topic off (Csak annak, akit érdekel...)
Eltelt kicsivel több, mint egy év ennek a topicnak az utolsó hozzászólása óta. Azóta (a topic süllyedése után nem sokkal) szakítottam a ("diák")szerelmemmel.
Egy egész hétig bírtam nélküle (nekem 1000 évnek tűnt), de az az egy hét nagyon tanulságos volt. Rá kellett jönnöm, hogy egy dolog, amit az embernek az esze parancsol, és egy másik, amit a szíve. És a kettő bizony sokszor igen távol van egymástól.
Az az egy hét az ész hete volt - és pokoli kínokat kellett átéljek miatta.
Aztán engedtem a szívem parancsának, és újra egymásra találtunk.
És azóta is BOLDOG VAGYOK VELE!
Természetesen nem ok nélkül volt az a szakítás anno, de akkor és azóta folyamatosan igyekszünk megoldani a sokszor igencsak a mélyben gyökerező problémáinkat. De sikerül, mert vállt vállhoz vetve küzdünk EGYMÁSÉRT. A közös jövőnkért.
És nem érzem azt, hogy mennyi minden(ki)t hagytam ki miatta. Lett volna rá lehetőségem, több is azóta, de nem kellett, mert tudtam, hogy az a valaki még csak meg se közelíti a Kedvesemet az általam felállított mércén. Egyszerűen nem érdekeltek. Azon az egy héten rájöttem, hogy nélküle csak egy fél vagyok, és csak Vele vagyok egész - bármilyen szentimentálisan hangzik is ez.
topic on
Újra felhozom tehát a topicot, hogy a kezdőhozzászóláshoz kapcsolódóan írja le mindenki a véleményét a témában!
Igen, ez is érdemelne egy külön témát.
Éppen a tavasszal voltam egy jóbarátom esküvőjén, aki a gimis (első komoly) szerelmét vette feleségül (jópár év kihagyás után).
Nálunk így vót: én 14 voltam a csajom meg 13. Aztán szétváltak útjaink. Aztán 22 évesen vele álmodtam. Még aznap írtam egy levelet. Aztán találkoztunk. Aztán összeházasodtunk amikor 24 vótam (Ö meg 23). Aztán született egy gyermekünk a múlt hónapban. Most vagyok 31. Jó mi?:-)
kedves silence
Először is elnézést a késedelmes válaszért, kissé mozgalmas napjaim voltak/vannak.
1./ SmartAss soraival teljes mértékben egyetértek.
2./ Asszem, nem egyforma értelemben használjuk az önzést. Én próbáltam megfejteni ezt a szavat, és abból indultam ki, hogy az önzés, az "ön"(saját) szóból alakult ki, mintegy önözés(sajátozás). Önzés eszerint az lenne, amikor valamit azért teszek, mert az nekem jó. Csak és pusztán ezért. Akkor vagyok önző (önöző), ha abból indulok ki, ami nekem jó és ennek megítélésénél nem veszek figyelembe más, külső szempontokat.
3./ Amikor ezt egy szerelmi kapcsolatra kivetítem, akkor arra gondolok, hogy ekkor - a nagy lángoló szerelem kitörésével egyidejűleg, de még inkább előtte - el kell gondolkodni azon, hogy nekem jó-e ez a kapcsolat, ad-e nekem elegendő örömöt, élményt - hosszútávon is. Az mbr gyakran úgy éli meg a szerelmet, hogy mindenre képes a másikért és abcolút nem törődik azzal, hogy a másik is így gondolkodik és - főleg - cselekszik-e?
Pedig észre kéne tudni venni időben, ha egy kapcsolat nem kiegyensúlyozott, ha az mbr folyton csak ad és alig-alig kap. Ezt értem egészséges önzésnek, ezt a racionális számvetést.
De gondolom, ebben egyetértünk, annyira magától értetődő, csak a fogalmakat használtuk másképp :-))))
1mbr
amiről te beszélsz azt inkább őszinteségnek hívják és annak nem vagyok elrontója, de az önzés nálam továbbra sem egészséges. De értem én, hogy mire akarsz(tok) kilyukadni. Az ember az elején hajlamos egy kicsit többet adni, mint amire hosszabb távon képes. De ne adjon, mert ez a túl "önzetlenség" félrevezetheti a párját és később is ezt várja el. No igen, ebben van valami, bár szerintem az ismerkedésnél törvényszerű, hogy mindkét fél a legszebb, legokosabb, legkedvesebb... oldalát szeretné mutatni. Megy a vakítás. Aztán telnek az órák, napok, évek és úgyis kiderül az igazság. De önzőnek lenni annyit jelent, hogy nem szeretni, csak elvárni a szeretetet, nem örömet okozni, csak elvárni, hogy a saját vágyaink teljesüljenek. Ez nem ok, ennek nincs egészséges mértéke. Ha adni akarsz és a másik is így áll hozzá, akkor ezzel úgyis egymást fogjátok erősíteni.
De szerintem nem vitatkozunk, csak legfeljebb másról beszélünk.
silence,
bár majd 1 ember biztos elmondja, hogy mire gondolt, én nagyon egyetértek vele.
Néhány kemény pofáraesés után rá fox jönni, hogy az ember csak a saját életét élheti. Ezen azt értem, hogy
- csak valós énedet, tulajdonságaidat, jellemedet, értékrendedet nyújthatod, mások véleményének igen csekény figyelembe vételével,
- csak a mellett az ember mellett fogsz megmaradni, aki tényleg azt nyújtja neked, amire úgy érzed, hosszú távon is, és az adott pillanatban is szükséged van.
Semmi értelme megerőszakolnod magad, mert hosszabb távon úgy sem sikerül, és igazi éned megmutatása ad reális alkalmat másoknak is, hogy eldönthessék, kellesz-e nekik, és ha netán tévedtek, akkor a legkisebb veszteséggel szálljanak ki mellőled.
A legélesebben fiatal korban ez a párkapcsolatok alakításánál jelentkezik. Nem érdemes bent maradni egy, a te értékrendednek, érdekeidnek nem megfelelő kapcsolatban, mert később úgyis vagy kiugrasz belőle, vagy "mellékszálakkal" - ami nem feltétlen, vagy csak félrelépést jelent - nagyobb fájdalmat fogsz okozni a másiknak, mint amit egy korábbi szakítás jelentett volna. Csak azt érdemes nyújtani, ami ténylegesen vagy, amit valóban akarsz, és érsz. Egy későbbi csalódás sokkal nagyobb fájdalommal jár, többe kerül mindenkinek, és soxor olyanoknak is, akik vétlenek a te (ti) rossz döntésed(tek)ben (pl. gyerekek).
Természetesen ez semmiképpen nem jelenti a másik megalázását, megbántását, mások érdekeibe való durva beletaposást. Civilizált formában, mások megbecsülése mellett is le lehet rendezni az ilyen helyzeteket. Nem véletlen, hogy - bár ezek a helyzetek kérgesítik az embert, és elveszik az illúzióit -, megalapozott döntést csak önmagad megismerve tudsz hozni.
kifejtenéd mit értesz "egészséges önzésen", mert nekem nem tetszik ez a gondolat, de lehet, hogy csak félreértettelek. Szerintem az önzés mindig mérge egy kapcsolatnak. Mert ha szerezni akarok és nem adni, akkor ezt a másik is megérzi és akkor nem lesz annyira boldog, sőt...
Kedves KisPcak
A bölcsesség határos a cinizmussal. Azt mások mondták nekem és sok igazság van benne. Sajnos, amíg a bölcsességig eljut az ember, szenvednie is kell egy keveset. De megéri))))
Még egy fontos üzenet a diákkoron éppen túlesetteknek. Minden embernek kell rendelkeznie egészséges önzéssel. Nem igaz tehát, hogy az önzés mindig káros és etikátlan. Sőt...)))) Akiben nincs önzés, gyakorlatilag végleg feladta önmagát...
NO, most már abbahagyom, mert ennyi okosság nekem is sok))))))))
1mbr
Köszönöm a törődést, rám fér egy kis élettapasztalat.
Elég jó emberismerő lehetsz, ezek alapján. Legalábbis ez az írásod nagyon tetszik, sok igazság, sőt (élet)bölcsesség van benne, úgyhogy még egy párszor átrágom magam rajta.
"el kell venni a léttől azt a néhány kellemes dolgot, amit kínál - lelkiismeretfurdalás, önmarcangolás és önvád nélkül." - ezentúl ez lebeg majd a szemeim előtt, hátha sikerül...
Kedves KisPocak
Akkor még mondok ezt-azt)))
Először is: fiatal vagy, tehát elhamarkodott döntésre nem kényszerülsz. Légy megfontolt és őszinte, főleg önmagadhoz.
Amit nagyon fontosnak tartok: ne add fel magad teljesen egy kapcsolatban. Maradjon egy rész, ami csak Te vagy, amit csak Te birtokolsz magadból. Légy önérzetes, ne engedd, hogy oktalanul bántsanak, sértesegessenek, ezt még a szerelmétől sem tűrheti el az ember, sőt! Persze, az évődés, viccelődés, csipkelődés más, de ha egyszer csak úgy érzed: bántanak, nos ez figyelmeztető jel.
Nehéz dolog megtartani azt, mit már megteremtettél, de azért elfogadni az élet pozitív kihívásait is.
Mi a lényeg: boldognak kell lenni, érezni a "flow"-t, az áramlást, ahogy együtt létezel a világegyetemmel, együtt rezegsz vele. Ha feszültségekkel, frusztráltsággal, ne adj isten kielégületlenséggel terhes az életed: sem boldog ember, sem jó anya, sem jó feleség nem lehetsz. Ezért kompromisszumokat kell kötni, mindenkinek a sajátjait és el kell venni a léttől azt a néhány kellemes dolgot, amit kínál - lelkiismeretfurdalás, önmarcangolás és önvád nélkül.
Szerintem jól gondolkodsz és nagyon valószínű, hogy boldog ember leszel. Csak bízz jobban önmagadban!
Uff! egy ember beszélt (már megint :-)))))) )
Elolvastam, sőt már korábban is feltűnt, amit írtál. Én még fiatalka vagyok (fene tudja, hogy 24 év ma annak számít-e még?), és mégis pont így vagyok ezzel. Azt nem tudom azonban, hogy ez hosszútávon jó lesz-e nekem. Tényleg mindenki maga hozza meg a saját kompromisszumát. Mindenesetre nem könnyű feláldozni egy komoly tiszteletre stb alapuló, őszinte szeretetet (azt szeretném, ha Ő lenne gyerekeim apja, és társam az életben) valami újért, bizonytalanért, pillanatnyi "meséért".
Üdv:Kispocak
Én ismerek olyan házaspárt, akik még gyerekként találtak egymásra. Több mint 40 éve házasok, annak ellenére, hogy egyikük sem az az elnyomott "papucs" tipus, sőt. A férj hivatása miatt jópárszor kellett más városba költözniük, ilyenkor a feleségnek mindig új állást kellett keresnie, de volt olyan időszakuk is, amikor egy évig mégcsak nem is láthatták egymást. Ezt is túlélték. Nem népszokás, vagy vallási parancs miatt maradtak együtt. És nem is úgy néznek ki, mint akiknek hiányérzetük lenne amiatt, hogy "kihagytak" valamit. Nézőpont kérdése, SZVSZ szerencsés emberek. Van aki elsőre beletrafál.
Kedves KisPocak
""a szex nem az egyetlen és legfontosabb összetartó erő két ember között. A szerelem meg pláne. Az egész élet arról szól, hogy kompromisszumokat kötünk, mindenkinek más a legfontosabb, döntenünk kell. ""
Esetleg kukkants be a "Kinek kell egy 30-as nő gyerekkel" topicba. Ott pl. én is megkaptam a magamét, mert kompromisszumokat kötöttem, és megmaradtam a "régi" mellett, de ugyanakkor nem mentem el s/szótlanul az élet ajándékai - érzelmek, érzékek, stb. - mellett.
SZVSZ a szec egy kellemes technika - önmagában. Ha bizonyos érzelmek alapján történik, akkor a legcsodálatosabb élmény, ami embert érhet. Sajnos, az érzelmek nehezebben alakulnak ki, érzékenyebb terület, mint a meglehetősen egyszerű szexuális működés. Szóval nem kell és nem szabad fűvel-fával (ld. bioszex), de bizony előfordulnak nagy összezuhanások - s ezért még az embernek nem kell feladnia teljes előző életét, minden értéket, mit kínnal-munkával-élettel előállított.
1mbr
Nincs harag, mert egyébként tényleg aranyos, meg minden, csak ...Úgyis érted.
Örülök, a jó kedvednek, és gratulálok a nagyszerű és okos fiadhoz/nak!
Üdv:Kispocak
Aranyoskáim...
SmartAss és Calliope,
Örülök, hogy ennyire szeretitek egymást, de nem lehetne nem rajtam keresztül?
SmartAss: nem utálatos akarok lenni, csak miért nekem címzed a hozzászólást, ha Calliopénak szól???
Értem ám a viccet....:-)Ja! Mondták már, hogy nagyon idétlenke vagy?(Ezt most úgy értsd, hogy aranyosan idétlen...)
Kispocak, állítólag Londonvakító (????):-))
Calliope:
Csak tömören, mert ez a topic ugye nem erről szól: a szex nem az egyetlen és legfontosabb összetartó erő két ember között. A szerelem meg pláne.
Az egész élet arról szól, hogy kompromisszumokat kötünk, mindenkinek más a legfontosabb, döntenünk kell.
válasz Calliope korábbi kérdésére (nem jutottam azóta nethez)
Mindig énmiattam voltak a kihagyások, mert vmiért besokalltam. Azóta lehiggadtam egy kicsit, éshát a másik fél is, nemcsak én. És szépen lassan elhagyta az idegesitô szokásait (minden szakitás után egyet)
Meg messze-messze a legjobb vele...
És eddig ez a leghosszabb együtt töltött periodusunk (3 év, ebbôl 1,5 együttlakás)
Persze tuti recept nincs, de remélem, nem lesz "ha".
Sajnos mennem kell, igy csak kb. 2/3-at sikerult elolvasnom a topic-nak... de:
NINCS recept a hazassagra!!!!
Ismerek olyan part, akik noveremmel jartak egy osztalyba gimibe, kb. II. oszt.-ban kezdtek el jarni, s manapsag noveremekkel ossze-osszejove futtatjak a csaladonkenti 3 gyerkocot... Noverem '67-es, lehet szamolni! ;))
U. akkor ott van egy par, aki 7 evig egyutt volt, majd osszehazasodtak, majd viharos gyorsasaggal elvaltak 1 ev utan... a fiu utana ujra megnosult, egy nala kb. 8-10 evvel fiatalabb leanyzot vett el, s maig is boldogan elnek 2 tunderi gyerekukkel immaron vagy 6-8 (?) eve... :))))
SmartAssegyetlendrágám!
(Olyan zavarba jöttem a soraidtól, hogy csak harmadszorra sikerült helyesen begépelnem a passwordomet... :-DDDD)
Na jó, megbocsájtok. Különben meg nem is nézem hülyének a pasikat! Tulajdonképpen imádom őket, de nem úgy. :)) ( Úgy egyszerre csak egyet tudok.)
Ja, és nem kell ám a "szegény kicsi SmartAss"-t sajnálni egy cseppet se, csak úgy tesz, mintha tartana tőlem, pedig nem is! Folyton körbeudvarolja itt a lányokat... ;-DDD
