Ősidők óta képzelik az emberek, hogy van egy felső sebességhatár, amit nem lehet átlépni. Kezdetben ez a vágtató ló sebessége volt. Mivel nem ismertek gyorsabb közlekedési eszközt, azt gondolták, nem is létezhet gyorsabb. Ez megdőlt, mikor a gőzmozdonyok megjelentek, ekkor már ennek a sebességét gondolták felső határnak. Ez is megdőlt, amikor jött a repülőgép, de a fából és papírból készült gépek remegni kezdtek és szétestek, amikor a hangsebességhez közeledtek. Ebben az időben a hangsebességről hitték, hogy felső sebességhatár. De ez is megdőlt, amikor a fémből készült géppel átlépték a hangsebességet. Vagyis eddig megdőlt minden olyan hiedelem, ami hitt egy felső sebességhatárban. Jelenleg a fénysebesség számít felső határnak, de mint a többi, szerintem ez is meg fog dőlni. Ti mit gondoltok?
Vegyünk két fém gömböt. Mindkettőn helyezzünk el annyi elektromos töltést, hogy a gravitációs vonzás és az elektromos taszítás pontosan egyensúlyban legyen - a nyugalmi helyzetben. Ámbár ezt kívülről nézheti több különböző sebességű megfigyelő - akik a saját rendszerükben nyugszanak. Hozzájuk képest a két "enyhén" töltött fémgömb különböző sebességgel mozog (együtt). És most mi van?
Az van, hogy ez is egy jó példa arra, hogy a sebesség nem lehet kizárólag relatív. Ugyanis a különböző megfigyelők rendszeréhez képest a gömbök más-más sebességgel mozognak. Ez lenne a relatív (helyesebben látszólagos) sebesség.
Igen ám, de az elektromosan töltött mozgó gömb mágneses mezőt hoz létre maga körül, aminek nagysága a sebességétől függ. Vagyis a különböző megfigyelők szerint a különböző relatív sebesség miatt más-már erőhatás keletkezne a gömbök között, ami nyilván nem lehetséges.
A megoldás az, hogy a töltött gömbök csakis akkor generálnak mágneses mezőt maguk körül, ha valóságos mozgást végeznek.
Tehát a mozgás természeténél fogva alapvetően valóságos (abszolút) mozgás, de nincs akadálya annak, hogy relatíve is értelmezzük, ha csak magára a mozgásra vagyunk kíváncsiak, és az erőhatásokra nem.
Az első esetet nevezzük kinematikai esetnek, a másodikat dinamikai esetnek.
Einstein szerint nem a tömeg gravitál, hanem az energia.
Vegyünk két fém gömböt. Mindkettőn helyezzünk el annyi elektromos töltést, hogy a gravitációs vonzás és az elektromos taszítás pontosan egyensúlyban legyen - a nyugalmi helyzetben. Ámbár ezt kívülről nézheti több különböző sebességű megfigyelő - akik a saját rendszerükben nyugszanak. Hozzájuk képest a két "enyhén" töltött fémgömb különböző sebességgel mozog (együtt). És most mi van? (Visszahoztam a döglött lovat a szomszéd utcából.)
egy űrhajó nem érheti el a fénysebességet, mert a sebességgel együtt a tömege is növekszik. Fénysebességhez közeledve az űrhajó tömege végtelen naggyá válik, ezért nem gyorsulhat tovább, mert ahhoz végtelen nagy erő kellene.
" Azt mondja a relativitáselmélet, hogy egy űrhajó nem érheti el a fénysebességet, mert a sebességgel együtt a tömege is növekszik. Fénysebességhez közeledve az űrhajó tömege végtelen naggyá válik, ..."
Nem mondja, hogy a tömeg növekszik. Einstein könyvében legalábbis nincs szó tömegnövekedésről.
Viszont - külső megfigyelő számára, az idődilatációval indokolhatóan - egyre lassabban áramlik ki a hajtóanyag.
Ha olyan feltételeket adok meg a számításnál, hogy egy test ne lépje át a fénysebességet, akkor nem is fogja.
Azt mondja a relativitáselmélet, hogy egy űrhajó nem érheti el a fénysebességet, mert a sebességgel együtt a tömege is növekszik. Fénysebességhez közeledve az űrhajó tömege végtelen naggyá válik, ezért nem gyorsulhat tovább, mert ahhoz végtelen nagy erő kellene.
Ha ez alapján számolunk, akkor ki is jön, hogy a fénysebességet nem lehet elérni. A számítás megtalálható Taylor-Wheler Téridőfizika c. könyvében.
Igen ám, de a szerzők szemérmesen elhallgatják, hogy az űrhajóban lévő (még el nem égetett) üzemanyag tömegének is növekednie kell, ami szintén végtelen naggyá válik a fénysebességhez közeledve. Így a végtelen nagy tolóerő biztosítva van.
Ha ezt a feltételt is figyelembe vesszük, akkor a számítás eredménye éppen az ellenkezője lesz, vagyis az, hogy az űrhajó eléri és túl is lépi a fénysebességet.
Így lehet trükközni a feltételek megadásával.
Persze az egész számítás egy eleve hibás kiinduló feltételezésen alapul, amely szerint a testek tömege növekedne a sebességgel.
Ha olyan feltételeket adok meg a számításnál, hogy egy test ne lépje át a fénysebességet, akkor nem is fogja.
Azt mondja a relativitáselmélet, hogy egy űrhajó nem érheti el a fénysebességet, mert a sebességgel együtt a tömege is növekszik. Fénysebességhez közeledve az űrhajó tömege végtelen naggyá válik, ezért nem gyorsulhat tovább, mert ahhoz végtelen nagy erő kellene.
Ha ez alapján számolunk, akkor ki is jön, hogy a fénysebességet nem lehet elérni. A számítás megtalálható Taylor-Wheler Téridőfizika c. könyvében.
Igen ám, de a szerzők szemérmesen elhallgatják, hogy az űrhajóban lévő (még el nem égetett) üzemanyag tömegének is növekednie kell, ami szintén végtelen naggyá válnia a fénysebességhez közeledve. Így a végtelen nagy tolóerő biztosítva van.
Ha ezt a feltételt is figyelembe vesszük, akkor a számítás eredménye éppen az ellenkezője lesz, vagyis az, hogy az űrhajó eléri és túl is lépi a fénysebességet.
Így lehet trükközni a feltételek megadásával.
Persze az egész számítás egy eleve hibás kiinduló feltételezésen alapul, amely szerint a testek tömege növekedne a sebességgel.
A matematikai (itt: kinematikai) modell nem alkalmazható.
Mert a kötél fizikai tulajdonságaitól függ, hogy elszakad vagy oszcillál.
És még az oszcillációnak is különféle csillapítása lehet.
(Még az is elképzelhető, hogy kristályszerkezeti változás miatt belső energia szabadul fel, mint a puskapor égésekor.)
Emergens modell szükséges, részletesebb.
+++++
Van egy hasonló problémám. 1000 kN-ig kellett volna mérni, de a hidraulika ebben a hidegben csak 900 kN-ig tette lehetővé a mérést. Hogyan extrapolálunk? Elvégeztem a számolást két különböző módon. Egyenest illesztettem az utolsó két pontra, illetve parabolát az utolsó három pontra. De itt ez a matek csődöt mond, mert a folyáshatárhoz közeledve egyéb jelenségek kezdenek dominálni. Az is benne van minden mérésben, de még a mérési pontosság nem teszi lehetővé a kimutatását. (Ennek ellenére a jegyzőkönyvet ki fogjuk állítani, mintha ezerig mértünk volna. Ja és a főnök tanítványai között még émikus is akad.)
Csirkefejet főztél, vagy mi? Arról volt szó, hogy bizonyos sebesség átléphetetlenségének legendája. És hát a teknős nem éppen gyors. De abban igazad van, hogy lehetett volna csiga is. Például ha a görögök csigaevő franciák lettek volna.
"Képzeljük el Akhilleuszt, a leggyorsabb görögöt, amint versenyt fut egy teknőssel. Mivel olyan gyors, nagyvonalúan száz láb előnyt ad a hüllőnek. Alighogy elindul a verseny, Akhilleusz pár ugrással ott terem, ahol a teknős kezdett. Ezalatt az idő alatt azonban a teknős is haladt egy keveset, talán egy lábnyit. Akhilleusz egy újabb lépéssel ott terem, ám ezalatt a teknős ismét halad egy kicsit, és még mindig vezet. Akármilyen gyorsan is ér Akhilleusz oda, ahol a teknős egy pillanattal korábban volt, amaz mindig egy kicsit előrébb lesz. Zénón érvelése azt látszik igazolni, hogy Akhilleusz sohasem fogja megelőzni, de még csak utolérni sem a teknőst."
Már megint zöldséget beszélsz. Teknősbékának semmi jelentősége nem volt, csiga is lehetett volna.
Amikor régen postakocsin szállították az utasokat és a információt (leveleket), addig a vágtató ló sebessége volt az ember számára a sebesség felső határa.
Majd feltalálták a gőzmozdonyt, és a gépkocsit. Ezután azt gondolták, hogy ezektől gyorsabban semmi nem haladhat, mert az emberek megőrülnek a nagy sebességtől. (Egyesekre ez tényleg igaz).
Azután feltalálták a repülőgépet, amely a gőzmozdonynál és a gépkocsinál is gyorsabban repült. De a hangsebességhez közeledve szétesett, mert fából és papírból volt. Ebben az időben a hangsebesség számított a legfelső sebességhatárnak. Aztán jött egy pilóta, aki egy fémből készült repülővel (X1) röhögve átrepült a hangsebességen. A hangsebesség átléphetetlenségének legendája is megdőlt.
Napjainkban a fénysebesség számít felső sebességhatásnak, de ennek sincs semmi fizikai alapja, ahogyan a többinek sem volt. A fénysebesség legendája sem tartja már sokáig magát.
"Ősidők óta képzelik az emberek, hogy van egy felső sebességhatár, amit nem lehet átlépni. Kezdetben ez a vágtató ló sebessége volt. Mivel nem ismertek gyorsabb közlekedési eszközt, azt gondolták, nem is létezhet gyorsabb."
Mély tisztelettel bár, de ez baromság. Éppen a "bármi megelőzhető" tűnik természetes gondolatnak. Egészen a relativitáselméletig nincs nyoma annak, hogy valaki határsebességre gondolt volna.
