Teljesen egyetértek Veled. Nekem egyébként a Ragyogj! című filmmel kapcsolatosan volt egy olyan élményem, hogy az emberek szinte ki sem akartak menni a moziból.
Idén végig ott voltam a Filmszemlén, ahol minden film után tapsolnak a nézők. Úgy hozzászoktam ehhez, hogy amikor utána megnéztem egy filmet máshol, furcsa volt, hogy nem kezdtünk el tapsolni.
De egyébként ez érthető, hiszen a szemlén ott vannak az alkotók, a normális, hétköznapi helyzetben viszont nincsenek. Akkor kinek tapsolnánk?
ha ilyet érzel, ne fogd vissza magad. Gondolj arra, hogy lehet, hogy csak ez a kis mozdulat kell néhány embernek, hogy megtegye hozzád hasonlóan.
Művészfilmeket nem nézek, de egy két "kommerszebb" alkotásnál is bizsereg az ember tenyere. (No nem a 007-es ügynök zuhanó repülőgép-utolérő akciójára gondolok .-) )
Medve Gábor, a Művész és egyéb artmozikban a komolyabb filmeknél az esetek 8o %-ában nem rohannak el a nézők, hanem szépen megvárják, mig lemegy a stáblista, általában csend is van. Nekem már többször volt ilyenkor olyan érzésem, hogy meg kéne tapsolni a filmet, mert annyira tetszett (legutóbb az Országalma volt ilyen...), csakhát egyedül tapsolni meg tök ciki. Tényleg, mér nem tapsolunk moziban?
én is jártam ott - qrvajó élményeim vannak, de amit írsz, az nem a hétköznapi felállásnak felel meg
(persze budit találsz, némelyikre rá is lehet ülni, az biztos, hogy többre, mint itthon - egy olyan ország, ahol vannak még kannibalizáló területek, egy-két alapvető dologban állva hagy minket)
De ne csak a színházakkal és a mozikkal foglalkozzunk!
Helyszín: Régi Zeneakadémia (Félreértések elkerülése végett: nagyon jó hely!)
Idopötty: nemrég
Konfliktus:
1. Ingyenesre hírdetett koncert. (Liszt: Mefisztó keringo & H-moll zongora-szonáta)
2. Jegyszedo néni (mogorva arcberendezéssel): "Hol a jegy?!!"
3. tsa & TREX szeppenten: "Miféle jegy?"
4. Jegyszedo néni, továbbra is mogorva képpel éppen csak a családfánkat nem rázogatja, miközben elküld minket a..., hogy vegyünk jegyet.
5. Elmegyünk jegyért. Nem rokkanunk bele: 80 pénz.
6. Jegyeladó néni (nem pedig a jegyszedo) kedvesen elmagyarázza, hogy a szervezoknek fogalmuk sem volt arról, hogy itt jegyek lesznek szedve, s ezért volt ingyenesre hírdetve a koncert.
7. A jegyszedo néni - mogorva arcal, hogy milyen gonoszak is ezek a vendégek, akik még jegyet sem akarnak venni - tépkedi a jegyeket.
8. Csúnyán nézünk a jegyszedo nénire, de hiába ágaskodunk: neki áll feljebb.
9. Nem indítunk a jegyszedo néni sértett önérzete után sziklamászó expedíciót: méltatlankodva behaladunk.
10. Meghallgatjuk a Mefisztó keringot és a H-moll szonátát.
11. Örülünk. :)
A magyar mozik és színházak illedelmes-helyeit pontozni szoktam. Az eredmény kissé lehangoló. Nyílván azért, mert itt, az európai történelmi légkör hat át mindent. Indonéziában nyílván régebben is másként, ügyesebben áltak a természetes biológiai tényekhez, és így nem alakult ki bennük szégyenérzet emiatt. Így magát a helyiséget sem érzik alacsonyabbrendunek, amivel nem kell(/szabad) foglalkozni, s ahová csak lopva jár az ember.
Azér én jártam olyan helyeken, ahol mosolyogva nyitották ki az ajtót előttem és csukták be mögöttem. A legmegdöbbnetöbb Indonéziában volt, amikor a WC-ben ahogy kiléptem a pisoár helyiségből egy kiválóan öltöztetett idősebb ember lehajtott fejjel pálcikával forró nedves kendőt artott felém, majd a csaphoz ugrott kinyitotta, beállította megfelelő hőmérsékletűre, megvárta, hogy megmossam a kezem, majd a száraz tiszta törülközőt nyújtotta... és így tovább. Mindezt oly természetesen csinálta, hogy meg nem fordult a fejemben, hogy megaláztatásnak tekintené, sőt úgy éreztem, örül, hogy van egy - milyen groteszk - jó légkondicionált munkahelye. A kínált borravalót nem fogadta el.
Ez egy butaság! Nem függ attól, hogy művész vagy bulvár! Az egésznek a lényege, hogy a ruhatáros és a jegyszedő sorozatos megaláztatásnak van kitéve feljebbvalóitól (=nézőtéri felügyelő), a munkáját meg utálja, ezért van szüksége arra, hogy az ártatlan nézőn élje ki saját uralkodási vágyait! A nézőtéri felügyelő meg azért szivatja a jegyszedőket, mert őt meg az ügyeletes művészeti titkár szivatja.
De ez máshol is így megy, csak egyedül a színházban, moziban van a láncolat legalján "ártatlan" ember, aki még fizet is mindezért. (OK, tudom, nem ezért, de ez a különszám is benne van az árban.)
Hát mit mondjak most erre? Aki bulvár színházba jár, ott az ott elfogadott, elterjedt nívót kapja mind kultúrálisan, mint udvriasságban és szolgáltatásban. Jó színházba kell járni, és akkor ilyesmi nem fordul elő.
Hát erre a dolgra egy megoldás van... Nyáron kell szinházba járni.
Akkor nem kell kabát és a jegy is olcsóbb, ha nyári szünet van :-)
Bocs, de nem bírtam bennt tartani... a poent.
Van egy dolog, amit mind a mozi, mind a színház kapcsán nagyon utálok, főleg, ha másodmagammal megyek ezekre a helyekre. Ha vége a filmnek, és felkapcsolják a lámpákat, olyan hirtelen kerül ki az ember a film hatása alól, hogy az már fáj. Emberek szedik össze a popcornt a székek alól, öltözködnek, zörögnek, rögtön megkérdezi tőlem valaki, hogy hogy tetszett, stb... Ezért szeretek egyedül moziba/színházba járni, a ruhatárba sohase adom be a kabátomat, hogy minnél előbb letudjak lépni a darab végén, a gondolataimba méllyedve.
Nincs szinházzal kapcsolatos élményem,de arra emlexém ,hogy utoljára 8 éves koromban voltam szinházba,ha annak lehet nevezni asszem a "Lekvár Együttes lépett ,fel mi pedig néztük,a sok barmot ahogyan tömték magukba a lekvárt...fejthetetlen élmény volt.
Lakki,
én arra akartam utalni, hogy a ruhatári pult másik oldalán az iskolázottság egyenes arányban állhat a kultúráltság mutatott szintjével. Tehát egy hat-elemit végzett öreg marónától ne várjunk többet.
Bocs ha félreérthető voltam. (Az voltam.)
Babe,
Én úgy vagyok vele, hogy aki több mint nyolc általánossal a ruhatárosságot lealacsonyítónak találja magának, az ne menjen ruhatárosnak, vagy ha elmegy, akkor a kényelmetlen érzetét ne a kabátokon meg a hátizsákokon, na meg főleg ne a színház vagy akármi látogató embereken vezesse le. Mert akinek van több mint nyolc általánosa, abból kinézem, hogy ezt meg tudná tenni, még akkor is, ha az a bizonyos intelligencia nem végzettség függvénye.
Én bőrértő vagyok, tudom milyen, amikor. Az ilyen hüle vénasszonyok ellen nincs micsinálni valóban. Véletlenül le kell boritani kólával a frissen dauerolt hajukat, mondván jaj bocsánat.Ezek csak a hajukra rudnak gondolni, meg az unokára. próbáljad ki, ne félj, lesz ott kultúra.
A felvetés jogos. De nem gondolod, hogy nyolc általános felett kissé lealacsonyító ruhatárosnak lenni? Konklúzió: Ez van, ezt kell szeretni.
Jó tanács: a műélvezet után röptesd elméd magasabb régiókba hátha nem veszed észre ezeket a problémákat.:>
2. A "Játszd újra Sam"-et néztük, tetszett a darab, fel voltunk dobódva, kissé megkésve a tolongás után, de vidáman álltunk sorba a kabátjainkért. Mikor is észrevettük, hogy a Párom hátizsákját - amit előadás előtt beadtunk a ruhatárba - egyszerűen kitették a pultra. Bár sejthettük volna, hogy ez lesz a sorsa, hiszen amikor beadtuk, a néni éppen hogy bele nem rúgott, mikor a pult mögé tette ... Mindezt 50 Ft/kabát alapon.
A válasz : "Á, nem viszi el azt senki, csak az imént tettem ki."
Szerintetek én vagyok túl kicsinyes, vagy ezek "kötelező nüanszok", melyeket el kell viselnünk annak érdekében, hogy megkeserítsék a szórakozásunkat ?
Nos: igen ritkán járunk színházba, de amikor rászánjuk magunkat, érdekes módom mindig történik valami ...
1. Éppen a Dzsungel könyvét néztük, tetszett a darab, fel voltunk dobódva, vidáman álltunk sorba a kabátjainkért. A ruhatáros néni olyan sikeresen tudta leszedni a fogasról a Párom irhakabátját, hogy leszakította az akasztóját. Ha van bőrértő a közelben, akkor az tudja, hogy nem egyszerű megcsináltatni ... Annyit sem kaptunk vigaszul, hogy "bikkmakk" illetve a felháborodásunk első hulláma után, még a néninek állt feljebb.
