csak végtelenül elgyengül az elektromos (és mágneses) kihatása
Minden általan eddig olvasott (de csak ismeretterjesztő szintű) cikk plusz a wikipedia szerint nem gyengül, az elektromos töltés marad.
Más kérdés, hogy a létező fekete lyukak nem maradnak töltöttek, mert összeszednek ellentétes töltésű részecskéket. De ez nem az elnyelt töltések "elgyengülése", hanem egyszerűen ellentétes töltések beszerzése a környezetből.
Nem tudjuk a szingularitásba zuhanó kvantált részecskék felemésztődésének módját. Ezen még én sem szoktam gondolkozni, mert ott még nem tartok.
De tuti, hogy a szingularitásba zuhanás eltünteti az elektromos töltés tulajdonságot. Egyelőre így vélem. De egyébként, ha magában meg is őrizné valahogy, arról sose szerezhetnénk tudomást itt kint. De egyelőre ne akarjunk adni elektromos töltöttséget egy tömegszingularitásnak, mert ezzel annak fizikáját, sőt, majdnem kvantumfizikáját kezdjük megadni.
A mi időnk szerint a töltés csak felkenődik az eseményhorizonton, és csak végtelenül elgyengül az elektromos (és mágneses) kihatása. Ez olyan, mintha egyre jobban megszünne idővel. Más szóval ez is egyre lassabban, gyengébben "kommunikál" kifele.
Ez (inkább csak kb. ez) az ábra a forgó fekete lyukakra született, aminek ergoszférája van, és Hóking meg Penrose azon keresztül képzelte el a párhuzamos világot, ahova szerencsés esetben szökni lehet.
Igen. A mi kinti időnkben nem alakult még ki szingularitás, csak összeroppant az anyag, mert a gravitáció erőssége felülmúlta azt az állapotot (ilyen-olyan kvantumos eredetű), ami miatt még távolságot tudott tartani az anyag magában. Összeomlik a kvantumosság is. Olyan téridő(görbület) lesz, hogy már nem képes a kvantumelméletnek sem megfelelni az anyag. Nem tudjuk egyelőre, hogyan modellezzük.
Tehát a gázfelhő elkezd összehúzódni. A sűrűség függvényében egy bizonyos méretnél megjelenik az eseményhorizont, és a kisgömböc hirtelen bekapja önmagát. :o)
Tehát a gázfelhőnek van egy része, amely egy adott pillanatban az eseményhorizont belsejében találja önmagát. Nem ment be oda. Körülötte képződött az eseményhorizont.
(Persze ezt mi nem látjuk. Hirtelen sötétbe burkolózik. (De a feltételezett méterrudak odabent nem változnak zsebórákká.))
- * -
Az a vicc, hogy állítólag nagyenergiájú lézerekkel ezt Livermore-ban kipróbálták.
Kiszámolták, hogy adott hullámhossz mennyire fókuszpókuszálható és az adott térfogatba mennyi energia kell.
Tudomásom szerint nem sikerölt fényből mikroszkopikus fekete lyukat készíteni.
Én valahogy úgy képzelem el, hogy a mi időnkben a szingularitás még nem létezik, az majd a végtelen távoli jövőben lesz. Az anyag meg ott van a horizontnál. Az meg egy másik dolog, hogy matematikai szempontból célszerűbb más koordinátázással dolgozni.
"Na de hogyan? Szerintem meg nem. Ugyanis az elektromos (vagy elektromágneses) kölcsönhatás nem tud kihatni belőle."
Tegyük fel, hogy a gravitáció kvantált (gravitonok közvetítik), különben nem egyeztethető össze a sztenderd kvantumfizikával. Vagyis nagyon halvány gravitációs hullámokkal meg lehetne állapítani - a hullámfüggvény megzavarása nélkül -, hogy melyik résen ment át a részecske.
Az entropikus gravitáció-elmélet szerint a térben mindenütt kvantumállapotok vannak, ezek korrelációja adja a távolságot. Tehát a tér nem üres. A tér az anyag állapota. Próbáld magad beleélni. Az üres térben is van anyag. Az üres tér az anyag legkisebb energiájú állapota.
Tehát a feltételezettszing-szingularitás és az eseményhorizont között is van anyag.
(Öreg Napocska kedvéért: felkiáltójel!!!!!!!!!!)
Az eseményhorizont és a szingularitás között lévő kvantumállapotok nem zuhannak bele a szingularitásba.
"A fekete lyuk eseményhorizontja alól semmilyen hatás nem tud kijönni, kiérni, kilógni, kiszökni, kinyúlni, kiközvetülni. A benne lévő tömeg gravitációs "hatása" az nem ilyen, mert az nem közvetül, hanem az anyag körül lévő kialakult téridő geometriai struktúrája adja."
Alapelvem, hogy indoklás nélkül nem nyomok minuszt.
Az áltrel a gravitációnak egy geometriai leírása. Sokan megpróbálták kvantálni. Kanonikusan vagy unortodox módon.
Jelenleg a leginkább esélyes egy olyan szemlélet, amelyet már Niels Bohr is felvetett. Nagyon sok kvantumjelenségnek nincs klasszikus megfelelője, nincs korrespondencia.
Alapvetően a hullámfüggvényből kell kiindulni. Kezdetben vala a topologikus tér. A kvantumállapotok közötti korreláció jelenti a távolságot, így lesz metrikus tér. Ez az elgnómdolás ugyanazt az eredményt adja, mint Einstein egyenlete. Vagyis összhangban van vele. (G.Á szerint nem levezetés, viszont összeegyeztethető a két dolog.)
"Ha a belezuhanó töltött golyó sajátidejében nézzük, akkor a golyó véges időn belül felszívódik benne, megszűnik anyagi minősége. Ezzel az elektromos töltése is. Belül is, és kívül is egyaránt. Nem tud megmaradni."
Kár ezen agyalni - a jelenlegi modellek alapján.
Gödel tétele (a saját értelmezésemben) röviden: Mindig fel tudunk tenni egy újabb kérdést, amelyre a modell nem képes válaszolni. (Ezek között lehetnek értelmes és értelmetlen kérdések. Mit álmodott az elektron?)
Meg tudod mondani például azt, hogy miféle jószág az elektromos töltés?
A megmaradását az SU(1) szimmetria adja. Ez valamiféle komplex dolog.
Nincsenek komplex mérhető mennyiségek a klasszikus fizikában. Ez csak valami gonosz kvantumjelenség lehet.
Majd egyszer megfejtik. Talán ebben az évszázadban, vagy a következő évezredben.
"Kinti idő szerint persze sosem nyeli el, de szép lassan elhalványul, elmúlik a kihatása"
Mondtam már neked, hogy ez csak infinitezimális tömegű bezuhanó próbatestre igaz.
LIGO: Gravitációs hullámok. Egy böhöm kolonc nagy tömegű másik objektum a távoli megfigyelő szerint is véges idő alatt esik át az eseményhórihorizonton. A nagy kérdés, hogy mi történik abban az esetben, ha a bezuhanónak nincs saját eseményhorizontja.
Ha nem őrizné meg az elektromos töltést, akkor egy ideig tört töltése lenne? Vagy p valószínűséggel 1, 1-p valószínűséggel 0? Feynman azt írta, hogy a fizikának nincs modellje, válasza arra, mi történne, ha a semmiből valahova egyszerűen csak odatennénk egy töltést.
Velünk egyidejű szingularitás nincs. Ennek ellenére nem tanácsos legénykedni, mert aki beugrik a fekete lyukba, az a nagykönyvben szereplő rövid idő után találkozik vele.
Hóking azt állította a könyvében, hogy a fekete lyuk megőrzi az elektromos töltést.
Na de hogyan? Szerintem meg nem. Ugyanis az elektromos (vagy elektromágneses) kölcsönhatás nem tud kihatni belőle. Másképpen: a virtuális fotonok sem tudnak kijönni belőle, hogy kölcsönhasson egy kinti töltéssel. Nem?
Ilyen paradoxont én is tok! Ha a fekete lyuk szingularitása végtelen messze van az eseményhorizonttól, akkor hogyhogy nem cseng le nullára a gravitációs vonzóerő? :p
