Éretlen viszont tulzottan magabiztos de valójában büszke és kihirdeti nagy betükkel felkiáltások közepette az igazat amit annak hisz !Egyszer egy plebános a szentbeszédben tanácsot adott melyik pártra kellene szavaznunk hiveknek:))) mikor diszkréten dorgáltam később ezt mondta : megigértem istennek hogy a megismert IGAZSÁGOT megosztom a nyájammal : magyarán igazság amit ő annak tart :)
Mi a bölcsesség üzenetét hirdetjük az érettek között,
de nem ennek a korszaknak, és nem e korszak uralkodóinak a bölcsességét (1 Kor. 3:6-8)
--------------------------------------------
Ez a citátum lényeges .
NEM a világ a társadalom és a bulvár kiszolgálása a cél : hanem az ÉRETTEK számára adatik !Az ugynevezett "szent" emberek és szent iratok látományok csodák stb rendeltetése nem a kényeztetés agitácio tanitás propaganda hiszen ezekre NEM IS ALKALMASAK :))) annyi logikátlan tudománnyal bunyózó selejtes legendás / gyakran kitalácio / van bennük.A Jelenések Könyvének tulajdonképpen nincs is szószerinti olvasata MINDEN REJTETT ÉRTELEM :)))
Az érettség minimuma észrevenni hogy MUNKÁLKODNI KELL mert a felszini olvasat inkább kamu tévut .
Az ezoteriában használt fogalom : a KÜSZÖB ŐRE ! méltatlant megakadályozni !
A szakrális Mester kereséshez Indiába Tibetbe utazni ugyan nem tilos de az általános megérettség az előfeltétel a VALÓDI szent és Mester tudja!ha alkalmas vagy tudják !
Jelenések könyvében 7 b o l d o g m o n d á s . A 7-es szám többször is előfordul a könyvben: 7 gyertyatartó, 7 csillag, 7 gyülekezet, hétpecsétes könyv, 7 angyal trombitálása, 7 mennydörgés, 7 csapás.
• „Boldog, a ki olvassa, és a kik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, a melyek megírattak abban; mert az idő közel van.”(Jel. 1,3) • Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól. Bizony, azt mondja a Szellem, mert megnyugosznak a fáradságuktól, és a cselekedeteik követik őket.”(Jel. 14,13) • (Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és őrzi a ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)” (Jel. 16,15) • Boldogok , a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.(Jel. 19,9) • Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban.(Jel. 20,6) • Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.” (Jel. 22,7) • Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. (Jel. 22,14)
Nagyon sajnálatos dolognak tartom, hogy holmi elképzelésnek tartod amiket leírtam, holott ez a valóság! Ez nem az én elképzelésem, hanem kijelentés, amit az Úr Swedenborg svéd tudósnak adott, akinek megengedtetett, hogy a mennyben elragadtatások közben tudomást szerezzen olyan dolgokról, amik eddig el voltak zárva.
Püspöknek a fia volt, tehát alapból ismerte a Szentírást, héberül csak azért tanult meg, hogy az Ószövetséget eredetiben tuja olvasni, sok nyelven beszélő, rendkívül értelmes ember volt. Több külföldi egyetem díszdoktorává választotta, hazájába ő vezette be az oktatásba az integrálszámítást, feltaláló volt, hazájának való szolgálatáért kapott nemesi címet, és a Swedenborg nevet a Királytól. Tehát nem egy himihumi önjelölt látnok volt, hanem olyan kalíberű ember, mint Mózes aki a fáraó fiaként igen tanult, értelmes ember volt, és így alkalmas a népe szabadításában neki szánt emberi szerepre.
Vagy mint Pál apostol, aki "Gamálel lábánál tanult" közismerten sok nyelvet bezélő, művelt elme volt, és így kiemelkedő szerepet kapott a pogányok megmentésében. Mind a kettőnek személyesen jelent meg az Úr és bízta meg a munkával. Isten tudja, hogyí kikre lehet bízni ilyen mérvű szabadító munkát, aki értelmesen el is tudja magyarázni, és megértetni a szellemi, nehezen érthető dolgokat a testi, külső gondolkozáshoz szokott "akadós, kérges" elme számára.
Természetes, hogy ha sokan értetlenül ellenálltak Jézusnak, a saját népe közül, őrdöngősnek, és bolondozónak kiáltva ki őt, akkor a küldötteire is hasonló dolgok várnak, megpróbálva Igébe kapaszkodva gáncsotvetni nekik azok, akikhez küldettek.
Swedenborgnak érett férfikorban, 57-éves korában jelent meg az Úr, és bízta meg azzal a munkával, hogy kinyilatkoztassa általa azokat a mennyei igazságokat, amelyek által kiutat találhat az, aki Istent szívéből keresi, az időközben kisiklott, és így hamis tanításokba merült kereszténység közepett.
29-évig, haláláig volt átjárása a szellemvilágba, (nem egy két óráig, vagy napig, tehát volt elég ideje utána, és végérejárni a kérdéses dolgoknak!) és az ott látottakat, és hallottakat híven leírta, és saját költségén kinyomtatta, és elküldte az akkori világ (az 1700-as évek) teológiáira, és egyetemeire, ahol megértés híjján a mai napig aszalták, és aszalják, és aszalják mindazok, akik, bár hallottak róla, de tudni nem akarnak róla! Műveit az akkori tudományos világ nyelvén, azaz latinul írta.
Jézus feje fölé három nyelven íták fel, hogy kicsoda Ő: A Názáreti Jézus a zsidók királya. Mint ahogyan az Igéből tudjuk, hogy három ég, azaz menny van, az Ige megértése szempontjából. Pál apostol idejében a harmadik égbe elragadtatott ember akkor még kibeszélhetelen dolgokat látott ott, ami mára részben hozzáférhetővé vált a Swedenborgnak adott kijelentések következtében. (azért részben, mert mindent neki sem volt szabad elmondania amit ott látott.)
Tehát a három nyelvű felírat: Héberül, ahogyan az Ó szövetséget írták, és az Ige betű szerinti értelmét jelképezte, mert a "testi" zsidóság, csak test/betű szerint érti.
Görögül, ahogyan az Újszövetséget írták, és az Ige szellemi értelmét jelképezte, ahogyan azt az első keresztények "lelki zsidóság" értették.
Lainul, ahogyan Swedenborg írta a műveit, és az Ige mennyei értelmét is feltárta, ahogyan azt a mennyben a mennyei angylok "mennyei zsidók" értik.
Idézek egy részletet Swedenborg E: A feltárult jelenések c. művéből, ahol a Pergámumi gyülekezet mennyei értelmezéséről ír. Itt a Sátán kilétét is leleplezi. A Sátán ugyan úgy nem egy személy, mint ahogyan a Bárány menyasszonya az Új jeruzsálem sem egy személy, bár annak van ábrázolva, hanem sok tagból (üdvözült emberből) áll. ezért a betűszerinti (lelki értelem nélküli) Igeértelmezés (emberi okoskodás, amely az isteni kijelentéssel semmit sem törődik) halálosan veszélyes, mert téveszmékhez vezet, a Mennyen kívülre! Ezért nem mindegy kire hallgatunk!
AR 107. ”A Pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg”: Ez azokhoz és azokról szól, akik az egyház leglényegét a jótétemények gyakorlásában látják, míg a tanítás igazságaira ügyet sem vetnek. Az, hogy a pergamoszi gyülekezet az ilyen embereket jelenti, a hozzájuk intézett levél szellemi értelemben vett mondanivalójából is következik. Ám velük kapcsolatban előre kell bocsátani pár dolgot, hogy tisztában lehessünk az egyházban betöltött szerepükkel és lényegi tulajdonságaikkal.
A keresztény egyház napjainkban javarészt kétféle társaságból tevődik össze: az egyiket azok alkotják, akik szorgalmatos munkálkodásban vannak, de nem az igazságban, míg a másik az istenimádat áhítatában lévő, de sem jót nem cselekvő, sem igazságban nem járó emberekből áll. Ez előbbiekről itt, az utóbbiakról pedig a szardeiszi egyházra vonatkozó résznél (154. sz.) essék szó.
A tevékeny, ámde az igazság híján lévő emberek olyanok, mint akik értelem nélkül cselekszenek; márpedig az értelemben szűkölködő cselekedetekből hiányzik a lélek; az angyalok tekintete előtt az ilyen emberek úgy jelennek meg, mint holmi fából faragott utánzatok; azok pedig, akik viszonzásban reménykedve munkálkodtak, szintúgy e faragványokhoz hasonlítanak, azzal a különbséggel, hogy testük mezítelennek látszik, szemérmük is fedetlennek. Olyan bárányoknak is tűnnek, melyeket nem fed gyapjú, sőt az angyalok az érdemkeresőket egyenesen trágyával borított juhoknak látják. Hisz az összes cselekedetet az értelem vezérelte akarat szüli, s ugyanez az értelem ruházza fel élettel; ebből adódóan látják őket az angyalok, ahogy az imént említettem, lélek és öltözék nélkül valóknak.
AR 108. ”Ezt mondja az, a kinél a kétélű éles kard van”: Ez az Urat jelenti, az Ige tanának gonoszságot és hamisságot szertefoszlató igazsága szerint. Ezt a sort az előző fejezetben (16.sz.) olvashatjuk, mely az ember Fiát írja le, Akiről az Ige mint Úrról beszél. Fentebb (52. sz.) láthattuk, hogy a mondaton a hamisságnak az Ige, azaz az Úrtól eredő tan általi szétszóratása értendő és itt azokhoz és azokról szól, akik az egyház velejét pusztán a karitatív tevékenységbe helyezik, a tan igazsága pedig semmi teret sem kap náluk. Mivel tehát kihagyják, avagy könnyedén veszik az olyannyira szükséges igazságokat, az utána következő Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar, és vívok azok ellen számnak kardjával vers (a második fejezet 16. verse) őrájuk vonatkozik.
AR 109. ”Tudom a te dolgaidat”: Fentebb (76.) már kifejtettem e sor jelentését, mely szerint az Úr egyidejűleg látja mindezen emberek színét és fonákját, így azt is, hogy a cselekvés gyakorlata az ő esetükben nélkülözi a tan elméletét.
AR 110. ”… és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van;” Ez az ő homályborította életüket mutatja. Fentebb (97.sz.) olvasható, hogy a Sátán név a hamisság uralta emberekből álló poklot jelenti: a hamisságban járás a szellemi homály állapota, mely kifejezés által az Igében - a halál árnyéka, vagy az éj szavak mellett - az alvilági gonoszság hazugságában sínylődő ember gyötrelmes helyzete íratik le; mindezek tükrében a Sátán királyiszéke jelenti magát a sötétséget. Ám a homály itt nem egyszerűen arra vonatkozik, hogy az emberek hazugságban élnének, hanem a tanigazság teljes hiányáról tanúskodik náluk, ahogy az a Menny és pokol (126-140 sz), és Az Új Jeruzsálemnek a Szentírásról való tanítása (73., 104-113. sz.) című munkákból is kitűnik. Az Ige sok helyen mesél azokról, akiket homály, vagy a halál árnyéka, vagy sötétség borít s akiknek szemét az Úr nyitja meg. Ez a jót cselekvő, de az Úr látásának, s az Ő Igéjének ajándékát nem bíró, s így az igazságnak ugyancsak híján lévő pogány népekre vonatkozik; tökéletesen hasonlók pedig hozzájuk azok, akik a keresztény világban a tan igazságát nélkülözvén pusztán szorgalmatosságban vannak, és ezért ők is méltán viselik a pogány elnevezést. Hisz van tudomásuk az Úrról, rátalálni mégsem képesek; az Igét is birtokolják, rejtett igazsága után mégsem kutakodnak.
A tudom…hol lakol sor az ilyen emberek lényegi tulajdonságainak ismeretét foglalja magában, mivelhogy a szellemvilágban mindenkinek saját legbelső mozgatórugóinak megfelelő helyen van szállása. Így valóban érvényes a jóságuknak sötétség uralta életéről tanúskodó ott lakol, a hol a Sátán királyiszéke van megállapítás.
A spirituális régió sátáni szellemei e buzgólkodóktól nyerik hatalmukat, nélkülük semmire sem mennének; ezért magukhoz kötözik őket, ezt pedig oly módon művelik, hogy egyikőjük előállván így szól kiszemelt áldozatához: ’Íme, én embertársad vagyok, és teneked felebaráti kötelességed, hogy jót tégy velem’; aminek hallatán persze a gyanútlan ember segítő kezet nyújtva jól lépre megy, mert jószerével azt se nézi, ki fia-borja, miféle szerzet az illető, akit pártfogásába vesz. Dehát honnan is tudhatná, amikor az igazságnak híján van; csakis az igazság tudása tesz minket képessé arra, hogy meglássuk a különbséget ember és ember között: ezt és nem mást jelenti az „és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van” sor...
Az a furcsa, hogy sokan jönnek azzal, hogy a Bibliában Isten nevében ölnek embert, de a sátánéban nem. Namost nem lehet, hogy azért nem, mert ez a sátán gyerek nem is létezik? Ha létezne valami olyan gonosz, mint amilyennek a sátánkát leírják, akkor az tuti több embert mészárolna le, mint az Isten(a Biblia szerint), már csak presztízsből is.:)
Bosszú...bosszú...bosszú... A Sátánnak fontosabb, hogy megcsúfolja Isten kijelentését, mint belemenni a J.K. által felvázolt történésekbe. A bosszú az a Sátán részéről, ha a jövőre vonatkozó isteni kijelentések végtelen hosszúságú idő múlva következnek be....:) Abszolút bukta. Én úgy látom, hogy a Jelenések Könyvében nem a démoni, hanem az angyali seregek végzik a jóval nagyobb pusztítást az emberek között.
Nem a bosszú ésszerűségéről beszélek, hanem arról, hogy amennyiben a Sátán nem azt teszi a jövőre vonatkozó kijelentésekben, amit neki tulajdonítanak, akkor bukott a Biblia. Ha van a Sátánnak saját akarata, akkor miért követné azokat a dolgokat, amelyek világosan a bukásához vezetnek? Ha nem érdekli a saját léte, akkor persze csináljon amit akar...:))
A Sátánnak semmi érdeke nem fűződik a Világvége eljöveteléhez. Ha fűződik, akkor teljesen ostoba...., bár az Úr nem az agyakat vizsgálja, hanem a szíveket meg a veséket...:)))
Az a kígyó az a kígyó, amely az emberben lészen, mikor annak egója tisztából hamissá változa. Vala az emberben egy égi csatorna, melynek nyitásával a Szentlélek kapcsolata a lélekkel megújhodik, miáltal a lélek megtalálja elveszett kapcsolatát az Istenével. Mikor az paradicsomból kiüzeték az ember, emez kígyó összetekeredvén alussza álmát míg az embernek természetibűl a hamisság meg nem szűnik vala. Mikor az ember megbánja bűneit az Ő Istene előtt és lelkében újjászületik, felébred emez kígyó mély álmából és kiegyenesedvén összeköttetést teremt a lélekben ég és föld között, hogy érthesse a mennyeknek nyelvét az időknek végezetéig.
Namost, ha azt mondom, hogy kundalíni, akkor modernűl bazseválom a kígyót. Vágod már?
A Sátán nem valós személy, hanem az emberben lévő hamisság lelki elnevezése. Amikor valaki ebből szól, a "Sátánból szól"! Lásd Péter esetét, amikor megfedte Jézust, és Kiderült, hogy a nyelvén a Sátán, vagyis az ember sajátja nyilatkozott meg: "Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra."(Mt 16,23) Az ember lelki sajátja, a hamis=sátán, és a gonosz=ördög. Ennek ellentéte a Isten lelki sajátja, ami a mennyei igaz, és a mennyei jó! Ezért volt Jézus, a testben megjelent isten számára bántás az emberi vélekedés.
A Pokolnak (Vagyis az isten nélkül emberek közösségének, vagy más néven sárkánynak, vagy régi kígyónak.) két országa van.
Az egyik neve Sátán: Ebben azok a kárhozottak vannak, akik jót színlelve oltják be a hamisságukat másba, és így rontják meg az embertársaikat.
A másik ország neve Ördög:
Az Ördögben pedig azok, akik rögtön "rúgnak", vagyis nyilván gonoszkodnak.
A Szellemvilág nevesített országai egy emberként is megjelenhetnek látomásként, és akkor az avatatlan szemlélő azt hiszi, hogy egy konkrét személyt lát. Ilyen pl. a Sátán, vagy Ördög, vagy a mennyei Mihály, és Gábriel is.
Ezeknek a leki országoknak egymástól eltérő lelki tulajdonságaik vannak, és gyűjtő helyei, vagy otthonai a hasonló identitású lelkeknek. Hasonlóan a földi népek külső alkatának különbségeihez. (Pl: kínai, indus, fekete, fehér, indián, stb.)
De megjelenve egy személy a Pokol Sátán nevű országából képviseli azt, vagyis a Sátánt, mint annak angyala vagy küldötte: "És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének.(Jel 12,9)"
A földi ember tudtán kívül össze van kötve egy pokoli, és egy mennyei országgal is. Olyan, mint a kitárázott mérleg. Mind a két helyről kap indíttatásokat, és amelyik felé végül hajlik, oda megy haza a test halála után.
Ezt jelképezi Krisztus negyven napos megkísértése a Sátántól a pusztában. Ahol a Sátán, az anyjától örökölt emberi bűnös indíttatások, és hajlamok megszólalása benne, aminek ellene állt az apjától, vagyis Istentől örökölt örökkévaló lelke által (Jézus lelke maga Jehova Isten volt/az Isten lélek). Mert az ember az anyjától, és az apjától is örököl, hajlamokat, és indíttatásokat.
1. - Szent János Jelenéseinek könyve (Apocalypsis) jelképes látomásokba foglalt kinyilatkoztatás, mely megjövendöli a keresztény egyháznak állandó küzdelmeit és győzelmeit, eredetétől a diadalmas befejezéséig az örök boldogságban. A Jelenések könyve az újszövetségnek egyetlen szorosan vett prófétai irata, bár egyes jövendölésekkel az evangéliumokban, valamint Szt. Péter és Szt. Pál egyes leveleiben is találkozunk. 2. - A Jelenések könyvének szerzője magát Jánosnak mondja (1, 1 ; 21, 2 ; 22, 8.), ki bizonyságot tett Isten és Jézus Krisztus tanítása mellett (1, 2.) és ezen bizonysága miatt Patmosz szigetén száműzetést szenvédett (1, 9.) ; emellett oly tekintéllyel beszél Kis-Ázsia egyházaihoz (2. és 3. fej.), amilyen csak egy apostolt illethetett meg. Így tehát a Jelenések könyvéből merített belső érvek Szt. János apostolt és evangélistát mondják a munka szerzőjének. Ugyanezt bizonyítja a történelmi hagyomány is, mely a II. század elejétől a III. század közepéig egyhangúlag Szt. János apostol művének vallotta a Jelenések könyvét. A III. században alexandriai Szt. Dénes és iskolája — nem történelmi, hanem hittani okok alapján — bizonyos Joannes Preszbitert mondta a Jelenések könyve szerzőjének, de ez a külön vélemény nemsokára eltűnt az egyházban, és a XVI. század hitújítóinak fellépéséig senki sem vonta kétségbe, hogy a Jelenések könyvének Szt. János apostol a szerzője. Szt. Jánosnak patmoszi száműzetése 95-re, a keresztényüldöző Domitianus római császár uralkodásának idejébe (81-96.) esik ; a Jelenések könyve is ebből az időből való. Az egyház mindig isteni eredetű, sugalmazott könyvnek tartotta, de a Szt. János apostol szerzősége ellen emelt, fentemlített szórvanyos kételyek miatt az ún. deuterokanonikus könyvek közé sorozzuk. 3. - A Jelenések könyvének célja: megerősíteni az egyház gyermekeinek hitét, bizalmat és lelkesedést önteni szívükbe, hogy bármennyi üldözés is érje Jézus Krisztus igaz egyházát a gonosz lélek és a neki szolgáló világ részéről, ez az üldöztetés isteni eredetének és küldetésének legfényesebb bizonyítéka és a jó ügynek végleges diadalával fog végződni, mert Isten az egész világtörténelem folyamán atyai gondviselésével vezeti egyházát. Ez a kinyilatkoztatás nagyfontosságú volt Szt. János apostol életének vége felé, midőn az egyház már a második véres üldözést szenvedte, az apostolok legtöbbje már vértanúhalált halt, és az üldözött keresztények még nem ismerhették az egyháznak azt a dicsőséges múltját, amelyre mi tekinthetünk vissza; nagyfontosságú minden időnek és minden kornak keresztényeire nézve is, mert a küzdelem a jó és a rossz között az egyháznak egész életén keresztül tart. A Jelenések könyve nem győzi elégszer ismételni, hogy bármily erővel törjön is a gonoszság Isten országa ellen : a pokol kapui sohasem fognak azon erőt venni ! 4. - A Jelenések könyvének tartalma a következő : a) Bevezető rész. Szt. János Kisázsia hét egyházához általános levelet intéz, melyben előadja Patmosz szigetén nyert látomását : az Emberfiának megjelenését és felszólítását, hogy Kisázsia hét legjelentékenyebb egyházához egy-egy külön levelet írjon. (1. fej.) A leve-lek Efezus, Szmirna, Pergamum, Tiatira (2. fej.), Szárdesz, Filadelfia és Laodicea (3. fej.) «angyalainak» szólnak, és az egyházak az azokban uralkodó állapotok szerint dicséretben vagy korholásban részesülnek. b) A bűnös világot sújtó isteni csapások előkészítése és végrehajtása. Nagyszerű hódoló égi jelenet után (4. fej.) a megölt és feltámadt Bárány átveszi a hét pecséttel lezárt könyvet, miközben az égi seregek magasztalást zengnek neki. (5. fej.) A Bárány egyenkint felnyitja a könyvnek hat pecsétjét ; az egyes pecsétek felnyitása alkalmával a próféta Isten terveiben meglátja a bűnös világra váró büntető ítéleteket. A földre jönnek az Isten győzelmes igéjét, a háborúkat, éhínséget és halált jelképező lovasok ; a vértanuk bosszúért kiáltanak az Úrhoz és az egész természet, ég és föld megrendül. (6. fej,) A hetedik pecsét fel-nyitása előtt egy angyal megjelöli az Ur választót-tait. (7. fej.) A hetedik pecsét megnyitására hét angyal lép elő, kiknek harsonák adatnak, míg Isten elé a szentek imái szállnak fel. A harsonák szavára az eddig csak Isten terveiben létező büntető ítéletek megvalósulnak. Az első négy angyal harsonájának szavára a földnek harmadrésze elég, a tenger és a folyók harmadrésze vérré változik, és a nap, a hold és a csillagok harmadrésze elsötétül. Egy repülő sas hármas jajt mond. (8. fej.) Az ötödik angyal harsonájának szavára az alvilágból sáskák jönnek fel a gonoszok gyötrésére, a hatodik harsonaszóra pedig nagy seregek törnek elő az Eufrát mellől, hogy az emberek harmadrészét megöljék. (9. fej.) Egy angyal parancsára a látnók elnyel egy könyvecskét, mely a jövőre vonatkozó titkokat tartalmazza (10. fej.) ; majd felméri az Úr templomát és oltárát. Az Úrnak két tanuja bűnbánatot hirdet, de a mélységből feljövő vadállat megöli őket; három és fél nap múlva feltámadnak és a mennybe szállnak. Nagy földrengés támad, az égben pedig a hetedik angyal harsonájának szavára a szentek hódolnak az Urnák, és látható lesz az égi frigy szekrény. (11. fej.) c) Isten országának diadalmas harca a gonoszság hatalmaival. A 12. fejezetben hét nagy látomás leírása kezdődik. A napba öltözött, csillagkoszorúval ékes asszony fiút szül, kit egy nagy vörös sárkány el akar nyelni, de a fiú az égbe ragadtatik. Az asszony a pusztába menekül, a sárkány pedig harcot kezd az asszony többi gyermeke ellen. (12. fej.) A tengerből és a szárazföldről egy-egy csodálatos vadállat száll föl, hogy a világot elcsábítsa ; követőik megjelöltetnek. A vadállat neve 666. (13. fej.) A Bárányt 144.000 szűz kíséri. Egy angyal hirdeti a bűnös Babilonnak (Rómának), az összes istenellenes hatalmak előképének vesztét. Az isteni ítéletnek jelképei: a sarló és a szőlősajtó. (14. fej.) A vadállat legyőzői dicsőítik az Urat, hét angyal pedig Isten haragjának hét csészéjét (15. fej.) önti ki a földre, a tengerbe, a folyókba, a napba, a vadállat trónjára, az Eufrátba, a levegőbe, mire különböző természeti csapások tá-mádnak, és előre jeleztetik az ellenséges nemzetek végső támadása Isten ellen. (16. fej.) Egy angyal megmutatja a látnoknak a nagy paráznát, Babilont (17. fej.) ; egy másik angyal Babilon elbukását hirdeti, melyet siratnak a föld királyai és kereskedői (18. fej.), míg a szentek Istennek hálát zengenek igazságos ítéletéért. A királyok Királya döntő harcban legyőzi a két vadállatot és követőit; a két vadállat a kénköves tüzes tóba taszíttatik. (19. fej.) A szentek ezeréves uralkodása Krisztussal; a sátánnak és szövetségeseinek végső támadása Isten ellen ; a sátán a kénköves tüzes tóba vettetik. A halottak föltámadása és a végítélet. (20. fej.) 4 mennyei Jeruzsálem egész dicsőségében leszáll a földre. (21, 1— 22, 5.) d) A könyv befejezése: Jézus csakhamar eljő az ítéletre. (22, 6—21.) 5. - A Jelenések könyve nem írja le jövendölések alakjában az egész világtörténelmet, vagy épen annak minden (fontosabb) mozzanatát, nem is pusztán az ősegyház győzelmét a zsidóság és a keresztényüldöző római birodalom fölött, hanem azt a nagyszerű gondolatot domborítja ki, hogy az egyház, bár útja a világtörténelem folyamán nem akadálytalan diadalút, hanem állandó harc és üldöztetés, Istennek gondviselő vezetése alatt mégis diadalmasan halad előre, - a folytonos üldöztetés és küzdelem közepette, - a tökéletes megdicsőülés felé. A Jelenések könyvének nagy részében a Babilon neve alatt szereplő keresztényüldöző pogány Róma testesíti meg Isten országának ellenségeit. A Jelenések könyvének magyarázatában nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy jelképes látomásokkal van dolgunk : a próféta a legtöbb esetben nem közvetlenül a bekövetkező eseményt, hanem annak szimbólumát látja. Sok esetben ugyanaz az egy jelkép a történelemnek több eseményére is vonatkozik, melyek közül az előbbi a később bekövetkezőnek előképe; máskor ismét több jelkép vonatkpzik egy és ugyanarra az eseményre. A Jelenések könyvének egyes részei néhol párhuzamosan is haladnak és ugyanazokra a történelmi tényekre vonatkoznak. A Jelenések könyvének egész terjedelmén végig-húzódik az ellentét Jézus Krisztus és a sátán, Isten országa és a gonosz lélek országa, Jézus Krisztus követői és a sátán rabszolgái között. Mivel a jöven-döléseknek egy része még ma is a jövőre vonatko-zik, az egyes jelképek magyarázata sokszor igen nehéz. 6. - A Jelenések könyvének szerzője sokban követi az ószövetség prófétáit, főleg a jelképekben beszélőket (Ezekiel, Dániel, Joel, Zakariás), kiknek nyelvezetét is utánozza. Ez könyvének bizonyos hebraizáló jelleget ad, bár szerzője görög nyelven írt. Mindamellett úgy gondolataiban, mint kifejezéseiben a Jelenések könyve és a negyedik evangélium közt igen nagy a hasonlóság.
Pl.: Öld meg családodat (miután jól összevesztél velük). Vagy: Nem azért jöttem e földre hogy békét hozzak, hanem hogy háborút. És van is egy kardom hogy ezt bizonyítsam! Meg: Ne várjátok az Ítéletnek Napját, mert nem örömnek napja az, hanem a haragé. (Lukácsnál a "Miatyánk" utolsó sora eredetileg úgy is hangzik: "És ne hozd el ránk az Ítéletnek Napját".) És: A hitetleneket mind ketté kell vágni. Ez a sorsuk.
„Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.” (Mt 24:35)
„Minden test olyan, mint a fű, a dicsősége, mint a rét virága. Elhervad a fű, s lehull a virága, 2de az Úr szava örökre megmarad. Ez pedig az a tanítás, amelyet hirdettek nektek.” (1Pt 1:25)
Mit tudunk az evangéliumok eredetéről? Valóban átírta Nagy Konstantin az Újszövetséget? Bízhatunk-e az Újszövetségben mint történtelmi dokumentumban? Miközben e kérdéseknek igyekszünk utánajárni, megtudhatjuk, hogy hogyan hagyományozták az újszövetségi szövegeket, hogy mennyit változott a szöveg azóta, és belepillanthatunk, mivel foglalkozik az újszövetségi szövegkritika tudománya. Előadó: Brátán János
Az előadás letölthető
Éppenséggel az evangéliumokban is megvan egy "mini-apokalipszis" rész.
A János Jelenései nagy valószínűséggel pusztán az általa ismert történelmet, és a saját korát írja le, semmi mást. Pont úgy, ahogy Dániel Könyve (amit a makkabeusok szerkesztettek össze).
Az első század humbugja senkit nem érdekel. Azok még azt is állították, hogy a négy evangéliumot szemtanúk írták: Máté apostol meg a többiek. Meg persze az Egyház azokat a forrásokat szisztematikusan hamisította is.
János Jelenéseiből sokkal izgalmasabb, miért írt angyaloknak. Valószínűleg be volt lőve.
A legtöbb apostol nem halt vértanúhalált. 1-2 apostzol igen, a többi viszont öregségében húnyt el, vagy semmit nem tudunk a sorsukról. Mártírok lettek-e az apostolok?
A Jelenések könyve nagy valószínűséggel propagandaanyag is, így nem meglepő, ha olyan bődületes baromságok találhatóak benne, mint hogy "az egyház örökké fennmarad". Végülis az Ószövetség is folyton olyanokkal jött, hogy a zsidó állam örökké fennmarad, uralja majd az egész közelkeletet és kiszárítják a Nílust.
Aligha van az Újszövetségnek olyan irata, amit nyelvezete okán olyan nehéz lenne értelmezni mint János Jelenéseit, főleg hogy a könyvgyűjtemény legvégén található, azaz megértéséhez el kellene olvasni az összes előtte lévő tekercset, elfelejtkezni a teológia belemagyarázásairól, plusz ismerni az akkori történelmi viszonyokat és szimbólumokat.
János Jelenéseinek alapgondolata feltehetőleg Néró császár, és a Római Birodalom megdöntése és a zsidó árja faj világuralmának megszervezése.
A Jelenések Könyve, görög nevén Apokalipszis, az Újszövetségi Szentírás egyetlen prófétai irata. Prófétai jövendöléseket ugyan az evangéliumokban és az apostoli levelekben is találunk, de ez a könyv stílusát, felépítését és jellegét tekintve teljes egészében az ószövetségi prófétai irodalomhoz tartozik. tartalma az Újszövetség választott népével kapcsolatos és Krisztus egyházának jövendő sorsát írja le jelképes látomásokban. A történelem folyamán az egyház állandó küzdelmet vív az Isten-ellenes hatalmakkal, sorsa üldöztetés és szenvedés, de kerestzútja sorozatos győzelmeken keresztül vezet az örök dicsőség végső diadalára.
A könyv szerzője Jánosnak, Jézus Krisztus szolgájának mondja magát (Jel. 1,1; Jel. 21,2; Jel. 22,8), aki tanúságot tett Krisztus tanítása mellett s ezért Patmosz szigetén száműzetést szenvedett (Jel. 3,2; Jel. 3,9). Az első keresztény századok íróinak egyhangú tanúsága szerint ez János apostol és evangélista, a szeretett tanítvány. Ezt a hagyományt csak a 3. században vonja kétségbe alexandriai Dénes iskolája. Nem annyira történeti, mint inkább teológiai okok alapján egy bizonyos "János presbitert" tesznek meg az irat szerzőjének. A kiliazmus néven ismert eretnekség ugyanis, amely Krisztus és az igazak ezeréves, érzéki örömökben folyó, földi uralmának eljövetelét tanította, a Jelenések Könyvének 20. fejezetére hivatkozott. Miután a kiliazmus elvesztette jelentőségét, kétséf sem merült fel, egészen a modern időkik, a könyv hitelességével szemben.
A Jelenések Könyvének kinyilatkoztatásait János azzal a feladattal kapta, hogy hűségesen írja le valamennyit (Jel. 1,11; Jel. 1,19), valószínű tehát, hogy ezt hamarosan, talán mindjárt a kinyilatkoztatás helyén, Patmosz szigetén meg is tette, ahol Domiciánusz császár uralkodása idején (81-96) volt száműzetésben.
Iratát elsősorban a bevezető látomásban említett hét kis-ázsiai egyháznak szánta az apostol, hogy allhatatos hitre és a súlyos megpróbáltatások közt kitartásra buzdítsa a híveket. Az első század végén igen nehéz időket éltek ezek az egyházak. Az állami hatóságok és a pogány nép részéről éppen úgy, mint a zsidóság részéről állandó üldözések és bántalmazások érték a kereszténységet. A bizonytalanság érzését csak növelte, hogy a legtöbb apostol már vértanúhalált szenvedett, s az egyházak híveik számát tekintve is gyengének érezték magukat az ellenséges pogány világban. A külső veszélyekhez járultak a belső nehézségek: tévtanítók bomlasztották az egyház egységét. Ebben a súlyos helyzetben nem egy hívő lélekben felmerült az aggodalmas kérdés: mi lesz az egyház sorsa? Ez a könyv válaszol rá: Az egyház nem pusztul el, Isten országa minden ellenségen győzelmet arat!
Így tehát a szenvedő kis-ázsiai egyházak a világegyház előképei: Krisztus egyházának útja az emberi történelmen keresztül az Üdvözítő szenvedésének és megdicsőülésének húsvéti misztériuma. A Jelenések Könyvének prófétai látomásai az örök isteni vigasztalás diadalmas erejével hirdetik Jézus szavait: "A pokol kapui sem vesznek erőt rajta!" (Mt. 16,18).
Aligha van még egy könyve a Szentírásnak, amelyet részleteiben és a maga egészében olyan sokféleképpen értelmeztek volna, mint ezt az iratot. A különböző magyarázatokat általános irányzatuk szerint három csoportba oszthatjuk. A kortörténeti magyarázat szerint a látomások az egyház életének első századaira vonatkoznak és a kereszténységnek a zsidóságon és a pogányságon aratott diadalát írják le. Az egyháztörténeti magyarázat az egyház egész földi életének ábrázolását látja bennük az első pünkösdtől az utolsó itéletig. Az eszkatologikus magyarázat szerint az utolsó időkben, az antikrisztus fellépésének idején szemléltetik az egyház sorsát, de olyan értelemben, hogy ebben a sorsban mintegy összegezve benne van főbb vonásaival az egyház egész története. Ez az utóbbi fele meg leginkább a könyv jellegének és az atyák magyarázatainak.
A könyv alapgondolata kétségkívül Isten örök rendeltetéseinek és végső ítéletének fokozatos megvalósulása, és Isten országának végső beteljesülése. A bevezető látomásban (Jel. 1,5-20) maga az Istenember jelenik meg főpapi ruhában és jelzi, hogy a kinyilatkoztatások első része a jelen dolgokra, második része a jövedőkre vonatkozik(Jel. 1,19). Az első rész (Jel. 2,1-Jel. 3,22) a hét kis-ázsiai egyháznak szóló isteni üzenet, melyet az apostolnak levél formájában kell a címzett egyházakkal közölni. Az üzenet tulajdonképpen isteni bírálat az egyházak akkori állapotáról. A második, a könyv fő része (Jel. 4,1-Jel. 22,5) a jövendő dolgokról szól és Isten örök rendeléseinek és ítéletének fokozatos megvalósulását mutatja be. Ez a rész a mennyei liturgia fenséges jelenetével kezdődik, melyben a "mintegy megölt Bárány", a megváltó Istenember veszi át az isteni rendelések és ítéletek megvalósításának feladatát (4-5. fejezet). Az első két látomás az emberiséget érő súlyos csapásokat írja le (6-11. fejezet). A következő négy bemutatja az egyház és az Isten-ellenes hatalmak küzdelmét. Fellép az antikrisztus és megsemmisítéssel fenyegeti Isten népét, azonban a Mindenhatónak három látomásban (az isteni harag hét csészéje, Babilon pusztulása, a fehér Lovas és serege) jelképezett isteni ereje elpusztítja és szövetségeseivel együtt örök kárhozatra veti (12-19. fejezet). Az utolsó a mennyei Jeruzsálem isteni fényben ragyogó látomása: Isten országának végső megvalósulása a teremtett világban és a hívő emberiség felvétele a Szentháromság isteni életközösségébe.
A Jelenések Könyvének tartalma és felépítése sokban hasonlít az Úr eszkatologikus beszédeihez (Mt 24-25; Mk 13; Lk 21).
A Transzformátus Egyház nagy napjait éli! Kazahsztánban, az Aral tó száradása során megtalálták Svédiel próféta elveszettnek hitt szent tekercsét. A szent irat megírásában, mely jelenkorunk minden problémájára kimerítő választ ad az abban hívők számára, a kortárs Dániel és Svájciel jövőlátó próféta isteni ihlete adta meg a mennybéli segítséget.
Benjamin Kurtzullah kazah fémgyűjtő 2008. július 13.-án a Karaka cirkáló fémborítását igyekezett elhúzatni terepjárójával, amikor a fémlemez kiszántotta Svédiel próféta tekercsét. Kurtzullah, az eredeti vasmagos réztekercsnek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, ám amikor a férfi értékesítette Szakszeuldi városában a tárgyat, egy nagyon nagy vallási kenettel megáldott fémkereskedő, Alexander Korozionlah, az Aral Fémgyűjtőinek Szent Testvérisége Lovagrendjének átvevője megállapította, hogy egy eredeti szent réztekercset adtak le a gyűjtőhelyen. Korozionlah rendkívül bölcsen járt el, amikor értesítette Osztrákh Sándort, Magyarország anyóstollát, a Transzformátus Egyház fejét. Osztrákh, a legmagasabb összeget kínáló személy megvásárolta az egyház részére a páratlan leletet, így lehetetlenné tette, hogy hozzájuthassanak azok az ortodox vallási körök, akik dogmáik elvakultságában esetleg megpróbálnak eltussolni egy isteni kinyilatkoztatást. Az egyházfő és a transzformátus testület egy héten keresztül fordította az arámi nyelven íródott tekercset, amely több helyen megsérült, ám a szent próféta több fontos látomása fennmaradt.
Svédiel próféta tekercse valójában a Krisztus utáni második század végén keletkezett. A próféta életéről Gastroentricus Maxus hiteles krónikáiból értesülhetünk. Svédiel igyekezett teljessé tenni a Jelenések könyvét, ám számításait keresztülhúzta Egoiánus, a keresztényüldöző császár. Kru.198-ban a császár lakomára hívta Svédielt és a tizenötödik fogás során kiétkezte a prófétát
ahogy a mainstream keresztények. De vitákba nem szoktam belemenni, nem hiszem hogy fontos kardoskodni bizonyos álláspontok mellett (pl elragadtatás a nagy nyomorúság előtt, közben vagy után lesz).
