Megkímélt: sokat használtuk, de próbáltunk vigyázni rá!
Karcmentes: vótunk políroztatni!
Sérülésmentes: jelenleg nincs kijavítandó sérülés!
Törésmentes: csak horpadt, de törni nem tört :)
Tulaj:
Öreg bácsi: unokámé volt, az én nevemre vette a biztosítás miatt, ezzel járt csajozni, gyorsulni :)
Hölgy tulaj: apró karcokkal tele az autó (parkolás), olajcsere 50 ezrenként, a körömlakk egyszer beleborult az üléshuzatba.
A csúcs, mikor autót néztem:
Törésmentes, 2.0V6 Mazda 323F.
Kereskedő: egy idős igazgatóé, nagyon vigyázott rá... Hehe. Pont lerí az autóról. Elképzeltem az öreg igazgatót, ahogy beül ebbe a fiatalos autóba és 50-el becammog a 150 pacival a gyárba...
- Légkondi nincs kiírva. Persze, mert nem működik, ezért ki se írtuk, ezért is ilyen olcsó.
- Jé, akkor miért van bent a kapcsolója, de hiányzik a motortérből a ventillátora? :)
Törésmentes......
"az ideális kocsi: Svájci nyugdíjas orvos ismerősé aminek a teteje nem azért fénysérült mert felborultak vele, hanem a Genfi-tónál rádőlt a vitorlás árbóca" - ez naggyon király duma!
Az idős tulajtól vettem duma télleg virágzik, főleg ha idősebb kocsit akar venni az ember. Mostanában sokszor látom a hirdetési újságokban, hogy "megkímélt állapot, garázs, idős tulaj, stb." De annyi már az ilyen szöveg, hogy feltűnővé kezd válni. Ráadásul ez azért is röhejes, mert a kocsik állapota sokszor köszönő viszonyban sincsenek a hirdetésben leírtakkal... :-(
Viszont nekem bejött az öregtől vegyünk kocsit metódus, a kocsi télleg jó állapotban volt, garázsban állt, (letakarva!) és 4 (4!) kocsinak használták abban a családban. :-)))
Az első autómat egy idős Osztrák gazdától vettem. Magának a kocsinak különösebb gondja nem volt de az öreg arra nem vette a fáradtságot, hogy a hamutartóból kivegye a cukorkás papírokat -nem bagózott csak cukrot evett állandóan- vagy a csomagtartóból az ott szállított szalma nyomait eltüntesse. Tehát maga a kocsi nem volt agyonkímélt de legalább a valós állapotot mutattta. 3 évig használtam. A következő kocsimat pedig közel hat évig hajtottam és mikor árultam a kutyát nem érdekelte, hogy mióta használom, pedig hat év egy tulajnál -saját néven- már akár jelenthet is valamit. Tehát az ideális kocsi: Svájci nyugdíjas orvos ismerősé aminek a teteje nem azért fénysérült mert felborultak vele, hanem a Genfi-tónál rádőlt a vitorlás árbóca.
Kissé halódik ez a topic, így elmesélem, hogy nekem is volt hasonló (ha nem is ilyen durva) esetem! Tavaly áprilisban vettünk egy W 353 deLuxe- ot, 19 évesen 93 ezer kilométerrel, TÉNYLEG idős (60 éves) embertől, aki csak telekre járni használta, mert 15 perc sétára lakott a munkahelyétől. Teljesen ápolt, jó állapotú gép volt, télen nem járt vele, ráhúzott egy ponyvát, és ott állt alatta. 22 ezer kilométeren át volt hű társunk, nem is akartam eladni, de jött rá egy olyan összegű ajánlat, aminek nem tudtam ellenállni (ez egy válasz a "miért adod el, ha olyan jó?" kérdésre!), és bár a kisöreg nem sírt, mikor elvittük, de nekem sikerült elpityeredni, mikor októberben elvitték tőlem...
Ez az öreg uras dolog nagyon ász.
Van egy cimborám (ex HGY :))) aki tökélyre vitte az öreg úrtól vásárolt autókról szóló mesét.
Közelébe nem érhetek, csak néhány emlék :
- Az öreg úr a fiának vette ballagásra, de az lepattant az USA-ba. Azóta légkondicionált garázsban áll a kocsi lezsírozva.
- minden héten egyszer vasárnap lemossa langyos desztillált vízzel, ez a hobbija.
- A felesége illatos kendővel törölgeti a műszerfalat és hetente kétszer még a motortérbe is parfümöt spriccel, hogy ne zavarja az olajszag az új tulajt.
- Az ülésen +1 huzat van, azon pedig nylon fólia és végül a csipkés terítő.
- A kocsit minden évben kétszer vizsgáztatja, azt is úgy, hogy trailerrel viteti a szervízbe, mert neki nincs jogsija.
- Zöld kártyából is kettő van, mert ha az egyik elvész, még ott van a másik.
- A barátjuk a legjobb szerelő a világon, aki a technika szeretete miatt havonta ellenőrzni a műszaki állapotot.
- stb ..
Sziasztok!
A topic témájához.
Én is egy állítólagos öregúrtól vettem a járgányom.
igaz a festés az ok,de a motor...
Azt mondta , hogy évente kétszer lement
Hajdúszoboszlóra kezelésre és annyi..
Hát annyi is volt tényleg, a motorikus
állapottal viszont nem törődött.
Pl nem ért a mérőpálca olajat, stb...
Szóval gyanúsak az ilyen minősítések,
ne dőljetek be neki!
Magam is használt autó után kajtatok. Kedvenc kérdésem: "Mióta van a tulajdonodba az autó?"
Bírom amikor 10-ből négyszer kiderül nem egészen egy éve tulaj az eladó(félre értés ne essék nem 98-as évjáratot keresek). A kérdésre, hogy miért adja el ilyen hamar,nagyon jó pofi válaszok jönnek:
Válok, behívtak katonának, nem bírom fenntartani(de azért városba 4 litert eszik), rájöttem hogy nem tetszik a színe, mindig Golfot szerettem volna... stb.
Lassan gyűjteményt tudnék nyitni a nagy autó eladós dumákból. Lehet, hogy még azért nem sikerült autót vennem, mert mindig gyanakszok? :)
Húúúúúú.... ilyenre ráfutni... Az az autó még szopós...
A legjobb ilyen "óccsó" autó, amiről hallottam, hogy egy tyúk válás után tartozott az exférjének a kocsi fél árával, és kib&#@ásból eladta a nagy Bömöst az első jöttmentnek vmi 1000 schillingér' :)))
(Nem biztos, hogy igaz, de teccik :))
Legjobb Jani barátomnak vettünk így egy 740-es Volvot, a család régi barátjának, egy öregúrnak az autója volt. Azóta ismertük a kocsit, hogy a bácsi megvette 1988-ban, lehetett tudni, hogy a szeme fénye.
Tavaly az öregúrnak volt egy agyvérzése, nem vezethet többet, el kellett adnia a Volvot -- sírt, amikor kigurultunk vele a garázsból. Volt benne 32 ezer km, a fényezése úgy csillogott, mintha most jött volna ki a márkakereskedésbôl, a gumi és műanyag alkatrészek újszerű feketén csillogtak, amerikai mintájú fűzött küllôs felnije volt. A bôrüléseken szinte ráncot sem lehetett találni, még mindig ôrzött valamit a gyári illatból.
Szóval makulátlan volt a járgány. A Jani úgy vigyáz rá, mint a szeme világára, minden pénteken 2-3 órán keresztül mossa-takarítja. Az egyik márkakereskedés meg akarta venni kiállítótermi autónak, persze sikertelenül, pedig több mint 2M forintot ígértek érte, míg a Jani csak 780 ezerért kapta meg.
Csatlakozva az előttem szólóhoz, nincs ilyen, hogy ez meg az használta, tuti a gép. Lehet, hogy kíméletesen vezette, de egy öreg hölgy nem tudja, hogy hogyan kell rendesen fenntartani egy kocsit, egy papnak dunsztja sincs a műszaki részéről stb. Ez nálam inkább hátrány lenne, mint előny.
- idos holgy
- orvos (??)
- pap (!!)
- idos autoszerelo akinek az elete ertelme volt ez az
auto...
Meg ha a fenti allitasok igazak is, az se garantal semmit.
Egy pap is elfelejtkezhet az olajcsererol, egy autoszerelo
pedig adott esetben szinten ronccsa torhette mar "elete
ertelmet." Meg kell nezni az autot tuzetesen, es ha
stimmel, lehet a kasszahoz faradni.
Ugynez a helyzet a "hölgytulajdonos" szöveggel is. Meggyőző, pedig ha anyámra gondolok, ez inkább hátrány lenne, mint előny. Még jó, hogy fater vigyáz a gépekre.
Most komolyan: szerintem teljesen a pszichológiára játszanak, ugyanis bár öreg az autó, de ha öreg volt a tulaj, akkor ebbôl következik, hogy nem volt széthajtva a motor, garázsban állt hosszú éveken keresztül, csak vasárnap hozták elô, megbecsült tulajdon volt, stb. Mindebbôl pedig az következik, hogy teljesen jól jársz vele...
Ezt a szöveget hallottam egyébként már WV Golf-ra is, de csak most esett le, hogy egykori osztálytársam így akart behúzni a csôbe.
Ezt nem értem. Most, hogy sajna anyagi helyzetem miatt egyelőre öregebb autókat nézek, egyre többször (értsd: mindig) találkozom azzal, hogy a tulaj azt monnya: Egy öreg embertől vettem. Először Cateye mondta, hogy akitől ők vették egy öregembertől vette (gondolom, ő tényleg el is hitte), aztán ahány autótulajdonossal csak beszélek (mondjuk mid Mazda) ezt mondja. Mi van itt? Most én fogom ki ezeket, a régi Mazdákat csak öreg emberek használják, vagy ezzel az utasítással bocsátja útjára a kilóméterórát megbütykölő szerelő a szétstrapált autóját eladni készülő szélhámost????
Hírek
