Az apam volt meg anno (87 es 90 kozott) kikuldetesben, itthon a Ganznal dolgozott, es akkor meg arrol volt szo, h a jo es nemes szocialista orszagok segitik a szegeny eszak afrikai orszagokat.
Igy voltak kinn a szuleim Algeriaban is, 77 es 81 kozott, de akkor en meg nem voltam
:)
illetve epp a vegen lettem
Marokko tenyleg nagyon jo, en nagyon szerettem, csak aht egyreszt eleg reg voltam (10 eve), masreszt kicsi voltam, harmadreszt allitolag nagyon rossz mostansag a kozhangulat...
Ez az MBA ez öt éves, és egyetem után kell menni ugye? Volt egy ilyen srác a nagykövetségen, aki ilyenre ment.
Nem tudom, hogy hágy órám lesz, de asszem 8-tól 2-ig naponta. Remélem rosszul emlékszem. Ha mégsem, akkor majd kispárnával fogok iskolába járni, mert kurvára utálok órákon lenni.
Amúgy tudod ki jönne haza. Apámék meg is halnának. Be van fizetve a sok lóvé, visszavonulási biztosítást meg nem kötöttünk asszem, úgyhogy az kurva nagy suxx lenne, ha nem bírnám ki. Nem lehet az olyan szörnyű, csak kibírom. Sőt, én abban bízok, hogy jó lesz.
Előre ismeretséget? Hogy? Ne mindegy. Egyébként én koliban leszek, úgyhogy annak ezért kicsi az esélye, hogy egy családnál egy szobába tengődök. Azért egy koliban csak van valami élet. Remélem sör is lesz. :)
MBA: Master Business of Academy, ez egy masoddiploma, eleg felkapott dolog
Asszem foleg a muszaki vegzetssegueknek szol, egyfajta kozgazdasz kiegeszites, talan
ha vki jobban tudja, szoljon hozza!
gyorsan: igenis gyorsan! Ha olyan orarended lesz mint nekem most (heti 38 ora, + edzesekre jarok, amit ugyan en valasztottam, dehat kell), akkor a hetvegeid alvassal fognak telni, no meg kissebb kirandulasokkal.
Csak h felreertes ne essek, en itthon vagyok, budapesten, de azert nekem is szar: a baratnom parizsban van.
New York allam szerintem eleg tuti lesz, probalj meg sok ismerettseget szerezni mar igy elore, h ha kimesz, ne legy tok egyedul. Ha az elso par hetet kihuzod (altalaban a masodik, harmadik het a kritikus, errol ld. tovabbi tpoicjaimat! :), akkor utana mar jo lesz.
Ha megse, akkor pedig ne felj foladni, es hazajonni, nem szegyen, en se szegyellem, hogy ezt tettem!
:)
Gyorsan? Hát remélem nem lesz túl hosszú. Van kedvem menni talán, és bízok benne, hogy jó lesz, de végülis csak vissza kell majd fognom magam kicsit. Nem lesz olyan szabad életem, mint itthon. Pénz, faterék autója, stb.
Szerintem az USA egyetemi szinten nem eri meg. Talan egy MBA-t meger, de ez meg csak a jovo zeneje (most leszek elso eves).
A 9 honap nem is olyan veszes, ha tanulsz, gyorsan el fog telni.
Irj meg nyugodtan, probalok majd benezni!
melyik allamban vagy, csak mert van egy ismerosom Denvertol nem messze, most ment ki, szinten egy evre.
Leült, ja.
Megyek én is ki az USA-ba, most ősszel, majd ha érdekel valakit, írogathatok...
Meg majd szeretnék eszmét cserélni valakivel, hogy mi a módja annak, hogy valaki az USA-ba járjon egyetemre. Megéri-e? Mert szerintem Magyarország annyira nem cigány-ország, hogy ne lenne érdemes itt élni, szóval én nem akarnék kiköltözni talán, egyelőre így gondolom. Szóval ha valaki az EU-ban akar majd kezdeni valamit magával, akkor megéri-e USA egyetemre járni? Mert azért itthon is tök jó egyetemek vannak. Lehetséges-e az, hogy kapjak ösztöndíjat? De az majd csak később, mert most ilyen fizetős nyelvtanulásra megyek, elég hosszú időre, 9 hónapra.
hat igen!
es meg csak nem is prepa veto, hanem math sup (a legkemenyebb)
na de majd meglatjuk...
kulonben is, nekem nincs mit vesztenem, mert ha szar, akkor hazajovok, es kesz ...
ugyis var ram a baratnom, no meg az informatika a BME-n
Oups
Ha prepaba megy akkor kosd fel az alsonemut. Akiket ismertem es prepaba jartak (prepa veto) azok azt mondtak, hogy a beluk is kilogott a masodik ev vegeig. Mindenesetre jo ajanlolevelnek szamit, ha grand ecole-ba vagy ecole sup-be akarsz menni. Sok sikert.
VV
Timberwolf: mar eltem kulfoldon, 3 evet Marokkoban, ott tanultam meg franciaul...igaz akkor meg kicsi voltam (9 evesen jottem haza)
vakvarju: nem egyetem...aki ismeri a francia felsooktatast annak mondom, h "class preparatoire", meghozza nem is akarmilyen iskolaban, a Louis Le Grand-ban...szoval nem semmi, ezert is egy kcsit felek, h sokat kell majd tanulni...pedig semmi kedvem, es gondolom ez ertheto
Szerintem menj,
Meg ha ismered is a kornyezetet akkor is uj vilagvba csoppensz.. az egyetem mindenhol kulon vilag... es nagyon buli vilag :))))))))))))))))))))
VV
es gondold meg, mivel vigasztalnad magad, ha _nem_ mennel ?
En nem tudnek a tukorbe nezni, hogy onszantambol elszurtam egy ilyen
jo lehetoseget, amit "talcan nyujtottak elem"...
GO ! GO ! GO !
Amit meg a franciak segitokeszsegerol irtam, igaza van vakvarju kolleganak....en is hallottam valakitol, aki hallotta valakitol...szoval felejtsd
el, hogy szoltam, marhasag.
18 eves fejjel a jovodre gondolni: hat, ez van, szelaviiii :)))))
Gondold meg, hogy rengeteg elonyod lesz belole.
Persze ha meg nem voltal huzamosabb ideig kulfoldon, akkor megertem az
erzeseidet, en is igy voltam vele... de en azt mondom, hogy ez igy termeszetes, eloszor mindenkiben ketsegek merulnek fel, de ha mar ott
vagy x honapig, csak nevetni fogsz ezen az egesz "menjek-ne menjek"
vacilalason, hidd el.
vki mondta,h nehez lesz a kulturalis beiileszkedes...
hat szerintem nem lesz az, mivel eddig csak francia suliba jartam, ismerem Parizst, es igen sok francia baratom/haverom van
Gadget: hat ez az, sziornyu, h 18 eves fejjel mar a jovomre kell gondolnom, a karrieremre, stb....
egyszeruen idegesit
az a helyzet, h ez nem is jelent kihivast, mert tudom a nyelvet, ismerem a kulturat, az embereket is (meg ha nem is annyira) szoval ez nem jelent pluszt....sajna...
most azt mondanak, h irany a Júeszé, vagy Anglia, v. Brazilia, v. mittomen, akkor rogotn ravagom, h megyek
no de igy...
Nem akarlak kiabranditani, de en 3 evig tanultam Franciaorszagban. Tapasztalataim szerint a franciak segitokeszek amennyire hivatlakosan annak kell lenniuk. Nehez baratokat talalni az elejen de aztan meg mar nincs leallas. Plane, ha eszreveszik, hogy te is ugyanolyan vagy mint ok, es nem emlegeted feszt Trianont stb. Bar kesobb mar veluk is lehet ilyenrol beszelni. Nekem Franciaorszag csodalatos elmenyt jelent, rengeteg baratot es egy diplomat.
Mellesleg valoszinuleg minden orszaggal igy van, csak a "van egy haverom aki azt mondta, hogy azt hallotta, hogy..." effektus mondatja mindenkivel a beprogramozott dumat.
VV
en a helyedben mindenkeppen elmennek, nagy lehetoseg. en ketszer voltam kint egyszer egy utana meg fel evre .ket teljesen kulonbozo orszagban es tuti volt mindketto. azt hiszem kint fogod megismerni igazan onmagad kulonben pedig jo lehetoseg arra, hogy tapasztalatokat gyujtsel es teljesen onallo eletet eljel ami szerintem 18 evesen pont megfelelo idopont erre.
én spec nem mennék, de én rendkívül kötődöm Magyarországhoz.
A barátnőd meg igenis nagyon fontos lehet, mindazáltal ha ő az igazi, akkor megvár, ha meg nem, akkor jó is, hogy kiderülnek a dolgok mielőtt végleg elköteleznéd magad mellette.
Szóval ennyi szerintem belefér. Sok sikert neked. És boldog szülinapot!
Rastamen,
én csak annyit mondok, hogy tedd fel magadnak a kérdést: ha most nem mész ki a 18 éves barátnőd miatt, akkor mit fogsz mondani a kihagyott lehetőségre, ha - ne így legyen, de ha mégis - nem ő lesz az „igazi”?
Ember, ébredj már fel! Egy ilyen lehetőségért más gyilkolna, Te meg itt t**kölsz a 18 éves barátnőd miatt? Nem nevetséges ez? Szerintem igen. Gondolkozz már! Ha szeret, megvár, ha igazi a kapcsolat (nem akarom a kedved szegni, de igaz nincs is), akkor megvár. A távolság amúgy is csak jobban összehoz, ha már a közhelyeknél járunk. Ráadsául jó lesz ez próbatételnek is. Gondolj bele, hogy esetleg a saját későbbi életed, munkád milyenségéről van szó.
(Nem akartam közönségesen és sértően fogalmazni, ezért nem írtam ide le, hogy ilyen lehetőséget nem biztos, hogy kapsz még1et, nőt viszont az életed hátralévő 50-60-70 évében bárhol és bármikor találsz!
Szerintem fölösleges sokat gondolkodnod a dolgon. Nekem 16 évesen volt hasonló lehetőségem négy évre Németországba és a mai napig nem bánom, hogy így döntöttem. Természetesen az összes ezzel járó kellemetlenséget is el kellett viselnem. ("barátok" száma rohamosan csökken azzal, hogy nem vagy itthon, :( eltart egy darabig amíg elkezded jól érezni magad az új társaságban stb.) De mindezek mellett az eddigi életem legfontosabb és legszilárdabb barátságai ez alatt a négy év alatt alakultak ki. Ha pedig az úgymond "anyagi" oldalát nézzük a dolognak akkor ne felejtsd el azt, hogy ezután a pár év után ha bárhol szóba jön a téma (állásinterjú stb) rögtön másfél km. előnnyel indulsz a többiekkel szemben még mielőtt elkezdődne a "futam". A lényeg tehát: Ne hagyd ki a lehetőséget és ne szomorkodj azon, ha majd idővel néhány dolgot fel kell áldozni az eddigi életeből (barátok stb.) később többszörösen visszakapod azt amiről most lemondasz.
En februar 3 ota itt vagyok Finnorszagban, diplomairas cimen...
Holnaputan jovok haza....orulok is meg nem is...a 6 honap alatt eleg sok
jo baratot, ismerost szereztem, es a labor, ahol dolgozok, nagyon jo
atmoszferaju....szoval most ugy erzem, hogy de jo lenne visszajonni majd,
de mar egyre jobban hianyoznak az otthoniak.
A franciakkal vigyazz, mert (nem sajat tapasztalat) ellentetben a finnekkel, azt hallottam roluk, hogy "nem igazan" segitokeszek...
A finneknel ugye az a helyzet, hogy ok csak akkor segitenek, beszelnek, ha
kerdezel valamit...ha nem szolsz, akkor azt -egyebkent jogosan- ugy tekintik, hogy minden rendben. Egy itteni sractol tudom, hogy a franciaknal meg eppen forditva ment a dolog: kerdezett valamit, problemaja volt, erre a francia kollega azt mondja, hogy joo, segitek majd, persze....aztan nem lett
az egeszbol semmi...
Na jo, lehet hogy nem ilyen sulyos a helyzet, de azert keszuj fel a kulturalis
sokkra, ami az elso napokban, hetekben erni fog, aztan majd Te is beilleszkedsz.
Kedves Rastaman.
Az enyém csak 4 hónap volt, London.
Nem volt barátom, nem sportoltam.
22 éves voltam.
Életem legcsodálatosabb élménye volt. Rengeteget tanultam, főleg magamról.
Kapcsolat: egy ismerősöm (idősebb, mint ti) szintén Párizsban van, még csak 1 éve, de még marad egy darabig. Barátjával minden rendben, csak a fiú is rászokott Párizsra.
Csodálatos lesz hidd el.
;-)
Lehet, hogy ezeken a dolgokon korábban kellett volna elelmélkedned, még mielőtt beadtad volna az ösztöndíjkérelmet. Ez mostmár veszett fejsze nyele.
Gondolkodj el azon, hogy mit nyernél és mit veszítenél azzal, ha kimész. Csinálj egy listát.
Én nem hagynám ki. Ha kimész, még mindig van esélyed hazajönni, ha itthon maradsz, fél év múlva már nehezen mondhatod, hogy most mégis mennél.
A barátnőddel tényleg beszéld meg a dolgot, bár 18 évesen dönteni egy egész életről nagy bátorság. Főleg, ha úgy érzed, hogy ő jobban szeret téged, mint te őt. Én csak azt tudom mondani, hogy ne hagyd ki. Én 6 évet tanultam külföldön, nem Párizsban. A nyelvet sem tudtam az elején. És többször abba akartam hagyni az egészet. Mára tudom, hogy óriási lehetőséget kaptam az élettől, hogy ott lehettem.
Igaz, hogy én csak 1 gyenge nő vagyok, de hadd osszam meg a tapasztalatomat: én "már" 22 éves voltam, amikor fél évre kiszakattam "németbe", ösztöndíjjal.
1. azt hittem, akkor kétéves kapcsolatom, valamint érzelmeim Őiránta semmit sem változnak. Nem így lett. Amikor találkoztunk, beletellet vagy két hét, mire megtaláltuk a hangot, nem beszélve a félrelépésekről, amit ugye fel sem tételez magáról az ember... Valószínűleg nem ő volt az igazi, de azért ezt tényleg nem gondoltam volna.
2. Az ember mindig azt érzi valóságosnak, ami körülötte történik. Amit hall otthonról, meg olvas a levélben, az olyan regényszerű lesz, túl távolinak tűnik.
3. Biztos, hogy lyó lesz, bár most nem fűlik hozzá a fogad, de ha belevágsz, nem bánod meg. Émmá azér irigyellek, hogy tucc franciául.
Túl sokat gondolkodsz. Az elöbb a 18. szülinapod, most meg a 2 év külföld...
Én magasról sz*rnám le a dolgokat a helyedben. 18. év a legjobb alkalom arra, hogy kiszabadulj a megszokott mókuskerékből és láss valami mást is.
De erre 2 év múlva majd magadtól is rájössz.
Ha kimész akkor azért, ha itthon maradsz akkor meg azért.
A dolgok meg úgyís majd kialakulnak, nincs mit rágódni rajtuk fölöslegesen...
Csatlakoznék az előttem szólókhoz: minden a társaságtól függ. Szerencséd van, mert diákok közé kerülsz, így bunkóskodó franciák ide vagy oda, jó esélyed van arra, hogy ragyogó élményt (és még ki tudja mit) szerezz egy életre.
Ha viszont kerülöd a társaságot, vagy nincs is lehetőséged jó társaságra, akkor olyan állapotba kerülsz, mint amiben én vagyok, és amit realdoko remekül leírt.
Szóval kétesélyes a játék. Ami a barátnődet illeti, semmi okosat nem tudok mondani.
egy par dolgot nem emlitettem: en anyanyelvi szinten beszelek franciaul (csak francia suliba jartam), ugy hogy a nyelv nem akadaly, es nem is kihivas.
Parizst ismerem, meg ha nem is ugy, mint egy parizsi: kb. 3 hetet toltottem ott baratokkal...
ami a baratnomet illeti, az elso reakcioja az volt, h ne hagyjam ezt ki, aztan persze o is gondolkozott a dolgon, es hat az elso par het tuti, h szar lesz...
az az erzesem, h az elso hazaut lesz a dont: akkor fog eldolni, h sikerul megtartani a mostani kapcsolatot.
nem akarom, h kijojjon, legalabbis nem ebben az evben, mert o most fog erettsegizni...
ami viszont pozitivum, h o is franciaul tanul, ugyhogy ha ugy alakul, tenyleg jo lenne, ha jovore o is kijonne...
nagyobb almai vannak annal, mint h au-pair legyen...
amit Seamus mondott, azzal nem ertek egyet: igaz en ugy erzem, h jobban szeret engem, mint en ot, de ettol fuggetlenul most ugy latom, h ez az a lany akivel eltudom kepzelni az eletem...van vmifele veleszuletett nyugodtsag, amit masban, foleg nem 18 eves lanyban, nem talaltam meg
en harom eve tanulok Bulgariaban. Kezdetben nem nagyon lelkesedtem, de az elso par nap ota kifejezetten jol erzem magam, olyan szinten, hogy azota mar allasom is van Szofiaban -- pedig az azert nem egy Parizs ;)
Az egyik legfontosabb mondanivalom, hogy "People make the place," vagyis ha jo a tarsasag, akkor az ember csak jol erezheti magat.
Sajat tapasztalatom alapjan egy problema van csak: magyarorszagi csajokbol nem lesz baratno, mert megrettennek a 2000 km tavolsagtol, a kulfoldiek meg... hat nem tudom, nekem a fo bajom, hogy hiaba tudok gyakorlatilag anyanyelvi szinten beszelgetni veluk, azok a meghitt, szep beszelgetesek, amitol igazan intim lehetne egy kapcsolat, na azok valahogy kimaradnak. Bar hallottam ellenpeldarol is :)
Nincs esely, hogy a mostani baratnod kimenjen Veled, mondjuk, ha masnak nem, hat au pair-nek?
En is voltam hasonlo cipoben - csak nekem az volt rosszabb, hogy a kornyezetemben nem sok velem egykoru, hasonlo erdeklodesu ember mozgott - es az elejen igen sokat voltam egyedul. Az nagyon sokat tud segiteni, ha jo a tarsasag, mert akkor nem lesz idod azon gondolkodni, hogy mit hagytal otthon.
A fenti okok miatt persze nehanyszor igen rosszul ereztem magam es sokszor azon gondolkodtam, hogy hetvegen felulok a repulore es hazajovok. Aztan egy nap elkezdtem komolyan gondolkodni az egeszrol - es arra a megallapitasra jutottam, hogy a fene egye meg, itt vagyok, tavol az otthontol, jo korrnyezetben, egy csomo izgalmas es jo dolog kozeleben - amirol mas ember csak almodozhat - es ahelyett, hogy ezeket keresnem, es egyszeruen jol ereznem magam, siratom magam.
Es ez a pozitiv beallitottsag nagyon sokat segitett rajtam. Elkezdtem olyan dolgokkal foglalkozni, amelyekkel otthon sohasem, valahogy kinyiltam az emberek irant is es utana szinte csak jol ereztem magam.
Hogy szerintem ebbol mi a tanulsag: ember, ket evre kimesz az europai kultura es feny fovarosaba (en imadom Parizst), millio fiatal koze, millio es millio uj dologgal foglalkozhatsz, uj baratokat ismerhetsz meg es meg dolgoznod sem kell - es csak TOLED fugg, hogy ez kin lesz-e, vagy eleted legnagyobb elmenye. En az utobbira szavaznek.
Baratno: lehet, hogy ez banalisan hagzik, de nem art tisztazni, hogy pontosan mit is ereztek egymas irant. Tudom, 18 evesen ez eleg nehez, de ha igazan szeret, akkor meg fog varni - esetleg azon igyekszik majd, hogy o is kimehessen. Ha meg nem, akkor azt azert tisztazzatok, mert igy igen sok szenvedestol kimelitek meg egymast.
Ha ugy erzed, hogy O nagyon-nagyon fontos neked, akkor pedig egyszeru - ne menj ki. Viszont akkor legyel tudataban annak, hogy mit szalasztasz el. Javaslom, gondolkodjatok el kozosen legalabb eggy napot arrol, hogy ki mit var a masiktol, ki mit szeretne. Utana pedig hozz dontest. Tudom, nehez lesz - az eremnek ket oldala van - de ha valamelyik mellett dontesz, akkor azt utana ne band meg.
