Ez egy baromság. I.Ioannész császár adta oda I. Ottó fiacskájához. De a legvalószínűbb,hogy az uralkodó sógorának volt a lánya. Ráadásul I. János császárgyilkosság útján került a bizánci trónra. Így nem volt pedigrés uralkodói leszármazott,csak egy korábbi sikeres hadvezér.
A hivatkozás gyakran megjelenik , ahogy az avarok is nagyon féltek a türköktől aztán a volgától az óperenciásig (ober enns) érő birodalmat tartottak fenn (igaz, csak 100 évig ), aztán még 200 év kinézett !
Nem lehet ez egyszerű huncutkodás (taktika) miszerint inkább sajnáljanak mint féljenek tőlünk?
Vagyis a besenyő támadások okoztak ugyan gondot (Szent László király legendás harcai) , és itt megjegyezhetjük hogy soksok évszázadig a keleti kárpátokon túl gyülekező és rabolni pusztítani vágyó különböző népek hadai a 13.sz.-i mongolok kivételével nem igazolták hogy a magyarok rettegnek tőlük!
Miért kellett volna a bizánci haderőt mozgósítani? Amikor kéznél voltak a besenyők,akiktől-Bíborka szerint- Turkia igen csak rettegett. Ráadásul az Etelközben laktak, ami nincs messze a Kárpát-medencétől.
Az udvarhelyi középkori székelyek embertani képe a Dunántúl Karoling kori népességéhez és a magyar honfoglalók köznépi részéhez áll a legközelebb. Ha ez igaz, és ezt az archeogenetikai vizsgálatok is alátámasztják, akkor a székelyek „csatlakozását” a késő avar kortól a honfoglalás koráig terjedő időszakra tehetjük, anélkül, hogy e kor részleteiről, vagy akár az egyes magyar néprészek beköltözésének relatív időrendjéről ismereteink lennének – aligha valószínű, hogy a magyar honfoglalás mindössze egyetlen évben, 895-ben vagy 896-ban teljes körben lezajlott volna. Magam a rejtély nyitját valahol itt keresném. Mikorra és hova tehető tehát a székelység „eredete” és „csatlakozása”, ha mélyebbre ásunk? Bizonyosnak tűnik, hogy mindez még nem Erdélyben, hanem a Kárpát-medence más területein történt, és a székely közösségek keletre költöztetése (Nagy)várad térségébe (telegdi székelyek) és Dél-Erdélybe (sebesi, orbói és kézdi székelyek), majd e székely részek továbbmozgatása a mai Székelyföld területére viszonylag késői, az Árpád-kor második felére eső folyamat volt, szoros ok-okozati összefüggésben a 12. század derekán induló, de még legalább egy évszázadig tartó erdélyi szász telepítéssel.
Mely Balkánon továbbra sem a bizánci főerők tartózkodtak, mert volt számukra fontosabb dolguk. Amikor azok is átjöttek, már ők győztek. Még "nemzetközi szövetség" ellenében is.
(Lásd Arkadiopolisz)
Konstantinápoly akkor még nagyon nem "városállam" volt. :)
Megj: A 963-tól uralkodó Nikephorosz Phokasz a magyarok ajándéka korábbi megvonása mellé még a bolgárok éves ajándékát is felmondta. A nagy krétai és szíriai győzelmeik nyomán felszabadultak a főerőik, s így nem tartottak már sem tőlünk, sem a bolgároktól. Ahogy a további események mutatják, joggal nem tartottak, nem is oly sokára az önálló Bulgária már nem is létezett, a magyar fenyegetés is megszűnt, s a ruszok is kaptak egy irgalmatlanul nagy pofont. (A ruszoknál részben ennek köszönhetően lett végül államvallás a kereszténység. A bizánci mintájú (orthodox) kereszténység. (Bár a Szkizma ekkor még várat magára, a nem kis különbségek - lásd akár a császár szerepe - már látszódtak.))
955 után legalább három hadjáratott indított a magyar törzsszövettség Bizánc ellen,mivel Bulcsú halála után Konstantinosz megtagadta az adófizetést. Igaz, a városállam falaival nem sokra mentek.
Nem tudom, nem kutattam, nyilván voltak még. Theoderik pl. kapott, sőt, ő még consuli címet is.
Lenne egy kérdésem: Hány harcost vesztettünk Augsburgnál? 5-10 ezret?
Legyen mondjuk 10. Mely valódi katonai nagyhatalom vesztette el státuszát 10 ezer ember elvesztésével? A bizánciak 3-4 -szer ekkora haderők teljes elvesztése után is simán talpra álltak többször is. De a perzsák is. A kunok elvben - tudomásom szerint - 40 ezer családdal jöttek be.
Ha csak unoka, akkor már "senki"?
Ahhoz képest elég nagy hatása volt a német császári udvar kultúrájára és hatalmi harcaira is.
A bolgár Tervel is bizánci császárlányt kapott feleségül.
A rusz Vlagyimir császári testvért.
Mindenki annyit, amivel már meg lehetett békíteni avagy szövetségesül megnyerni.
II. Ottó felesége Theophanu nem volt közvetlen császári sarj. Ki kapott még patriciusi rangot a sok éven keresztül a kasszához fáradó különféle népek diplomáciai követjárásban résztvevő előkelők közül ?
A "Konstantinosz szinte a földig hajolt" tétel azért erős túlzás.
Igen, fizettek a békességért, s igen, adtak címet is.
I. Ottó kiröhögése nyilván abban nyilvánult meg leginkább, hogy a bizánci császár hozzáadta Ottó fiához a lányát. Azon meg, hogy ők magukat tartották Róma örökösének, semmi csodálkozni való nincs. Már a Római Birodalom hivatalos kettéválása előtt is rég Konstantinápoly volt az egységes birodalom fővárosa, központja. Az, hogy egy idő után ez a germánokat semennyire nem érdekelte*, az más tészta. (*A gót, gepida, longobárd időkben - ezek ugye már mind a Nyugatrómai Birodalom bukása utáni idők - még igen.)
Bizáncban Bulcsúék adót szedtek be,vagyis feltételeket szabtak a birodalomnak. A római nemesi rang adományozás pedig igen komoly diplomáciai gesztus volt Bizánc részéről. Konstantinosz szinte a földig hajolt. Nagyon büszkék és finnyásak voltak római származásukra. I Ottó amikor Német-Római császárrá koronáztatta magát,egyszerűen kiröhögték. Azt mondták Konstantinápolyban,hogy mi Bizánciak,mi vagyunk az igazi rómaiak. Még az is számított,hogy a diplomáciai fogadásokon adott ország képviselőit hanyadik sorba ültették.
Csak azért mert a szláv szálat az ilyen okoskodások erősen növelik. Ez az ötlet, a szláv tolmácsok használata egy lengyel nemzetiségű nagyokostól származik. Komár úr is megemlíti a könyvében.
Nomádok - gyorsan vonuló könnyűlovas seregek - vonatkozásában egyszerűen sokkal olcsóbb volt ajándékot adni ("adózni"), mint háborúzni velük.
Konstantinápolyt, többszöri próbálkozással sem vették be sem az avarok, sem bolgárok, sem az arabok, sem a varégok/ruszok. Ugyan mi a kisujjadból gondolod, hogy a magyarok, komoly ostromfelszerelések nélkül (s ágyú ugyebár akkor még nem volt, a törököknek majd meg már igen, az 1204-es - a keresztesek - meg elvben szövetséges sereg váratlan orvtámadása volt) a magyarok bevehették volna? Ha meg komoly ostromfelszereléseket visznek, meg még várostromra alkalmas gyalogságfélét is, lelassulnak, elvesztik fő előnyüket, a gyorsaságot és mozgékonyságot.
S az összbizánci teljes hadsereg valószínűleg erősebb* volt mint a magyar, csak épp más helyeken, számukra fontosabb helyeken - mert népesebb, gazdagabb, több jövedelmet hozó helyeken, lásd távolsági kereskedelmi utak fontos állomásai (értsd: városok), kis-ázsiai kikötők, stb. - volt rendszeres dolga, a Balkán számukra kisebb jelentőségű volt.
(*Lásd a nemsokára soron következő hadvezér-császárok és jelentős hadi sikereik, Phokasz, Tzimiszkész, Baszileiosz a Bolgárölő; Kréta visszafoglalása, komoly kis-ázsiai terület visszafoglalások, s ottani muszlim állam - Hamdánidák - megszüntetése, a bolgár állam felszámolása, a besenyők kordában tartása.)
Félreértés elkerülése végett, senki nem állítja, hogy az akkori magyar haderő gyenge lett volna. Sőt.
De arról azért egyáltalán nincs szó, hogy Európa szárazföldi részein korlátlanul diktálható úr lett volna, lehetett volna. Kihasználták a belviszályokat, ügyesen taktikáztak, stb., de nem voltak se Attila, se Dzsingisz, még csak Batu se.
Álomvilágban élsz, s magad is szövögetni próbálod azt, csak hát meglehetősen gyatrán, összefüggéstelenül, logikátlanul, egyértelmű tényeket figyelmen kívül hagyóan csinálod.
"A szükségből odatolt, szláv nyelvü magyarról, és magyarra fordítgató, Bizáncnak dolgozó, szláv tolmácsurakat nyugodtan ki lehet húzni a listáról."
Tökéletesen egyetértek! - Szerintem sincs ennek semmi alapja. A "magyar követség" - nem azért ment, hogy "történeti összefoglalót" - adjon "bíborkának"... hanem azért, hogy átadja az "adóvégrehajtási végzést"...!!!...és némi információt szerezzen, arról, hogy hogyan válltoztak meg a hatalmi viszonyok - a legutóbbi 943 - as békekötés óta... ( Konstantin 945 - ben lett egyeduralkodó. )
A hagyományos leírások szerint az "adószedő"... t, úgy ábráolják, mint valami "szolgát"... bizánci nézetből. Az "adószedők"... azonban nem igen szoktak "szolgai módon"... eljárni... ! Az adózó persze előadja, hogy "miféle fifikás módon mentett meg egy aranyat ( patrícius rang- keresztvíz ) ... miközben elvittek tőle több szekérderéknyit - az ország belsejéből... a "bevehetetelen fővárosból"... !!!...???...ROFL... jó lenne, végre már normálisan szemlélni az eseményeket. Többre jutnánk!
Olyan hülye nincs,aki elmegy egy diplomáciai tárgyalásra és nem visz magával saját nemzetiségü tolmácsot,aki erős kötödéssel rendelkezik a megbízója felé. A formula szerint, az egyik fél beszél,azt a mások fél tolmácsa fordítja, majd viszont. Igy a leghitelesebb a tolmácsolás. A szükségből odatolt, szláv nyelvü magyarról és magyarra fordítgató, Bizáncnak dolgozó, szláv tolmácsurakat nyugodtan ki lehet húzni a listáról. Lehet,hogy az árpádháziaknak nem volt saját fejlesztésű,cikármányos neveik,de azért tekintéllyel rendelkeztek. Aki mondjuk római patricius és VII. Konstantinosz vendégbarátja,az nem éppen senki.
és csak az őshazában, a volgai Magna Hungariában maradtak tekinthetők fehér magyaroknak.
Ez egy 2012-es cikk. Azóta tudjuk, hogy Magna Hungária NEM az őshaza volt, oda is csak mentek magyarok -- ahogyan a Volgán túlra (Volgán innenre) Etelközbe, Perzsia vidékére -- a Volgán túli Levédiából, az ott a besenyőktől elszenvedett vereség következtében (ez volt az I. besenyő - magyar háború kb. 840-ben).
Így a közlemény teljes koncepciója hibás, így a következtetései is.
567-ben a Kárpát-medencébe a langobárdok hívására benyomuló avarok legyőzték és megölték Kunimundot, és a gepida királyságot beolvasztották birodalmukba. Az avar uralom következő három évszázadából erről a régióról nincsenek történeti adataink, az avar írásbeliség hiánya és a szomszédos birodalmaktól való elzártsága miatt. Az avar birodalom 8. század végén és a 9. század elején bekövetkezett összeomlása után ez volt az a terület, amely elkerülte az avarok felett győzelmeket arató frankok és bolgárok hódításait, és frank hűbéres morva fejedelemség terjeszkedését is.
Hozzászólás:
"Csak úgy, lazán... a morva fejedelemség Bihar mellett... hogy a bolgárok ott voltak, tudjuk.
Na de a hatalmas Nagy Morva fejedelemség???
Hát mégsem a Felvidéken volt??? Boba Imre szerint sem..."
Tóth Sándor László Querfurti Brúnó és a fekete magyarok A magyar történettudomány, a korai magyar történelem egyik izgalmas rejtélye, hogy kik voltak a fekete magyarok, miért nevezték így őket, hol voltak lakhelyeik, területük. https://acta.bibl.u-szeged.hu/30540/1/belvedere_2012_004_041-055.pdf
“Reconsidering the History” (A történelem újragondolása)
FINNUGOR ÉS SZKÍTA EREDET - EGY ÉS UGYANAZ?
HORVÁTH CSABA-BARNABÁS
részlet:
A török nyelvek megjelenését az Altajtól és a Tien Santól nyugatra fekvő nyugat-eurázsiai sztyeppéken nagyjából a hun hódítás idejére vagy kicsit későbbre, a Kr.u. 3.-6. századra teszi ma a fősodrú tudomány és saját kutatásaim sem jutottak olyan következtetésekre, amelyek ennek ellentmondanának.
Ugyanekkorra tehető a mongolid jegyek első felbukkanása a nyugateurázsiai sztyeppövezetben, és kelet-ázsiai haplocsoportok, úgymint Q-L715 és C-M130 első jelentősebb megjelenése is a térségben. E változások minden jel szerint egyazon folyamatnak különféle megnyilvánulásai:
A kelet-eurázsiai sztyeppe mongolid megjelenésű, a vélhetően török nyelvű népességének jelentős számban történő benyomulása a nyugat-eurázsiai sztyeppe europid megjelenésű, és mint az előbbiekből következik, vélhetően ugor nyelvű, az R1a-Z93, R1a-Z280, R1b-Z2106 és R1b-M478 haplocsoportok által meghatározott népessége közé. Azonban itt azt az érdekes ellentmondást láthatjuk, hogy bár a török nyelvek legkésőbb a Kr.u. első évezred végére egyeduralkodóvá válnak a nyugat-eurázsiai sztyeppövezetben, addig a lakosság fizikai megjelenését tekintve az e nyelveket minden jel szerint elterjesztő mongolid népesség mindvégig kisebbségben marad, és a területen egészen a 13. századi mongol hódításig europid többség a meghatározó. Ezzel összhangban az európai eredetű R1a-Z93, R1a-Z280, R1b-Z2106 és R1b-M478 haplocsoportok a mai napig többséget alkotnak számos sztyeppi török népcsoport körében. Mindez azt mutatja, hogy a török nyelvek elterjedése a nyugat-eurázsiai sztyeppén elsősorban nem népességcsere, hanem nyelvcsere révén zajlott le: Az europid megjelenésű, az R1a-Z93, R1a-Z280, R1bZ2106 és R1b-M478 haplocsoportok által meghatározott, valószínűleg ugor nyelvű, számszerű többségét mindvégig megőrző őslakosság átvette a számszerűleg kisebbségben lévő, az új, vegyes társadalomban vélhetőleg a harcos arisztokrácia pozícióját elfoglaló, keletről érkezett, mongolid megjelenésű, a Q-L715 és C-M130 haplocsoportok által meghatározott, török nyelvű népesség nyelvét. Hasonló nyelvcserék (gall-> latin, brit-> angolszász, kecsua->spanyol, berber->arab, stb) forgatókönyvéből kiindulva nagyon valószínű, hogy a nyelvcsere teljes lezajlása évszázadokat vett igénybe, és a népesség széles rétegei még sokáig használták eredeti, ugor nyelvüket a lingua franca szerepét átvett, és a katonai arisztokrácia nyelvének szerepét játszó török mellett. És itt érkezünk el a tanulmány talán legérdekesebb következtetéséhez, a magyar nyelv kérdéséhez: Ismert, hogy bizánci források megemlékeznek a honfoglaló magyarság kétnyelvűségéről. A honfoglaló elit legalábbis részbeni ogur-török nyelvűségéről számos emlék tanúskodik. Ugyanakkor nem csak a honfoglaló magyarság körében találunk ogur-török kétnyelvűségre utaló jeleket, hanem korabeli, ma ogur-törökként számontartott népek körében is akadnak jelei egy nem-török, és nem-iráni nyelv jelenlétének: Arab forrásokban a kazárok nyelvéről olvashatunk olyat, miszerint az sem nem török, sem nem iráni, és a világ semmilyen más nyelvével nem rokon, és hogy a volgai bolgárok közt is előfordul egy ehhez hasonló nyelv, holott tudjuk, mindkét nép elitje török nyelvű volt.14 A fenti megállapítások összegzéseként arra a következtetésre juthatunk, hogy a Duna és a Volga közti sztyeppe lakossága körében a keleti betelepülők által a hun hódítástól kezdve behozott török nyelvek csak évszázadok elteltével váltották fel teljesen a számszerű többségét mindvégig megőrző szkíta őslakosság ugor nyelvét vagy nyelveit.
Így vonható le az a következtetés, hogy a Hun Birodalom társadalma a egy olyan sajátos vegyesvállalkozás lehetett, ahol a harcos arisztokrata réteget nagyobbrészt a keletről érkezett, mongolid megjelenésű, török nyelvű ázsiai hun népcsoport adta, míg a népesség többségét továbbra is az europid megjelenésű, ugor nyelvű szkíta őslakosság tette ki.
Hasonló példákat a világ számos pontján láthatunk, a Hódító Vilmossal érkezett francia ajkú normannoknak a középkori Angliában játszott szerepétől kezdve a svéd-viking varágoknak a Kijevi Ruszban játszott szerepén keresztül a mandzsuknak a Csing-kori Kínában játszott szerepéig bezárólag.
A valószínűleg még kizárólag a régi, ugor nyelvet beszélő jazigok betelepülését követően vélhetően több hullámban is ennek a kétnyelvű sztyeppi népességnek érkeztek különböző hullámai a Kárpát-medencébe, a hunokkal érkező hullámtól kezdve a László Gyula által kutatott griffes-indásokon keresztül az 896-os honfoglalás népéig. Végeredményben pedig a Kárpát-medence jelentheti a sztyeppének azt az eldugott 14 Golden, P. B., & Hriban, C. (2011). Studies on the Peoples and Cultures of the Eurasian Steppes. Ed. Acad. Române. International Relations Quarterly 7 szegletét, ahol végül a szkíták régi ugor nyelve kerekedett felül és maradt fenn, míg a Kárpátoktól keletre végbement a teljes nyelvcsere és a török jutott egyeduralkodó helyzetbe.
Mi lehetett ennek az oka? Értelemszerű okok között említhetjük a Kárpát-medence viszonylagos elszigeteltségét a sztyeppövezeten belül, és azt is, hogy elhelyezkedése a sztyeppi folyosó nyugati végpontjában a keletről érkező eltörökösödés epicentrumától a lehető legmesszebb fekvő sarkát képezi ennek a zónának. Hozzájárulhatott még a régi nyelv fennmaradásához, hogy ide már nem terjedt ki az ogur-török nyelvű népeket a besenyőktől kezdve az európai sztyeppén felváltó köztörök nyelvű népek hódítása, akik keletebbről érkezve minden bizonnyal az eltörökösödésnek már egy előrehaladottabb fázisát képviselték, noha korabeli források szerint megjelenésre még mindig alapvetően europidok voltak.
Itt kiemelhető, hogy a köztörök nyelvek elterjedésével egyidőben tűnnek el a forrásokból a kétnyelvűségre utaló megjegyzések, és hogy Julianus barát is az utolsó megmaradt ogur-török nyelvű nép, a volgai bolgárok földjén találta meg a magyar nyelv utolsó, keleten maradt beszélőit.
Paradox módon a régi nyelv felülkerekedéséhez hozzájárulhatott még a Szent István-i fordulat is, hiszen az addig az eltörökösödés útján járó elitet letérítette erről az irányról, elvágta az eltörökösödés előrehaladottabb fokán álló sztyeppékhez kötődő kulturális szálakat, a török helyett a latint téve az érdeklődés középpontjába, ezáltal megszüntetve a nyelvcserére irányuló nyomást.
Ez volna tehát a végkövetkeztetés. Hogy sok eddigi elképzelésnek ellentmond, kétségtelen. Ugyanakkor több kérdést válaszol meg, mint a hagyományos szemlélet.Illetve a tények, amelyekre e hipotézis támaszkodik, olyan kérdéseket vetnek fel a hagyományos szemlélet számára, amelyekre az még adós a válasszal: Ha a finnugor nyelvek valóban a Szejma-Turbino vándorlással érkeztek volna Európa északkeleti részébe, akkor mi magyarázza, hogy a finn-permi népek nagy része még a kora-középkorban is a SzejmaTurbino jegyeket mutató temetők és a szibériai és kelet-ázsia autoszomális típusok szignifikáns mértékű elterjedésének határán kívül, attól délnyugatra helyezkedett el? Amennyiben a zsinegdsízes kerámia kultúrája valóban a germán és a balto-szláv nyelveket jelentené, akkor kiket képviseltek az erre a területre később délről, éppen a germán és a balto-szláv törzsterületekre összpontosulva bevándorló népességek? Ha a Szejma-Turbino népesség képviselte volna az eredeti uráli nyelveket, akkor hogy kerülnek az uráli nyelvekbe éppen ezekben az északi térségekben korábban ott beszélt paleoszibériai nyelv vagy nyelvek Pusztay János által kimutatott nyomai?
Gondolom sokat segít , a Szent I. István Királyunk szinre lépése előtti folyamatok megértésében!
Megjegyzem fentiek magyarázatot adnak néhány kutató elméletének , hogy a besenyők is magyarok voltak!
Ez 1 konkrét személy volna akkor, a DAI meg többesszámban használja: "hanem valamiféle vajdák voltak közöttük".
De tökmindegy. Szlávmentessé tenni az őstörténetünket úgysem tudjuk.
A "kartoték rendszer" lehetséges, hiszen nem szerkesztették össze az amúgy kapcsolódó részeket. Már Moravcsik is észrevette ezt, és "patchwork"-nak nevezte a DAI-t.
Érdekes dolgot mondott Sudár úr a DAI-ról. A legújabb kutatás szerint az iromány alapját egy kartotékrendszer képezte. Amit a kancelléria dolgozói nyitottak,ha új nép ismertek meg, vagy új politikia fejlemény alakult ki. Ilyenkor ha volt nyitott dosszié, egy cetli került bele,feljegyzve a történteket,vagy a hallottakat. VII. Konstantinosz ebből dolgozott,és ezért könnyen lehet,hogy a cetlik tartalmáról egyéb ismereti nem voltak. Vagyis nem tudta értelmezni és egy világos rendszerbe foglalni azok tartalmát. A Boebod is ilyen cetlis információ lehetett,amiről nem tudott egyebet a feljegyzésen kívül,hogy az konkrétan mit is jelent. Ezért a valamiféle kifejezés,vagyis nem a szláv tolmácsok és nem is Bulcsúék mondták ezt az adatot. Ebből annyi következne,hogy nem vajda a jelentése, hanem Boe dicső,hős, és a ma is használt Bod személynév. Azaz,hős Bod. De a magyarok titkozatos megnevezése szintén valamilyen cetli eredménye lehetett. Sudár úr korábban elég korrekten ismertette nektek a másik topicban azt,hogy milyen példák voltak a történelemben az együtt élő és keveredő társadalmak nyelvi továbbélésről.
Nem hihető,hogy a honfoglaló elit a saját nyelvén érintkezett volna az új haza népcsoportjaival,vagy rabszolgáival
Merthogy megtanulta mindegyikük nyelvét ...
Mindíg voltak az adott nyelvü tömegben kollaboránsok,vagy rátermett személyiségek,vagy korábbi vezetők akiket az uralkodó elit megbízott, hogy az érdekeinek megfelelően igazgassa a jónépet
Jogos akár. De a "kollaboránsok", stb. megtanulták az elit nyelvét, ez előfeltétele volt a lihegésnek, meg az egységesített KM irányításának.
Nem hihető,hogy a honfoglaló elit a saját nyelvén érintkezett volna az új haza népcsoportjaival,vagy rabszolgáival.Mindíg voltak az adott nyelvü tömegben kollaboránsok,vagy rátermett személyiségek,vagy korábbi vezetők akiket az uralkodó elit megbízott, hogy az érdekeinek megfelelően igazgassa a jónépet.
