Négy halál közeli élményem volt.
Első, elsős korom előtti évben, előkészítő iskolai eljáráskor egy rendkívül hosszú kötelekkel készített hintáról úgy bevertem a fejemet, hogy csak nehezen élesztettek fel.
Második, pusztán laktunk, az egyik bivalyunk a kukoricát legelte, bátyáim kiabáltak: rohanj és rúgd fejbe a bivalyt, megtettem, erre a bivaly szarvával repített vagy másfél métert. Apám ezt meglátta, először engem vágott fejbe egy husánggal, elpatkoltam kissé, a gatyám is telilett, aztán apám a bivaly verte kissé agyon. Nagy nehezen felélesztettek bátyáim.
Harmadik eset: szerelőcsarnok óriás darucsigáját a fejemhez vágatta egy féleszű munkatársam, nagy nehezen ezt is túléltem.
Negyedik eset: a környékbeli családiházakat kiürítették, lebontották, de az utcán lévő gyümölcsfák még megmaradtak, érett a meggy, felmásztam egy meggyfára, nagyjából a villanydrótok magasságában szedtem a meggyet. Na, mi történt reccsenés, leszakadt a meggyfa ága és bumm a járdaszegéjbe vertem a fejemet. Magamhoz tértem, kisfiam biztatott hogy álljak fel, ez nem ment rögtön, de volt a közelben a körzeti orvosi rendelő, kórházi ápolás után hetekig szenvedtem, de ezt is túléltem.
No, közel a nyolcvanhoz egy vizsgálat során azt mondta a doki, hogy maga négy agyvérzésen esett át, hát elmondtam neki az eseteimet, azt mondta, na látja az agyvérzéseit jelesen túlélte!!!
