Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! (Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké.)
Lelkesedés, mint a Szentlélekkel, a Szeretet lelkével való táplálkozás. Természetessé kellene váljon az örömre való képesség, a jó, az értékes észrevétele is számunkra.
Én általában buzgolkodó vagyok, és erre próbálok ösztönözni másokat is:)
Egyetértek. Én úgy látom, amiről Te írsz, az maga a hozzáálás, ami képessé tesz stagnáló időszakokon is túljutni abban bízva, hogy ebből is tanulhatok. Viszont megterhelő a hullámzás, és nem mindenkinek könnyű az optmizmus. Szetinted van, akinek bánat a belső mélymagja?
A lelki megújulásnak szerintem mindennapi rutinná kellene válnia az életünkben. A folyamatos fejlődés része a felfedezés, a tanulás és a lelki változás. Előfordulhat, hogy valaki látja az irányt, az élet, a sors, Isten mégis nem várt kanyart tesz elénk.
Nyitott vagyok a változások felé, az irányultságom mindig a felfelé, vagy a belső mélymag.
Mindenképp. Egy USA- ban élő jezsuita pap írta ezt a könyvet 2010- ben. Sajátos, dinamikus a könyv stílusa és a lelkülete is. Amolyan amerikai Jézus- forradalmat érzek benne, folyvást megújuló keresztény kontinensként tekintek az amerikai földrészre, az ott élő katolikusok hite segít nekem is megújulni:)
Még ezen sem gondolkodtam soha, hogy úticélként tekintsek másokra, de most ezt a lelkületet igyekszem elsajátítani:)
A Gyógyító írást olvastam. Ez egy program tulképp, ami segíthet kiírni... Szeretnék egy ilyen csoportot indítani nem terápiaként, hanem önsegítésként. Átalakítottam kicsit a programot fiatalokra.
