Ma reggel hallottam egy rádióbeszélgetésben, hogy mi is történt. Karácsony előtt kutyasétáltatás közben elcsúszott a jégen, és eleseve megütötte a lábát, ami később belilult. Nem ment orvoshoz, csak január elején. Nem tűnt komolynak, sok sérülése volt neki anno pályafutása során is. És ebből lett a baj, a végzetes baj. Hogy pontosan mi, azt még nem tudni, de valószínűsítik, hogy egy képződött vérrögtől elzáródás keletkezett. Sajnos én is sok ilyen esetet hallottam az utóbbi időkben ismeretségi körömben is. A valóságot majd bizonyára később publikálják, de ez nem változtat a borzasztó tényen: Bene Feri nincs többé, idő előtt váratlanul eltávozott közülünk a magyar labdarúgás egy nagy személyisége.
Isten bocsássa meg, de fradista létemre a Bene Feri halála jobban megrendít, mint a fiatalok elvesztése mostanában. Talán azért, mert a fiatalságom egyik jelképe volt. Hiába voltam én fradista, gimis osztálytársaim egyike Vasas-drukker, a másik honvédos, mégis együtt jártunk Pesten meccsre a Vasas-pályára és Újpestre, meg NBII-re, Ganzra, BVSC-re. (Fradira ők nem jöttek). Azért jártunk Újpestre, mert ott játszott a Fazekas-Bene-Dunai II-Göröcs-Zámbó csatársor és őket akkor is lehetett értékelni, ha az ellenfélnek drukkolt az ember fia. Azért kiváncsi lennék, hogy mikor lesz olyan, hogy kamaszok csak azért járnak más pályákra, hogy jó focit lássanak.
Lágyszívű vagyok, midig sajnáltam, hogy miket kap a mi "szurkolóinktól" is.
Csak nézek magam elé, el sem hiszem, hogy Bene Feri nincs többé közöttünk. A magyar futballtörténelem egyik legnagyobb csatára hagyott itt bennünket tragikusan váratlanul. Emberségére nagy szükség lett volna a jelen időben, Ő sok mai focistának lehetne/lehetett volna példaképe. Olyan nagyszerű játékos volt, akit az ellenfelek is csak tisztelni tudtak. Számtalan meccsét ámultam bámultam végig, sosem felejtem el cseleit, kapuratörő szólóit, ki nem ismerhető találékonyságát, és azt, ahogy örülni tudott a számtalan általa szerzett gólnak. Nem feledem, mert nem lehet elfelejteni.
Bene Feri! Isten veled! Tisztelettel hajtok fejet emléked előtt, nyugodj békében!
