Örülök, hogy folyt tovább a diskurzus; magam is elgondolkodtam újra. Nem lehet elvitatni egyik érvelés jogosságát sem, az általatok említett példák alátámasztják az "-e" kérdőszócska (?) használatának helyességét főmondatokban is.
Ugyanakkor, ha továbbragozom a dolgot, továbbra is furcsának érzem használatát a 'hétköznapibb' kérdéseknél: a telefonos játékok tipikus példái közé tartoznak a "Megcsalta-e Miguel Rosalindát?" jellegű kérdések...
Kedves rumci!
Írod: "A „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” nekem eliminációnak tűnik: A kérdés az, hogy ment-e a könyvek által a világ elébb."
De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? -- Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ha így, együtt nézzük, az elimináció eliminálható. Ezek költői kérdések, azaz álkérdések, állítások. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ez a szerkezet mennyire jellemző, és mennyire van benne eleve a negatív válasz.
Pl. a "Volt nekem egy kecském, tudod-e" úgyis lefordítható, hogy Bizonyára nem tudod, hogy nekem volt egy kecském.
Vagy:
"Szabad-e Dévénynél betörnöm...." úgy is értelmezhető: akkor is betörök Dévénynél, ha nem szabad.
Szamárság-e, ez az állítás, vagy van valami benne?
A „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” nekem eliminációnak tűnik: A kérdés az, hogy ment-e a könyvek által a világ elébb. A színdarabcímbe meg szerintem azért kell a kérdőpartikula, mert egy színdarabcímnek nem lehet önálló hanglejtése: Tegnap láttam a(z) … című darabot.
Így jár, aki nem néz utána az adaléknak. Van benne valami freudi, mert Vörösmartyt nyelvi tekintetben illetékesebbnek érzem Petőfinél. Nos, hogy helyreálljon a dolog, vegyünk egy Vörösmarty-példát:
"Ment-e
A könyvek által a világ elébb?"
Most valószínűleg ismétlem magam, de szerintem a kérdőszavas és az a nélküli főmondat mást jelent.
"Ment a könyvek által a világ elébb?"
A számomra ez inkább állítás, mint kérdés, mivel a mondat állásfoglalást kér-sugall. A válasz: nem vagy igen.
"Ment-e a könyvek által a világ elébb?"
Számomra ez meditáló, latolgató kérdés, amelyikre Vörösmarty folytatása a logikus, "Ment...", és azután a kifejtés.
Egyszerűbb példa.
Arra a kérdésre, hogy "Volt valaki a Szigeten?", kielégítő válasz, hogy én voltam.
Ha úgy teszik fel, "Volt-e valaki a szigeten?" akkor ez a válasz kevés, és a szövegkörnyezettől függően további kiegészítést igényel.
Végül, szerintetek sikeres lett volna a "Járt Cecil a Török utcában?" című színdarab? Nem kell-e oda egy -e?" /"Nem kell oda az -e?"
Semmi esetre sem beszélnék hibáról, de. Az én nyelvváltozatom is csak függő kérdésben ismeri az -e kérdőpartikulát (mintegy a megvalósíthatatlan kérdőintonációt helyettesítendő). Ellenben tudom, hogy számos nyelvjárásban teljesen természetes a főmondati kérdésben a használata, néhol talán valami udvarias éle is van. Biztos könnyebben elcsúszik főmondatban egyrészt akkor, ha oda lehet érteni egy ki nem tett főmondatot, másrészt akkor, ha érezhetően erős nyomatékosító szerepe van. A nyelvjárási és régies előfordulások nyomán azt hiszem, éppen az -e függő kérdésekre való leszűkülése neologizmus.
Tanulság: mindannnyiunk nyelvváltozata kisebb-nagyobb mértékben eltér egymástól. Van, ami X.-nek természetes, és Y.-nak furcsa, van, ami fordítva. Ne higgyük azt, hogy a mi nyelvváltozatunk bármivel is jobb, szebb, helyesebb a másikénál, mert ezek a fogalmak meglehetősen értelmetlenek. Vegyük tudomásul, hogy attól, hogy nekünk (nekem is) furcsa az -e kérdőszavas főmondat, másnak teljesen természetes. Nincs érv, ami azt mondhatná, hogy ez így és csak így jó, úgy pedig rossz.
(Egy apró megjegyzés: Van-e, ki e nevet nem ismeri – Petőfi: Tintásüveg)
Kedves Laja!
A következők a problémák:
Az első mondatod helyes, de a "tudta" hangsúlytalan, majdhogynem megszólítószó szerepű.
A második mondatod helyes, de tévedsz, amikor kijelentő mondatnak nevezed, ez függő kérdés. Az egész mondat kijelentő, de ez a főmondatnak köszönhető.
Végül: az utolsó, bírált forma szvsz kifogástalan. A Leíró nyelvtan arra figyelmeztet, hogy "az -e kérdőszós és az -e kérdőszó nélküli kérdés között formailag nagy különbség van az intonáció tekintetében". Az -e kérdőszós kérdés esetében nincs szükség különleges intonációra, míg a kérdőszó nélküli mondatban az emelkedő--ereszkedő hanglejtés szükséges.
Irodalmi példák:
Volt nekem egy kecském, tudod-e?
Ez itt a Bence, látod-e? (Ady)
Van-e, ki e nevet nem ismeri? (Vörösmarty)
Akkor nemesb-e a lélek... (Arany)
Tudod-e, milyen öntudat kopár öröme húz-vonz,... (József A.)
Tulajdonképpen kezd ceterum censeová válni: amikor az ember nyelvi kérdésekben úgy érzi, valami hibás, tanácsos erősen elgondolkodni. A nyelvérzékünk erősen birizgál minket, de bizonytalan. Érdemes elgondolkodni azon, mi keltheti a rossz érzést. A jelen esetben van egy sejtésem: az -e kérdőszó használatának tipikus hibája, ha nem állítméányhoz, hanem valamely más szóhoz (jellemzően az alanyhoz vagy a nem szóhoz)kapcsolják.
Kis Ádám
Megkérdezem Kovács urat:
"Tudta Ön, hogy nálunk lesz a találkozó?" - ez nyilván helyes.
Elmesélem Kis úrnak, hogy Kovács urat faggattam:
"Megkérdeztem tőle, tudta-e, hogy nálunk lesz a találkozó." - ez is rendben van.
De így kérdezni Kovács urat:
"Tudta-e Ön, hogy nálunk lesz a találkozó?" - na ez az, ami szerintem egy, a nyelvbe már beépült, de hibás formula (bár ez csak megérzés, a szabályt nem ismerem)
Kedves Laja!
A hivatkozásokkal a következő példákat teszed kérdésessé:
Van-e külön számítógépi nyelv?
Akarsz-e nyelvi programot írni?
Örülök, hogy ezt megnéztem, mert a kérdésedből nem volt a számomra világos, hogy a nem az-e a kifogásod, hogy a kérdőszó múlt idejű állítmányhoz csatlakozik.
A példák alapján arra kell következtetnem, hogy teszerinted az -e kérdőszó kérdőmondatban nem használható. Minden iróniát elvetve: ez képtelen állítás. Az -e kérdőszó helye éppen a kifogásolt mondatban van, kijelentő mondatban nem használhatók.
Bár a kezdőbetű arra utal, hogy a példád főmondatban szereplő szerkezetre utal, lehet, hogy függő mondatra goldolsz? "Kérdés, hogy tudta-e...." stb. Ezt azért kérdezem, mert nyelvérzékem szerint az ilyen mondatokból el sem maradhat a kérdőszócska. Igaz, hogy ilyen szerkezet végsősoron lehet kijelentő mondat is.
Tehát, a Tudta-e, hogy... az OK.
Kérdés, a Tudta, hogy... OK-e.
Stilisztikai különbséget érzek. Míg az előző mondattípus bizonytalanság megszüntetésére szolgál, a második inkább informatív álkérdés.
Szerintem az utóbbi a helyes, az első verzió csak kijelentő módban (reported) használható. Bár azt is hallottam, hogy mindekettő OK. Ezt erősíti a tény, hogy kerestem a témában topikot, de nem találtam - viszont találtam kétolyat, amelyben a cím idevág, de senki nem reklamált:)
