Nézd, szerintem én nem tartottam szentbeszédet.
Csak leirtam a véleményem.
Akkor is igy gondolom és kész.
Nem élek rossz körülmények között, s ezt csakis magamnak köszönetem. És valószinüleg nekem is egyedül kellett volna felnevelnem.
Tudod én már nagylány vagyok és vállalom a felelősséget a tetteimért. Akkor kell gondolkozni, amikor valaki szétrakja a lábát és nem utána.
Felvilágositás: a könyv szó mond neked valamit? Azokból mindent meg lehet tudni. Nekem sem az anyukám magyarázta el, hogy hogyan lesz a gyerek. Valamint ezt minden hetedikes gyereknek tanitják biológia órán.
Ja, a pasiknak meg sosem szabad hinni:-))
"Nem vagyok gyilkos. Lehet, hogy ez durván hangzik,de én igy gondolom."
Igen, durván hangzik és már vártam, mikor fogja valaki elkezdeni a szentbeszédet.
Az abortusz nem jó, nem helyeselendő dolog. Azonban ez is egyfajta szükséges rossz. Mért jobb egy gyereket nyomorban felnevelni, esetleg egyedül, mindenfajta segitség nélkül, mig megvárni az ideális partnert, az elérhető legjobb körülményeket? Amikor mindent meg tudsz adni a gyermeknek? Nem tudom, te milyen körülmények között élsz, van-e tartós kapcsolatod, ilyesmi, de azért általánositani nem szabad !!!
Igen, nekem volt abortuszom. Nagyon gyötört később a lelkiismeretem. De tudom, hogy ez volt a helyes döntés. Persze, ha lett volna valaki mellettem....... de egyedül? Egyedül nem lettem volna képes felnevelni.
Még valami:
a szexuális felvilágositás nulla az iskolában, aki otthonról sem kap semmiféle támogatást ebben az ügyben, akkor már csak a hebehurgya barátnőkre hallgathat. És ez baj!
Én például tapasztalatlanul azt a sokat emlegetett mondatot szivtam meg: "Majd az utolsó pillanatban kihúzom, nem lesz baj, nyugi." Hát persze, hogy baj lett. Ilyet mért nem tanitanak az iskolában?
Én is 22 éves vagyok. S nem sokkal ezelőtt csak a szerencsén múlt, hogy nem lettem terhes.
Eszembe se jutott volna, hogy elvetessem. Nem vagyok gyilkos. Lehet, hogy ez durván hangzik , de én igy gondolom.
Kedves leha!
Tudom, hogy minden ember más, de a saját példám nekem azt igazolja, jobb megszülni a gyerekeket még huszon évesen. Én 21 évesen szültem az elsöt, aztán 23 és 25 évesen a következöket. Most 31 vagyok, van három nagy, önálló gyerekem. Cseppet sem érzem, hogy lemaradtam volna bármiröl is, egyáltalán nem vagyok öreg és senki sem mondaná meg rólam kinézetre, hogy három gyerekem van. Ma már sportolhatok, tanulhatok, dolgozhatok, bármit megtehetek, amit más fiatal, de nekem plusz itt vannak a gyerekek is, ettöl én csak több vagyok. És miért ne lehetne valaki harminc évesen kívánatosan fiatal?
Nem kötözködni akartam, mert abban azért egyetértek veled, hogy egy egyedülálló nönek gyerekkel nehezbb társat találnia.
Kedves balthazar!
Remélem mindketten jól vagytok! Akárhogyan és akármiért következett be ez a szerencsétlen dolog, jól döntöttetek. Amikor 19 éves voltam, a barátom 26, két hónapja jártunk együtt és én gyógyszer mellett teherbe estem. Mindketten úgy gondoltuk, egy kéthónapos kapcsolatra nem szabad gyereket vállalni, tehát elvetettem. Azóta eltelt 12 év, ö ma a férjem, azóta is együtt vagyunk, van három csodaszép gyerekünk. De mindezt akkor elöre nem tudhattuk. Néha még ma is eszembe jut, hogy hány éves lenne az a meg nem született gyermek, hogy ha láttam volna a jövöt megtarthattuk volna. De mindig oda jutok, hogy akkor jól döntöttünk. Szóval fel a fejjel, ettöl még ti lehettek a legboldogabb pár!
Ami kemeny, az nem a kritikak, hanem az elet.
Tul vagyunk a muteten. O most alszik. Az eg meg mindig kek. Azt mondom annak aki elitel minket: ne itelj, hogy ne iteltess.
Mellette leszek, igerem.
Bal
Kemény kritikákat kaptál válaszként a problémádra és sok igazság van abban amit neked mondtak az előttem szólók. Én is csak annyit tudok hozzátenni, hogy 31 éves fejjel felelősségteljesebben kellett volna gondolkodnod. Utólag persze mindig okosabb az ember. De ami a barátnődet illeti, ha nem volt képes felnőtt fejjel gondolkodni, amikor a szexuális életéről volt szó és annak következményeiről, akkor hogyan tudná vállalni a gyerekkel járó felelősséget. Szvsz amit te itt tehetsz, az annyi, hogy mellette maradsz, még akkor is, ha ő azt mondja, hogy nem akarja, hogy mellette legyél. Szüksége lesz rád az abortusz után jobban, mint bármikor, azt hiszem erről sokan tudnának mesélni.
szerintem a lány ugyanolyan hibás mint Bal. én is 22 éves vagyok, mégse gondolom, hogy a gyereket a gyólya hozza. azért mert Bal már elmúlt 30 nem azt jelenti, hogy a másik helyett is gondolkodia kell. a lánynak tisztában kellett lenni azzal, hogy nem szed semmit, tehát védekeznie kéne. ha eszébe se jutott, akkor ugyanolyan hibás mint a vmilyen szintű önzősége miatt Bal., ha pedig csak nem szólt, akkor egyszerűen hülye.
(bocsánat Bal, hogy lehülyéztem a szerelmedet, de én ezt így gondolom.)
Hat akkor legyen ez ujabb tanulsag mindenkinek. Az ugynevezett "felelotlenseg" nagyszeru modja annak, hogy teljesen felforgassuk sajat magunk illetve partnerunk eletet - nem beszelve arrol, hogy jatszunk egy harmadik ember eletevel (mert lehet itten folozofalni, az a kis kitepett huscafat embernek keszult...). Kedves Balthazar, igy utolag ha belegondolsz, nyilvan erdemes volt! Buszke lehetsz, hogy 30 eves korodra ilyen donteseket hozol! Micsoda ficko vagy, megerdemelnel egy kituntetest!
Majd kapok a pofamra, hogy utolag most nem erre van szukseged, szerintem igenis el kellene gondolkoznod...
Vizizzi
"Szerintem az nem volt tul szép dolog hogy anélkül hogy a lánnyal megbeszélted volna,azt gondoltad hogy akármi is legyen,ha teherbe esik az se
baj,mert te felvállalod. "
Azért ez nem egészen így van!!!!!! Szerinted, hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy a másik ne vegye észre, hogy a párja NEM védekezik?
Mert egy nőnél lehet nem észrevenni, egy nő tud úgy teherbe esni, hogy a másiknak nem szól róla. De egy férfinél ez nem egészen így müködik.
Hülyeség és felelőtlenség volt, ez rendben, de MIND A KETTEN egyformán hibásak benne.
Teljesen oszinten megbeszeltuk ujra a dolgokat. Nagyon nehez volt, de fogtuk kozben egymas kezet.
Akarmi lesz, nem fogjuk egymast hibaztatni.
Nagy a valoszinusege, hogy el fog hagyni.
Koszonom, hogy segitni akartatok.
Kar errol tobbet beszelni.
A barátnőd pedig helyesen teszi amit tesz.
Belegondoltál már, hogy milyen úgy felnőni, ha gyűlöl a saját anyád, ha a "család" rád hárítja a felelősséget azért mert megszülettél, ha azt sulykolják beléd éveken át, hogy TE tehetsz arról, hogy a szüleid annak idején döntést hoztak....
Bocs, hogy ezt mondom, de a lány - a jelen körülmények között - valószinűleg okos és helyes döntést hozott.
Abortusszal együtt élni?
Elhiszed, hogy még mindig neked lesz könnyebb? Igazán szenvedni a lány fog.
Te el sem tudod képzelni, mit jelent egy abortusz, kezdve azzal, hogy elmész a gondozóba, majd a kórházba, egészen odáig, hogy utána hónapokig gyötröd magad.
Ha érdekel, privátba mesélek arról, milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni, min megy keresztül olyankor a nők teste és lelke. És mégis... bizonyos esetekben - akármilyen borzasztó is - ez a helyes döntés, és örülj neki, hogy nem neked kell a végső szót kimondanod (és az egészet végigcsinálnod).
És ami a kapcsolatotokat illeti? Légy hozzá kedves, fogadd el a döntését, kisérd el a kórházba, végy ki pár szabadnapot, hogy utána ápolhasd (rászorul), és ne haragudj rá.
Te tudatosan irányitottad igy a dolgokat, ő lehet, hogy csak tapasztalatlan volt. Megérdemli a megvetést, a haragot, esetlegesen a szakitást?
te 31 évesen és pár év múlva is egy néhány éves kisgyerekkel a hátad mögött nem vesztettél semmit. nincs vesztenivalód a dolgon.
ezzel szemben a lánynak nagyon sok van: a fiatalsága (22 éves korától az életét kb 30 éves koráig az köti le, hogy a gyerek hány grammot szopott, büfizett-e, és már megint lejött a plezúr a térdéről), az esélye a normális életre, ha mégis otthagynád (ki akarja egy kisgyerekes nő problémáit bevállalni, főleg, ha nem az övé a gyerek? mire a gyerek kommunikációképes lesz, meg lehet vele beszélni a helyzetet, addigra az anyja sem lesz már olyan kívánatosan fiatal)
Csak akkor van ertelme, ha o is akarja. Nyugodj bele, jobb igy. Ez egy jelzes az o reszerol, ha akarata ellenere megszulne, soha nem bocsatana meg neked. Kesobb meg lehet gyereketek!
Azert meg beszelj vele, turelmesen, nyugodtan. Esetleg vegyel ki egy-ket napot, es vidd el Koszegre egy kis panzioba!
Én is erre gondoltam. Egy gyereket ketten kell akarni, nem pedig úgy nekikezdeni a szexnek, hogy "részemről nem baj, ha gyerek lesz belőle"... Amúgy pedig a lánynak semmivel nem kisebb a felelőssége!!!!
En voltam, akinek tudnia kellett, mivel jar amit teszunk. Tudtam is es akartam is. Azt hittem a szerelem jogan megtehetem. Hogy tudni fogja, szeretem es nem hagyom el sohasem. Valahogy a veglegesseget vallaltam fel, es azt, hogy bizhat bennem. Nem a szextol szallt el az agyam, nem arrol van szo. Most is igy erzek.
Bal
Gondolkodtam, hogy írjak, vagy ne. De a neten vagyunk, gondolom, fel vagy készülve a negatív véleményekre is. Bár értékelem a felelősséget, amit a gyerek és anyja iránt érzel, mégis azt mondom: AKKOR kellett volna nagyobb felelősség mindkettőtök részéről... főleg azért, mert csak 2 hete jártatok,nem ismertétek egymást eléggé. És nem vagyok meggyőződve róla, hogy ha hárman megnaradnátok együtt, akkor ez egy évekig (sok-sok évig) tartó igaz kapcsolat lenne.
Bocs, ha sértő voltam, nem ez állt szándékomban. "Mellesleg" én is ellenzem az abortuszt.
Orultek voltunk, szerelmesek es felelotlenek. Ket hete voltunk egyutt amikor
O teherbe esett. En megkertem a kezet.
Mondtam, hogy rajta all, meg akarja-e tartani, en szeretem, es orulnek ha megszulne.
Eltelt harom het, idegesek voltunk, de tobbnyire pozitivan allt O is a babahoz.
Tegnap beszelt az orvossal, hogy el akarja vetetni. Azutan nekem is megmondta.
Azert, mert nem bizik bennem. Tul gyorsan tortent minden es miert nem vigyaztam.
Meg fel, hogy igy magamhoz lancolom. Tudomasul kellett vennem.
En pedig nem birom elviselni, hogy egy meg nem szuletett embert a mi felelotlensegunk
es bizonytalansagunk pusztitson el. Barmire kesz lennek, hogy megszulethessen.
Meg arra is, hogy elhagyjam Ot, pedig jobban szeretem, mint magamat.
Nem tudok igy letezni. Nincs megoldas.
Ki kellet irnom magambol, de nem segitett ez sem.
UDv.
BAl
