Anderson 2004-ben eladta a Yesben lévő üzleti tulajdonjogát, csak a névhasználati jogrészesedése maradt. Kvázi akkor kilépett, rossz viszonyba került főleg Steve Howe-val és Squireval. Pl. a 2003as Bp-i koncert idején külön utazott a többiektől. Squire és Howe új albumot és turnékat szeretett volna, ezt Anderson elutasította, mondván, hogy nem bírja a hangja a folyamatos terhelést. Ehhez képest 2005-ben turnézott szólóban, még Pesten is volt 2005-ben és 2007-ben. A többiek évekig kapacitálták őt, hogy térjen vissza, míg végül 2008-tavaszán beadta a derekát. Squirék lekötöttek egy világkörüli turnét, ám ekkorra Anderson komoly asztmás rohamai és egyéb betegségei miatt képtelen lett volna kötelezettségei teljesítésére, emiatt a Squirék nem vártak rá tovább, így jött Benoit a képbe. Most már Howe a főnök, akinek esze ágában sincs visszavenni Andersont, a viszonyuk egyébként úgy 1978 környékén romlott meg, anyagi nézeteltérés folytán, aztán hullámzó módon hol jobb, hol rosszabb lett. Howe egy interjújában nemrég azt mondta, hogy Andersonnal a viszonyuk baráti, de művészi kapcsolatot kizártnak tart.
Lesz azért egy nagy meglepetés (legalábbis nekem az volt) nem lövöm le a poént, úgy a 2-3. szám, bár gondolom addig kívülről tudni fogod a lehetséges setlist-et.
Na még egy utolsó észrevétel: a hangerő néha fizikai fájdalmat okozott, az Erkel Színház szép, de nagyon kényelmetlen, az átlag 30 ezres jegyár finoman fogalmazva is túlzó.
Mi a vége felé mentünk ki, amikor mindenkit felállított, hogy akkor most táncolás van...kínos volt.
Imádtam, imádom a Yes-t szeretem a megosztó énekhangokat (Jon Anderson, Geddy Lee), kifinomult hangszeres játékokat. Nem vagyok oda egyáltalán a szinpadi előadásokért, felszólításra elvárt dolgoktól (álljatok fel, szurkoljatok...). Nehéz dolgom leszmert időnként azért elő fog kerülni a Yes, vagy akár JA életmű, nehéz lesz nem erre gondolni...
Rettenetesen zavartak még az erőltetett poénok: néha bejött egy kövér ember, aki mindenkinek elmondta, hogy mit csináljon (lehet, hogy csak én nem értettem). Dobos srác látványosan integet kifele, hogy hozzon neki valaki inni. Folyamatos cserélődések, állítgatások. Mintha mindenki tök fegyelmezetlen lenne, beszélget, nevetgél, mindenki játszik minden hagszeren. ..Mindenki tök más karakter, egyik másik beleéli magaát, van, aki látványosan unja... 10/4 (?)
Egy biztos, hősünk élvezte, a hangja se sokat kopott, mosolyog, próbál lelket önteni mindenkibe.
Mannfred Mann , akiket kevésbé várta várakozáson felüliek voltak. Közönségénekeltetés ... 10/8
Egyetértek veled. Kínos volt, szerintem ő (JA) is érezte, és sok gyerek is. A közönség nagy részének hatalmas tisztelet, hogy tűrte. Mi a harmadik sorban túsznak éreztük magunkat, mivel feltűnés nélkül nem távozhattunk.
Nagyon sajnálom a következők miatt:
- Jon Anderson hatalmas ikon, páratlan zenei múlttal - és így kell ezt most ennyi idő után... Ez most felemésztheti az évtizedek alatt felhalmozott minden hitelét!
- Maga a kezdeményezés biztos jóindulatú volt annak idején, és megfelelő munka, csiszolás után színpadképes produkciókat sikerült is létrehozni - lásd néhány YouTube videón.
- Ez nem csak a Yes életmű megcsúfolása volt, hanem a közönséggel és a résztvevőkkel (beleértve még az egyébként kiváló produkciót bemutató MM'SEB is) szemben való teljes tiszteletlenség is. A megemelt, szinte a fájdalom küszöböt súroló rettenetes hangerőből arra lehet következtetni, hogy tisztában voltak a produkció színvonalával, és megpróbálták azt ily módon is elfedni.
- A legnagyobb vesztesek ezek az egyébként tehetséges gyerekek lehetnek, attól függően hogyan alakul a turné további része:
a. A többi állomáson nem lesz Manfred Mann, és nem biztos hogy ez így elmegy. Hatalmas bukta lehet belőle.
b. Valahogy mégis végig csinálják, és akkor azt hiszik, hogy ez így rendben volt - pedig nem!
Nagyon szurkolok, hogy megtalálják, hogyan csúszott ez ennyire félre, és sikerüljön valahogy helyre hozni!
Ami engem illet, a kilencvenes éveknek talán a végéig kizárólag kazettás voltam, jórészt ráadásul felvett kazettás, és mivel egyszerűen tök csóró voltam, eleinte gyakran a kelleténél rövidebb kazettákat vettem, és így jó évtizeden át bizonyos Yes-/Genesis-/Tull-/stb-albumok utolsó dalait torzón, az utolsó pár percek hiányában ismertem, ami nyilván zavart, de ezek szerint annyira azért mégsem... :p
Az új Yesből még egy hangot nem hallgattam, szerintem úgy nyár végén lesz esedékes, és persze a visszajelzések alapján elég kíváncsi vagyok rá.
És igen, érzésem szerint hamarabb eljön az idő, hogy az AI bárkit megtévesztően rittyent "olyan lemezeket, mintha", mint bármelyikünk gondolná. Ez nyilván jó is (valahol), nyilván rendkívül problematikus is (tud majd lenni).
Nem rossz az új lemez. Howe szóló lemeznek is elmenne.Olyan erős közepes. Hiányzik Wakeman és a szólói. A legjobb a cimado dal, bár én végén vártam volna hogy visszatér az ének kicsit gyorsabban. De nem én írtam . Sebaj! Majd egyszer talán ír nekünk az AI egy olyan igazi 70-es Yes lemezt. :)
A Relayert kölcsönkaptam és egy lemezjátszót is. Ezen lejátszva a Delirium először a Uriah Heep ultradallamos lemezei után nem igazán tetszett. Úgyhogy magnóra csak a Delirium középső részéből kivezető felelgetős szólótól vettem csak fel. Ami viszont nagyon bejött.
Igen volt hogy ültem a rádió előtt és vártam a kultúrát, erre bemondták, hogy x vezető eltávozott az élők sorából, ezért a szórakoztató műsorok elmaradnak.
Tesla B90-es magnóm volt és ehhez csak drágán lehetett szalagot kapni, de én már nem emlékszem honnan kaptam ajándékba egy régi szakadós stúdió szalagot és azon volt a Yes is.
Nem tudtam azt sem, hogy Csernyenko - és ezek szerint Brezsnyev és talán Andropov - halála okán minden könnyűzenei adást törölt aznapra a magyar állam, és ezen most egyébként meghökkentem, azért a nyolcvanas évek mégsem az ötvenesek voltak... :o
(Nem vagyok biztos benne amúgy, hogy majd Putyin halálakor az orbáni média közszolgálatiságostul-mindenestül ne járna el hasonló módon, de ez tényleg zárójeles megjegyzés, és bocsi mindenkitől a politizáló offért - talán a valamennyire mégiscsak hasonló politikai karakterű Berlusconi pár órával ezelőtti halála hozta az asszociációt. Talán nem).
1982 májusától Bubnó Tamás leadta a Yes összes lemezét a 3. adón, azaz a Bartók rádióban. Persze a Dramaig bezárólag.
Ezenkívűl a Komjáthy műsorban a Dramaés 90125 lett leadva, de az utóbbit először elhalasztották, mert aznap halt meg asszem a Csernyenko nevű szovjet pártfőtitkár, igy minden könnyűzenei adást töröltek. Aztán később leadták az ismétlési időben.
Valamikor a 80-as évek elején kaptam egy szalagot és azon Yes I've Seen All Good People cimü száma volt rajta, többek között. Nagyon tetszett. Volt egy haverom aki ment Bécsbe. Kértem hogy hozzon nekem Yes lemezeket, de disszidált. Így hát várnom kellett még A RÁDIO el nem kezdte leadni a Yes összes lemezét.
(Nálam az első Yes album, amit hallottam: a Yessongs volt. Akkor jelent meg, azonnal meg is kértem külföldi rokonaimtól.) Nagyobbrészt egyet is értek veled!
Egy dolgot azért ne felejtsetek el: közben a PR és a Rock hangzásvilága és hallgatói elvárás is változott, gyakran kommercializálódott. Ezt figyelmen kívül hagyni a zenészeknek - öngyilkosság lett volna. Ezért én a Going For The One-t és a Talk-ot a maga idejében más Yes-rajongiknál jobbra értékelem. Ha csak három korszkos zseniális korai PR számot kellene megneveznem, ezekre szavaznék: Yes: Awaken, Genesis: Dancing With The Moonlight Knight, King Crimson: Lizard. A Topographic szerintem valóban sok hallgatást igényel, de ezzel együtt szerintem brutálisan jó, bár elvontabb album! (A PF Atom Heart Mother-hez hasonlóan.)
Én egy ideje egyre több Wakeman és Anderson szóló produkciót hallgatok. Változó minőségűek és értékűek, de ők rengeteg zseniális dolgot csináltak szólóban is!
