Történetek Thranxról és a Földről, a múltból, jelenből és a jövőből, valamint egyszervolt Smaragderdei csodák...
Minden, ami a fantázia (b)irodalmába belefér...
"Félreérteni csak azt lehet, amit nagyon akarunk. (Mester egyik bölcsessége)
Szárnyalj velem, hogy szárnyalhassak Veled.
Megint egy jelentős zűrzavarhoz érkeztem. Saját fiókjaim többségét nem tudom megnyítani, mert valami örült zagyvaságot ír ki(menteni nem tudom). A 13-ból egyet tudok megnyítani jelenleg (ami különben ugyanolyan mint a többi 12, azzal a kivétellel, hogy azok jelenleg olvashatatlanok számomra). Nos onnan mentettem a Holdfénytekercsek egyik legősibb példányát.
Hazánkat véres önkény verte láncba, Tiporta földünk,jogunk meggyalázta, A nép szótlanul tűrt-hisz szava nem volt-, A vörös csillag előtt vérezve behódolt...
Elvették földedet, elvették Istened, Ennivalód se volt.Ez jutott Neked. S jövődbe ha néztél könnyes lett szemed Nem hitted, hogy e nép egyszer még felébred!..
Ám egy napon felcsillant új remény Megmozdult itt mindenki, aki él Jöhet még bármennyi mongol vagy tatár Ez a Föld marad az ÉN hazám!
Többé minket nem verhettek láncra. Nem kell érte semmi más csak mindenki lássa: Én vagyok a forradalom szürke eminenciása!
1956.november 2.
És én tettem is érte nem úgy, mint napjaink izgága gyűlölködői, akik 56-ról max. meséket hallhattak.
Pedig azóta lecsorgott egy kis idő az idő folyamán, az akkori 18 évesek már a 90-hez közelítenek...
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd, Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz, minden újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótlanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bün, a betegség a nyomorúság, A mindennapi szörnyü szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szünik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Hogy a macskák sosem szerettek, hogy nincs kutya, mely megugat, hogy hozzám szaladnak, s térdemhez szorítják hosszú állukat; hogy sokvirágú tőről tépek le egyetlen szál ibolyát, s hogy, ha netán hangyára lépek, meghallom szörnyű sikolyát. És mire még? Hogy rágalmazni, rúgni, lecsukni, szidni, verni tudtak, de megalázni nem tudott soha senki; hogy, bár tévedtem sokszor, de helytálltam a bajban, s nem élt e földön ember, kinek én talpat nyaltam.
Kész a világ, feszült, ünnepi várás tereng felette. Halotti csend. Csak néha néha sóhajt az Isten lelke.Kimérve minden pálya megtöltve minden lélek-lámpa, ahol csak úr a lét… De jaj, sötét van, mélységes iszonyú sötét!A zordon tömeg-árnyék némán zokogva kering utjain, s csak egyet tud és egyet érez… …Most váratlanul vágyon megvonaglik és felzug Istenéhez: Betelt az idő! Sugarat, fényt, szint adj nekünk, mert epedünk!Fényesség nélkül oly sivár az élet! Nagy Alkotónk, oh mondd ki szent igédet Legyen világosság!…És ismétlik mindig erősebben a felviharzott étheren keresztül és felharsan az egek harsonája s a végtelennek zsolozsmája zendül zsibongva, zsongva…És nagy szavát az Ur – kimondja!
A Lélek ünnepén A Lelket lesem én. A Lelket, amely több, mint költemény. A Lelket, amely sosem volt enyém. A Lelket, amely sosem lesz enyém. A Lélek ünnepén Szomorún zendül egyetlen igém: "Hogy születhetik újjá, aki vén?"...
Úgy gondolom én is, hogy ezeket a létesítményeket nem hozhatták létre technológiailag fejletlen civilizációk. Kizárt dolog. Némelyiket a mai technológiával sem tudnánk megépíteni.
Elnézést kérek. A Sátán megint betette a lábát. Mikor írtam kilépek, még hozzá sem értem a kilépésre, de már kikapcsolt. Ezből következik a Sátán jelenléte. Szóval: Caesar megjelenése a szövegben valószínűleg alkotói hiba, vagy olyan szinten kellene átgondolni, amire eddig hárman sem voltunk képesek. Én is úgy tanultam, hogy a csomót Nagy Sándor oldotta meg:) Maga a vers egyébkén kiváló, szeretem a verseit!
Remélem, most már nem lesz újabb galiba. Szép estét, jó éjszakát kívánok!
Engem már nem zavar, mikor elöször olvastam ugyanugy feltettem magamnak a kérdést mint Te-kerestem a választ, de a mai napig nem találtam ”miért“-et a vers utolsó szakaszára... azért tettem föl a képet is mindig oda ahova a verset, hátha valaki tudná- gondoltam a vallására, de az sem jött be.Néztem a you tuben- szépen elszavalják de sehol semmi komment.
Már jóval korábban kellett volna reagálnom Reményik Sándor "Csomó" c. versére, de akkor nem volt annyi időm, hogy ezt megemlítsem. Azt hiszem, a festményt akkor még nem raktad fel. Nem értettem, hogy jön a képbe Caesar, amikor a gordiuszi csomót a legenda szerint Nagy Sándor vágta el. Ez egy nem akármilyen baki a versben. Hegy lehetséges ez? Csak én nem értem? Mi erről a véleményed?
Később láttam, hogy téged is zavart, és helyesbítésként feltetted a festményt
