Micsoda közhely, hogy a világ változik, vagy már meg is változott... annyi biztos, hogy hat évig Therion koncert nélkül lenni akkor is szokatlan helyzet volt, ha a víruscirkusszal kiesett két évet figyelembe vesszük. Persze ha másfél éve nem töketlenkedi el a szervezőjük a dolgot, akkor lett volna előbb... és akkor legalább a Dürerben. Ezt azonban nem a hangzás miatt mondom, az amúgy se mindig jön össze, meg az ember talán el is nézi a legnagyobb kedvencei egyikének... illetve az első sorokban, ami nálam egy ilyen szintű kedvecnél alap is, amúgy is máshogy hallani mindent. Pontosabban a Barba kisszínpadon az egy nagyon konstruktív újítás, hogy betettek a fő hangfalak mögé két szobahifi méretű ládát, ami pont oda szól.
Így persze kiderül, hogy Christian Vidal - akin eléggé kezd látszani, hogy ő is már legalább másfél évtizede a csapatban van - még mindig nem tudja rendesen elszólózni a Siren Of The Woods-ot, ami azonban ennek ellenére is az egyik legszebb része volt a koncertnek. A három Leviathan meg a két órás műsornak csak az egyharmadát adta összesen, de inkább csak a klipként is kihozott számokra koncentrálva... a Die Wellen der Zeit persze élő szimfonikusok nélkül nem működne, vagy csak olyan Rhapsody-s töketlenséggel - ennek ellenére a mexikói nagyzenekaros fellépésen (ami egy-két számot eltekintve nemigen tért el a mostani turné kínálatától) is kihagyták. Ruler Of Tamag ellenben volt, meg amiknek még örültem: Birth Of Venus Illegitima, Draconian Trilogy és a Sitra Ahra. Végül is a hörgésmentes korszakból minden lemezről voltak dalok, csak a Deggial nem volt képviselve, meg a koncertképtelen antikrisztus.
Lori Lewis-nek örülünk, hogy visszatért, a másik csaj - Rosalia Sairem - se volt rossz, ezt Christofer se nagyon gondolhatja másképp, ha mindhárom Leviathan felvételébe is bevonta. A Nalle Pahlsson helyetti torzonborz basszer is úgy néz ki, hogy fog még menni turnéra, a vokálozásban is elég jól megtalálta a helyét. Csak ugye a jó kérdés, hogy mikor lesz megint turné... hiszen a főnök megírta nemrég, hogy inkább átmegy Lacrimosa-ba és kevesebb fellépést vállalnak be, azokat is inkább Latin-Amerikában. Meg hogy kb. minden második lemez után fognak csak útra kelni. Az elsőnek a dátuma meg nemcsak azért bizonytalan, mert most adott ki magából három korongnyit - végül is a Sitra Ahra után 11 évet kellett várni egy rendes lemezre, így egálba vagyonk sanzonok és rockopera nélkül is - és most inkább megint Luciferian Light Orchestra-zik, meg egy heavy metal projektet is akar majd.
És hogy miért lett volna jobb a Dürer? Mert sem ott, sem a Wigwamban de még a régi Barba Negra falai közt sem fordult elő soha, hogy fél órával a koncert vége után zárórát hirdessen a személyzet és kitessékeljen mindenkit, aki még reménykedett abban, hogy kijönnek a tagok. (Ezt már a hídfőnél is megcsinálták másfél éve, mikor Axel Rudi Pell járt ott, külföldön meg csak egy erfurti kultúrházban volt ilyen, ahol a Lacrimosa játszott.) Most tényleg azt hiszik, hogy ez akkora spórolás? Legfeljebb csak a büfést meg a ruhatárost tudják előbb hazaküldeni - de előbbi költségét talán behozná a plusz fogyasztás - amíg a zenekar ott van, addig amúgy is muszáj a többségüknek maradni.
Zenekar... pontosabban zenekarok, mert a finn előzmény - akiket úgy hívnak, mint Szarajevó felújitott csehszlovák villamosait :-DDDD - is megérdemel egy mondatot: az amatőrségüknek volt egy olyan bája, amiről a 20 évvel ezelőtti magyar metalélet jutott eszembe, leginkább a Without Face és a Sunseth Sphere.
Ahol én álltam elöl balra, ott nem volt különösebb gondom a hangzással.
Az a helyzet, hogy nem tudom, eldönteni, hogy mennyire giccs ez az egész produkció. Mert hogy régebben az volt ugye, hogy ez mekkora egy sznob, műmájerkedő zene, mára viszont abszolút elmentek ebbe a könnyedebb, komédiázós színpadiaskodó irányba. Nekem úgy tűnik, hogy ők se nagyon veszik komolyan magukat, egy csomó számuk - főleg az első blokkban - teljesen más interpretációban ment le, mint ahogy a lemezek idejében. Szóval nem egy Miskolc Experience 2-t láttunk-hallottunk. És ez így volt jó! Megértem, akik szerint ez az egész már a jóízlés határán túl van, de én nagyon jól éreztem magam, ki volt ez találva, és sütött róluk, hogy ők is nagyon élvezik, amit csinálnak. Az énekesek nyilván mindig más színt hoznak, ezt el kell fogadni, nekem a Snowy - Levén korszak volt a kedvencem, de ez az apa-lánya koncepció is nagyon szívderítő. :)
Szóval megyek legközelebb is.
Ja, és Christofer Johnsson hihetetlen figura, kíváncsi lennék rá, a rokker lányok hogy tekintenek rá. :D
A Luciferian szerintem egy kicsit gyenge lábakon álló projekt, ebben a műfajban 100 jobb van. A mongolok meg... hát én őszintén gyűlölöm a metalcore-t amúgy, de ez annyira szürreális volt ebben a formában, hogy őket is végig tudtam vigyorogni.
Banda: 8 pont, az új operás csajjal hangra és kinézetre sincs gond, ezen felül megint azt tudom ismételni, hogy ez már egy komplett zenekar, nemcsak Christofer és közreműködő zenésztársai. Ettől függetlenül a Siren Of The Woods-ot a büdös életben nem tudják úgy eljátszani, mint a régiek...
Repertoár: 10 pont, azok után, hogy végre volt Melek Taus, Black Fairy, King Of Edom és Swedenborg, és olyanokat is előszedtek megint, mint a Nifelheim, Vanaheim és a The Invincible, ezt nem lehet egyszerű best of turnénak nevezni. Most már tényleg csak a Dark Venus Persephone az, amit még nem hallottam élőben a kedvenceim közül!
Hangzás: 4 pont, főleg ha a Luciferian Light Orchestra-t is hozzávesszük, ott ugyanis alig lehetett hallani valamit a gitárokból. De lehet, hogy ez csak az első sorok rákfenéje a Barba esetében... az oroszoknál is gyenge volt a gitársound, de ott legalább a klasszikus témák elsőrangúan szóltak!
Előzenekarok: a LLO igazándiból Therion, hiszen Nalle és Christian rejtőzött a maszkok mögött, így őket nem minősítem külön. (Nekem egyébként tetszik ez a projekt.) Az Imperial Age 10 pontos, jó tudni, hogy van minőségi utánpótlás szimfonikus metalból! A mongol kínaiak vagy kínai mongolok kapnak 3 pontot, főleg a torokéneklős (és népi hangszeren is játszó) basszerük miatt - ettől függetlenül nekem a Korpiklaani jutott róluk eszembe, amin pedig inkább csak röhögni szoktam, és most is többször elkapott a röhögőgörcs. Az énekesről meg egyszerre az Amorphis és az Arch Enemy, csak a törzsétől lejjebb és feljebb jelezték bizonyos kidudorodások, hogy hímnemű. :-P
Közönség: -10 pont, ennyi prosztót még Sabaton és Powerwolf koncerteken se láttam még, meg olyat se, hogy a középtempós, sőt, lassú számokra elkezdjenek pogózni... :-////
Összességében örülök, hogy ilyen módon jegelték le most a "mezei" koncerteket... nem tudom, hogyan lesznek a rockoperás fellépéseik, mennyit kell rá várni a lemezzel együtt, de ha a jubileumi turné és a Sitra Ahra közötti három évet is kibírtuk valahogy (és az utóbbihoz képest is már elment több mint fél évtized, igaz, közben voltak a sanzonok... :-) ), akkor ez is menni fog...
Tegnapelőtt a Made Of Metal nevezetű újdonsült cseh fesztiválra Christofer és csapata lett kiválasztva záróattrakciónak. Minusz Lori Lewis, de az új csajnak sem rossz a hangja, meg ő most jobban igyekszik kihasználni a megjelenését is, egy kicsit leutánozta a 20 éves turnéra elvitt hastáncos spinét, meg amúgy is igyekszik magára vonni a férfiszemeket...
A legutóbbi turné eléggé specifikus volt a Vovin és a rockopera miatt, az előzőből most is volt Wild Hunt és Raven, meg ugyanúgy a már említett kevésbé bejövős számok a Deggial-ról és a Runes-ról - a különlegesség most az Abraxas és a Hellequin volt, na meg a Kali Yuga harmadik része és a Son Of The Staves Of Time. Nalle egyre gyakrabban beszáll vokálozni, ami nem is árt a számoknak, noha nem feltétlenül Snowy-t kéne pótolni, hanem inkább még egy operaénekest. Még úgy is, hogy lassan kezd azért összeállni, összeérni ez a felállás - noha azért Niemann-ék és Petter Karlsson korszakát még mindig nehéz pótolni. Azt a jó szokásukat viszont tartsák meg, hogy rendszeresen variálják a repertoárt időszakról időszakra - még így a fesztiválok kapcsán is.
Nagyon jó ez a banda, de nem csak szimplán nagyon jó, hanem atomkirály! Elképesztő zenéket csinálnak, tulajdonképpen azt sem tudom melyiket szeretem jobban: ha kicsit doomosak, sötétebbek a dalok, vagy pedig ha pörgősek és több bennük a happiness. Áh mindegy, mert akár honnan nézem akkor is csak tátom a számat, hogy mennyire nagy tehetség kell ilyen dalokhoz.
Na szép, most látom, hogy még a tavalyi koncertről se írtam, pedig azon is voltak olyan élmények, mint Vanaheim és Wondrous World Of Punt... (a Siren Of The Woods viszont nem ütötte meg a korábbi mércét :-( )
Nyugodtan lehet egyébként a mostani koncertjüket is egy napon említeni azzal, hogy az egész Vovin volt, azaz Birth Of Venus Illegitima, Wild Hunt, Eye Of Shiva és még Raven Of Dispersion is, amelyről mindig a 2001-es koncertjük jut eszembe, ahol először láttam őket.
A leendő rockoperából most inkább a rock dominált, mint az opera (de az előbbi nagyon is jól), ezt meg is mondtam Christofernek, de ő mondta, hogy még a konzervszimfonikusokból se nagyon csináltak demót. Kár, hogy az egyetlen teátrális elem inkább musical hangulatot ébresztett bennem, de ennek ellenére annyira nem félek attól, hogy túlvállalnák magukat. (A lényeg, hogy a Runes-Lemuria-Sirius B hármason alkalmazott mennyisében legyenek itt is jelen a klasszikus hangszerek.)
A Vikström-leányzó nagyon fejlődőképes, tökéletesen énekelt az Eye Of Shiva-ban, kár, hogy a faterja annyira nem állt neki operázni sok helyen. A végére meg pont sikerült sok lemezről a legkevésbé szeretett számokat betolni, de még így sem vált élvezhetetlenné a dolog. A végén meg, hogy ismét kijöttek vegyülni a rajongókkal - amíg a biztonságiak már őket is ki nem paterolták - az megint csak jól vette ki magát. Kár, hogy a történelem úgy is ismétli önmagát, hogy Christofer ismét megigérte "jövő februárra" a 2007-es pesti koncert kiadását (igaz, most úgy, hogy más felvételek is lesznek a DVD-n) - de remélem, ebből most már tényleg lesz valami.
Az arrogáns kis muff (Katarina Lilja) valójában egy kedves tündér ám, én beszélgettem is vele a pesti koncert után, ne a színpadi megjelenésből ítélj :)
Először valami jellegtelen random amerikai banda játszott, egy hangot nem tudnék felidézni tőlük.
A Therion elképesztő egy haknikoncertet adott. Dalok egymás után minimális szünetekkel, egy szovjetuniós megjegyzéstől eltekintve 0 kommunikáció a közönséggel.
A program nagyjából ugyanaz volt, itt nem maradt el a Siren of the woods, de a srácok énekelték, nem a dobos. Fuvola nem volt.
Snowy elképesztő egy emós buzinak volt kipingálva, kicsit a Vikstörm is. Ez utóbbi egyébként jól énekelt, de különösebb karaktere nincs a srácnak, Mats Levén után azért egy visszalépés.
A zongorázós csajt szívembe zártam, az ő fellépése, mosolyai egészen döbbenetesek voltak. :) Ha tudtok más bandákat, amiben énekel, netán cím, telefonszám... Az arrogáns kis muffal nem vagyok annyira kibékülve, de az énekével neki se volt gond.
Christofer egészen visszafogottan nézett ki, olyan jellegzetes komoly, középkorú uras megjelenése volt. A basszerossal együtt érdekes kontrasztot mutattak a többiek bohóckodása mellett.
A hely hangzása nagyon rendben volt, olyan Diesel karakterű a klub, csak drága a sör, és ami még furcsa, hogy külön smoking jegyet kell venni, ha ki akarsz menni a mínuszba blázolni.
Összességében jó kis este volt, az eddigi 3 Therion koncertem (Metalmania + a Grave Diggeres fellépés volt még meg) közül ez volt a legjobb.
Ilyen ambivalens érzésekkel még a 2007-es februári koncertről sem távoztam még...
Vegyük először a jó dolgokat. Az a lehető legjobb, hogy felvettek olyan számokat a programba, amelyeket eddig még soha, pedig elképesztően jók. Gurdjieff, Nifelheim, Call Of Dagon, és ami számomra a legnagyobb boldogság volt, a Ljusalfheim! Az utóbbi kettőben pedig bónuszpont a fuvoláért, meg azért, hogy a Lemuria végén is élőben szólaltatta meg Vikström mester, ráadásul hibátlanul. Lori zongorázásai is feldobták a műsort, de ez már három éve a jubileumi koncerten is jól kijött. De amúgy is jó volt ez a két órás program, a Wand Of Abaris az Enter Vril-Ya meg a Clavicula Nox miatt is...
...csak az a kár, hogy az utóbbi pont annak a rovására ment, amit a legjobban szeretek: kimaradt a Siren Of The Woods! :-(((((((( Mentségükre legyen szólva, hogy minden bizonnyal Lori torokproblémái miatt...
A Snowy-által behozott kinézeti dolgok nekem még mindig elég idegenek maradnak (meg az énekhangjától is azért idegenkedek... ami vele kapcsolatban bejött, amikor az Ungentuum Sabbath előtt a boszorkányokat emlegette, és valaki biztos Mercyful Fate-es utalást ordított be, amire mondta, hogy "ez nem az a csapat..." :-))) ), az inkább a zenére és az énekre összpontosító régi bandát jobban bejött, mint ez a látványkonyha... meg azért a férfiszólamok sem teljesek így, hogy Vikström az egyetlen operaénekes. A rengeteg kifestett szem viszont nekem zavaró, meg Christofernek sem kellene mindenáron halálnak/temetkezési vállalkozónak öltöznie. Szerencsére az új gitáros és dobos amúgy nem teljesített rosszul, de az utóbbinak azért nem adtam volna szólózási lehetőséget.
Sorychta mint "beugró" szerencsére csak kinézetben lógott ki a produkcióból, zenészként nem... nekem amúgy végig Ian Hill jutott eszembe róla... ;-)))
Összességében azonban egy igencsak élvezhető produkciót kaptunk, ami elé a Loch Vostok jó volt (még ha ők inkább Opeth-irányba is tendálnak), a Leprous-nak viszont nevéhez illő volt a zenéje, és a megjelenése is... csak a végére állt össze jól a produkciójuk, egyébként azonban mintha direkt lerombolnák az összjátékkal azt, hogy amúgy tudnak énekelni és hangszeren játszani is.
"Az album fele tök jó, csak össze van keverve az oda nem való másik felével."
Ehh... Egyetértek.
Mondjuk már az album kézbevételekor is rossz érzéseim voltak. ("Hívjuk meg Lucassent konzultánsnak egy űropera-fílinghez" jelleg, de á, hagyjuk.)
Semmi koncepció; ugrándozás a hangszerelésben és a témák közt... Ide most egy kis kerge kecskepásztorok jöjjenek, ott meg legyen stramli, amoda rakjuk Dracula várát... Nemá. Néha csak a férfikórusnál döbbentem rá, hogy mit is hallgatok.
Nem hiszem el, hogy ők ezt nem látták, amikor mondjuk megpróbálták a próbáktól elszakadva meghallgatni, amit produkáltak. Vagy ha igen, akkor az a szomorú, hogy ennyi év után ez a zenekar még mindig nem tudja, mitől jó. Ez pedig baj, mert azt sejteti, hogy az eddigiek talán csak véletlenszerű szülemények.
Valóban elég kusza, de egyáltalán nem élvezhetetlen. A kuszaság a Kings Of Edom-ban kifejezetten előny is, ahogy egy csomót megidéz a régi lemezekből.
Egyébként egyáltalán nem rossz benne, ahogy a GK teljesen eltérő hangulatát keveri a jellegzetes Therion-dolgokkal... ennek most kifejezetten jót tett, hogy Christofer megint bevonta a többieket a zeneszerzésbe.
Sokadik hallgatás után azt mondom, nem lett jól összerakva. Van egy nagycsomó teljesen öncélú, környezetéhez sehogy se passzoló rész. Szájharmonika, nyekergő szólóhegedű? Mi a túrónak, csak mert ilyen még nem volt? Az album fele tök jó, csak össze van keverve az oda nem való másik felével. Szóval szerintem ezen még csiszolni kellett volna, de ez erősen szubjektív.
Sajnos az első hallgatás nagy csalódás, főleg a nálam egyik etalonnak számító GK után. És nem csak Mats hiánya miatt... No, de ahogy fizikából tanultuk: egy mérés nem mérés!
What about the Budapest show at 27.11.? Now it' s removed...
The "to be announced/confirmed"-gigs were removed from the tour since they were ... well ... not confirmed. They will be re-added as contracts are signed.
Szóval a tba dátumokat leszedték ugyan a listáról, de visszakerülnek, amint megtörténik a megegyezés.
