A lényeg: van két fermion (már majdnem boldogság hormon), ha a spion vonz, találkozunk, ha nem, akkor eltaszít. Attól függően, mit bogoznak ki az információból.
"A fizikábanalapvető erő, vagy alapvető kölcsönhatás a neve annak a mechanizmusnak, melynek segítségével részecskékkölcsönhatást gyakorolnak egymásra, és amely más kölcsönhatással nem magyarázható.
Az alapvető kölcsönhatás modellje szerint a természetben minden fermionokból áll. Ezek mindegyike töltésnek nevezett tulajdonságot hordoz magával, valamint egy fél egységnyi spinnek, magyarosan pedig perdületnek is nevezett impulzusmomentumot (redukált Planck-állandó*1/2 spin). A gravitációs kölcsönhatástól eltekintve a fermionok egymásra való vonzó, vagy taszító hatása virtuális részecskék, ún. mértékbozonok kicserélése útján történik. A bozonokat kölcsönhatás-hordozóknak, vagy erőközvetítőknek is nevezhetjük." Info: http://hu.wikipedia.org/wiki/Alapvet%C5%91_k%C3%B6lcs%C3%B6nhat%C3%A1s
ha minden ok-okozati összefüggést úgy értelmezünk, mint magasabbrendű értelem célja, akkor kidobhatjuk a magyar ragozás nagy részét, fölöslegessé válik, hogy ki, mit, mikor, akart/akar/fog akarni. célja innentől csak neki van, őt viszont nem ismerhetjük ki, tehát cél fogalmunk és úgy egyáltalán gondolkodásunk mehet a kukába...
"Munkája során gyakorlatilag a lamarkizmus elveit, tehát a szerzett tulajdonságok öröklődésének elvét, alkalmazta a mezőgazdaságban és a növénynemesítésben, ez alkotta a szovjet agrobiológia lényegét. "
Aztán egy nap az egyik cinege arra is rájön, hogyan lehet megoldani a differenciálegyenletet. Három héttel később az Egyetemeken már cinegék fogják a materkot tanítani... :)
1952-ben a Koshima japán szigeten végeztek kisérletet makákókkal természetes élőhelyükön. Homokos édes burgonyát adtak nekik, amit nem túl nagy örömmel de elfogyasztottak. Egyik makákó rájött, hogy a homokot le lehet mosni, és így minden probléma nélkül élvezhető; az étel. A tudás apránként elterjedt, főleg a fiatalabb egyedek között. Amikor azon egyedek száma, akik megmosták a burgonyát, elért egy kritikus értéket, a tudás sokkal gyorsabban kezdett terjedni, mint az logikusan következett volna, hirtelen szinte az egész makákó törzs rászokott a krumpli mosásra, sőt a szokás ekkor hirtelen megjelent a tengeren túlon Takasakiyamaban is. Ezt a kritikus értéket hívják a Századik majomnak. Kétkedők és éljenzők bőven akadnak! 1920-ban a Harvard egyetemen William McDougall tizenöt évet áldozott az életéből a patkányok megfigyelésére. Nem irigylem, ellenben arra jutott, hogy az első generációja a patkányoknak 200 hibát vétett átlagosan a labirintusból kifelé. Az utolsó generáció már csak 20at. McDougall arra jutott, hogy a megszerzett tudás valahogy tovább örökíthető
Késöbb McDougall elvégezte ezt a kisérletet Ausztráliában, ahol a patkányok első generációja szignifikánsan kevesebb hibát vétettek, mint a régi patkányok első generációja, habár nem votlak leszármazottai az elöbb említett patkánypopulációnak. S a késöbbi generációk is sokkal jobban teljesítettek. Rájött, hogy mégsem a gének örökítik át a szerzett tudást, ám ennél tovább senki sem vizsgálódott.
Az 1920-as angliában egy kék cinege (angol nevén kék csöcs) rájött, hogy az ajtók elé kiszállított tejes üveg tetejét átütve hozzáfér a tejhez. Ez a tudás nem sokára 100 mérfölddel arrébb is megjelent, habár a cinegék nem nagyon repülnek 15 mérföldnél messzebbre. 1947-re ez egy általános viselkedése volt a cinegéknek Angliában, míg ugyanez a felfedezésük megjelent Hollandiában, Dániában és Svédországban is. A német megszállás miatt 8 évre megszünt a tejkiszállítás Hollandiában, s tudni kell, hogy a kék cinegék átlagosan csak 5 évet élnek, ám amikor nyolc év után újra megjelentek a tejes üvegek az ajtók elött, a cinegét ott folytatták ahol abbahagyták.
Az egész mostani diskurzus sarkalatos pontja, hogy a létezés célra irányul vagy sem.
Ahová csak nézünk az anyag rendszerszerveződési kényszere nyilvánvaló.
A folyamatok irreverzibilisek, az idő ezért telik, iránya van.
Ez bőven elég annak a belátásához, hogy a létezés ismert formája célra irányul.
Nem értem, hogy mi más bizonyíték kéne még a célokságra?
Egyáltalán nem kizárt egy felsőbbrendű értelem léte.
De az anyag puszta léte önmagában is bizonyíték a célra irányultságra, hiszen "natúr" anyag nem létezik, csakis összetettségben,
nyitott rendszerben, gerjeszthető állapotban.
Azaz NINCS EGYENSÚLYBAN.
Ha egyensúlyban lenne semmilyen módon sem volna érzékelhető! Nem létezne!
Azért, mert nincsen egyensúlyban, labilis, csodás változékonyságra képes, különféle egységekbe tömörül.
A tömörülés célja az önmagában zárt rendszer elérése, a tökéletes örökmozgó állapot.
Ebben a rendszerben a bomlás és a keletkezés EGYENSÚLYBAN volna.
Tökéletes, zárt, tehát időtlen rendszert viszont elvileg sem ismerünk.
Úgy gondolom, hogy emiatt ez az állapot elérhetetlen, ezért az anyag- és energiamegmaradás elvileg is kizárt.
(Érthetetlen, hogy honnan szedik az ellenkezőjét, ha az örökmozgó elvét elvileg is elutasítják!)
Ebből az következik, hogy az ismert univerzum része egy teljesen ismeretlen rendszernek, ahonnan
a létéhez kapta az energiát és ahová vissza fog térni véges időn belül, mert energiát veszít, hacsak nincsen jelenleg is folyamatos energiavisszatáplálás.
Oszt a dominó még csak láthat hasonlójan elrendezett dominósorokat, de hun láthatnánk mi hasonlójan elrendezett uni- vagy multiverzumokat? Spekuláni persze arrú spekulálunk amirű teccik, ha tuggyuk, hogy az mindössze spekulácijó.
így van, a dominónak nincs módja rá, hogy összerakja, hogy ő kovács pistike szobájában van, pistike egyébként erről és erről így és így vélekedik, stb.
dominó szemszögéből, nem hasznos hipotéziseket gyártania a felsőbbrendű tudatról, amit ő maga nem érzékel, vagy csak nagyon áttételesen érzékel. egy dominó ugyanúgy kisütheti, hogy egy hatalmas dominó alakú univerzumban van, a felsőbbrendű tudat pedig az ő lelki fejlődéséért tevékenykedik. teljesen esélytelen, hogy pont kovács pistikét fog feltételezni, aki minden este 7kor most fogat, meghallgat egy mesét, és alszik, hisz ennek megértése a dominó léttől olyannyira idegen koncepciók sokaságának ismeretét igényli.
ezért írtam, hogy tiszteletben tudom tartani, ha te hiszel valamiben, de nem tudom elfogadni érvként, ha hitre hivatkozol.
szerintem is jól látod, a politeizmus relativista szemlélet, ami rettenetesen sokáig épp úgy, vagy mégúgyabb, alkalmas volt az emberiség fennmaradására. ha az emberiség történetét nézzük, az abszolútizmus egy rövid fejezet csupán, aminek megítélése semmiképp sem lehet egyértelműen pozitív.
a régiek egyáltalán nem gondolkodtak hatalmas időtávlatokban, az abszolútista gondolkodás egyik sajátossága, hogy csak a jelen létezik, a relativista vizsgálódás fölé rendeli az abszolútista spekulációt, ami merevséghez és így alacsonyabb alkalmazkodóképességhez vezet.
Én fölvállalnám ismét a mágikus gondolkodást, mert nem látok ellentmondást a "tudományosság" és közte a teremtésig visszamenőleg.
Ez legalább a világot egy egységnek látja, a tudomány pedig kitöltheti a számunkra még láthatatlan mozaikokat, mintha mengyelejev periódusos táblázatához fedeznénk fel
az újabbnál-újabb elemeket.
pont az a lényeg, hogy van egy meta-tudásunk, tudatosan vonatkoztatunk el a valóságtól. megkülönböztetjük az absztrakciót attól a jelenségtől, amiről szól.
ha nem különböztetjük meg, ha mágikusan gondolkodunk, és a saját absztrakciónkat magának a jelenségnek tulajdonítjuk, akkor egy olyan szellemi labirintusba kerülünk, ahol sárkányok laknak a térkép szélén és feloldhatatlan ellentmondások sokaságaként éljük meg a valóságot, amit persze saját elménkből származó lények töltenek meg...
"nem azért üti meg az egyik domino a másikat, hogy beteljesedjen a személy szándéka. nincs NEKI egy mukk célja sem."
Nem jó a példa, mert a dominók célirányosan vannak elhelyezve, különben nem ütnék el egymást. Legalábbis a valószínűsége olyan cskély volna, hogy nullának volna tekintendő.
Az "alany" egyébként sincsen tisztában a szerepével. Pont ez a mi bajunk is.
"felsőbbrendű tudatról nincs módunk véleményt alkotni, egyszerűen nem tudhatjuk, hogy van-e célja a létezésnek."
Ha nem tudhatjuk, mire a nagy önbizalom? Akkor azt sem tudhatjuk, hogy a dominókat nem szándékoltan lökték meg és nem szándékoltan rakták egymás mellé úgy, hogy
eldőljenek?
Nincs rálátása a dominónak ahhoz, hogy magabiztos kijelentéseket tegyen!
Csak meglöki a szomszédja, ő meg továbbadja a lökést a mellete állónak.
Az egészről fogalma sem lehet.
Kivéve, ha más sorokat is lát magakörül ugyanebben a helyzetben. Logikusan fog a hasonlatosság alapján arra következtetni,
hogy az övé is rendezett sor lehet és nem valami összevisszaság.
Gondolkozik és extrapolál. Rendezőelvet feltételez és azt, hogy neki ebben, ha még oly kicsi is, de fontos, egyedi és egyszeri szerepe van.
"...lassan már percről-percre változtatunk az álláspontunkon..."
- Ilyesmi mindig volt, de kérlek ne beszélj általánosságban. Nem mindenki teszi ezt. Vannak például a fundik, akik soha és semmilyen körülmények között nemn változtatnak az álláspontukon. Nekik aztán lehet beszélni, csak falrahányt borsó... :)
"Mi az eredmény? Szétesnek a civilizációk."
- Hol? Mikor? Mely civilizációk? Éppen szétesik Magyaország? Éppen szétesik Németország? Éppen szétesik az USA? Éppen szétesik a Vatikán?
"Valójában a politeizmus istentagadó relativizmus."
- A politeista peig ezt mondja: Valójában a monoteizmus istentagadó abszolutizmus, amely az imádott istenségen kivül az összes többi valós istenséget tagadja.
"annak tudata, hogy nem abszolút igazságokkal foglalkozunk, bőven elég.
paradigma váltásról van szó, relatív dolgokat nem KELL abszolútként kezelni."
Szerintem ez tragédia.
Az ember bizonyosságra vágyik. Azért tudott fennmaradni egészen a mai napig, mert amióta csak
emberként létezik támaszt keresett és talált a világban, azt nem relativisztikusan fogta fel, hanem olyannak, ami tart valahová és ebben neki is feladata van.
Ki tudott alakítani egy gondolatilag egységes világnézetet, értelmet talált benne.
Hatalmas időtávlatokban gondolkodtak a régiek. Ez a tudat sok-sok generációt fűzött egybe és megtartotta
az emberiséget.
Ez egyistenhit nélkül, egy biztos pont nélkül elképzelhetetlen.
Ma a relativizmus korát éljük, lassan már percről-percre változtatunk az álláspontunkon, az elődöket megcáfoljuk,
sőt kigúnyoljuk.
Mi az eredmény? Szétesnek a civilizációk.
Az egész folyamat a politeizmusok korában vált nyilvánvalóvá. Valójában a politeizmus istentagadó relativizmus.
Én fölvállalnám ismét a mágikus gondolkodást, mert nem látok ellentmondást a "tudományosság" és közte a teremtésig visszamenőleg.
Ez legalább a világot egy egységnek látja, a tudomány pedig kitöltheti a számunkra még láthatatlan mozaikokat, mintha mengyelejev periódusos táblázatához fedeznénk fel
az újabbnál-újabb elemeket.
A teremtésen túl viszont egyik sem tud szólni, tehát ott sincsen ellentmondás.
ha megszemélyesítjük őket, akkor igen, egyébként meg nem :)
ha megkülönbözetjük a kiváltó okot és a szándékoltásgot, akkor meg nincs nekik céljük egy darab sem.
domino sorban lévő dominónak nem célja, hogy a teljes sor szépen végigperegjen, ez a dominóval játszó személy szándéka.
nem azért üti meg az egyik domino a másikat, hogy beteljesedjen a személy szándéka. nincs NEKI egy mukk célja sem.
Ezt én úgy látom, hogy cél nincsen tudat nélkül.
ez ok, eddig egyetértünk :)
De, mivel lét nincsen cél nélkül,
no, ez már egy olyan pozitív állítás, ami igazolhatatlan, pont ezzel vitatkozom.
felsőbbrendű tudatról nincs módunk véleményt alkotni, egyszerűen nem tudhatjuk, hogy van-e célja a létezésnek.
természetesen itt alkalmazható a hit, és mondhatjuk, hogy hiszünk abban, hogy van célja a létezésnek, sőt, mindennek van célja. tiszteletben tudom tartani, ha így gondolod, de érvként elfogadni nem tudom.
Tehát azt állítod, hogy abszolút bizonyosság nem létezik, ergo minden állítás hitnek minősül, feltéve, hogy igaznak tartják. Ez így is van.
Ám, mint mondottam, hit és hit között jelentős különbségek vannak, amit a valószínűségük fog meghatározni.
A: 10 kilométeres környezetemben legalább egy görögdinnye jelen van.
B: 10 méteres környezetemben 5 milliárd forint van.
Mindkét állításban hihetek, mindkettő lehet hit tárgya. Ám az egyiknek sokkal kisebb a valószínűsége, amit a tapasztalataimra hivatkozva meg is erősíthetek. Például azzal, hogy kijelentem, Magyarországon éppen dinnyeszezon van, és én éppen Magyarországon tartózkodom. Ugyanakkor 5 milliárd Ft-ot az átlagember egész élete során nem keres meg, márpedig én átlagember vagyok, akárcsak a családtagjaim. Persze egyik sem lehetetlen, és egyik sem tökéletes elvi bizonyosság.... mindkettő hit, ha igaznak tartom.
A következő is hit:
C: A fény sebessége minden inerciarendszerre, vákuumban megközelítőleg 300 000 km/s.
Azért hit, mert hiába igazolják ezt tudományos kísérelet, vagy a modern elektrodinamika, soha senki sem fogja tudni az összes elképzelhető inerciarendszert az összes elképzelhető helyen végigvizsgálni, hogy az elektrodinamika ott és mindenhol úgy igaz mint itt, és hogy a kísérletek ott és mindenhol pontosan 300 000 km/s-ra fognak-e jutni.
A fénysebesség törvénye is hit tehát. Ám ez egy olyan hit, amit kísérletek és a modern tudomány színe java alátámaszt és támogat!
Hit és hit között tehát óriási különbség van! Az egyik hit, mint például B egyenesen hamisnak minősíthető, amíg más, például C hitbéli léte mellett gyakorlatilag bizonyosságként kezelhető!
"pl ha egy fatönk úszik a folyóban, akkor neki célja van, szándékában áll kikötni ott, ahol végül megakad, vagy inkább csak különböző okokból ott van, ahol, és oda fog kerülni, ahova?"
Nincs itt baj, csak a lépték kicsi! Nem rendszerben gondolkodsz. A gázmolekulák a palackban kaotikusan mozogni látszanak, mégis szétfelé feszítik az edényt. Van a mozgásuknak közös eredője, célja. A világban rendszerek születnek, amik később alrendszerekké válnak és így tovább. Addig tart a folyamat, ameddig el nem éri a szerveződés az energetikailag lehetséges végső állapotot.
"mivel a tudat csak időben létezhet, az időben léteznie is kell a tudatnak?
ennyi erővel minden pohár vízben kell lennie halnak is."
Ezt én úgy látom, hogy cél nincsen tudat nélkül. De, mivel lét nincsen cél nélkül, a tudat létezése elkerülhetetlen a létezéssl egyidejűleg. Egy felsőbbrendű tudatra gondolok.
Jeleztem, hogy a "lét" sem, meg a "semmi" sem indokolható, ami persze paradoxon.
Én is látom az ellentmondást abban, hogy ha már van felsőbbrendű tudat, ami azonosnak tekinthető a végső állapotú kiteljesedett rendszerrel, akkor minek kell az egészet előlről kezdeni?
Miért kezdődik a rendszerszerveződés megint előlről? Mi a lét oka?
A brahmanisták szerint Visnu, a teremtő is meghal. Lezárul egy világkorszak, eggyé válik az időtlen káosszal, majd ismét megszületik egy másik isten és elkezdődik egy újabb ciklus.
Ismertek olyan teremtésmítoszt, amelyik tud valamit a teremtés előttről, vagy a teremtések közötti valamiről?
Szerintem ezzel az ellentmondással egyik sem tudott mit kezdeni, ahogyan ma sem tudunk.
Még egyszer hangsúlyozom, hogy időbeliség ok nélkül elképzelhetetlen, mert ha nincsen ok, akkor a dolgok visszafelé is megtörténhetnének, akkor pedig nincsen értelme az idő múlásáról beszélni, az maga az örökkévalóság lenne.
Márpedig nem ezt tapasztaljuk magunk körül. Az eseményeknek irányuk van!
