak úgy táncolt, ahogy Mindszenty és a hozzá hasonló „forradalmárok” fújták.
Az alábbi tények mindenkinek segíthetnek a valóság felismerésében: 1. Pozsgay Imre és Horváth István III/III-at felügyelő belügyminiszter az 1956 utáni együtt töltött kecskeméti időszak óta szoros barátságban voltak egymással. 2. Stumpf István 1983 augusztusában[...] Bővebben!Tovább »
A Magyar Köztársaság itt felsorolt halottait a pártpolitikai harcokban kevéssé érintett állampolgár szempontjából a nemzetnek tett szolgálataik kevésbé különböztetik meg egymástól, mint az a tény, hogy pályájuk egy szakaszában átálltak-e a jelenlegi miniszterelnökhöz. Amiből egy meglehetősen sajátos, Orbán-centrikus politikai világképe látszik kirajzolódni: azoknak van helyük a nemzet emlékezetében, akik behódoltak vagy személyes szolgálatot tettek Orbán Viktornak, akiket pedig nem kísértett meg ez a lehetőség, azoknak sosem lesznek megbocsátva az ifjúkori politikai ballépéseik vagy hőstetteik.
A szegényparaszti családból származó, korán félárvaságra jutott, tehetséges falusi gyerek 1950-ben, tizenhét évesen lép be a Magyar Dolgozók Pártjába. Egy évre rá már községi párttitkár, a járási pártbizottság tagja; az érettségi után egyenes út vezet a Lenin Intézetbe. Az intézet megbízható diákjaként éri a kitüntetés: „másodállásban” a párt egyik nagy hatalmú vezetője, Gerő Ernő fiának a házitanítója lehet. A Gerő-villába bejáratos egyetemistának 1956 nyarán módja van hallani, miként világosítja föl Gerőné a gyereket a friss politikai változásról: „Úgy nézz apukára, hogy mától ő lett a Rákosi bácsi!”
A Nagy Imre reformpolitikájával amúgy rokonszenvező Pozsgay nem vesz részt a forradalomban, viszont azonosul az azt leverő Kádár-rezsimmel, ’57 februárjában belép az MSZMP-be, és két újságcikkben is keményen elítéli az „ellenforradalmat”. Javára írandó, hogy a demokratikus rendszerváltozás idején bocsánatot kért ezekért, „menthetetlen”, „fatális tévedésnek”, „bűnnek” nevezve írásait, melyeket „szégyell”.
Amit a 80-as évek végén tett, azért egyszer szobrot kell emelni neki. De mindezek megcsúfolása lesz, ha – mint valószínű – a mai rezsim emel neki szobrot.
Mondjuk sokat elárul az Indexről is, hogy Pozsgay eseteben csak magasztalás ment es kussoltak 56-ot meg Nagy Imrét gyalázó múltjáról (pedig meg 89-ben is ellenforradalmazott), Biszkunal meg tele rakjak a cikket 35 eves (!!!) idézetekkel.
