Nagyon halottnak tűnik ez a fórum, de megpróbálkozok a felélesztésével egy kérdés erejéig.
Tudja valaki, hogy miért szüneteltek előadások 2021 december közepétől az Operaházban? Azt hallottam, hogy bezárták fél évre felújítás miatt, de weben csak 2020 téli időszakra történt bezárását olvastam, a wiki-n lévő szócikk pedig szinte csak az 1980-as évekig foglalkozik vele annak dacára, hogy egy hónapja frissítették.:-(
A közelmúltban elég sok Varázsfuvola videót megnéztem. Akad köztük néhány nagyon elszállt rendezés is, főleg az első jelenet zilálja szét a rendezőket agyilag.
De akkor már én is ötleteltem egyet, átírtam hozzá a szöveget is. Arra alapoztam, hogy a mai fiatalság jelentős része ismeri a Harry Potterből a baziliszkuszt, amely egy nagy kígyó, ami a nézésével ölni tud.
> kardról énekelnek és közben lőfegyverrel hadonásznak
Mint Alföldi Róbert Faust rendezésében, amikor méregpohárról énekel, és közben fejéhez tartja a stukkert.
> Az Aida-ban meg az nem tetszett, hogy a néger gyerekek táncát is polkorrektre vették...
Az Aidáról valahol írták, hogy bevették alapelvnek, hogy nem alkalmaznak testfestést. Ilyen alapon logikus, hogy ha Aida nem volt kifestve, akkor a gyerekek sem.
A kórház biztos jobban illik hozzá, mint a plüssmaci, ami a pesti Triptichonban volt. Az Aida-ban meg az nem tetszett, hogy a néger gyerekek táncát is polkorrektre vették... a győzelmi menetnél ellenben jó háborús tiltakozás volt, ahogy a sebesültek vánszorogtak be, azaz hogy egy háborúnak sincs igazából győztese. Van úgy, hogy jól kijön máshol is a modern háttér, Rossini Mózesét is megcsinálták úgy a '90-es években, hogy kb. egy koncentrációs tábort idézett... meg én értettem, hogy a Nyugat lányánál is mi volt az üzenet a csőlakásokkal meg a mai bevándorlással, de nem csodálom, hogy ez nem jön be mindenkinek.
Vagy most az Eiffelben - aminek a legjobb adottsága, hogy jól rá lehet látni a zenekarra, az meg már vasútbarátként egy dolog, hogy az étkezőkocsi belsejét lehetett volna hozzáillőbb módon megcsinálni - az Edgár, ahol kardról énekelnek és közben lőfegyverrel hadonásznak, meg ott is a félmeztelen vénasszony az egyik jelenetben...
Rost Andreát imádom, olvastam a facebookon, hogy le kellett mondania a mostani Ameliát. Remélem, hamarosan meggyógyul.
Az Aida nekem is egyik kedvencem, az Erkel színházban háromszor láttam, legutóbb Kesselyák Gergely vezényletével, Vörös Szilvia, Gaál Erika, Johan Botha, Anatolij Fokanov, Palerdi András szereplésével.
A hangszereket én is figyelem, pl. azt is észrevettem, hogy az új Aidában a rézfúvós basszus nem tuba volt, hanem csimbasszó.
A modern rendezések között láttam már olyat, ami tetszett. Ez konkrétan egy tv-filmes Gianni Schicchi volt, ami egy modern kórházban játszódik. A darab témája olyan, hogy teljesen jól elbírja a modern környezetet.
A többi modern rendezés nem tetszett. A fent említett Aida is modernkedve kezdődött, de nem volt következetesen végigvezetve a modernkedés, ebből a szempontból nekem jobban tetszettek a régi Aidák, viszont ez a legutóbbi szólt a legjobban.
Tv-ben láttam Kovalik Balázs által rendezett Don Giovannit és Fideliót. Nem tetszett egyik sem.
Kovalik Balázsról azt hallottam, hogy jó rendezőnek tartják, de szerintem ő félreérti a rendező feladatát.
Szerintem a rendezőnek az a dolga (elsősorban és nagy vonalakban sok egyéb mellett), hogy segítse a nézőnek megérteni a darabot. Szerintem Kovalik ezt nem teszi.
Az operaház felújítása közben készült egy ismeretterjesztő filmsorozat magáról a felújításról. Elkezdtem megnézni, már vagy tíz részen túl vagyok, de messze vagyok még a végétől. Nagyon érdekes, ajánlom minden operakedvelőnek és minden építészet iránt érdeklődőnek is.
Attól még, hogy több mint 20 évnyi fórumozás alatt sose írtam ide, magam is régi operajáró vagyok... nem véletlen, édesanyám már a születésem előtt is az volt, miután Pestre költözve az egyik főbérlőjével kezdett el előadásokra járni. Aztán egyszer egyedülálló anyaként nem tudott hová tenni egy előadásnál, és vitt engem is... én meg elmondása szerint érdekesnek találtam a dolgot. Így aztán kb. három évtizede állandó program lett ez, minden évben legalább egy, néha két bérlettel is. Talán ezért is szeretem metalrajongóként is azt, ha komolyzene is van az elektromos gitárok mellett, de ennek ellenére az opera sem maradt el az életemből, csak egyre jobban kezdtem a zenére figyelni. Inkább a komolyabb darabok jönnek be, főleg Verdi és Puccini - tőlük az Aida illetve a Turandot áll nálam az első helyen - de a veristák, meg az orosz és cseh szerzők is tetszenek, illetve Wagner se idegen tőlem, leginkább a Parsifal. Sőt, a sors úgy hozta, hogy a barátnőm is egy operaszereplőről kapta a nem túl gyakori keresztnevét... :-)
Amiért most ide írok, az a ma délelőtti élményem... mivel most látogattunk el először az Operaházba a felújítás után. Műsoron a Simon Boccanegra volt, a női főszerepben Rost Andrea... lett volna, de betegség miatt egy kevésbé ismert, de ennek ellenére jól teljesítő hölgy pótolta. Ezt a darabot valamikor a '90-es években már láttam, de persze most inkább füllel figyeltem... noha szerencsére hiányzott minden kortárs megjelenítési szándék, a díszlet és a jelmezek is a megfelelő kort idézték, legfeljebb csak néhány víziszörny és sellő adott némi szokatlanságot, de ha egyszer egy tengerparti városban játszódik, akkor még belefér. :-) Jó volt itt is hallani a basszusklarinétot az átok-jelenetben (az Aida utolsó felvonásában is nagyon hatásos Amneris rábeszélő áriájánál) - mindig szeretem a ritka, különleges hangszereket felfedezni.
De ezért talán még nem is álltam volna neki pötyögni... a fő ok azonban mégis maga az épület. Én mindig örülök, ha az építészeti örökségből minél több minden újul meg, most viszont egy kicsit vegyesek az érzéseim. Pozitívnak tartom a III. emeleti cukrászda rekonstruálását, hogy a festmények a falakon és a plafonokon mindenhol annyira szép színekben pompáznak - gyanús, hogy sok van, amit újonnan pótoltak - meg a faburkolatokat is. Illetve hogy mindezek mellett jól gondoltak a modern dolgokra is: különösen jó a két lift, az alsó ruhatár mellett lévő WC-k (illetve mindegyiknek az esztétikai kialakítása), és hogy a színpadi világításért se kell már beáldozni két páholyt. A székek pedig végre szélességben és lábtérben is olyan kényelmet adnak, aminél még a wagneri hosszúság se okoz gondot. :-)
Itt jön azonban a "de"... a kényelemnek és hogy most már nincsenek szélső székek, az is az ára, hogy kevesebben férnek be, ez meg kevesebb és drágább jegyeket jelenthet. Illetve így azért oldalt szűkebb a folyosó. Nekem furcsa és zavaró, hogy a zenekari árokba - ami a zenészeknek biztos jó, hogy nagyobb lett, de így olyan, mintha elvesznének benne - alig lehet belátni, és ki tudja, talán a székek esése se olyan, mint régebben, ami a harmadik sorban nem rontotta a láthatóságot, de ki tudja, mi lehet hátul. A WC-kbe meg igazán tehettek volna olyan csapokat, amelyeknél én választom meg a víz hőmérsékletét.
Mégse az új az, ami a legkevésbé tetszik... hanem a régi. Azaz hogy túl hűen próbálták rekonstruálni az eredeti állapotot. Gondolok itt leginkább a lámpákra... lehet, hogy ezek a gyertyavilágítást idéző neoklasszicista csillárok és falikarok jobban illenek korszakilag a belsőhöz, de nekem nemcsak jobban tetszettek a kicsit szecessziós illetve XX. századi üvegbúrák, hanem a fényük is jobb volt. Most ahová nem áramlik be természetes fény, ott sejtelmes félhomály van, és erre rá is játszanak a korlátok mellé tett, vagy a plafonokba süllyesztett világítótestekkel. A nézőtéren is... azt mondják, hogy azzal, hogy a nagycsillár is felfelé világít - mint az összes többi lámpatest - jobban látni a Lotz-freskót. Lehet, de közben meg alig lehet olvasni odalent...
A padlóról és a kőlépcsőkről nekem sok helyen hiányzik a szőnyeg, pláne hogy előbbi sötétebb és durvább megjelenésű fából készült. Amit még nagy veszteségnek érzek, azok a II. emeleti "társalgó" helyiségek, ezek régen szalon-szerűek voltak, most két sivár csarnok néhány régi művész mellszobrával. (Viszont külön piros pont, hogy a legfelső erkélyre is ki lehet menni a zeneszerzők szobraihoz.)
Furcsa, hogy a "régen minden jobb volt" elvvel most az igazán régi áll pellengérre nálam... de persze attól még örülök, hogy kész az épület, és közben van, amiben alkalmazkodott a mai igényekhez. Azért bízok benne, hogy lesz elég megfizethető árú jegy néhány legalább olyan jó előadásra, mint a mai volt - a modern környezetbe átültetett operáknak értem az üzenetét, hogy újabb generációkat is meg kell szólítani, meg hogy más korszakokban is érvényes lehet a mondanivalójuk, de attól még nemigen tudom hová tenni azokat - de a lámpák akkor is hiányozni fognak nekem, hiába szépek a mostaniak is.
A Varázsfuvola az egyik első volt az általam megismert operák közül, kb. 50 éve lehetett, hogy adták a tv-ben, és végignéztem gyerekfejjel. Aztán egyszer az Operaházban is megnéztem. Most vénülő fejjel, de talán még nem teljesen elkésve tanulgatok részleteket Papageno szerepéből. Bariton hangom van, Papageno hangfekvése teljesen jól esik.
Pár éve fedeztem fel, hogy a Varázsfuvolának folytatása is van, aztán beindult a vezérhangya, kicsit megkutattam a történetet. Annyira érdekesnek találtam, hogy összeraktam egy történetet Papagena főszereplésével három operából, illetve még most is rakom összefele, nincs teljesen készen.
Akit érdekel, itt megnézheti, ami eddig összeállt, illetve később is visszanézhet, mert még fejlődik a dolog:
49 éves átlagos műveltségű, és intelligenciájú nő vagyok. Egészen véletlenül belehallgattam ebbe:
Mozart: Requiem (National de France zenekar / James Gaffigan) és ottragadtam. Nem érdekelt eddig a klasszikus zene, de ezalatt könnyeztem, egyszerűen kimondhatatlan, mennyire elvarázsolt. Az lenne a kérésem, ha még jár valaki erre hozzáértő, hogy tudnátok nekem ajánlani kezdő művelődőnek hasonló szépeket? Ami nem nehéz, de legalább ilyen gyönyörű.
Soha nem rajongtam a komolyzenéért. Lehet csak azért, mert nem is tudtam, mi az. :)
Ajánlanátok olyan könyvet, ami az operákkal és azok cselekményével foglalkozik? Karácsonyi ajándék lenne egy családtagnak, aki most kezd rajongóvá válni :-)
Nézegettem a neten, de csak antikváriumokban láttam ilyent, újabb kiadásút keresek ...
Sziasztok! Jár még ide valaki? Egy operának a szerzője és a címe nem jut eszembe, csak a történetéből néhány jelenet.
Egy lányt az erdőben egy nála idősebb férfi megtalál és hazavisz, feleségül vesz. Erre az öccse? beleszeret a lányba, kiszöknek a várból, aminek a kapuját napnyugtakor bezárják. A lány már terhes a férjétől, aki szintén titokban velük együtt kiszökik, és karddal leszúrja az öccsét, miközben csókolózik a lánnyal. Ezután a lány kómába esik, halva szüli a gyerekét és ő maga is meghal.
Ki nyer ma?... Nem emlékszem abszolút, szégyen gyalázat..., ez valami XX. századi opera, csak ennyi jut eszembe. Ha valaki ért hozzá, akkor segítsen légyszi, előre is köszi! :)
Világpremier Budapesten – 3D-s előadás lesz az Operaházban[Életmód] 2011.08.24 16:10
A Magyar Állami Operaházban szeptember 7-én látható először a világon olyan színházi produkció, amelynek megtekintéséhez 3D-s szemüveget kap a közönség, hiszen a vetített hátteret ezen keresztül élvezhetik majd. A nemzetközi alkotógárda már Budapesten próbál.
Talán a legizgalmasabb részhez értek a 3D-s opera- és balettelőadás alkotói. Míg egy film esetében a jeleneteket újra és újra össze lehet rakni, meg lehet vágni, könnyebb szinkronizálni a hangot, egy élő műsor esetében erre nincs lehetőség. A világpremierig hátralévő alig több mint két hét alatt a próbákon alakul majd ki, hogyan tudják ezt az eddig csak filmekben használt kifinomult szoftver rendszert élő produkcióban is alkalmazni.
Komlósi Ildikó, a nemzetközi operaszínpadok jelenleg egyik legismertebb mezzoszopránja, a produkció ötletadója, Judit szerepének megformálója, a közönségnek különleges élményt ígér: „Bartók zenéjét egy palettához tudom hasonlítani. Ezt a végtelen színvilágot egy egyszerű, megépített díszlettel nagyon nehéz bemutatni. Az új technológia, a 3D elképesztő mélységet ad a színpadképnek: fantasztikusan alakítható, formálható, mozgalmassá tehető. Ez a technika többet tud számunkra nyújtani, mint egy deszkákból és szögekből összeállított színpadkép.” A Bartók-mű előtt Ravel Bolerójára készült balettet láthat a közönség, ami a spanyol Ballet Espanol Ensemble előadásában, Lola Greco koreográfiájával kerül színre, ugyancsak 3D-s környezetben.
A vetített háttér készítéséért felelős Andrew Quinn, többek között a Mátrix, a Dark City és a Tomb Raider című filmek egyik alkotója. A számítógépes szakember két építésszel dolgozott együtt a látvány megteremtésén. Gian Marco Campanino és Marcella Gallotta hozták létre a vár főbb helyiségeit. „Hangulatukban a képek inkább egy sötét atmoszférát adnak majd a térnek, de aztán folyamatosan egyre szürreálisabb, álomszerű tájat ábrázolunk. A Bolero háttere inkább absztrakt, hiszen a színpadon is több a mozgás, a táncosokról nem szerettük volna elvonni a figyelmet. A fények itt is nagyon hangsúlyos szerepet kapnak majd.”
A szoftver, amit az előadás során használni fognak, a Touch Designer nevet kapta, és Greg Hermanovic, a sidefx szoftver Oscar díjas feltalálója alkotta meg. Ezt a programot olyan filmekben használták már mint a Mátrix, a Dark City, az Eredet és a Harry Potter filmek. Ez a piacon fellelhető legkorszerűbb real time 3d/interaktív/hangfelismerő szoftver. Az alkotók ígérete szerint a látvány hatalmas mélység érzetét kelti majd a nézőkben. A virtuális, vetített tárgyak “kilépnek” majd a színpad mélységéből és szinte megérintik majd a közönséget. A szereplőket hagyományos lámpákkal világítják meg, így a polarizált lencsékkel tökéletesen látható lesz bárki a színpadon a 3D-s szemüvegen keresztül is.
Az alkotók szerint a legnagyobb kihívást az arányok megtalálása jelentette. Ennek kiküszöbölése érdekében mint minden televíziós, vagy filmes forgatáson, az előadás előkészületei során mindent újraalkotnak számítógépes grafikával, méghozzá a rajzfilmekhez használt technológiát követve.
Azoknak, akik már több Kékszakállú rendezést láttak, nem kell aggódniuk amiatt, hogy a zenekari hangzás szerepe csökken a látvány miatt. Komlósi Ildikó szerint épp ennek köszönhetően nem vész el a lényeg: „Ebben az operában a szólista nem engedheti meg magának, hogy akár csak egy pillanatra is oldalra fordítsa a fejét. Mindvégig arra kell koncentrálnia, hogy áténekelje a zenekart. Jobban szeretem a Kékszakállút koncertszerű előadáson énekelni. A mostani rendezés megadja nekem ezt a koncertszerű élményt. Ahhoz, hogy mindenhonnan jól látható legyen a vetített színpadkép, a tér első részét használjuk az interpretációra. Ez a vizuális rendszer összességében lehetővé teszi, hogy a tökéletes zenei és előadói színvonal megtartása mellett, kevés mozgással formáljuk meg a szerepet.”
A nemzetközi hírű operaénekesnő szerint a 3D-s előadás egy hosszabb távú célt is szolgál majd: „Az operának élnie kell. Haladni kell a korral, olyat kell ajánlanunk a színházakban, színpadokon, amire bejön a közönség, sőt még a fiataloknak is tetszik, és azt mondják: “Ez érdekesnek ígérkezik!”
A virtuális opera- és balettelőadás szeptember 7-én, 9-én és 10-én este látható a Magyar Állami Operaházban. Az előadás karmestere Győriványi Ráth György, a Magyar Állami Operaház mb. főzeneigazgatója. Az előadásokra jegyek még kaphatók az ismert jegyárusító helyeken és a Jegymester honlapján.
Sziasztok, nagyon megörültem a topicnak. Azonnal meg is kérdeznélek benneteket, hogy tudtok-e esetleg olyan helyeket, ahonnan Erkel operákat lehet letölteni? A Hunyadi és a Bánk bán nem érdekelne, mert azokat jól ismerem. A többi, nem annyira ismert opra érdekelne. Köszönöm...
